A macskatartás titkai (beszélgetős fórum)

Szia!

Mi is jártunk már így.Az állatorvos hidrogén peroxiddal szokta kezelni az ilyen sebeket,nekünk is ezt javasolta.

Patikában kapható,vegyél hozzá cseppentő pipettát,cseppentsd rá a sebre,akár 2x-3x egymás után.Jól kipezsegteti a sebet,majd töröld le egy tiszta gézlappal.Semmi baja nem lesz tőle a cicádnak,de nem fertőződik el a sebe!!

Egyébként ez a szer nekünk gazdiknak is használható,akár sebekre,karmolásra stb. :-))

Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a tippeket!

Nagyon aranyosak vagytok, hogy tanácsot adtok cica ügyben.

Nekem is volt mindég macskám, csak most csinálok ilyen faxnit az ügyből. Ha tavasz lenne fognék egy kölyköt és már vinném is haza, de a tavasz még messze van, nem tudom addig bírjuk e macskátalanul....

Az előző cicánk kijáró volt, nem kellett neki alom, de már vettünk néhány zacskóvak, mert hátha..... és az új cicát mindenképpen be kell zárni a lakásba egy időre.

Kedves Anyagi!

Megértem a dillemádat, mikor én az előző cicám elveszítettem, nem tudtam mit csináljak, honnan, milyet,mekkorát fiucskát vagy lányt...Én külföldön élek, itt is vannak menhelyek, de nem épp a környékemen...sajnos:(( (de ez persze más téma) egy biztos hogy az előző cicámat az utcáról szedtem össze, nem gondolkozva, semmin...mikor megláttam tudtam, hogy Öt nekem szánták, és ebben van egy kis pszichológia is. Ha elmész egy menhelyre azonnal lefogod vágni, hogy melyik az a cica akinek a szemébe nézel és megérint. Én a mostani cicám egy nagyon kedves ismerősömtöl kaptam, mert a cica egy magas hegyen született ( síparadicsom ) a gazdája nem tudottvolna télen feljárni a cicákhoz..., ö 4-5 hónaposan került hozzám, a legelső pillanattól szobatiszta, és nagyon nagyon okos. Féltem mert azt hittem idősebb cica már ő is nekem de nem, összebarátkoztunk. Minden cica más, tapasztalatom, az előző cicámban tényleg ott volt a hála, hogy megmentettem az életét nagyon betegen árván fogadtam be...ezt hidd el, hogy Ő anyukájakánt tekintett Rám. Csodásak az állatok, éreznek...bárhogy is választasz szerintem bizz a jó döntésedben, mert csakis olyan cica fog hozzád kerülni, aki hozzád akar kerülni...látni fogod ;-) sok sikert!

Szia Anyagi!

Nagy tapasztalatom nincs, a mostani cicankat kb. 1,5-2 honaposan hoztuk el, az anyja befogadott utcacica, ez a macsek mar "tulajdonosoknal" szuletett, kertes hazban, tobb macskajuk is van.

A felsorolt problemakkal sosem talalkoztam, a cica mar szobatiszta volt, rendes kajat evett, jatekos volt, de nem orjongott soha, nem karmolt vagy harapott minket veresre... Sima cirmos cica, semmi kulonos. A nyuzast remekul turi (szegeny feje, neha talicskazunk vele, meg fejjel lefele logatjuk, mert az olyan vicces :D), minden nyaggatast rezignalt nyugalommal tur, nagyon baratsagos, bujos macsek.

Summa summarum, szerintem egy kiscica nem feltetlenul kell, hogy lebontsa a lakast; inkabb termeszet kerdese. A nagyobb meg - bar kevesbe eleven -, soha nem fog annyira hozzatok szokni, mint a kicsi.

En kiscicat fogadnek orokbe, es semmikepp sem fajtisztat, azok mind hulyek :p

Kedves mindenki!

Karácsony előtt hagyott itt minket öreg és nagyon beteg cicánk. Most macskahiánya van a családnak, ezért szeretnénk örökbefogadni egyet.

Azon töprengek, hogy kicsit válasszak (aki ugye elég kártélony, de velünk szocializálódik, vagy 1-2 éveset, aki már nyugodtabb, de nem tudom hogyan szokná meg az új rendet.

Azért gondolkodtam a nagyobb cicán, mert amikor az öreget "felneveltem" gyesen voltam, most meg ugye mindenki dolgozik, tanul és kevesebbet vagyunk itthon. Még úgy is sok mindent szétkörmölt gyerekkorában a cicánk, hogy tavasz volt és nyitva volt az ajtó és mehetett lemozogni az fölös energiáit, ha kedve volt hozzá.

Kisfiam ágyának az elejét rongyosra tépkedte tűhegyes körmeivel! Most viszont már nagy a fiú és nem kidobandó az ágy!

Nem is tudom igazán, hogy hogyan lehet egy menhelyes cicát, aki utcáról lett befogva, szobába szoktatni. Ha meg kiengeded nagy a valószínűsége, hogy világgá megy.

Vagy csak én bonyolítom túl a dolgot?

De hát ilyenkor az ember 15 évre választ!

Szegény, csak valami sérülés ne szedjen össze!:((

Utána meg sírni fog a férjed is, ha valami baja lesz !

Nálunk már térden állva könyörgött falatonként a cicának, csak egyen végre! A veséje már nem lesz siha jó, de valamennyit erősödött... kényezetjük eleget!:)

Az idő ezt is megoldja, edig nekem is Német juhászom volt 20éves koromban , K-1 munka vizsgára kellet volna vinnem , de közbe jött egy költözés és egy terhesség, így lefújva, viszont oda adtam egy telep őrzésre, és jó helyre került ő is, egész nap séta és mozgás,:) a köv, Német juhászom a gyerekkel nőt fel az elég volt neki, Most boxosom van és kutya-sulizunk a lányaimmal, vagyis csak az egyik lányom jön velem, most jött el az ideje, hogy nincs időm mert munka stbb, de a kutyák engem is megmozgatnak, és a lányoknak meg felelősség, igaz már 15 évesek, de vannak teendőik a kutyákkal kötelezően, és ez egy jó terápia is. Meg látom őket ahogy együtt játszanak kutya macska és a gyereke, és várják a vasárnapot hogy sulizunk, a reggeli séták,stbb.

20 év kihagyás után megint elkezdtem kutyázni:)

De mindenki tudja mikor lesz itt az ideje, ha nincs idő akkor meg felesleges kutyát tartani, nem szeretem ha nincs foglalkozva egy kutyával, de mindenki más kép látja:) Nálunk zajlik az élet az biztos:)

Én feltétlen az anyagaikra gondoltam, sőt egyáltalán nem, hogy most nem vállalom be a dobermannt. Hanem az időmre, energiámra; most itthon lógatom a fejem, de remélem fél év múlva már nagyon elfoglalt leszek -munka okán- és belátom, hogy bár most tudnék vele foglalkozni, de fél év, 1-2-3... év múlva már nem biztos :S Nem szeretném ha itthon unatkozó, mogorva jószág lenne belőle.

Én 15 évesen kaptam anyuéktól egy németjuhászt; én tanítottam mindenre, naponta lefutottam vele 7-8 kilométert (hosszútáv futó voltam akkor még versenyszerűen) vagy bicikliztünk, ha jó idő volt "behajítottam" a Dunába én futottam a prton ő meg úszott igaz sodrásirányban, de van hogy napi 4-5kilométert is... szóval átmozgattam a jószágot nap, mint nap. Aztán egyetemre kerültem, rossz volt nézni, ahogy tétlenül jött-ment a kutya az udvarban és akkor beadtam polgári szolgálatra egy határőr ismerősnek; a z eb újra kivirult; nehezen váltam meg tőle, de neki ez volt a legjobb. És büszke voltam rá, mert mondta a pasi, hogy még sosem volt ilyen jó kutyája, így a tenyészprogramba is bekerült.

Szóval én erre (is) céloztam felelős állattartás címén, hogy maradok az öreg westienél, akinek elég annyi sport, hogy naponta körbekergetem 3szor az udvaron, meg labdázunk; egy nagy mozgásigényű, fiatal kutyát nem tudok bevállalni, pedig nagyon szeretném

Tudom, A kutyám összeszedett egy bőrgombát a suliból, ezt elkapta a cica is, így kaparék mind a két állatról, és nem is beszélve hogy mi is elkaptuk. Mi a bőrgyógyászaton kötöttünk ki.

Ráadásul a másik boxosom rákos volt így öt jobban kiütötte a gomba és a kisebbik lányomat, szóval 3 állat, és mi 4-gyen emberek, és megúsztam potom 64e-ből:( és 2 hónap míg elmúlt:(

Nálam mindegyik oltva , még a cica is, és elő van jegyezve ivartalanításra, ami 7e-ft lesz egy hónap múlva.

Igen, ez így van...

A mi cicánknak a testvérét egy ismerős vitte haza, és sajnos még mindig nem vitte el orvoshoz a macsekot. :( És a miénk bolhás volt, tehát akkor az övé is az kell legyen, nem beszélve a férgekről...

Hát igen, a vizsgálatok, bolha irtás, féregtelenítés egy csomószor, az oltások... Egy 30 ezerbe tuti benne volt összesen, és még nem ivartalanították.

Akkor almos tálca, alom lapát, kis ágyikó, tányérka, játékok, kaparó...

És a kaja, meg az alom, ha jó minőségűt veszel belőle (ami mindenki érdeke) az sem két fillér havonta.

Aki állatot akar tartani, annak mindent figyelembe kell vennie.

Nálunk is van jónéhány állatka/állatfaj... én mindig azt mondom, hogy az az igazi állatbarát, aki bár szeretne egy állatot, de ha belátja, hogy nem tud neki optimális körülményeket biztosítani, az adott állat igényeit kielégíteni akkor inkább lemond arról, hogy beszerezzen egy ilyen állatot.

Nekem nagy vágyam egy dobermann, nagy kertünk van, időm is van (még), csak energiám nem lenne rá, így lemondok róla; remélem egyszer majd bevállalhatok egy ilyen ebet felelősen, addig csak "messziről" csodálom őket és megdögönyözöm a rokinyugger westienket

Szia

Mindenkinek szíve joga milyen állatott tart, nálunk volt már minden , én kutyás vagyok, de most megint itt egy macska, 3 gyerek 2 kutya és a cica, két akvárium :)

De volt már kaméleonom is több fajta, és jött hozzá, rákok, siklók, hörcsögök, tenderi malac , papagáj, kanári, hát még fiatal vagy ki tudja mit hoz a jövő:)

Igen, láttam, nagyon szeretem, sokat néztem. :)

Tudok mindent, csak nagyon nehéz megértetni vele dolgokat.

A fújást próbáltam már, tényleg meglepődik, de folytatja csak amit csinált.

Nagyon gyorsan tanulnak, ezt én is észre vettem. :) Csak nem mindig alkalmazzák amit már tudnak. Sőt, van amikor azt látom rajta, hogy "csak azért se".

Igen, az elnevetéssel mindig gondom van. :D Amikor valami marha rosszat tesz, és bohóckodni kezd, "boxolni" a levegőbe meg pattogni mint egy gumilabda, akkor nagyon nehéz szigorúnak lenni. :)

Nagyon édesek lehetnek. Nem lehet velük túl egyszerű az élet. :)

Nem, nem szeretnék kutyát. Imádom őket, de valahogy úgy érzem, hogy egy kutyával nem tudnék egy lakásban együtt élni, valahogy azt már nem érezném tiszta környezetnek.

Ez most hülyén hangzik, mert a macska is pakol, meg koszol, ő is ugyan olyan állat, és takaríthatok utána ezzerrel, és állandóan, de valahogy mégis... nem tudom megmagyarázni. :)