Epeműtét után van valakinek panasza: Hasmenés? Hányás? Görcs? Ha igen mivel előzitek meg? (tudásbázis kérdés)

A lényeget elfelejtettem....a kórházban ma összefutottam egy általános iskolai oszt.társammal,aki egy Balaton melletti városkában orvos.Hát persze,hogy megemlítettem a problémámat.Mondtam,hogy a gasztrósok azt állítják nem lehet az epétől.Válasz: hát nem őket műtötték.....az epe ott csordogál,a szűrőt kivették.

Nem is firtattam tovább,volt más témánk...rég láttuk egymást.

Ma voltam endós dr néninél,megerősítette a műtét tényét.Mondtam,hogy még egy kicsit nem szeretném,hadd gyűjtsek erőt és bátorságot.

Beszélgettem egy pm-es sorstárssal.Szóba jöttek a műtétek,az én epeműtétem is /neki is volt,most meg pm-es....mennyi ilyen van/ Neki semmi baja epeműtét után,nincs hasmars...sőt!!!!...szorulásos azóta,de a szomszédasszonya,akit 10 éve műtöttek sajnos állandóan hasmarssal küzd....azt mondja sorra veszi a bugyikat.Jót vigyorogtunk...pedig nekem is annyira vicces ez....:))))

Most én is csak vigyorgok....mindent a cél érdekében. Nem tudtam jobbat kitalálni.Mit csinálnék autópályán pl.? De ha nagyon muszály a leállósvban megállhatok,első ülés hátratolva,vödör....szégyen ,nem szégyen...a betojás sokkal rosszabb. Még nem volt rá szükség,de fejben már megszületett a megoldás.

Ez sajnos nagyon sok embernek okoz gondot,csak van aki nem "mer" vagy nem szívesen beszél róla. De ha szóba kerül,akkor megnyílik,mint mi is itt.Ez az életünk megkeserítője,adjunk már egymásnak jó tanácsot ha lehet. Puszillak.

Lehet, hogy neked mégiscsak a stresszes hétköznapok, rendszertelen étkezés okozza a panaszokat.

Nekem nyaralás alatt is ugyanaz volt, ráadásul én mindig napi 5-ször eszem, mégis...:(

Most pihend ki a nyaralást!

"Epéd" hogy viselkedett a nyaralás alatt?

Ilike!

Örülök,hogy rendben vagy.Ugye nem lehet belehalni...:))))))

Most már csak az a dolgod,hogy diétázz és épülj fel.

Minden jót Neked.Vigyázz magadra.

Sziasztok! Na akkor röviden. 2-án mentem be a kórházba, igazából csak dísznek, nem történt semmi sem, azt leszámítva, hogy fél nyolctól fél tizenkettőig vártunk az ágyra a többi behívottal. Már azt hittem, hogy leszédülök a székről.

Délután csináltak egy EKG-t, illetve betették a brannült. Másnap első voltam, nyolc óra előtt toltak a műtőbe, és 9 óra 9 perckor tettek vissza az ágyra. Xanaxot valami háromnegyed nyolc körül kaptam, akkor még nem voltam ideges, de mire leértünk a műtőbe már majd bekakkantottam a stressztől. Azért a műtősfiúval és a műtősasszonykákkal még elnevetgéltem egy darabig. Az altatásból annyira emlékszem, hogy beadnak két injekciót, mondják, hogy ez segít elaludni és még annyi rémlik, hogy a fejem mögül az altatóorvos az arcom elé emeli a maszkot. Utána már csak a műtősfiú hangjára ébredtem, hogy végeztünk. Én meg nagy komolyan, hogy nemár, épp azt álmodtam, hogy főzöm a lecsót. (Biztos az ébresztés szakaszában, hiszen az altatás alatt nem álmodik az ember, úgy tudom.) Észnél voltam, mert egyből az inhalátoromat kerestem, hogy ott ne hagyjam, illetve kérdeztem, hogy befulladtam-e, de mondták, hogy nem. A hasam egészen addig nem fájt, amíg oda nem nyúltam, hogy tényleg túl vagyok-e rajta, és amint megéreztem a kötést, akkor tudatosult bennem, hogy igen, túl vagyok rajta és onnan jött a fájdalom. Nem mondom, hogy iszonyatos volt, de nem is kívánom még egyszer magamnak. Kb. másfél óra múlva éreztem, hogy pisilnem kell, de még nem kelhettem fel, hozott a nővérke ágytálat, amibe kb. a hólyagom 10%-át sikerült produkálni, nem tudtam többet pisilni. Az ember nem is gondolná, hogy a pisiléshez is a hasizmát használja. Annyira fájt és annyira gyenge voltam, hogy nem tudtam a fiókba belenyúlni a telefonomért, az ágyszomszédom unokája jött pár óra múlva és neki szóltam, hogy adja már ki a telefont, hogy telefonálhassak, mert már biztos az egész család és munkahely aggódik, hogy mi van velem.

Pár óra múlva sikerült felülnöm 45 perces küzdelem árán, de olyan hányinger kapott el, és úgy leizzadtam, hogy olyat még soha nem éreztem. További 30 percbe telt felvenni a bugyimat, hogy ne meztelenül feküdjek már ott a lepedő alatt. Aztán nagy nehezen sikerült lábra is állnom, kisétáltam a nővérekhez mondtam, hogy nagyon kell pisilnem, de nagyon kedvesek voltak, segítettek. Éjszakára kértem csak fájdalomcsillapítót, a nappalt el tudtam viselni. Tegnap reggelre már sokkal jobb volt, már reggel tudtam annyit sétálni, mint a műtét napján összesen. Egyedül a cső zavart az oldalamban, az azért húzott rendesen. Reggel távolították el - jelzem nem kicsit fájt - és jövő hét szerdán kell mennem a varratszedésre.

Most itthon már jobban vagyok. Kicsit össze vagyok esve, fogytam is, meg olyan semmilyen a combomban a vádlimban az izom, tiszta aszott vagyok. De majd helyre jön ez is. Szurkálni kell magam 10 napig. Na még az lesz érdekes estére :)

Szia Lunas!

Pm műtéten még gondolkozhatok egy keveset,nem kapkodom el,de valamikor a közeljövőben túl kell esem rajta.Attól is lehet pl. hasmenés.

Hasmars változatlan....illetve pontosan fogalmazva:nem rendeződött, jelen van, ,de nem mindennapos....egyik nap csak 2x megyek és nem mindig "mars",van amikor 7 X !!!!..na ezt utálom.

Hallgattam egy előadást az étel intoleranciáról. Megérne egy vizsgálatot.

Nézesd meg magad a "tükörben" ,aztán lehet,hogy én is rászánom magam.

Sziasztok!

Hajrá Ilike, reméljük minden oké és már szuperül vagy, boldogan és megkönnyebbülten diétázol!:)

LC, veled mi újság? Pajzsmirigyműtét? Hasmars?

Én beszedtem a Normixot, most nyomom a probiotikumot, de nem érzek nagy változást, szóval már hangolódom a kolonoszkópiára:(

Már itthon is vagy? Ez meglep...én szentül meg voltam győződve,hogy 4-én műtenek.

Na de ez jó hír.....most már csak gyógyulnod kell.

Várjuk a beszámolót!

Most jutottam a gép elé.

ILIKE! Ma sokat gondoltam rád.Remélem már túl vagy a műtéten.

Lányok! Fiúk!

Mindenki rendben van?

Ilike! Már csak egy nap......szorítunk Neked!

Hahóóóóó !!!!

Már csak 2 nap! Izgulunk érted.Remélem majd érzed és erőt ad.