A macskatartás titkai (beszélgetős fórum)

Sokkal természetesebb és finomabb ha Te csíráztatod.

Veszel 1 kg búzát, az nagyon sokáig elég, egy kis virágföldbe, vagy fűrészporba szórod.

Jól meglocsolod, pár nap múlva kinő a "macskafű".

Ugyanezt lehet a boltokba kapni.

Egyszer kiborítottam és akkor láttam, hogy búzaszemek vannak a dobozban.

Hát ez van. Így alakult. Nem akartam én túladni rajta, de be kellett látnom, hogy ebben a verzióban lesz neki a legjobb, hosszú távon.

Eddig szoba macska volt, de most majd ki lesz szoktatva. Még nem, természetesen, bent lesz hetekig... :)

Már alakul a béke, ha apukám csendben van, akkor nagy haverok. Ha megszólal az öblös hangján, akkor van a pánik. :)

Sajnálom :(

Remélem előbb-utóbb csak megbékél apukáddal!

Egy biztos, hogy hetekig ki sem engedném a házból, nehogy eszébe jusson "hazamenni"

Sziasztok!

Elnézést, hogy úgy eltűntem, csak egy nagyobb válságon, illetve költözésen esetem át, és nem volt erőm ide írni, mert hosszú időre elszakadtam a cicámtól. :(

Sajnos úgy hozta az élet, hogy nem élhettem, és nem is élhetek már vele. Viszont a hétfői nappal apukámhoz került, és vele is fog maradni... Fél apukámtól, mert még sosem látott férfit.

Szerintetek mennyire fogja tudni elfogadni és megszeretni az új helyét, környezetét?

Sajnos amikor oda vittem úgy megvolt rémülve, hogy még hozzám se mert érni, mert engem is támadott... :(

tenyleg???

a mi cicank imadja, siman hanyatt dobja magat, ha simizes van :) sot, KOVETELI :D

Cicafüggő ez is. Nálunk nem jellemző az emberrel szembeni brutalitás; jelenleg 4en vannak egymás nyúzásán engedik le a gőzt. Simogatás nálunk mindegyik hagyja, sőt kierőszakolják, bújnak a kezünk alá.

Esetleg az ivartalanítással megkomolyodhat, de ez sem feltétlen igaz; a hófehér cicusom nagyon játékos volt az ivartaanítás óta viszont teljesen lenyugodott. A sziámi viszont "vadállat" maradt; nyargal át a házon, morog és nekimegy bármelyik cicánknak, tépi őket, mint egy rongyot, csak úgy száll a macskaszőr. De velünk szemben még ő sem durva. Ha velem fogócskázik-bújócskázik akkor csak behúzott karmokkal támad és csak jelzésértékűen harap. De a simogatásra még ennyit sem agresszívkodik, csak hanyatvágja magát és hagyja.

én is 2 napja vettem

szerintetek borsavas vazelint kenhetek a cicám szájár KISEBESEDETT

Sziasztok!

A gond valóban bennünk van, amikor harcosnak neveljük, én is így tettem, azóta nem lehet felvenni, csak ha ő akar bújni, mert különben támad. Annyira nem is én rontottam el, mint a család pasi tagjai, lassan leneveltük a támadásokról, eleinte csak kicsit harap, ha valami nem tetszik, ha nem tágítunk, na akkor bevadul....nagyon dühös tud lenni, ha bolhafésüljük, ha a szőrét akarjuk kifésülni....vinnem kell oltásra, azt hiszem nagyon nehéz lesz vele, mert a doki sem a kedvence, már kicsinek is hárman fogtuk le, főleg most.....de kiderül..

Köszi a választ, nem túl bíztató, hogy a tied nem nőtte ki ezt a harcoskodó magatartást:) Én se bántottam sose, valószínű azért lett ilyen, mert kiskorában hagytam, hogy harapdálja karmolássza a kezem:) Ez is mind a 4 lábával kapaszkodik az alkaromba:)) És ha hanyat fektetem, nekiáll a hátsó lábaival rúgdosni:D

Azt fogom csinálni, ha nekiáll harapdálni akkor leteszem a földre.

Nalam pontosan ugyanez (volt) a helyzet. Szorol szora. Mar egesz kicsi koraban nagyon vad volt, vadul jatszott, nem ismerte a bekes jatekot. (Munkaskesztyüben kellett vele jatszani mar akkor is.) Most ket es fel eves es semmi sem valtozott, söt... 800 grammos szörgomboc koraban nem volt meg kepes komolyabb serülest okozni, de most... 6 es fel kilos terrormacskava fejlödött, es ha ugy dönt, hogy megharagszik ram, igencsak be vagyok tojva. A negy labaval rafog az alkaromra, vadlimra es harap, karmol, rugkapal, es ezeket csak akkor csinalja, ha meg akarom simogatni. Ha jatszunk, ennel meg sokkal durvabb. Meg mielött valakiben felmerülne a gondolat, soha nem bantottam egy ujjal sem, nem arrol van szo, hogy szörnyü gyerekkora volt es bolond lett. Pont az ellenkezöje, megengedtem neki mindent, elkenyeztettem, az en hibam. Az egyetlen, amit javasolni tudnek, hogy nagyon kemenyen es egyertelmüen add a tudtara, hogy az ilyen durvasagot nem toleralod. Meg jatek közben sem, bekeidöben meg vegkepp nem. Pl. fogd meg a nyakan a szört es kenyszeritsd a földre, fujd le, tapsolj. Termeszetesen figyelj arra, hogy komolyan ne okozz neki fajdalmat, mert meg jobban be fog gözölni. Nagyon szurkolok, remelem, hogy le tudod szoktatni erröl az agressziorol, mert kesöbb komoly gondokat okoz. En imadom az en kisfiamat ugy, ahogy van, de sokszor eleg rossz, hogy egyszerüen csak szeretnem megszeretgetni, erre kapok egy öt centis verzö karmolast. De erdekes egyebkent, mert ö nagyon is tarsas leny, mindig odajön hozzam, felugrik az ölembe, bujik, mint egy "rendes" macska. A gondok csak akkor kezdödnek, ha megerintem, mert akkor azonnal atmegy örület-üzemmodba.

Ja, es en is azt hittem ennyi idös koraban, hogy mar nem fog nöni, de nött... :))

Bocsi, hogy hosszu lett.

Valószínű tényleg csak felfázott. Ilyenkor -doki tanácsára- csak pépes kaját adtam neki egy picit megsózva (de csak felfázáskor sózunk! egyébként nem), hogy szomjas legyen és minél többet igyon-pisiljen, így mossa ki a húgyutakból a bacikat.

Én mindig figyeltem, hogy tud-e a cicóm pisilni, mert ha igen, akkor nagy gond nem lehet, viszont ha csak inger van és nem tud pisilni vagy csak pár cseppet és utána fájdalmasan összekuporodik akkor vesekő van a dologban és az orvosért kiált :S

Remélem csak felfázás van és nem kell olyanokon keresztülmenetek, mint nekünk :(

Jobbulást a cicusnak!

Néhány hete nem olvastam a fórumot és most h végignéztem az elmaradásaimat, ilyen szomorú dolgot kellett olvasnom! Nagyon sajnálom ami a cicáddal történt, nem lehetett egyszerű. Ahogy olvastam, még meg is könnyeztem. ;( De abban teljesen igazad volt, h elaltattad és nem szenvedett szegény tovább. Most már békében pihen és tényleg volt 12 igazán boldog éve.

És ami ijesztő h a cicummal is van vmi hasonló gond. Először ami megrettentett az az volt h véreset pisilt. De szerencsére csak egyszer. A másik ami feltűnt h nagyon sokszor jár WC-re, szinte minden órában 4x 5x. Máskor meg naponta 2x 3x megy el. És enni is felét ette, mint amit szokott. Viszont ugyanúgy játszott, eleven volt, nem nyávogott, semmi különös. Mondták is h valószínűleg felfázott szegény. Mára javult a helyzet, jóval visszaszorult a pisilés és véreset se pisilt, meg újra szépen evett.

Már ott jártam h viszem orvoshoz, csak az a baj h mostanában nem állunk úgy anyagilag h ezt megtegyem. De ha nagy baj lett volna, vagy lesz, akkor nem sajnálom rá a pénzt, még ha magamtól is veszem el. Szóval remélem nem lesz semmi komoly baja a drágámnak.

Nem kell magyarázkodni, én csak vigasznak szántam, hogy a leggyengébb, reménytelenül a legbetegebbnek látszó macskáink, akikről már napokkal előtte lemondtunk , is váratlanul meggyógyultak.

Amelyik cicánkat mégis elvesztettük, azzal vigasztaltuk egymást a családban, hogy amig velünk voltak, boldogok voltak, jó dolguk volt, ezt a szeretetet törődést másutt nem kapták volna meg.

Elhiheted nem siettem el az elaltatást :(

Akkor már a vesekő-katéterezés-inkontinencia-infúziózás-szurizás alkalmával elaltathattam volna :( Sőt a 12 éve alatt jó párszor beteg volt, mindig kihúztuk belőle a dokinővel.

A máj leállás nem egy egyszerű "hagyom gubbasztani és meggyógyul" kategória, ahogy a vesekő sem... a kezelés infúziókúrából, gyomorszondából, mesterséges táplálásból állt volna legalább 2 hétig, úgy hogy előtte a cica már egy hete nem evett semmit, korgott a gyomra, odament a kajához megszagolta és elfordult. A legfinomabb falatokat (a különböző macskakajákon felül lazacot, tonhalat, kedvenc liofilezett halacskáit) adtam neki.

Egy 12 éves cicának ilyen esetben kb 25% esélye lett volna életben maradni az életszínvonala pedig ekkor sem lett volna a régi... ez nem egy megfázás vagy étvágytalanság volt sajnos :(

Hidd el átrágtam a döntést és az azóta eltelt 10 napban is ezerszer és mindig arra jutok, hogy végül jól döntöttem. Volt 12 boldog éve, olyan színvonalon és szeretetben, amit az emberek többsége nem kap meg, nem akartam ezt a 12 évet elrontani pár hét vagy hónap szenvedéssel... a cica még olyan állapotban volt, hogy békésen, dorombolva és nem kínok között ment el.

Ami az anyagiakat illeti, én sem sajnáltam; 30ezret hagytam a dokinál és adtam volna többet is, ha azt mondja, hogy lát esélyt a tényleges gyógyulásra és folytassuk a kezelést, sajnos nem így lett. :(

De nem is értem miért kell nekem magyarázkodni :S