Isten (beszélgetős fórum)
A görögök mai napig "hisznek" 😄 sztem az poén.
A keresztény egyház már annyira nem.
Ezen felül mégis tolerálom mások hitét, de engem hagyjanak békén vele.
Mert vannak, akiknek érdeke!
A függőség, a félelem nagy úr!
A világ nem minden népe civilizált.
Nekem a legnagyobb gondom a vallással az, hogy ezáltal lehet leginkább az embereket egymás ellen fordítani.
És ez mindig is így lesz. :(
Vannak dolgok, amiket még nem sikerült megfejteni a világ keletkezéséről, az is lehet, hogy belátható időn belül, vagy sosem sikerül. Tulajdonképpen semmi sem biztos, csak a halál. Végül is pedig valamilyen formában, mindenki újjászületik, hiszen anyag nem vész el, csak átalakul. Ehhez nem kell senki, megoldjuk „házon belül”.
A Spectrum, meg több adó is sok ilyen témájú ismertető filmet sugároz, érdemes megnézni!
Mindenesetre kicsit nyomasztó, hogy világegyetemünk egy nagy üres semmivé válhat. Hogy valami reménykeltőt is mondjunk, a kutatók szerint elképzelhető, hogy az univerzum halála után egy nagy robbanással az egész világegyetem életciklusa újrakezdődik.
Mindenkinek a maga élete, Gyurki.
Ha neked így jó, ki mondja meg, hogy máshogy legyen?
Semmit soha ne kelljen bizonygatni, az a lélek igazi szabadsága.
Van a lélek? Igen még az állatoknak is van lelkük !
Istenük pedig nincsen ahogy nekem se !
Istenes, bármelyikre annak van szüksége, aki fél attól, hogy valamit nem tud.
Régen még a villámlást is vele magyarázták, ma máshol van a határ.
Gyurikabá olvasnod kellene többet és értelmezni az elolvasott betűket,szavakat,mondatokat,sorokat,oldalakat.
Szerinted ki vagyok én(?),hogy tudjam akit elégetnek az hogyan támad fel.Minek annak meghalni és iszonyú bűzben elrohadni aki úgyis feltámad?Erre a kérdésre roppant könnyű válaszolni,nyiss ki egy olyan könyvet,aminek címe:"a föld használati utasítása".Gondolkodni és értelmezni,bár ez egyén függő.Ne érts félre,nem utasítani akarlak,mert a soraidon látom,hogy az indulat(düh)beszél belőled!
Ne törődj vele majd feltámadunk! Ha meg már a mennyországba vagy akkor minek feltámadni?Akit megettek a kanibálok vagy a vadállatok és kiszarták az vajon,hogy támad fel? Akit elégetnek ?
Mert azt mondja az Úr: Össze szedem az elszórt csontokat,húst rakok rájuk, inakat és élni fogtok.
Minek annak meghalni és iszonyú bűzben elrohadni aki úgyis feltámad ?
"Mi világunk-Isten világa"
És az hol található?
Az eléggé hívő ember mindent tudásnak mond. Az eléggé kételkedő pedig még a saját kételkedésében sem hisz.
És már bele is csöppentem, pedig nem akartam.
Így hát itteni jelenlétemtől el is köszönök egy nagyra becsült orvos ismerősöm szavaival, amit mindig a környezetére bíz, hogy eldöntse: viccelődve mondja-e vagy sem: "a fenti főnököm majd eldönti ... "
"Távol állt tőlem, hogy Isten mellett vagy ellen érveljek, pedig valószínűleg ez a gondolat váltotta ki a felindultságot"
Több ez, mint valószínűleg. :)
Mindamellett tévúton jár az is, aki Isten létének határozott tagadásával a megcáfolhatatlan igazság prófétájának szerepében igyekszik tetszelegni.
Itt ez a képzelt párbeszéd, ami lényegét tekintve már sokszor elhangozhatott:
-Van isten.
-Nincs isten.
-Miért? Bizonyítsd be, hogy nincs!
-Bizonyítsd be te, hogy van! Azt sem lehet bizonyítani, hogy nincsenek unikornisok.
Na most, az általános szkepszisen túllépve (tehát azon, hogy a világon szinte (?) semmiben sem lehetünk biztosak, beleértve például azt, hogy mi a saját nevünk), egész biztosak lehetünk abban, hogy nem léteznek unikornisok, ugyanis amellett, hogy nincs a létezésükre bizonyíték, a létben sincs semmi, aminek magyarázatához szükségünk van unikornisokra. Ezzel szemben az Istennek nevezett entitás a lét egyes szféráit kitöltheti (pl hogyan keletkezett a világ). Ha ezen szférák magyarázatából már kizárható Isten (és szándékosan nem a "ki lehet zárni" szóösszetételt használtam, mert ez már most is igaz), azaz hogy úgy mondjam, elfogynak a "misztikák" a világból, akkor az istenben való hit az unikornisban való hittel lesz egyenértékű bizonyos értelemben (teljesen analóg valószínűleg nem, hovatovább azért, mert kétlem, hogy eljön az idő, mikor az Istenben hívőket bolondokházába zárják majd). Jelenleg azonban (és ez mindig így lesz majd) nem ez a helyzet; valamilyen istenben hinni nem ugyanaz, mint az unikornisokban hinni. Ebből kifolyólag az a két állítás, hogy "unikornisok nem léteznek", illetve "(valamilyen) isten nem létezik" nem ugyanaz a minőség.
A tudomány egyre több mindenre magyarázatot ad, és azon építőkövek, melyekből megkonstruálható egy olyan világkép, amelyben nem minden létező anyagi, egyre fogynak, ám még nem fogytak el teljesen ahhoz, hogy ne legyen dogmatikus az a kijelentés, hogy "(valamilyen) isten nem létezik".
Én úgy vélem, aki határozottan hiszi és büszkén hangoztatja, hogy "nem létezik semmiféle isten", vagy egy végtelenül megkeseredett ember, aki ebbéli megkeseredettségében elvesztette ama képességét, hogy az ésszerűség útján járjon, vagy egy olyan ember, aki ezen attitűdjében a saját beavatottság tudata termését látja - a felvilágosult ember, aki azt hiszi, hogy az igazság fáklyásával világít, ám anélkül hogy tudatában lenne, egy istent szolgál: a tudományt.
Persze a "(valamilyen) isten létezik" kijelentés dőreségéből ez semmit sem von le. Ebben a kérdésben nem lehet a bizonyosság igényével állást foglalni.
Távol állt tőlem, hogy Isten mellett vagy ellen érveljek, pedig valószínűleg ez a gondolat váltotta ki a felindultságot :)
Megosztottam a számomra is meglepő tényt, véleményt vártam csak, köszönöm a Tiédet.
Manapság nincs olyan dolog, amit genetikai kódoltsággal ne lehetne megmagyarázni.
Legyen az a dohányzási hajlam, a hűtlenség, a nők kedvessége, a sorban állás, a laktóz intolerancia, a pesszimizmus, a szerelem első látásra ... bármi.
Nem elfelejtve a környezeti hatásokat az ösztönök mellett.
Arra sincs még válasz (és szerintem nem is lesz), hogy a klinikai halál állapotából visszajött emberek valóban látják-e a fénylő alagutat, vagy az agy biokémiai folyamata "játszik" velük azokban a percekben.
Nagyon szimpatikus az utolsó mondatod, talán magyarázat lehet.
"Beidegződésnek, évszázados hagyományoknak már nyomuk sincs az utolsó órákban, mikor a lét már lebeg, és a tudat sem teljesen tiszta."
Ha ez egy érv Isten létezése mellett, akkor tulajdonképpen a következőképpen bontható ki: a tudat, vagy talán mondhatjuk azt is, a létre vonatkozó reflexív gondolkodás mintegy felhőként takarja el a tiszta tudás egét, mely tudás az ésszerűségénél magasabb szférában gyökerezik. Tehát Isten létezésének a tudása akkor válik átélhetővé, mikor az ésszerűség korlátai (bizonyos módon) felbomlanak.
Ilyet persze lehet állítani, de ugyanúgy igazolhatatlan állítás lesz, mint maga Isten létezése. Hiszen miért kéne elfogadnunk, hogy egy (valamilyen módon) nem tiszta tudatú ember "tudása" előrébb való, mint egy tiszta tudatúé Isten létezésére vonatkozóan?
Sokkal ésszerűbb magyarázat az, hogy az emberben egyszerűen genetikailag kódolt hajlam, hogy higgyen isten(ek)ben. Mikor pedig már közel a vég, vagy nem marad más, ami reményt adhatna, a tudományos, empirikus megismerésmód kizárólagosságát elfogadó gondolkodásmód egyszerűen kapitulál a puszta ösztönnel szemben.
Jól fogalmaztál, és szerintem értjük is.
Legtöbben kerültünk már olyan helyzetbe, amikor már úgy gondoltuk, nincs miben hinni - és akkor...
Valószínűleg én nem fogalmaztam jól, azért nem érti senki, amiről beszélek, tanulság, hogy kár volt belekezdenem :D
Egészségedre! :)
Én is mondtam már ilyeneket. :)
Attól még nem lettem hívő.