Isten (beszélgetős fórum)
Ha reálisan nézem...különleges gyógyulások, csodák...hmmm...RÁK...a "betegség" csak a szívet nem támadja meg...evidens...Szeretni kell, elfogadni a "betegséget"...Tapasztalat
ERŐ
Mivel a SZERETET a legnagyobb ERŐ...amihez kell ALÁZAT is
szerintem
Nekem mondod?
Pocsékul és érzem magam miatta!:DD
...és hidd el néha szívesebben élnék egy indián törzsben,vándorolnék sátorral lóháton ,és füstjelekkel kommunikálnék:))
Így van.
Mindenki hagyatkozzon az ő általa hitt ,vélt vagy tapasztalt dolgokra.
Én még nem tapasztaltam ilyent és nem is igazán hiszek ebben.
A változás jogát viszont fenntartom,soha nem lehet tudni,mit hoz a holnap.
Ha megvan benned, tudod mit írtam!!!
Szerintem megvan!
"Számomra a civilizált embernél nincs oktalanabb ember a földön."
De azért te is használod a Tudomány, a civilizáció áldásait, pl. a számítógépet. Áramot fogyasztasz, hozzájárulsz a szén-dioxid kibocsátáshoz, ezáltal a globális felmelegedéshez.
Hitelesebb lennél ha egy barlangból füstjelekkel kommunikálnál. (bár az is CO2 termelő) :)
Viccelsz? "ősi tudás"-t emlegettél, most meg nem tudod megmondani hogy kinek volt ilyen, melyik korban, és mit jelent pontosan?
Hát, nem segítetted elő a spirituális fejlődésemet!
Igen, ez így van. Azt hiszem, aki ezt már megtapasztalta, annak ez már valóság, és nem egy elméleti vitatéma.
Mint annak is, aki már Isten jelenlétét megtapasztalta, bár részemről mindegy - hogy Istennek, Szeretetnek, Egységnek, Fénynek, Univerzumnak vagy - ki, minek nevezi azt a VALAMIT/VALAKIT.
Ez így van!
TAPASZTALAT!!!
Én hiszek a "szellemekben", és abban is hogy az elhunytak lelke a halál után még körülöttünk, ebben a dimenzióban van, amit némelyek - vagy sokak - képesek érzékelni.
De teljesen mindegy, hogy ez fizikai érzet, sugallat, gondolat vagy érzések formájában történik.
A szüleim sírján ennyi van:
"Szívek őrzik nem szavak"
Ebbe igazat adok neked,te tényleg jobb valakinek mást mondani és esetleg félrevezetni,mint az öszinteséget megmondani?Hát nem tudom!Ez tényleg nehéz kérdés!
Lehet hogy kinevetsz,de amikor apukám meghalt én is sokszor éreztem úgy hogy ott van velem egy helységbe.Szerintem ez egy olyan dolog amit mindenki maga érez,és a lényeg az ami a szívében és a lelkében van!
Én is.
Vagy hazudnom kellett volna?
Az őszinteség néha bántó lehet,tudom.
Abban viszont igazad lehet,hogy amikor az emberek kérdeznek ,nem mindig az őszinte válaszra kíváncsiak,mert talán nem tudnák elviselni a súlyát.
Nem vagyunk egyformák...lehet finomkodni, nevetgélni, nyersnek lenni...
akkor is emberek maradunk...csak mindig ott van az a bábeli eset...inkább beszéljük meg!