Isten (beszélgetős fórum)

Remek:))

Így van.

Innentől nincs negatív,vagy pozitív,csupán következmény van,nem igaz?:))

Majdnem így gondolom, azzal a különbséggel, hogy nem kell vigyázni, max viselni a következményeket.

Tudni, hogy rajtunk áll.

Tudatosan három lehetőségünk van:

1. Vagy olyanokra törekszünk nagy részben, aminek pozitív lesz a következménye

2. Nem gondolkozunk ezen, de akkor el is fogadjuk a negatívak következményét

3. Kilépünk a körforgásból és nem teremtünk következményt.

:)

Van bizony, amit eddig ha jól emlékszem talán pont te nem hittél el :O)) De lehet, hogy te csak másféle lelket hiszel, mint én.

Szóval ne félj, én értem a lélek lényegét, de ha a mostban akar valaki ÉLNI az bizony itt van, ahol van test is. Érdemes róla nem megfeledkezni.

És van jövő és van múlt.

Az persze lélek állapotban is van.

El van túlozva ez az időnélküliség kérdés, mert jól hangzik, de mint mindennel érdemes csinnyán bánni. Csak a megfelelő mértékben :O)

[link]

Nem bizony.Ebben igazad van.

De abban nem ,hogy a belsőnk valami külső laboratórium,nem egy elmélet gyártmánya,hanem a részünk!

A sajátod.

Te a való életről beszélsz folyton,ami igaz is,de még nem merültél le igazán a lelked mélyére.

Nincs új a nap alatt Doki,te csak enyit mondasz folyamatosan:

"Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,

mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát. "

Ennyi.

De ez az élet,a fizikai való.....de van ezen túl is lét,lélek..:))

Nem.

Valószínűleg azért érzed így,mert te vagy képtelen külön választani a kettőt.:))

Nem, akkor lesz belőle az élet.

Te is katyvasztod és mindenki, csak elfelejted, amikor beszélsz róla :)

Ha nem kevernéd össze folyton a belsőt a külsővel,akkor semmi gondod nem lenne evvel:))

Isten,hit,a most hatalma,a gondolattalanság......ezek mind lelki ,belső történések.

Amiről te beszélsz az a fizikai ÉLET.

Ha a kettőt összekotyvasztod,akkor lesz belőle egy aggyal irányított külső máz.

Így van, a kötődés már az én gondolatom és nem írtad. Én továbbszőttem a gondolatmenetet.

Tudod becsapós ám ez a jelenben levés gondolatmenet.

Bár, aki nagyon hisz benne, azt mondja, hogy nem zárja ki a jövő tervezését és a múlt elemzését, pedig a jelenben levés és a mostra koncentrálás kizárja.

Ezért szoktam ilyen témáknál egy kicsit jobban boncolgatni, mert a mostban lenni nem foglalkozik a két másik idővel, hiszen az szerinte nincs, csak az elmében.

Sok elmélet van, ami nagyon hasznos és segít a teljességhez. Számomra olyanok ezek, mint egy lánc láncszemei.

A probléma akkor kezdődik, ha egy láncszemet a láncnak szeretnék látni.

Ilyen a vonzás, ilyen a most hatalma, ilyen befelé figyelés, ilyen az elme kikapcsolása.

Ezek mind nagyon hasznos dolgok, ha a helyén kezeljük őket és nem úgy gondolunk rá, mint egy mindent überelő általános megoldást.

Azaz nem hisszük azt, hogy nekünk való a mindig a jelenben levés, a mindig az ego kikapcsolás, a mindig befelé figyelés.

Csak a lánc láncszemei. Az egész részei :O)

Most már annyi is elég ha a jelenben vagyok és figyelem a gondolataimat, érzéseimet, késztetéseimet mert jobban rálátok a múltra is.

Szeretnék mindig a jelenben lenni ez az egyik célom, ami elősegíti a többit is, hiszek benne.

Mindenkinek más működik.

Ebben semmi misztikus nincs nekem, én nem törekszem a megvilágosodásra, nem akarok jogi lenni, én ÉLNI szeretnek és engem ez segít.

A rossz beidegződéseimet is jobban látom, tudom mikor mitől félek, és tudom mikor nem vagyok a jelenben.

Tudatosságom sokat javult, ezért tudok tovább lépni, nem érzem, hogy sodródnék.

Kötödés???, én nem írtam semmi ilyet, ez a te gondolatod.

Van párom, gyerekeim,unokáim elég nagy családom van, ami felelősség kapcsolat szinten.

Érdekes, hogy az embereknek mi jut eszébe, én nem elvonultam az életből én teljesen benne szeretnék lenni és ez a kapcsolataimra is értendő, amivel mindenki jól jár.

Mindenkinek más, ez nem gátol engem ha tudok a jelenben lenni.

Jobban rá láttok dolgokra és önmagamra, ha csak figyelem az érzéseimet és a gondolataimat a mostban, ez most az én utam.

Neked most más az utad.

A rutin feladat elősegíti az éber figyelmet.

Hát te magad! :) Ki más? Esetleg egy látó vagy egy bölcs..(?). :D Amikor valaki nagyon a fejében él, azt a környezete is észreveszi, nem kell hozzá bölcsnek se lenni.. :D

Én teljesen átérzem ezért is tudok azonosulni a gondolattal. Szerintem biztos átélted már esetleg nem olyan intenzítással, hogy felfigyelj vagy emlékezz rá.. Pl a kertes szitu is már a 'majdnem kategóriába tartozik, illetve pillanatokra biztos jelen voltál ahogy írtad is.. Ezt nap mint nap megélhetjük csak közel nem olyan intenzíven. Nem vagyunk rá bármikor képesek és a figyelmünk is hamar elkalandozik az elmetevékenység miatt. Rengeteg gyakorlat van ami a jelenbe húz és a legtöbb sport is alkalmas erre bizonyos szinten. A futás is segíthet kikapcsolni az elménket és bármi ami erős koncentrációt igényel.. Rengetegen tapasztalják, alkalmazzák ezeket.. :)

Az ember mindig egyedül jön rá a dolgokra, a környezete és a tapasztalatai csak hozzásegítik a megértéshez.. :) Tudom ez ellentmondás mert az ismereteink jó része másoktól származik, de még is így gondolom.. :D

A mestere is élő volt, nem a bölcs énje vetítődött ki, bár az is lehetett volna.. :D Meg is nézem még egyszer ezt a filmet, mert tényleg van varázsa.. :) Aki nem látta az mindenképp nézze meg, kötelező darab.. :)))

A békés harcos útja

[link]

"Isten rajtad: végtelen könny; Isten benned: végtelen mosoly."

Weöres Sándor

Naná! :D

Na igen, de ki az aki megállapítja, hogy én milyen intenzitással élek át dolgokat?

Jó... nem megyek bele, mert ezer és egy de meg mé', meg miegymás jönne. Értem, hogy mit szeretne üzenni, de csak az elmémmel. Átérezni úgy, ahogy az elmém gondolja nem tudom. DE lehet már ezerszer átéltem...

Viszont a film is ahogy eddig nekem minden arról szólt, hogy az ember nem egyedül jön rá dolgokra és ez is egy folyamat. Már nem emlékszem, de a mestere az nem az ő bölcs énje volt? Vagy ne misztifikáljam? (ez de szép szó:DDD) Szóval rátalált egy olyan akár külső, akár belső hangra, ami segített fényt hozni az sötétségbe a segített rendet teremteni a katyvaszába és kiszűrte a felesleges zajt. :)

Nem kár, de tényleg mindent meg tudunk magyarázni.. :D

A 'jelenlétnek az lenne a 'célja, hogy intenzívebben tudjuk élni az életünket. Nem kell szélsőségekre gondolni, hogy, ha a mostban élünk akkor nincs se jövő se tervek se célok. Ez egy félreértelmezés.. Csupán arról van szó, hogy a figyelmünk által tartós tudatosságot, éberséget, jelenlétet csempészünk a cselekedeteinkbe így a mindennapjainkba is. Erről szólt a film is és, ha az ember valóban élni akar ahhoz ki kell zárnia a gondolatokat a fejéből, mert így csak a gondolataink világában élünk amiknek a 90%-a jóformán szemét és ismétlődő katyvasz.. Az eredményt nagyon szépen illusztrálja a film és gondolom a könyv is, de azt még nem olvastam el.. Senki sem lesz 'elmétlen azért, mert képes 'uralkodni a gondolatain csupán nem veszik el többé az elme zajában.. :)

"Céljaim vannak a múltamnak fontos területeit feldolgoztam, persze még van mit... "

Ez a lényeg. Ezt nem lehetne csak a jelenben levéssel megoldani. Ehhez kell a múlton is gondolkodni és a jövőn is.

Ahogy írod, gondolom nálad az arányok nem kizárolagosak. Azaz ha így csináltad és csinálod, akkor nem csak a jelenben vagy mindig.

Én ezt gondolom, hogy nincs is értelme. Nem működik jól.

Akkor megvalósítható, ha már egyedül, megvilágosodottan kilépünk a folyamatokból. Ezért működik ez a jógiknak, meg olyan mestereknek, akik már nem vesznek részt semmiben, csak abban, amit hoz nekik az élet. Ők már csak sodródnak. Ez sem rossz, de egyenlőre nekem nem célom.

Viszont ahhoz, hogy valaki megvilágosuljon, ahhoz fel kell előbb dolgoznia a rossz beidegződéseit, különben lesz benne félelem.

Tehát a csak jelenben levéssel nem fog megvilágosulni :) És a kígyó a farkába harapott.

Viszont a jelenben lenni egy fontos pont, mert csak annak megtanulásával és gyakorlásával élhetünk igazán tartalmas életet.

A senki földjét arra értettem, hogy ha csak a jelenben élek, akkor nem gondolkozom a következő lépésen, csak megyek, amerre éppen visz a lábam. Na így juthatok olyan helyzetekbe, ami akár a senki földjének hívható. Fogalmam nincs minek vagyok ott, hogy jöjjek vissza :O)

Aki már nem kötődik semmihez, nála ez lehet egy izgi kaland, de a társkapcsolati létben ez felelőtlenség.

:)

Azt hiszem te írtad, amivel én is egyetértettem, hogy kell biztos pont, cél. Ha csak itt és most van, akkor ebben az esetben mi lenne az?

Én próbáltam, hogy nem teszem rutinná a hétköznapi dolgokat. Ha már túl mechanikusnak tűnik a művelet, akkor megpróbálom másképp csinálni. Viszont van, hogy megnyugtat, ha van kis rutinos életvitelem. Ez szerintem tipus függő is lehet. Ezért sem értem, hogy miért érvényesítenek mindenkire egy dolgot. Hiszen különbözőek vagyunk. Valakit megőrjít a rutin, valaki azt szereti, van aki keveri. Idővel rájön az ember, neki melyik fekszik.

És azt is kipróbáltam pl., hogy milyen megfigyelni, hogy ezer évig rágok és csak arra koncentrálok, hogy eszek... a falra másztam, nekem az nem élvezet.

Ne má'. Akkor kár megszólalni, mert minden magyarázkodás és győzködés? Azért azt érzékelném, ha ennyire nyögve-nyelősen éldegélnék mindig. Vannak olyan szakaszok és bizonyos dolgoknál valóban nyekergek igen, de nem mindig. Ha nem "etetnéd" magad, akkor nem is tudom hol lennél, szellemi éhenhalás. Vagy az egód halna éhen... kell az, minden részünk kell... szerintem. :)

Ezt szerettem volna írni, hogy ez napi szinten megjelenik az embernél, kinek miben nyílvánul meg. A sok kis pozitív dolog a szép környezet létrehozása és fenntartása szerintem kialakíthat egy harmónikus környezetet, amiben jó élni. Emberekkel számomra ezt már nehezebb megtenni, de az emberi kapcsolatokkal is hasonlóan kéne eljárni, ápolni, figyelni rá és fenntartani a tisztaságát.

Én ezt nem értem. Nekem amúgy is lyukas az agyam, nem szokott száz gondolat lenni benne. :DDD Nem is tudok több felé koncentrálni nő létemre... szóval ha a cselekedetet önszántamból cselekszem, akkor általában az a jelenbe húz. Mondjuk rejtve, tudattalanul biztos, hogy ebben a "jelenben" történő foglalatosságomban is ott van az egész múltam és talán a jövő is be-be kandikál. Jól van, nem is érdekel különösebben most ez az éld meg a jelen pillanat szitu. Egyelőre jó ez, ami most van. :) Én szeretem a hülye elmém... szórakoztat. :D

Persze, hogy volt elmetevékenység és nem átszellemülten munkálkodtam a kertben. Viszont nyugisan és innentől kezdve nem zavar, ha jönnek a gondolatok, mert az ottani dolgokkal kapcsolatosak és nem pl. a munkámmal vagy a szomszéd tehenével. Kell az elme, mert tapasztal, nézegeti és elemzi pl. a bogarakat, hangyákat, gazokat.

Az elmém irányítja a testemet is, nem?

Befejeztem a kerti munkát, mert kitartó vagyok, csak az utolsó mozzanatok már kevésbé élvezetes tevékenységnek bizonyultak.

Hát... már nem is tudom mit kérdeztem, de a lényeg, hogy úgyis megmagyarázom. :DDDDDDDD

Azért köszi. :)

De miért nem lép tovább? Minden pillanat itt és most.

Igazad van, de vannak olyan rutin feladatok az életben amit robotmódban teszünk, Pl: vezetés, takarítás, fürdés, evés, beszélgetés, szeretkezés, játszás a gyerekkel, kertészkedés... vagy csak úgy elvagyunk, nem csinálunk épp semmi, csak vagyunk átéljük a pillanatokat.

Eldönteni?...én gyakorlom amikor úgy érzem...

Ha sikerül a jelenben lennem akkor ez nem zárja ki, hogy tovább haladjak, érdemes-e, majd kiderül.

Merre?, ezen már nem gondolkozom annyit.

Céljaim vannak a múltamnak fontos területeit feldolgoztam, persze még van mit...

De ami nekem most a legfontosabb az életemben, hogy áttudjam élni ami jelenben történik, mert ezt kihagytam az életemből.

Nem érzem, hogy a senki földén lennék, habár nem tudom te mit értesz alatta. Én inkább azt érzem, hogy tudatosabb lettem és nem problémázom olyan dolgokon amik eddig hátráltattak.

Tollét olvastam, de nekem túl sok.... és most úgy érzem, hogy végrehajthatatlan.

Meditálok, jógázom ami segíti, hogy éber legyek, amit eddig rutinból végeztem az sokkal élvezetesebb ha teljesen ott vagyok, ha megyek az utcán több mindent láttok, hallok érzékelek......

Megoldások?....Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok isten.

Mindent ki lehet magyarázni és nagyon könnyen meggyőzhetjük magunkat arról, hogy miért lesz jobb, ha...... :D Én is etetem magam vele amíg be nem látom, hogy felesleges.. :D

Ez a példa inkább az egos én cselekedeteit, vágyait mutatja be amiben nincs jelenlét vagyis egy egy pillanatra megvalósul, de nem tartósan. Ezt mindannyian átéljük akár nap mint nap. Mindenkiben ott van a jelenlét még, ha csak pillanatokra is. Vannak cselekedetek amik lenyugtatják az elmét és úgymond a jelenbe húznak azzal, hogy lekötik, rögzítik a figyelmet. Mintha száz gondolat helyett csak az létezne amire éppen fókuszálsz.. Csak nehéz tartósan fenttartani, ezért hamar színre lépnek a gondolatok és kezdődik a kuszaság előről.

Szerintem addig volt jó számodra a kertben munkálkodni amíg bele tudtál merülni a tevékenykedésbe. Ilyenkor észre se veszi az ember az idő múlását, annyira elmerül abba amit csinál. Ez már közelít ahhoz a jelenléthez, amiről a filmben is szó esik, de még mindig van elmetevékenység, vannak gondolatok. Már nem olyan erősek, de még vannak, ezért amikor ráeszméltél, hogy elzsibbadtál, felhorzsoltad magad és piszkos lettél abba is hagytad, amit elkezdteél, bár nem tudom, hogy félbehagytad vagy befejezted a 'munkát..

Ez valszeg nem válasz a kérdésedre, de már így is hosszú lett.. :)

Ezt értem, amit írsz.

De a jelenben levés elméletileg nem lép tovább, hiszen neki nincs jövő... neki csak az itt és most van. Igen, a gondolatok felmerülnek és eltűnnek, nekünk csak az a dolgunk, hogy figyeljünk ebben a szituban. De ebben hol az élet? Ettől miért leszek bölcs? Egyszer nem fogok már ilyeneket kérdezni. :DDD

Amúgy a mostani világ (lehet az előző idők is) éppen nem ad lehetőséget erre az életre, ezekre a dolgokra. Mert nyolc felé szakad mindenki és egyszerre száz dolgot csinál. Aki leállna nézelődni és mindent megszemlélni az elmehetne a búsba. Szerintem. Nekem ezért nem ér túl sokat, mikor ilyenekről beszélnek, mert a "való világ" nem ez. Persze azt is sejtem, hogy az sem, amiben élek...

Mennyek és poklok :O))

Szóval menjek :)))

És hogyan döntöd el, hogy mi legyen a jelen?

Ha az ember "csak" a jelenben van, akkor nem tudja, hogy merre érdemes haladnia.

Mennyek, vagy maradjak. Jobbra mennyek, vagy balra.

Szóval ezért van szerintem szükség a célokra is és a múlt feldolgozásra is. A jelenben levés csak egy fázis. Az is fontos és aki ott sosem tud lenni, annak elrohan az élete, úgy, hogy nem élte meg.

Aki viszont csak a jelenben él, egyszercsak lehet, hogy a senki foldjén találja magát, hiszen fogalma sincs, hogy merre megy, csak egyik lépés a másik után.

Tehát manapság nagyon népszerű lett Eckhart Tolle, mert egy hiányt talált, amit eddig nem tettünk, vagy nem jól. De ez nem jelenti, hogy mindent felül kellene ezzel írni, hiszen ez csak az egyharmada a megoldásoknak :)))

A jelenben lenni, nem zárja ki, hogy tovább lépj és hogy ne legyenek gondolataid, de csak figyeled és érzékeled.

A jelenben levés számomra azt jelenti, hogy amit épp teszel vagy épp semmit sem teszel, ott vagy teljesen, miden érékszerveddel.

Pl: ha épp valamelyik étkezésnél használom akkor megfigyeltem, hogy jobban érzem az ízeket, lassabban eszem és kevesebbet stb...de ezt teljesen csendben.