Apa és anya eltérő nevelés elvekkel (beszélgetős fórum)
Kivitelezhető!
:-)
És a legfontosabb: mindenki hibázhat, és hibázik is. Ezt önmagunknak is, és a másiknak is tudni kell megbocsátani, mert tökéletes, mint olyan, a nevelési elvekben sem létezik.
Egyébként ez nagyon jó vitatéma, mert ahány ház, annyi szokás, annyi elv...
Sziasztok!
Bár még csak pocaklakónk van, de mi már most megbeszéltünk pár stratégiát.
Apróságokban majd pl: ehet-e fagyit délután 4-kor vagy sem, majd mindig az dönt, akivel éppen van a kicsi.Ha apuka sétáltatni viszi, akkor ö dönt, az ö felelössége..nem lehet örökös kontroll alatt tartani, hogy csak az amit én akarok, mert mi ketten vállaltuk a babát, nem egyedül magamnak szültem.(de ezt persze egyéne válogatja,csak leírom,mi hogyan gondoljuk...).így az apróbb dolgokban dönthetünk egyedül, hisz mindketten felelösségteljes felnött emberek vagyunk.
A nagyobbakat pl: mit kaphat a gyerek ajándékba, mikortól ehet édességet,mikortól jöhetnek ilyen és olyan dolgok a gyerek életébe, nagymamás engedékenység vagy effélék...azt közösen, a gyereket nem terhelve ezzel, esténként, alvásidejében beszéljük majd meg, s mindketten ahhoz tartjuk majd magunkat.
A nem várt eseményeket, amiben majd külön véleményen lennénk, azt pedig megbeszélhetjük(kulturáltan ) a gyerek elött is, föleg, ha sürgetö a kérdés eldöntése is, mert nem baj az, hogy tudja gyerek, hogy 2 ember külön véleménnyel rendelkezik, de az ö érdekei miatt közös nevezöre kell jutni, s itt akkor majd látja, hogy igaz, más és más a lehetöség apánál és anyánál, de bizony összefog a 2 szülö, így nem kell kijátszania minket, mert tudni fogja, megbeszéljük a dolgokat és a neki megfelelö mellett döntünk majd....így remélem a csalfaságot eleve meg sem kísérli vagy ha igen, majd rájön ez nem müködik, mert nem egymás ellen, hanem ö mellette tesszük le a voksot bizonyos kérdésekben.
Ha pedig olyan a téma, amit nem lehet a füle hallatára eldönteni, de fontos, hogy választ kapjon a gyerek és minél hamarabb, akkor simán megmondjuk majd a gyereknek, hogy most nem tudunk dönteni, de majd megbeszéljük8akár azonnal elvonulva egy szobába) és megmondjuk a döntésünket.
Ez így elméletben jól hangzik:)))))Majd kíváncsi leszek a gyakorlati részére is:))))))
Ez így igaz amit leírtok, csak a hogyanját nem adjátok meg ... :(
Nálunk én vagyok a szigorúbb, nem ehetnek a szobában, nem nézhetnek korlátlanul tv-t, stb, míg a férjem szerint igen. Amikor itthon vagyok be is tartatom, de mikor ő van velük, nem. És hiába kérem, nem nagyon érdekli, mert ő is egész nap a tv előtt lógott gyerekként, anyósom még az ennivalót is bevitte neki, nálunk nem álltunk fel az asztaltól míg meg nem ettük, nálunk meg szinte le nem ülnek az asztalhoz. Mi együtt eszünk, ők nem, 10 éve vagyunk együtt de mikor nálunk vagyunk még soha nem ült le anyósom vagy apósom velünk enni :( És ez így nagyon nehéz, 2 évesek a gyerekeim de már kihasználják a helyzetet. a baj az hogy a férjem szerint ez így jó, ami nekem természetes és normális az neki vasszigor és felesleges macera, hiszen az ő "módszerével" könnyebb ...
Szóval egy meggyőzési módra lennék kíváncsi...
Harmoniát kell tartani,minden téren szerintem...igy a nevelésben is.Kompromiszum kötések....
Mikor nekünk voltak kicsik a gyerköcök,minden este leültünk a konyha asztal mellé"gyerekek már aludtak"és töviröl-hegyire átbeszéltük az épp aktuális problémát.A férjem is érevelt,én is éreveltem....MI közössen leszürtük a jót,és máris kialakult a másnapi stratégia a nevelésükben.Nem tudom,hogy jol cselekedtünk e mindig?..,de az biztos egymás szemére nem vethetünk semmit ezen a téren sem:)Bizom benne hogy ti is megtaláljátok az arany középutat. Lehet kicsit engedni kell..de a harmoniáért a nyugalomért megéri:)
Azt hiszem ez a legborzasztóbb dolog amivel igazán el lehet rontani a gyereknevelést.
Ha az egyik szülő kemény és szigorú akkor a másik a pártfogó szerepét játsza és forditva.Agyerek nagyon okos hamar feltalálja magát ebbe a helyzetbe.Ki fogja játszani mind két szülőt és az rögződik bele,hogy semmilyen szabályt nem kell betartani mert mindig van kiskapu.Igy biztos nem lesz belőle erkölcsös ember.
Egyensúly!Szerintem ez a legfontosabb.Szerencsére nálunk sincsenek nagy eltérések.Én szigorúbb-következetesebb vagyok a férjem engedékenyebb.Mivel velem tölti a legtöbb időt a gyerek,az a mérvadó amit én mondok,a család többi tagja próbál evvel azonosulni.Egyik hétvégén egyik nagyszülő,a másikon a másik nagyszülő kényeszteti a kisunokát.
A gyerekeknek az nyújt biztonságot,ha tudják hol a határ.Főleg amíg kicsik.Nem igazán értik,hogy a nagyinál miért szabad ugrálni a kanapén,otthon miért nem?!
A mi családunkban az édességevés és a drága-nagy játékok témában voltak viták(nagyszülőkkel),de eddig mindig egyességre jutottunk.
Egy gyerekpszichológustól hallottam:A gyermek a szülő felelőssége!
Igen ezek fontos kérdések.Nehéz is őket megválaszolni.
Nálunk is kérdés volt a cumi téma.Végül megegyeztünk, hogy nagyon sokat sir a gyerek, a cumi megnyugtatja.A másik ok,ami miatt döntöötünk mellette,az az volt, hogy ne az ujját szopja,mert azt késöbb nem lehet tőle elvenni.És nagyon csúnya, ha egy 4 éves gyerekszopja az ujját.
nagyszülők:ebben nem igazán tudok tanácsot adni,mert mi együtt lakunk az én szüleimmel.Párom szüleihez,pedig igyekszünk minden 7végén eljutni.
De szerintem pár óra iit is, ott is nem okozhat vitát.És abba még a baba sem fáradhat el.:)
felvenni:hát én felvenném.Sőt elárulom azt is,amiért nagyon sokan elitéltek, hogy mi magunk közé is vettük a babáinkat az ágyba.Olvastam vhol(s ha megtalálom a cikket,feltöltöm)hogy mennyit használ a babának, ha kézben, vagy test közelben van.Nem lettek elkényeztetett gyerekeim, viszont sok szeretet kaptak ezáltal.
Dönts úgy,ahogyan jónak látod.:)
Az étkezés alatt pontosan mire gondolsz?
Arra pedig hogy lobbanékony vagy:tudom nem könnyű, én is hasonló tipus vagyok.De mára kezdem "megtanulni",hogy ez nem megoldás.Csak olaj a tűzre.Ha higgadt maradok több mindent érek el,mint kiabálva,veszekedve.
Sok sikert!!:)
Szerintem mindenek elött-ha ilyen eset áll fent-ne a gyerek elött beszéljék meg a szülők.Azzal csak "bajt" okoznak a gyereknek,mert nem tudja eldönteni, hogy kinek is teljesutse a kérését.
Nálunk hála égnek azonos nevelési elvek vannak.Párom kicsit engedékenyebb,de hát ilyen minden családban van.
Bátyáméknál viszont nagy különbségek vannak neveltetés szempontjából.Én úgy tudom, hogy leültek és közösen egyeztek meg- nagyvonalakban persze-hogy miben hogyan fogják nevelni a kislányt.
(pl:megegyeztek arról, hogy az anya "mama" lesz,mert ők otthon igy szokták meg.De bátyám nem akart "papa" lenni,igy őt apának hivja a kislány.)
Tehát mindenben meglehet egyezni,csak egy a fontos:ne a gyerek elött!!:)
az elmúlt három hónap alatt nálunk felmerült problémák:
- kapjon e cumit a baba
- mennyit legyünk a nagyszülőknél
- felvegyük-e ha sír a baba
- milyen elvek szerint étkeztessük ha majd már ott tartunk.
Sajna én egy elég lobbanékony természet vagyok, a férjem meg finomabb, lágyabb, épp ezért ebben a családban én vagyok a szigorúbb és ő az engedékenyebb. Ebből adódnak a problémák, amiket tudni kell kezelni, ha az ember nem akarja tönkretenni a párkapcsolatát. Hát... én is feltettem már párszor magamnak a kérdést, hogy most akkor mi is a fontosabb. Szóval valahogy muszály kompromisszumra jutni.
Sziasztok!
Van az úgy, hogy az apa és az anya nem ért egyet apróbb nagyobb kérdésekben, nézetekben a gyerkőc nevelésével kapcsolatban, bár mindketten jót akarnak. Kérlek mondajtok példákat és mogoldásokat a konfliktusok megoldására.