Isten (beszélgetős fórum)
Rendben.
Jövő héten kedd vagy szerda.
Why not?
Tudom és csak az a bajom vele, hogy szerintem te is érzed, hogy ha holnaptól azt mondjuk, hogy gyerünk, adjuk át mindenkinek, akkor kb. 0,2%-os lenne a hatékonyság.
Szerintem ez egy lépcső, ameddig el kell jutni.
Én nem szoktam meg azt, hogy valaki lepattint.
Azt szoktam meg: "Miért ne?"
Én álmomban tapasztaltam meg, hogy az imának milyen nagy ereje van:
azt álmodtam egy jó hónapja, hogy egy sűrű erdőben emberek vadásztak rám és a többi emberre nyilakkal, bújkáltam, próbáltam túlélni ezt a "vadászatot". Nagyon rettegtem, és azt vettem észre hogy egy fúrcsa állapotba kerültem. Nem tudtam hogy élek-e vagy meghaltam.
Mintha egy köztes állapotba kerültem volna, és azt éreztem kell valami megoldás, mert nem maradhatok ebben a bizonytalan állapotban.
És akkor jött a feloldozás a megoldás: álmomban elkezdtem mondani a Miatyánkot és az Üdvézlégy Máriát hibátlanul.
Ez egy felszabadító érzés volt, mert rájöttem, hogyha tudom mondani az imát, akkor vagyok, tehát van szellemem, és tudatom, élek.
Másrészt rájöttem hogy mikor körülöttem minden fogódzkodó eltűnik, elfordulnak tőlem, elvesznek, akkor is ott lesz az egyetlen kapaszkodó az ima, mely elvezethet Istenhez, és közben megmutatja az utat vissza az életbe, a földibe.
Nagy bajban mindenki számíthat szerintem az ima erejére.:)
CsD.
Te vagy egy majdnem 40-es férfi.
Én vagyok egy 30-as nő.
Budapesten lakunk mindketten.
Nem ihatnánk meg egy kávét valahol?
/Nem lesz ciki velem megjelenni:)/
Attól függ, mit hívunk útnak.
Az előbb te is azt mondtad, hogy keresse meg mindenki a sajátját. Ez már egy út, ami mindenkire igaz.
Erre gondoltam.
Okosság.
Egy nagy buktája van.
Mit értesz azon, hogy +megdolgozni"? - ezen áll vagy bukik minden.
És mégsem segít mindig. Vajon miért?
Mert nem az a feladatunk, hogy segítséget kérjünk, hanem hogy megdolgozzunk érte. Mármint a boldogságért. Megdolgozni pedig annyit jelent, hogy nem mindegy mit teszünk.
Gondolj bele: Folyamatosan kicsesznék mindenkivel, de imádkoznék, hogy nekem jó legyen.
Vajon kapnék-e segítséget?
Ne haragudj, hogy vitatkozok.
Van Út.
Kapsz 24 órát, hogy kitaláld mi ez.
Utána megmondom.:) /Tök szimpi vagy./
"A belső csendet elérni baromi nehéz"
Köszönöm.
Ezért jöttem fel erre a fórumra, hogy elmeséljem, hogy a belső csendet elérni baromi nehéz, DE BAROMIRA MEGÉRI.
A belső csendet elérni baromi nehéz. Szerintem nem tudunk mindenkit könnyen megtanítani rá.
Azon kívül a belső csend segít meglátni dolgokat, de azokat még meg is kell lépni.
Vagy folyamatosan, de legalábbis intenzíven a belső csend állapotában maradni.
Azt hiszem, hogy ez már egy magasabb állomás és ahhoz, hogy ide eljussanak az emberek, addig kellenek konkrét lépések és technikák.
A meditációt megtanulva az emberek még nem kerülnek helyre, tapasztalataim szerint.
Van közös nevező.
(Nem azért írok ilyen röviden, mert lusta vagyok, hanem azért, mert szerintem ez egy kerek válasz.)
No, k*rvára egy úton járunk, én is folyamatosan ezt keresem:
"Hogy tudnám átadni az egyensúlyomat másnak?"
Oké, ha neked működik az teljesen jó. Én csak azt keresem, ami mindenkinek segíteni tud, hiszen az klassz dolog, ha olyat találunk.
Csak ezért kérdezgettelek.
OK, sejtem, hogy mire gondolsz.
Én úgy döntöttem, hogy: Elég.
Nem kavarom az életemet. A napi 2x30 perc meditációmmal adok energiát neki.
Eddig bejött.
Nem röhögök, csak tudom, hogy nem így működik. Sokan megtették és az életük nem lett tuti.
Ennél sokkal többről szól az élet. Persze ez is egy fontos eleme, mert ez egyfajta tisztelet a létünk iránt, de hát ezzel még nincs megoldva, amiért jöttünk.
Én nem mondtam, hogy középszerű, csak azon gondolkoztam, hogy nézzük csak:
Minden problémára az a megoldás, hogy megköszönjük a létünket Istennek.
És onnantól minden tuti?
Teljesen jó, a kérdésed. Tényleg.
Utána mi van?
Köszönöm, hogy megkérdezted.
Tudod mi van? ÉLEK.
Képzeld el! Élek a családommal szépen, békességben.
Lehet, hogy ez nagyon középszerű, de mi jól érezzük magunkat.