Isten (beszélgetős fórum)

Akkor jó.

Ha csak egy ing gombban hiszel teljes szívedből, akkor is csodákra vagy képes, mert nem a gomb dolgozik, hanem a hited.

Kimondta, hogy nekem nem jó? :)

Értettem a kérdésed, de ez a fórum nem rólam szól, általánosságban beszélgetünk Istenről, hitről. Ha épp olvasok valamit, akkor megosztom, ezért szoktam időnként idézeteket berakni.

Mert tetszik, vagy mert megtapasztaltam...

Jó annak???

Ha jó annak, akkor te miért nem teszel róla, hogy neked is legyen?

Ez volt a kérdésem lényege.

Bizony sokfélék vagyunk, mind kicsit másként látjuk, értjük, tapasztaljuk a világot, a vallás(oka)t...

Mint írtam, jó annak, akinek van hite, hite önmagában, másokban, Istenben, az földönkívüliekben...

Annyira vicces az olyan nézet, hogy

"jó neki, mert hisz", vagy

"jó neki, mert van hite", vagy

"ő hisz Istenben, könnyebben elviseli", stb.,

de én, a földön járó, nagyon realista, nagyon okos ember bizony nehezen viselem (ezt, vagy azt).

Oké, maradjunk annyiban, hogy eléggé eltérnek az igényeink.

Én találkoztam jó néhány ilyen mélyen hivő emberrel. Maradjunk annyiban, hogy én semmi irigylésreméltót nem láttam / látok bennük. (Sőt, volt rá példa, hogy az egyikük - mellesleg hitoktató - fejezte ki enyhe, ha úgy tetszik, irigységét az én totális belső szabadságom iránt. Azóta is csodálkozom, hogy ez a fajta belső szabadság, mint lehetőség, egy karnyújtásnyira volna neki is, miért nem nyúl érte, és veszi el. De aztán rájöttem, hogy attól miszlikbe hullana az ő hite, meg úgy minden, amire az egész eddigi élete épül, és azt inkább nem kockáztatja meg.)

Csodálja és irigyli is. Nem érzelmi mankóként gondol az általa csodált/irigyelt emberek hitére, hanem valami olyan értelmen túli erős érzésre, ami átszövi a mindennapjaikat, és minden tragikus élethelyzeten átsegíti őket...

Azért tetszik ez a gondolat, mert én mindig úgy gondoltam a hitre, hogy olyan valami, ami nem csak a templomban vasárnaponként, vagy nyilvános vallási ünnepekkor nyilvánul. Sőt. (Elképzelhető, hogy az ilyen vasárnapi ál-hívők érzik ál-biztonságot nyújtó kapaszkodónak a hitet, a vallást, de ez legyen az ő dolguk, főleg, ha így boldogok.)

A mély, valódi hit megnyilvánul minden gondolatomban, cselekedetemben. A valódi hit olyan, ami mindig ott van, és ez a hit tud átsegíteni.

Lehet, hogy én vagyok a legateistább hívő?

Na most akkor csodálja, vagy irigyli?

Csak mert ha az érzelmi mankót irigyli, akkor viszont mi csodálnivaló van rajtuk? Ilyen szempontból pont, hogy inkább az ateisták lennének a nagyrabecsülendők, mert ők az elveik miatt tudatosan lemondanak a hitnek erről az (ál-)érzelmi biztonságot nyújtó "kapaszkodó funkciójáról". Nem?

"Csodálom azokat, akikben él a hit. Irigylem az erőt, amelyet nekik kölcsönöz. Bizonyára értékes támaszt jelent, amikor a létezéssel kivédhetetlenül együtt járó tragédiákkal találják szemben magukat."

Anna Erelle

A Biblia szerint a világ összes hozzászólásából a lényeg ennyi: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3,3)

A többi mind körítés, sallang, vagy nevezhetjük bárminek, de megoldásnak semmi esetre sem,főleg nem az örök életre.

Üdv

U

Te objektívabban fogalmaztál, holott még a megértésnél sem tartunk, nemhogy a felismerésnél.

Ha valaki megérti és felismeri hogy van "valami", az még mindig csak egy "csepp" a pohárban.

De minél mélyebb a megértés, annál objektívebb a felismerés.

Ez viszont folyamatos meló, csak úgy nem adják oda. Épp ez benne a nehéz. Épp ezért cáfolható. Mert aki nem akar érteni és felismerni, annak számára nem nyílik meg bizonyítékként.

Popper Péter úgy mondta, hogy "alulról" vagy "felülről" cseppen valami.

Ha "alulról", akkor lehetőség/szerencse. Ha "felülről", akkor áldás/kegyelem!

Én így értettem.

:)))))

Semmi baj. Örülök, ha ezen "vitatkozunk"...

A több, mint 40 ezer hozzászólásból itt jelenik meg a lényeg, a legfontosabb, de egy kicsit finomítani szeretnék.

"Aki kapott akár egy cseppett az Isteniből,..."

Nem vagy kapunk "cseppeket", vagy nem.

Alapból mindenki teljes mértékben isteni lény, csak az lehet, egyébként nem lenne.

Viszont csak két féle ember van: az egyik aki felismerte, megérezte istengyermekségét, a másik pedig nem.

Ennyi.

Ez a két csoport természetesen nem értheti egymást, csak megértheti a másik nézetét. Ez már egyén függő.

"Aki nem kapott, azzal pedig úgy játszik az istentelen világ, mint macska az egérrel."

Ezen annyit módosítanék, hogy:

Aki nem ismerte még fel istengyermekségét, azzal úgy játszik az istent fel nem ismerők világa, mint macska az egérrel.

(Utólagos elnézést kérek a gondolatok eredeti leírójától.)

Sziasztok!

Érdekes ez a fórum!Összejönnek emberek, egy Isten nevű topicban és kitalálják, milyen legyen Isten, milyen legyen az emberekhez való hozzáállása, mi legyen számára a jó és a rossz stb. Valójában meg akarjuk mondani Istennek, hogy ki Ő, és mit csináljon. Ha laikusként nézem a dolgokat, akkor ez nagyon nonszensz! A Isten Isten, akkor hogy jön ahhoz a teremtménye, hogy megmondja neki, mi a jó, és mi a rossz, és hogy milyen Ő valójában és mit tegyen? Ha Isten mindentudó és mindenható, akkor együttvéve az összes valaha élt embernél okosabb, erősebb, bölcsebb stb. Így rosszabb és szánalmasabb, amikor az emberek okoskodnak, mint amikor az írástudatlan, iskolázatlan ember vitatkozni próbál az atomfizikussal vagy a 3 éves gyerek az apjával. Ha meg arról az oldalról nézzük, hogy Isten nem létezik, akkor meg még gázabb, hogy van ez a topic, ilyen erővel a hópatapitéről is szólhatna, és vitatkozhatnának az emberek a tulajdonságairól, és hogy mit kellene tennie stb. Szóval véleményem szerint mindenki döntse el, hogy vagy hisz Istenben, és akkor tisztelje és engedelmeskedjen neki, vagy ne higgyen, és ne okoskodjon olyanról amiben nem hisz, hanem keressen mást témát. Aztán ha meghal, majd kiderül, hogy ki döntött jól. Egy kis matekkal meg ki lehet számolni, hogy ki veszít többet: aki hitt, vagy aki nem. Mert ha igaza volt az istenhívőnek, nyert, ha tévedett, semmit nem vesztett. Ha igaza van a nem hívőnek, semmit sem nyert, de ha tévedett, mindent elvesztett.

Üdv

U

Hány éves vagy,hogy még hiszel a mesékben?

Logikád szerint Isten nélkül nem fájna a kezem,vagy a lábam és tudnám mozgatni.Nem lennének betegek,bénák,púposok,sánták.Nem lenne tüdőrák és lehetne levegőt szívni.Ezeket mind az istened teremti az általad valóságnak hitt mesében-a Bibliában.

Aki kapott akár egy cseppett az Isteniből, az nem lehet ebben az értelemben sem naív, sem cinikus!

Aki nem kapott, azzal pedig úgy játszik az istentelen világ, mint macska az egérrel.

Ez a probléma.

"Szeretni ÉN nélkül"

Ezt kis betűvel kell írni ("én") mert így nagyon bután hangzik... :))

Hinni a templomban kell.:D :D

Lehetnenk tobben is,olyan rossz igy egyedul...