Autizmus - Naná, hogy Esőember! (beszélgetős fórum)

Kihagytam még egy dolgot, amit megfigyeltünk:

-repked a kezével. Eleinte azt hittük, hogy csak örömében, de csomószor csinálja csak úgy.

Sziasztok! A segítségeteket szeretném kérni! Tudom, hogy később szokták megállapítani, vagy feltételezni az autizmust, de nagyon aggódom másfél éves kislányom miatt. Szerintetek lehetséges, hogy ezek autisztikus tünetek?

- Nem vett még fel soha, semmiféle kapcsolatot más gyerekekkel, nem érdeklődik utánuk, a játszón sem megy senkihez, ha valaki odamegy hozzá, inkább odébb áll.

- Szavak, amiket mond: ec, mamamamamama, papapapapa. Ennyi.

- Semmiféle kérést nem teljesít, olyanokra gondolok, hogy pl. mondom neki, hogy add oda kérlek a babát, és semmi reakció.

- Nem ad puszit, nem ölel, nem marad meg az ölünkben

Nemsokára megyünk oltásra, és akkor majd mondom az orvosnak, hogy ezeket tapasztalom, de félek, hogy a szokásos legyintés lesz. A mozgásfejlődés kapcsán már megkaptuk ezt, és emiatt késve került gyógytornászhoz...nem szeretném, hogy most is hasonló legyen.

Kell aggódnom, vagy csak a személyisége lehet ilyen? Ti mit csinálnátok a helyemben?

Köszi, eléggé képben vagyok én is. Pont az általad is leírtak miatt jeleztem, hogy ne általánosítsunk.

Motiváció: remélem találtok majd valamit, ami beválik. Mi most kezdtünk el zsetonokat gyűjteni, ha valamit nem jól csinál, akkor elveszek egy zsetont. Ez eddig motiválta, ha eleget összegyűjt, kap jutalmat. Emiatt nem szeretné, ha elvennék tőle zsetont. Nálunk kedvenc játékkiegészítőt kap a végén, de őt akár egy 100 ft-os automata ajándékkal is lehet motiválni, mert most éppen az izgatja nagyon. Azért mi is küzdünk néha, a vizuális eszközöktől nem lesz robot a gyerek. :D

Napirendet mi is alternatív módon használjuk, szerintem azok között a szülők között vagyok, akikre hivatkoztál. Lassan két éve tapasztalgatom, mi válik be a fiamnál, és mindig minden változik. Hétköznap nem olyan fontos, de például egy védőnői státusz vizsgálatnál nagyon megkönnyítette a dolgomat, hogy látta, mikor mit kell csinálni, és milyen jutalmat kap, ha ügyes.

De ő biztos mélyebben érintett, mint a te fiad, ezért működhetnek nálunk a bevált módszerek.

Ti mentetek szegregáltba, igaz? Ott milyen módszereket alkalmaznak a fiad szabálykövetésének elősegítésére? (ha rosszul emlékszem, akkor bocsi, néha keverem az embereket.)

Sziasztok esőanyuk !

Szerintem páran tudjátok, hogy nekem is van egy hat éves autim, aki imádja a meséket nézni,( többször is ), imád számítógépezni és fél év alatt az internet segítségével megtanult írni...

Fél éve még kriksz - krakszokat rajzolt, most meg embereket, meg spongyabobot ( négyzet, szemek, száj, kezek, lábak) ...

Szavakat ír le magyarul, majd alá angolul...

Egyik nap hozott egy papírt, amire leírta az angol abc - t egyetlen hiba nélkül egymás mellé ...

És ami érdekes, amikor rajzol és elrontja a szemet, vagy nem szabályos a kör, kezd egy új rajzot... Zavarja a tökéletlenség...

Azt mondta valaki vannak olyan sulik, ahol kis létszámú csoportok vannak ( 10 fő max.)

S ahol megfigyelik a gyerek miben fejlett, mi érdekli, miben jó és azt fejlesztik tökéletesre....

( pl: Zene, hangszer, ének, szgép, tervezés stb...) Ti hallottatok ilyen suliról?

Peti fiam jövőre menne suliba, de nem tudom, hol lenne jó helyen...

Ezzel kapcsolatban az jutott eszembe, hogy bármikor amikor valakinek elmondtam, hogy mi van petimmel, autizmus, meg bla bla....az első kérdése az volt, hogy és miben jó a gyerek?

Mintha csak valami kis csodabogár lenne,,,

Mindenki azt hiszei, hogy azért mert autista az a dolga, hogy mint a filmben ránézésre megmondja, hány fogpiszkáló van a dobozban, kinek mi a telefonszáma, melyik évben mi történt, vagy rajzoljon le egy városrészletet emlékezetből...

Ilyenkor mindig égnek áll a hajam, mert ennek tulajdonítanak nagy jelentőséget és nem annak, hogy hogyan tudnának segíteni, vagy hogyan kezeljék a helyzetet, ha újból találkoznak egy hasonló helyzetben lévő gyerekkel...

Na de mindegy... Teljesen igaza van annak, aki azt mondja, hogy itt teljes szemléletváltás kellene az emberek agyában...

Bocs, ha kicsit hosszúra sikeredett...

UI: Utolsó kérdés: Itteni esőanyuk, nem szoktatok összejönni gyerekkel vagy anélkül néha valahol dumálni, kikapcsolódni? Lenne erre igény?

Adri

Adri

Pont ezért törlik, törölték el az Aspi diagnózist, amit írsz. Soha nincs olyan, hogy "tiszta" eset. Úgy tudom nyártól már nem is adnak ilyen diagnózist, legalábbis a Vadasban. Nekünk júniusban azt mondták, hogy az utolsókat a napokban adják ki... Aztán nem tudom, mi lett.

Igen, én is járok, jártam tanfolyamra, van napirendünk, stb.. Nálunk pont azért nehéz ez, mert "enyhe" eset. Tehát nem lehet annyira megvezetni. Nekem nyíltan megmondja, hogy nem képzelem, hogy ő egy túrórudiért majd összepakol.. Persze nem így mondja, de ez a lényege.. Pedig nálunk elég nagy dolog a túrórudi, nem kapnak minden nap, és nagyon szeretik.. És mégse.. A számítógép ugyanúgy. Nagyon szereti, de inkább lemond róla, csak ne kelljen megcsinálni azt, ami a nehéz rész..

Aztán persze nem hagyom, nem vagyok ráhagyós, de a kínlódás részén semmi sem változott ettől.

Továbbra is keresem azt a motivációt, ami neki bejön. Még legjobban az a verzió jön be, hogy tovább "jó", és több héten át készülünk egy nagyobb ajándékra, tehát a "pontgyűjtős" verzió. Talán még ez, ami a legjobb, de ehhez meg ő még igazából kicsi, jobb lenne a több kisebb jutalom a korához..

Szóval ez a "lehet segíteni" azért nem mindenütt annyira egyértelmű. Itt a legtöbb aspis szülő ugyanezt írta, hogy nem igazán használják a napirendet, vagy nem úgy. Nem véletlenül. Én a tsmt-től várok valamit majd, de azt max. januártól tudjuk elkezdeni.

Eddig elég nagy meló, meg eredmény volt, hogy kerestem neki egy jó ovit, ahol legalább nem bántják, erősödik az önbizalma.

Igazából akkor van a legjobban, ha az apja tartósan itthon van, vagy a nagyapjával van, tehát ha egy emberre nem 3 gyerek gonja-baja jut, mint most, dehát ezen meg nehezen tudok változtatni..

Mellékesen jegyzem meg, hogy a fiam másfél éves korában színeket nevezett meg, kétévesen mondatokban beszélt, így asperger diagnózist kapott. Mégis annyira tipikus autizmus jeleket mutatott három évesen, hogy első alkalommal megkapta a diagnózist. Aspergeren belül is van enyhébb és problémásabb eset. Ettől függetlenül biztos van olyan enyhe eset, hogy 6 éves koráig fel sem tűnik senkinek. És ők is aspik.

Napirendet jutalmazás és motiváció együttesével meg lehet segíteni. Ha érdekelt abban, hogy betartsa, talán könnyebben elfogadja.

Jaj fontos!

Tegnap a lányomék iskolájában rajzverseny volt az állatok világnapja alkalmából.

A csaj szurikátát rajzolt, és második lett..

Talán minden egyszerre, de ezt nem tudnám megmondani..

Valószínűleg minden, amit írtál.

Ebben a korban egy NT (pláne fiú) gyerek is az elviselhetetlenség határát súrolja.. Hát még, akinek "valami baja van".

És tényleg másodpercek alatt kiszúrják a "fogyatékosságot", és azonnal támadnak.

Egyszer egy osztálytársam még középsuliban azt mondta, hogy "a gyerek a legkegyetlenebb állat". Akkor ezen kiakadtam. Ma már úgy sejtem, igaza volt.

Ezért veszélyes az aspi jellegű autizmus. Amire az ember igazán kapcsol, a gyerek már elmúlt 5-6 éves, van, hogy több is.

És először azt is nehéz látni, hogy mit fejlesszél.

Mert annak, akinek nem beszél egyáltalán, vagy nem érthetően, vagy kirívó dolgok vannak "legalább" azt nem kell keresni, mit fejlesszen. Egy aspinál meg látszólag külön-külön minden rendben van, csak az egész nem működik...

Nálunk pl. a napirend se segít sokat, mert ha nem akarja csinálni, tök mindegy, hogy ott van-e a napirend, vagy nincs. Az számít, hogy én mennyire vagyok nyugodt, vagy rendezett, de hát ez se megy mindig.

Meg az is nehéz, hogy a tágabb család, akitől segítséget várhatnál, kaphatnál, soká fogadja el, (vagy soká és nehezen), hogy valami baj van. Egy darabig szinte mindenki csak az én túlreagálásomnak tartotta. Idő kellett, mire egyáltalán rájöttek, hogy "nagy" a baj, és segítéség kéne...

Én sem értek egyet ezzel a 6-8 éves kor közötti legnehezebb időszakkal, legalábbis egyelőre. Igaz még csak most lett hat éves a fiam, aspergeres, de 4 évesen egyszerűen nem lehetett irányítani, nem beszélt velünk, nem válaszolt, ha kérdeztük. Ahhoz képest most nagyszerűen kommunikál, szívesen játszik másokkal, nem csak fekszik a sarokban, mint régen.

Szóval szerintem az érintettség mélysége is befolyásolhatja ezt az időszakot, hogy ki mit mond nehezebbnek. És mondom, az enyém is asperger diagnózissal van, de róla sütött 4 éves korában, hogy valami eltér a fejlődésében. Szakember kb 5 perc alatt mondta a diagnózist, annyira tipikus volt az esetünk.

Szóval én bizakodok, hogy ennél sokkal rosszabb már nem lesz. Bizonyos szempontból legalábbis. :)

Ezt nem jó hallani, hogy még ezután jön csak a neheze.

Miért pont ez az 5-8 éves korig a legnehezebb időszak?

Ebben az időszakban kevésbé elfogadóvá válik a kortárskörnyezet?

Vagy a normál gyerekek kommunikációs és szociális fejlődése ugrik meg megint?

Scluck, mi az iskolából egy ilyet kaptunk fejléces papírra nyomtatva:

Befogadó Nyilatkozat

X:Y. leendő első osztályos tanulót (szül.:...., a.n.:...., lakcím:.....) amennyiben a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottság kijelöli számára intézményünket, fogadni tudjuk.

Dátum, igazgatói aláírás (bélyegző)

Gennaro Verolino Általános Iskola

szegregált auti csoport 12.kerületben 5fős a csoport

2tanár plusz 1 asszisztenssel

Szegregált, tisztán auti iskolai csoportot keresek Budapesten, bármelyik kerületben, de lehet fővárosi fenntartású is, sőt! olyat ahova ti is tiszta szívvel adnátok a gyerkőcöt!

Nem a Kislányomnak, hanem kutatási célból kellene.

Kérlek, írjátok meg priviben, ha tudtok ilyet!

Ha korábban lenne ennyire kirívó, az átlagtól eltérő, korábban vennék észre...

Ezért veszik a "normál" autizmust korábban észre, mert ott van megkésett beszédfejlődés, vagy más rendellenesség, általában megrögzött ragaszkodás megszokott útvonalakhoz, komoly szobatisztasági problémák, komoly gondok az öleléssel, érintéssel... 2,5-2 évesen már elég egyértelmű szokott lenni...

Bármelyik könyvben, kezdve a Marslakó a játszótérentől...

De Prekop Csilla is elmondja az előadásain.

Mindenütt leírják, hogy ezek a gyerekek általában kisiskolás korban (nálunk nagyóvodás) kerülnek egyáltalán orvoshoz, ha kerülnek, mert addig általában egy kis "magatartászavarral", vagy "furcsagyerek" megbélyegzéssel elvannak.. Egy középsős gyereknél még nem nagy gáz, hogy ül a vonataival, és nem szívesen barátkozik, de egyébként beszéde, kommunikációja látszólag rendben van..

Akkor kezd a dolog bedurvulni, amikor már komolyabban kellne a kommunikációs és szociális készségeket használni, és ráadásul egyszerre az iskolai értelemben vett "tanulással". Meg ez az az idő, amikor kezdenek rájönni, hogy ők mások.. Meg ez az a kor, amikor amúgy is elég lököttek a kisfiúk, és ez még náluk fel is erősödik, pont azért mert őket már nemigen veszik be a brancsba..

Mindenkinél megvan, megvolt ez az ismeretségi körömben is..

Férreértés ne essék, ASPERGERESEKRŐL beszélünk, akiknek NEM VOLT MEGKÉSETT BESZÉDFEJLŐDÉSÜK... (ez nem kiabálás, csak figyelemfelkeltés)

Már egy megkésett beszédfejlődésű, jól funkcionáló autinál is eltérhet a dologk menete, pont a korábbi figyelemfelkeltő dolog miatt, meg a más jellegű elsődleges tünetek miatt.

Nálunk is egyértelműen 5-5,5 évesen durvult be, még talán itt a fórumon is nyomon lehet követni.. Addig nem sokban tért el az átlagtól. A Vadasban is, akik velünk együtt voltak bent, és aspi diagnózist kaptak, mind így voltak..

Van az 8-9 év is, persze nyilván egyénileg változik, de szinte mindenkinél megvan..

Inkább 5-6-ban kezdődik a diliház.. Nálunk öt évesen kezdődött, van egy kisrác a volt ovis csoportjában, ő már 6 is elmúlt, és most kezdődött neki a gáz szakasz..