A szerethető anyós-após (beszélgetős fórum)
Hát én nem nagyon kedvelem a barátom anyukáját...pedig ő lesz az anyósom, remélem :D
Tudom, hogy nehéz dolga van....mert már több mint 10 éve neveli egyedül a gyermekeit+dolgozik,elvált
de elég nehéz a modora...állandóan csak szidja őket...mindig...meg még engem is, hogy nem szeretem a gombát, a halat, a zöldségeket stb. hogy akkor mit eszek otthon...mert jó húsba vagyok stb...
pedig nem is ismer :(
ez nekem nem jó...kerülöm is :(
tudom, hogy rossz vagyok e miatt és, hogy ez nem is idevág, de ez van...talán majd később.
Szerencséd van!
De hidd el, hogy annyira kevés az ilyen anyós, após.
De, hogy miért fogalmam sincs!
Az én volt anyósomról csak rosszat tudnék mondani, de nem teszem, mert ez nem olyan fórum!
Sajnos ismerem ezt a típust,az előző párom szülei voltak ilyenek+ még az anyai nagymama is...
Szerencsére a mostani párom szülei,nemcsak kapni szeretnek,hanem többszörösen vissza is adják!
Igen én is szerettem a párom szüleit. Mai napig sokat köszönhetek nekik. Nem ismertem a kulcsos gyerekeket mert ők vigyáztak rájuk egész nyáron.
Sajnos már nem élnek, úgy mint a szüleim sem. Nagyon hiányoznak. Sokat lehetne Róluk mesélni!
Akkor én is mesélek egy kicsit.
A férjemet tinikorától az anyukája nevelte egyedül és a hugát is.
Érdekes módon elsőre megszerettük egymást anyuval, és mikor az esküvőnk napja volt, letegeződtünk,mondván én is a gyereke leszek :D
Voltak súrlódásaink, de mi ketten sokat beszélgettünk, őúszíntén mondom, éreztem és tudtam, hogy nagyon szeretett, nem csak mondta. :)
Hogym miért a múlt idő? elment közülünk, és nekem azóta is hiányzik :(
a sok hétvégi beszélgetések, a közös főzések, a közös nyaralások, mind-mind. :(
Nekem nincs nagy sztorim. Egyáltalán nem utálom őket, sőt, azért mert más nem ír ide, az sem jelenti azt, hogy utálná!
Én nagyon megkedveltem őket 'elsőre'...csak azért vannak dolgok amiket nem tud az ember hova tenni. Hiába kedvesek és aranyosak a Párom szülei. Ha valami tetszik/nem tetszik, akkor se bunkó nem leszek, se jó pofizni nem fogok.
Olyan fórumot szeretnék indítani, ami arról szól, hogy igenis lehet szeretni az anyósunkat- apósunkat.
Mert van ilyen. Én sem hittem egészen 2,5 évvel ezelőttig, amíg meg nem ismerkedtem jelenlegi párommal, és családjával. Írhattok jó sztorikat, vicceset, szomorút, vagy átlagosat. Mindegy, csak azt tükrözze, hogy igenis szerethetőek, még ha néha van 1-1 rosszabb napjuk is. Mert ugye kinek nincsenek?