Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - A szerethető anyós-após

Kategória: Összes fórumtéma » Egyéb témák » Csevegős témák


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!

18. rika2011-02-15 16:13
Én nagyon szeretem az anyósomat. Nagyon kedves és segítőkész. Jókat lehet vele beszélgetni és vásárolni:)
(válasz monizsofi1982 1. hozzászólására)

17. Zsuzsi562009-12-28 09:25
de azért a tiszteletet megadtam neki, (bár ez minek nevezhető?) hónapokig gondoztam, pelenkáztam, kimostam a sz....ból, amikor össze-vissza majszolta magát, csak azt senki el sem tudja képzelni, mit éreztem.....
(válasz arabave1 16. hozzászólására)


16. arabave12009-12-27 21:57
Hűha...hát mindenkinek akkor jó ha szeretni tudja a kedvese szüleit...Sajnos ez nem mindig jön össze...de még ettől is fontosabb hogy még ha nme is szeretjük, megadjuk neki/k a kellő tiszteletet és kedvességet amit még egy vadidegennek is alapból megadunk...

15. jucus22009-12-27 21:28
Hát én nem nagyon kedvelem a barátom anyukáját...pedig ő lesz az anyósom, remélem :D
Tudom, hogy nehéz dolga van....mert már több mint 10 éve neveli egyedül a gyermekeit+dolgozik,elvált
de elég nehéz a modora...állandóan csak szidja őket...mindig...meg még engem is, hogy nem szeretem a gombát, a halat, a zöldségeket stb. hogy akkor mit eszek otthon...mert jó húsba vagyok stb...
pedig nem is ismer :(
ez nekem nem jó...kerülöm is :(
tudom, hogy rossz vagyok e miatt és, hogy ez nem is idevág, de ez van...talán majd később.

14. monizsofi19822009-09-26 21:21
Köszi,és tényleg szerencsésnek érzem magam ilyen szempontból.Persze van,hogy nem értünk egyet,de legalább meghallgatják az érveimet,tiszteletben tartják a vélményemet,mégha ők nem úgy gondolják.
(válasz badonyimariaeva 13. hozzászólására)

13. badonyimariaeva2009-09-26 21:06
Szerencséd van!
De hidd el, hogy annyira kevés az ilyen anyós, após.
De, hogy miért fogalmam sincs!
Az én volt anyósomról csak rosszat tudnék mondani, de nem teszem, mert ez nem olyan fórum!
(válasz monizsofi1982 12. hozzászólására)

12. monizsofi19822009-09-26 21:00
Sajnos ismerem ezt a típust,az előző párom szülei voltak ilyenek+ még az anyai nagymama is...
Szerencsére a mostani párom szülei,nemcsak kapni szeretnek,hanem többszörösen vissza is adják!
(válasz Zsuzsi56 11. hozzászólására)

11. Zsuzsi562009-09-26 15:52
Csak egy kérdés: te szeretted volna anyósodat akkor, ha tudod mennyi kiszipolyozta a fiát? A férjem hirtelen meghalt, és az orvos megmondta, rájátszott a betegségére az, hogy az anyjával sokat torzsalkodtak, ez miatt volt pl. annyira stresszes.


10. monizsofi19822009-06-24 12:40
Örülök, hogy végre nem csak én szeretem az anyósomékat. Kicsit elkeseredtem, hogy itt minden anyósos fórumban mindenki csak arról ír, hogy mennyire nem szereti a párja szüleit. Köszi, hogy írtatok :) Vicces sztorik?

9. furge472009-06-23 23:29
Igen én is szerettem a párom szüleit. Mai napig sokat köszönhetek nekik. Nem ismertem a kulcsos gyerekeket mert ők vigyáztak rájuk egész nyáron.
Sajnos már nem élnek, úgy mint a szüleim sem. Nagyon hiányoznak. Sokat lehetne Róluk mesélni!

8. Katinkaboszi2009-06-23 23:17
Akkor én is mesélek egy kicsit.
A férjemet tinikorától az anyukája nevelte egyedül és a hugát is.
Érdekes módon elsőre megszerettük egymást anyuval, és mikor az esküvőnk napja volt, letegeződtünk,mondván én is a gyereke leszek :D
Voltak súrlódásaink, de mi ketten sokat beszélgettünk, őúszíntén mondom, éreztem és tudtam, hogy nagyon szeretett, nem csak mondta. :)
Hogym miért a múlt idő? elment közülünk, és nekem azóta is hiányzik :(
a sok hétvégi beszélgetések, a közös főzések, a közös nyaralások, mind-mind. :(

7. Klokan2009-06-23 18:51
Nekem nincs nagy sztorim. Egyáltalán nem utálom őket, sőt, azért mert más nem ír ide, az sem jelenti azt, hogy utálná!

Én nagyon megkedveltem őket 'elsőre'...csak azért vannak dolgok amiket nem tud az ember hova tenni. Hiába kedvesek és aranyosak a Párom szülei. Ha valami tetszik/nem tetszik, akkor se bunkó nem leszek, se jó pofizni nem fogok.

6. monizsofi19822009-04-24 17:49
Merthogy?
(válasz winny 5. hozzászólására)

5. winny2009-04-24 17:41
Nagyszerű ember vagy:)
(válasz monizsofi1982 1. hozzászólására)


4. monizsofi19822009-04-24 17:38
Nem hiszem el, hogy mindenki utálja a párja szüleit :(

3. monizsofi19822009-04-21 15:39
Nekem "csak" apukám nincs, úgyhogy egy kicsit átérzem helyzeted. Ettől függetlenül családtagként bánnak velem már az elejétől. Nem fúrtak, elfogadták, hogy igen, én a fiúkkal járok. Segítettek albérletet keresni nekünk, majd akkor is, amikor megvettük ezt a lakást. És még sorolhatnám.

2. 71molly2009-04-21 15:12
igazad van..IGEN IS LEHET SZERETNI OKET....en szerencses helyzetben vagyok azaz remelem mivel tenyleg jol kijovok veluk...nincsen anyukam sem apukam hat,OKET azoknak fogattam el es remelem melto lesszek arra a megtisztelo figyelmukre amivel korulvesznek...
(válasz monizsofi1982 1. hozzászólására)

1. monizsofi19822009-04-21 15:07
Olyan fórumot szeretnék indítani, ami arról szól, hogy igenis lehet szeretni az anyósunkat- apósunkat.
Mert van ilyen. Én sem hittem egészen 2,5 évvel ezelőttig, amíg meg nem ismerkedtem jelenlegi párommal, és családjával. Írhattok jó sztorikat, vicceset, szomorút, vagy átlagosat. Mindegy, csak azt tükrözze, hogy igenis szerethetőek, még ha néha van 1-1 rosszabb napjuk is. Mert ugye kinek nincsenek?