Önmegvalósítás: modern hülyeség vagy igazi életcél? (beszélgetős fórum)

A kapcsolatokról

A kapcsolatok életünk legjelentősebb tapasztalatai és legmeghatározóbb élményei.

Semmik sem lennénk nélkülük.

Semmik - és ezt szó szerint kell érteni.

Hiszen mások hiányában nem beszélhetünk mi-ről. Ha nem lennél te, hogyan is határozhatnám meg az ént?

Szerencsére nincs ember kapcsolat nélkül. Voltaképpen folyamatosan kapcsolatban állunk mindennel és mindenkivel. Kapcsolatban vagyunk önmagunkkal, a családunkkal, a környezetünkkel, a munkánkkal, egymással.

Mindazt, amit önmagunkról tudunk és megtapasztalunk, pontosan a kapcsolataink révén létrejött közegben tudjuk és tapasztaljuk meg. Összefüggés és viszonyítás nélkül nincs mód önmagunk megismerésére. Ha nincs mi, akkor szertefoszlik az én - csak a semmi marad. A semmi. Minden kapcsolat szent tehát a maga nemében. Valamennyi kapcsolat. Ahogy a lelkünk legmélyén tisztában is vagyunk ezzel. Ezért áhítozunk oly buzgón a kapcsolatokra - tartalmas, értelmes, személyiségünket kibontakoztató társakra. És kétségkívül éppen e mérhetetlen jelentőség miatt küzdünk annyi nehézséggel a kapcsolatainkban. Hiszen ha tudjuk, milyen életbevágóak, egyszerre minden minden okunk megvan rá, hogy aggódjunk miattuk. Amúgy magabiztos, értelmes emberek elbizonytalanodnak, magukba zuhannak és kétségbeesetten segítségért kiáltanak.

Semmi nem okoz több nehézséget fajunknak, semmi nem okoz több fájdalmat, semmiből nem következik több szenvedés és semmi nem torkollik több és nagyobb tragédiába, mint éppen az, aminek a legnagyobb öröm forrásának kellene lennie: a kapcsolataink. Sem egyénileg, sem közösen, sem társadalmilag, sem politikailag, sem helyileg, sem nemzetközileg nem leljük meg a módját, hogyan élhetnénk harmóniában egymással. Roppant keservesen boldogulunk ezen a téren. Ugyanígy kétségek között vergődünk abban a tekintetben is, hogyan szerethetnénk egymást igazán.

Önmegvalósítás vagy önmegváltás?

Ezoterikus körökben is alkalmazzák az önmegvalósítás szót, pedig oda valószínűleg az angol kifejezés (self-realization) tükörfordításaként került. Az ön-megvalósítás ebben az értelemben egyfajta pszichikai kiteljesedést, lelki kibontakozást, harmóniát jelent, talán a jobb életminőség aktív megéléseként értelmezhetnénk

A jógában és az indiai világnézetben is használatos a kifejezés, itt viszont igen pontosan kell fogalmazni, máskülönben teológiai félreértésekre és erre alapuló helytelen ítélkezésre vezet. Az önmegvalósítást ugyanis sokszor félreértelmezve egyfajta ön-megváltásnak tekintik. A keresztény teológiában a megváltás különleges hangsúlyt kap, s amikor az önmegvalósítással állítják párhuzamba, súlyos félreértésekre ad okot.

Az önmegvalósítás tekinthető a megvilágosodott állapotnak. A szó alkotóelemei fontosak: az ön-megvalósítás jelent egyfelől transzcendens önismeretet (átmá-gjána), saját lelki lényünk, lényegünk látását (átmá-darsana), másfelől olyan lelki gyakorlatokat, amik személyes tapasztalásokra, felismerésekre vezetik az embert, lelki élményt nyújtanak.

Az önmegvalósítás két stádiumáról beszélhetünk. A szubjektív, vagy relatív oldala az egyén lelki mivoltának felismerése, a mulandó testhez képest az örök lelki identitás elfogadása. Nem a test az énünk - nevezik ezt lelki tudásnak is. Az objektív, abszolút oldal az ember-Isten viszony felismerése, az egyéni lélek és a Legfelsőbb közötti kontaktus elmélyítése. Az Abszolúthoz tartozunk - ez a lelki bölcsesség, vagy megvalósított tudás. Ebben az értelemben az önmegvalósítás jóga is, hiszen a jóga összekapcsolódás egyén és Legfelsőbb között. Ez a misztikus találkozás minden egyéb életcélon túlmutat, ezért az emberi élet legfőbb hivatásának, a misztika érett gyümölcsének is nevezhetjük.

Az önmegvalósítás az örök lélek iránti tényleges részvét, mert az ember legnemesebb részének, lelkének üdvét szolgálja. Az önmegvalósítás szabályozott életet jelent. A jóga tökéletességéhez ajánlatos a munka, a pihenés, alvás, evés egyéb szükségletek mérsékelt, szabályozott gyakorlása. Ezt az önfegyelmet vezeklésnek, lemondásnak is nevezik, amit tudás előz meg. A lelki tudás feltárja a relatív, evilági események illuzórikus mivoltát, majd bizonyos elrugaszkodást eredményez. Ezért tudás és lemondás az önmegvalósítás két szükséges eleme. Ezek segélyével a testi létezéstől egyre inkább a szellemi-lelki létdimenzió felé terelődik a gyakorló figyelme. Idővel közömbössé válik a durva és a finom fizikai test igényeivel szemben, s az önvaló érdekeit helyezi előtérbe. A filozófia az önvaló, vagyis az önmegvalósítás tudományának kutatása. Az önmegvalósítás tiszta tudatállapotot eredményez – ez az értelem (buddhi) jógája. Eredménye a transz-állapot, valamint bizonyos misztikus képességek megtapasztalása.

Az önmegvalósítás módszerei közé tartozik a rituális előírások követése (karma-jóga), az elméleti analízis (gjána-jóga), valamint a szeretetteljes önátadás útja (bhakti-jóga).

S bár az indiai gondolkodás nem a krisztusi egyetemes megváltásról beszél, mégsem az embertől teszi függővé az üdvösséget, a felszabadulást. Az isteni princípium személytelen arculatát valló monista iskolák az Istenbe való nagy visszatérésről, a káprázat megszűnéséről beszélnek, míg a személyes vallások az Istennel a szeretetben való kegyelmi találkozásról. A gyakorló feladata a mester tanácsainak hűséges követése, s ennek nyomán olyan személyes előkészület, ami képessé teszi az indokolatlan kegyelem befogadására. Ezért mondják, hogy az önmegvalósítás végső soron nem az emberi erőfeszítéstől, hanem Visnutól függ.

nekem az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy kontroll alatt tartom magamat, vagy vmi neospirituális könyvből elkezdek szinteket kilesni, nekem azt jelenti, hogy az életembe gyakorlati célokat tűzök ki, és a a személyésigémet a célok és a mások tükrében látott tapasztalatok fényében formálom.

hol sikeresen, hol kevésbé, de mindig.

:)

Az önmegvalósítást kutatók motivációja

Az emberek egymással beszélgetve megérthetik, hogy saját tapasztalatikkal nagyjából egyezőt élnek át mások is. Így aztán a közös érdek alapján információt cserélnek. Így van ez az önmegvalósításra törekvők esetében is.

A Bhagavad-gíta alapján négyféle fő kategóriába esnek azok, akik érdeklődni kezdenek valamiféle önmegvalósítási folyamat iránt.

1. Akik kíváncsiak

2. Akik szenvednek, és valahogy szeretnének megszabadulni a szenvedéseiktől

3. Akik olyan értékekre vágynak, melyek nem könnyen juthatnak birtokába

4. Akik bizonyos előfeltételezések alapján részletes tudásra vágynak önmaguk eredeti helyzetét illetően.

Anyám! mekkora komment!

Velős...de igaz

Bármibe kezdesz életedben, igyekszel eredményes és sikeres lenni. A siker attól függ, hogy értesz-e hozzá eléggé, tudod-e azt a dolgot úgy, ahogy kell?! Ahogy egy munka megfelelő minőségű elvégzéséhez, érdemes megtanulni a hozzá kapcsolódó szakmát, úgy az élet sikeres teljesítéséhez elengedhetetlen a személyiség, a lélek és az élet összefüggéseinek a megismerése!

Kit ismersz meg az önismeret által?

Az önismereti út során gyakorlatilag mindenre rálátást szerzel, amivel kapcsolatba kerülhetsz az életedben.

Ezen belül elsősorban a személyiség, a lélek, az emberi kapcsolatok és a világ működésének megismerése a legfőbb cél!

Valódi ÉN-ed a Lélek. A lélek körül kialakul gyerekkorban a személyiség, amely átveszi az irányítást a lélektől és igyekszik elnyomni azt. A világ amely körbevesz, visszatükrözi a benned levő dolgokat. Azt kapod vissza, amit adsz, amilyen vagy!

Mindezek megismerése, az összefüggések megértése és a feltárt problémák megoldása a célja az önismereti útnak.

Hova vezet az önismeret?

Ha jól haladsz a személyiség megismerésével, a lélek feltárásával és a problémamegoldással, akkor ebből fakadóan egyre jobban megismered önmagad és az élet összefüggéseit, így kevesebb kudarcot fogsz elszenvedni és egyre több sikerélményed lesz!

A beteljesült vágyak, megvalósított célok örömöt és elégedettséget hoznak az életedbe. Az elégedettség állapotában nem aggódsz, nem félsz, hanem kinyílsz és elengeded a személyiséged. Ahogy lehull rólad a személyiség burka, újra a lelkedet tapasztalod és átélheted annak alapállapotát, a boldogságot!

Végleg elengedve a személyiségedet, az önismeret elvezet a boldogság folyamatos átéléséhez!

Önismeret és spiritualitás

Igaz Önvalód a Lélek, melyet pont a felszínes személyiséged miatt nem tudsz megtapasztalni. A személyiséged elhiteti veled, hogy vele vagy azonos, nem pedig a lelkeddel! Ez a téves énkép vezet oda, hogy a személyiségednek adod oda életed irányítását, és nem a valódi Énednek, Önmagadnak.

Ha felszámolod ezt a téves énképzetet, akkor abszolút tudatára ébredsz valódi Énednek. Ez a megvilágosodás, minden spirituális kereső legfőbb vágya.

Így, az önismeret gyakorlása által, eljuthatsz a spirituális megvilágosodás állapotába!

Hogyan gyakorold az önismeretet?

"Ismerd meg önmagad és megismered az egész világot!" - lassan már a könyökünkön jön ki ez a mondás. Az önismeret gyakorlására számtalan módszer létezik. A két legalapvetőbb, amelyet minden nap Te magad is gyakorolsz, az önmagad megfigyelése és a gondolkodás! Ezek öntudatlan használatával, már néhány kérdést megválaszolhatsz és némely probléma is megoldásra jut.

Önismereti tesztek kitöltésével és személyiségelemző módszerek ( enneagram, horoszkóp elemzés ) használatával, rálátást nyerhetsz a személyiséged struktúrájára, megértesz bizonyos összefüggéseket, de nem biztos, hogy elég mélyre jutsz az önelemzésben!

Az igazán hatékony módszerek, mind igyekeznek a személyiség mélyebb rétegeit is feltárni, valamint a problémák megoldásához is segítséget nyújtanak.

Kérdés-felelet, önvizsgálat, koncentrációs gyakorlatok, meditációk, lelki oldások, önelfogadás, élethelyzetek átélése és még sok egyéb gyakorlat szükséges a hatékony önismereti fejlődéshez!

---------------------------------------------------------

Axióma: a fejlődésben való hit

Az önmegvalósítás fogalma először Kurt Goldstein pszichiáter gestalt-pszichológiai munkáiban jelent meg. Goldstein annak leírására használta a kifejezést, ahogyan az agysérülést szenvedett páciensek gyakran fantasztikus módon képesek alkalmazkodni sérüléseikhez és kompenzálni azokat. Később a humanisztikus pszichológia egyik kulcsfogalmává lett. Az önmegvalósítás iránti szükséglet az ember azon alapvető késztetését jelöli, mely a tökéletesség, a teljesség felé terel, irányít.

Az önmegvalósításnak számos értelmezési kontextusa van. Felfogható szellemi növekedésként, én-minőségek kibontakoztatásaként, archetípusok integrációjaként, vagy akár a tudatállapot kitágulásaként. Az önmegvalósítás lényegében a psziché növekedését, fejlődését jelöli.

Ahhoz, hogy beszélhessünk önmegvalósításról, el kell fogadnunk azt, hogy a pszichének különböző minőségeit, azaz fejlettségi szintjeit különböztethetjük meg. Nem kell túlmisztifikálni a dolgot: talán mindannyian egyetértünk abban, hogy a gyermek fejlődése egyet jelent azzal, hogy az értelme, érzelmei és viselkedése átalakul. A fejlődéspszichológusok számos minőségbeli szintet véltek felfedezni ebben a folyamatban: elég ha Freud vagy Piaget személyiségfejlődési modelljére gondolunk. A fejlődés ebben az esetben a születéstől a felnőttkorig tart; körül-belül tizennyolc évre van szükség ahhoz, hogy az én-identitás kibontakozhasson, hogy a gyermek felnőtté legyen .

Az önmegvalósítás elkerülhetetlen útja:

"Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed." Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette."

"Valósítsd meg önmagad!"

"Nem találom magamat igazán."

"Meg kell ismernem magam!"

Biztos mindenki hallotta már ezeket az elcsépelt közhelyeket, de van aki tényleg lát bennük értelmet?

Van értelme egyáltalán kitalálni hogy hogyan éljünk és viselkedjünk vagy legyen minden spontán?