Gyermekkori álmok (beszélgetős fórum)
Amit gyermekként meg álmodtam igyekeztem felnőttként valóra is váltani,persze azért a valóság talaján állva,de még mindig maradt megvalósítani való,például pár kapcsolat,szakma,és véglegesnek ki kiáltott lakhely terén,meg még egy-két dolog,de igenis meg valósítom minden álmomat,rajta vagyok!
DE nagyon szerettem ezt a munkát, mivel a gyerekeket is, a könyveket is. Szeretek visszagondolni életemnek arra a szakaszára, mikor iskolakönyvtáros voltam.
Hogy végre felnőtt legyek,és én parancsolgathassak.De a világ sajna nem így működik.
Amikor oviba jártam hoztak nekünk sok-sok jelmezt!Felvettem a nővérkéset!!!!!!Azóta készültem a pályára s imádom ezt a hivatást!!!!!!!!!Az álmom valóra vált!Embereken segíthetek és olyannyira büszke vagyok rá mintha legalább azt írnám hogy én vagyok a leggazdagabb ember a világon.............
Sajnálom hogy nem úgy vált valóra az álmod ahogy szeretted volna. :(
Én sem csak olvasni szeretek. A könyvek gyerekkorom óta nagyon sokat jelentenek nekem. Nem csak a történetük, hanem az illatuk, a tapintásuk. Ha egy könyv igazán tetszik, szeretném tudni ki írta, milyen ember volt, mit írt még?
Szeretem a könyvtárak nyugalmát. Néha olyan mintha egy múzeumba lennék, de itt nem vagyok elzárva az alkotásoktól.
Tudom hogy ez a munka nem csak az olvasásról szól. Tudom hogy sok adminisztrációval jár, stb...
De ha mégis csalódtam volna benne, ha lett volna alkalmam rá hogy csalódjak... akkor is a saját álmom lett volna. Nem valami olyan dolog amit mások kényszerítettek rám.
én orvos vágytam lenni, szétszettem a barbiekat, aztán visszaműtöttem a lábukat, meg bekötöztem :)) már nem kimondottan erre vágyom, de ki tudja...
Ja, és azt hittem, ha felnőtt leszek, azt teszek majd, amit akarok, korlátozás nélkül - hát ez sem így "működik".
Kicsikoromban énekesnő szerettem volna lenni, később könyvtáros, mint zsütyi, ez voltam is, sulikönyvtáros, de rá kellett jönnöm, ez nem abból áll, hogy éjjel-nappal olvasok.
Gyermekkoromban felnőtt szerettem volna lenni.
festeni szerettem volna a felhöket vászonra, lovagolni megtanulni, zongorán játszani.semelyik nem jött össze
Énekes szerettem volna lenni.
Sajnos ez nem vált valóra.
Ja, és könyvtáros szerettem volna lenni. Imádok olvasni. A heti adagom 5-6 könyv volt. De ez a "szakma" a szüleim szemében elég haszontalannak tűnt. Szóval elküldtek egy szakközépiskolába hogy legyen szakmám, érettségim és technikusim is, mert azzal tutira boldogulni fogok az életben. Mondanom se kell hogy sose tudtam elhelyezkedni a szakmámba, ellenben a mi kis falunkban 2-3 évente váltják egymást a könyvtárosok akik más faluból, városból járnak ide dolgozni egy darabig, de végül mind elmegy. Szóval ez a beteljesületlen álmom akár valóra is válhatott volna ha...
Már gyerekkoromba is mindig egy igazi nagy és boldog családról álmodtam. Szerető férj, sok gyerek, nagy ház, kutyák, lovak, nyugodt élet. Mondhatnám hogy részben teljesül, hiszen megvan a férj, a gyerekek, a ház, még kutya is van. De a nyugodt, boldog élet azért nem teljesen. Nem volt könnyű megteremtenünk amink van és egyre nehezebb fenntartani a megszokott életszínvonalat.
Mindenkinek van egy álma... nekem több is volt/van. Sajnos van ami sosem vált valósággá,ezért jó az álmodozás,ott minden lehetséges...
Én nagyon szerettem volna megtanulni lovagolni, imádom -imádtam a felhöket és azokat a maguk szá
épségében lefesteni,olyan ügyesen, mint a híres festök, és megszerettem volna tanulni zongorázni. Tudom, hogy egyik sem késö, de nincs tehetségem a festészethez, bot fülem van, és kicsit félek a lovaktól.Szóval ezek álmok maradnak.
Talan,valamikor,valahogy......
Almok,de nem teljesithetetlenek.
Ezek csak álmok maradnak, és ettől olyan szépek.
Gyerekkori alom?Utazni,felfedezni helyeket,embereket,szokasokat.Felnottkori alom:ugyanez.Meg mindig.
Mindig szőke hajú, zöld vagy kék szemű pasi volt az álmom, aki majd elvesz feleségül és két gyerekünk lesz...
Ahogy felnőttem, férfiideálom megváltozott: jobban tetszettek a barna hajú és szemű fiúk, mint a mostani párom is. Aztán eszem ágában sincs férjhez menni!:D Szültem egy gyönyörű kisfiút, és a szülésből sem kérek többet.:) Tehát marad az egy gyerek.:)))
Kislány koromban mindig szerettem volna egy olyan sapkát amit, ha felteszek láthatatlan leszek, és mindenhol ottlennék, mindent látnék, és hallanék, egy kicsit kiváncsi voltam már akkor is. Ma azért szeretném, mert akkor biztosan tudnám mit gondolnak, és mondanak rólam, mert különben ugy érzem, nem öszinték az emberek nyiltan. Hédike
Először óvónő majd ahogy nagyobb lettem elhatároztam,hogy csak gazdag pasihoz megyek feleségül,aztán ápolónő akartam lenni.Nos,óvónő nem lettem és nem is lennék,ápolónő lettem(imádom),a gazdag pasik sosem vonzottak de van egy férjem és talán egyszer együtt meggazdagszunk.
Jaj igen, még eszembe jutott:
öreg koromra egy hófehér hosszú haját kontyban hordó nagymami (dédmami) szerettem volna és szeretnék lenni. Mint amilyennek elképzeled az öreg néne őzikéjében az öreg nénit:)
Az egyik ismerősöm gyerekkori álma volt, hogy kukás lehessen:) Azt hiszem nem bánja, ha nem válik valóra.
Én fodrász, aztán tengerkutató, végül építészmérnök akartam lenni. Most itt ülök otthon szülési szabadságon, és próbálok nem agyonhajszoltnak tűnni;)
De nemsokára megszületik Bogi baba:), és fenekestűl felforgatja az életemet:)
Sok dolgot szerettem volna, de egyet nem, amit 42 évig végeztem. Mégis sikerült nem belehalni. Ellenkezőleg. Munkahelyemen sok szeretet vett körül. Nem mondtam le arról az álmomról, hogy egyszer még agyaggal dolgozzam. Ez az egyik gyermekkori álmom.
Igen!Harmónikus párkapcsolat 27.éve.Két szép felnőtt gyermek akiket imádok.A munkámban kiélhetem kreativitásomat és a tánc is belépett az életemben,szinpadi megjelenéssel.Hálás vagyok!
3 évesen balerina, 6 évesen színésznő, 14 évesen ügyvéd akartam lenni. Ma egy otthonülő, agyonhajszolt kismama vagyok.
De a valóság szebb, mint a képzelet, mert van két tündéri kisfiam.
"egyáltalán nem"-et akartam írni...
még ez sem megy..:P
a foglalkozás igen! :) az életkörülmények többé-kevésbé... a magánélet egyáltalán.
További ajánlott fórumok: