Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Egyke vagy? Mondd el, milyen felnőtt lett belőled? fórum

Egyke vagy? Mondd el, milyen felnőtt lett belőled? (beszélgetős fórum)


1 2
2013. márc. 21. 10:01

Én is egyke vagyok. Kicsikoromban tán akartam testvért, de egyáltalán nem bánom, hogy nincs testvérem. És a falra mászok az olyan kérdésektől, hogy "jaj és nem bánod, hogy nincs tesód?" :) Honnan tudnám? Nincs összehasonlítási alapom.

Nem mondanám magam önzetlennek, csak addig vagyok önzetlen, amíg nem kell sokat áldoznom.

Türelmetlen vagyok, na és néha meglepődök, hogy mennyire nem tudok más szemével látni, gondolkodni. Jellemző, ha ebédnél megkérdik, kértek még egy kicsit?Én rávágom, nem köszönöm. Bele sem gondolok, hogy a másik kérne még :)

Ettől függetlenül mások szerint nem vagyok rossz ember. Nagyon érzékeny vagyok, az biztos. Hihetelnül hűséges emberekhez, elvekhez, dolgokhoz. Kötődés tekintetében ha valakit megszeretek, ahhoz a végsőkig ragaszkodok. Igazságérzetem nagy. És nagyon kritikus vagyok. Amit nem tudok elfogadni, azt meg sem próbálom tolerálni. Nagyon tudok örülni, és nagyon be tudok fordulni. Jellemzően megtartom magamnak a problémáimat.

2013. márc. 21. 01:10

Egyke vagyok.


Nem lettem önző... Figyelek másokra, törődök másokkal. A baráti körbe kb. én voltam mindig az, aki tudta, ki minek örülne szülinapra.


Önállónak önálló vagyok, a jéghátán is megélek.


De hiányzik a tesó.


Gyerekként is hiányzott, de most felnőve még inkább érzem a hiányát.


Így én nem akarok egykézni. Kétkézni akarok, vagy még inkább háromkázni.

2013. márc. 20. 23:04
Egyke vagyok /35 éves/, házas, 1 kislány és egy újabb bébi leendő anyukája. nem vagyok önző, csak amennyire minden ember. amióta a férjemmel vagyok, számomra a "mi" a normális, de persze vannak saját programjaink, ahová csak az egyik megy, mert kellenek az ilyenek is. a barátaim /kevés, de annál fontosabb/ illetve a munkatársaim szerint is, én az átlagnál is jószívűbb vagyok és a végletekig tolerálok mindent, viszont mivel bika vagyok, néha azért robbanok én is, főleg ha igazságtalanság van. sokáig akartam tesót /de apám alkalmatlan volt egy nagyobb családban való élésre, el is váltak/, egyszer elküldtek nyaralni pár hétre az 5 évvel fiatalabb szintén egyke unokaöcsémmel, mit mondjak, nagymamánk kikészült, grammra kellett kimérnie a kaját, hogy ne legyen veszekedés, azóta nem akarok tesót /mióta felnőttünk, nagyon jó a viszony köztünk/, pedig, ha lenne, imádnám, ahogy a hozzám közel állók közül mindenkit. most, hogy újra babát várok, kicsit elgondolkodtam, hogy lesz ezután, hiszen 2 gyerekem lesz, fogom-e tudni egyformán szeretni őket? fogom-e érteni a kettejük kapcsolatát?
2013. febr. 10. 18:38
Egyke vagyok én is. A körülöttem élők reakcióiból kiindulva, szerintem egészen elviselhető, és normális. Nekem hiányzik, hogy nincsen testvérem, bár nem tudom milyen érzés ha van. Én kicsit önzővé váltam, és nagyon akaratos vagyok az biztos. És mindent én központúan nézek, nem mi központúan, a mai napig. ( Én fiam, Én férjem, Én véleményem, Én barátnőm, Én üzletem.., és konkrétan így is érzem, azaz birtoklom őket. Tehát a "mi", és a "miénk" mint szó nemigen van jelen nálam. Illetve elvárom, hogy ők nyissanak felém, béküljenek.., hívjanak fel... ha vitázunk, meg egyébként is. ) Bár tulajdonképpen nem hinném, hogy ennek az egykeséghez köze van. Lehet ettől függetlenül is ilyen lenne a természetem.
30. 3f2a864951 (válaszként erre: 29. - Esther33)
2013. febr. 10. 18:30

Hat lehet, hogy igy tapasztaltad, de en nem erzekeltem magamon, hogy onzo, osszeferhetetlen, kialhatatlan, sot hiszterikus lennek, ha nem kapom meg, amit akarok.


A gyermekkor es a csalad biztonsaga egy dolog, ha meg kikerulsz az eletbe es semmit sem kapsz ingyen, az egy masik.


Ismerek egy testverpart, mindent megadtak nekik, praxist toltak alajuk es pontosan olyan agressziv-arrogans tulajdonsagokkal rendelkeznek, mint amit te az egykeknek tulajdonitottal. Egyszeruen ugy gondoltak nekik minden alanyi jogon jar. Ezt hoztak magukkal otthonrol, ilyen volt a neveltetesuk, az oroklott szemelyiseguk.


Egy masik srac viszont egyke volt, de a szulei mghaltak es a nagymama nevelte. Egesz eleteben visszahuzodo, csendes fiu maradt, a nok ugy mondanak tutyi-mutyi.


Pedig csak a fajdalmat cipelte egesz eleteben...

2013. febr. 10. 18:15

Az ember gyakran nem olyannak látja saját magát, mint a környezete. Ezért érdemes őket – a környezetükben élőket - is megkérdezni. Látom, hogy sok fórumon kisgyerekes anyák adnak tanácsot egymásnak azzal kapcsolatban, hogy ők mire szavaznak, az egykeségre, vagy arra, hogy a gyereknek legyen testvére. Ezzel csak az a baj, hogy a kisgyermekes anyuka még nem tudja, hogy a nevelésének mi lesz az eredménye és sosem fogja objektíven látni a saját gyerekét. Általánosítani nem lehet. Biztos vannak ilyen és olyan egyke gyerekek is. Szerintem az sem mindegy, hogy valaki egyke gyereke a szüleinek, vagy egyetlen unoka is a családban.

Nem véletlenül kezdtem el utánanézni ennek az egyke témának. Nekem két barátnőm van akik egykék és több hasonló tulajdonságot fedeztem fel náluk. Ezek korábbi egyke ismerőseimre is igazak voltak.

Ami egyértelműen mindegyikre igaz, hogy nem szeretnek osztozkodni. Kapni viszont annál inkább. Szinte természetesnek veszik, hogy nekik alanyi jogon jár minden. Mi négyen vagyunk testvérek, így az osztozkodás természetes dolog. Nagyon furcsa volt, amikor először találkoztam ilyen szintű önzéssel.

Tapasztalataim szerint az egykék (legalábbis akiket én ismerek/ismertem) könnyen barátkoznak, azzal nincs gond, de nem mindig tudják helyén kezelni a dolgokat. A barátoktól, kapcsolataiktól is elvárják azt a kényeztetést, kiszolgálást, amit a szüleiktől, nagyszüleiktől kaptak. S még ha az ember meg is teszi nekik amit szeretnének, akkor sem viszonozzák és nem érzem, hogy hálásak lennének, mert nekik ez természetes. Természetes, hogy ők vannak a középpontban, hogy minden róluk szól és ha nekem van, abból kötelező jelleggel adnom kell nekik is. Nekem minden egyke ismerősöm borzasztóan önző és erősen túlértékeli önmagát. Ha valamit nagyon akarnak, de nem kapják meg, vagy hisztérikussá válnak, vagy megsértődnek. (Itt 30 feletti emberekről van szó, akiknek kialakult személyiségük van.) Ez nagyon igaz rájuk: „A gyermek azt tanulja meg, hogy minden őérte van, minden az ő szükségletei szerint igazodik, a világ azért van, hogy őt szolgálja. Az ilyen gyermek, felnőtt korára, kikerülve az életbe, súlyos veszélynek van kitéve, hiszen a világ nem az általa tanult és megismert törvényszerűségek szerint működik.”

Mondom még egyszer, nem lehet teljesen általánosítani, nekem ezek a tapasztalataim.

2012. jan. 17. 13:49
ha tanácsolhatok valamit nem bántalak meg?remélem!olvass,sportolj,tanulj.nekem bejött!próbáld meg te is.egyke vagyok!
2011. okt. 28. 11:34
Én imádok egyke lenni! Soha semmilyen hátrányom nem származott belőle. A társaságot nem szeretem (más okból), a családom a mindenem! Nem vagyok önző, az arra érdemes embereknek segítek amiben tudok. Talpraesett vagyok, a gondjaimat megoldom egyedül is.
2011. okt. 28. 11:04

Sziasztok!

Olvastam a korábbi bejegyzéseket. Én is az egykékkel kapcsolatban írom a szakdolgozatomat. Két kérdőívem van, az egyik az anyukának és a másik az egyke 9-12 éves gyermekének. Összehasonlítom az egykék barátkozási szokásait és identitásának a fejlődését a nagycsaládban nevelkedő gyermekével. Az eredményeket szívesen megosztom majd veletek.

Itt jelezd ha kitöltenéd a kérdőíveket:

smtXlabour@gmail.com

Köszi a segítséget!

25. pomi21
2011. jan. 26. 22:10

Sziasztok! Segítséget kérnék!

Egykékről írok szakdolgozatot és egy kérdőív alapján felmérném érzelmi életüket, szülőktől kapott nevelésüket...megállapítható lenne, hogy egyedi nevelésben részesültek vagy átlagosban, miben különböznek a több testvéresek személyiségvonásaival szemben. Kérem segítsetek, kb. 20 kérdőívre lenne szükségem!

ide írjon aki kitöltene nekem egyet!

Köszönöm!!!!

molnar_erzsebet@freemail.hu

2009. máj. 12. 19:51
Sziasztok! Egyke vagyok én is, és ami igaz az igaz, tudok hisztizni ha valami nem ugy van ahogy én akarom, de ez adódhat az oroszlán mentalitásomból is ( plusz oroszlán aszcendens) :))) de önző az nem vagyok, és azt hiszem, soha nem értek olyan kritikák hogy elkényeztetett vagy önző vagyok... :)
23. pothmari (válaszként erre: 19. - Ritamoto)
2009. máj. 12. 14:16
Mi nem vagyunk egykék a férjemmel, de ugyanígy működik nálunk is :)))
22. Ella89
2009. máj. 5. 12:44
Én is egyke vagyok, a lányom is az lesz valószínűleg. Én is jól elvoltam egyedül, de apa is sokat játszott velem meg az unokatesóm is (11 évvel idősebb nálam). Viszont kicsi koromban kevés barátom volt, de nem az egykeség miatt, hanem mert szívbetegségem miatt jobban törődtek velem az óvónők, ők pedig irígyek voltak. Később, iskolában meg csak annyi maradt meg az agyukban, hogy "utálni kell!", a miértet már régen elfelejtették. Most 20 éves vagyok, egyetemista, édesanya. Barátokra nem panaszkodhatok, vannak. :) Nem lettem önző, viszont könnyen feladom a céljaimat. Hát ilyen ember lettem.
2009. márc. 17. 16:14
Persze sokszor nem úgy történtek a dolgok ahogy szerettük volna, néha égnek állt a hajunk a többiektől de így utólag ezek voltak a legnagyobb poénok. Nyissatok, barátkozzatok, meglátjátok jó lesz!!!
20. doboseva (válaszként erre: 19. - Ritamoto)
2009. márc. 17. 16:10
Nekünk van azért jó kis társaságunk. Együtt járunk bulizni, nyaralni, de utoljára úgy alakult,hogy csak hármasban mentünk. Jó volt így is de mégsem volt az az igazi amikor több család összeáll és történnek a hülyeségek egymás után.
2009. márc. 17. 16:04

Nagy dilemma az is,hogy mivel mindketten egykék vagyunk a férjemmel,így ha a kisfiamnak nem lesz testvére( a mai világban meggondolandó:-(), akkor ő is egyke lesz, de még unokatestvére se lesz.

Én gyerekként jól elvoltam egyedül, de mostanában kicsit bosszant a dolog, hogy ennyire magunknak valók vagyunk.

Nehezen megy az alkalmazkodás, pl. ha kirándulásról van szó, akkor inkább csak magunk megyünk, mert ha mással mennénk, akkor nem úgy alakul a dolog, ahogy mi elképzeltük...Ugyanakkor jó lenne néha társaságban lenni, hiányzik...

18. doboseva (válaszként erre: 15. - Jaina)
2009. márc. 17. 15:58
Nekem nincs ezzel különösebb bajom. Esetleg annyi hogy érzem néhányan lesajnálnak amiért csak egy gyerekem van.
17. petka
2009. márc. 17. 15:57
Én amikor fiatalabb voltam elég nehezen ment a közösségbe való beilleszkedés, nehezen teremtettem kapcsolatot. Ennek ma már nyoma sincs, de nem tudom mi változott meg bennem. Biztos vagyok benne hogy az a probléma az egykeségből fakadt, mivel gyerekként sokat voltam egyedül. Viszont előnye, hogy egyáltalán nem visel meg ha most valamiért egyedül kell lennem, könnyen feltalálom magam.
2009. márc. 17. 15:50

És könnyen teremetetek kapcsolatokat, sok barátotok van? Nem esik nehezetekre tartani a kapcsolatot, barátságot másokkal?

Jártok társaságba? Nem érzitek magatokat ott kívülállónak?

Én ezekkel a gondokkal küszködöm egykeként.

Rátesz az egészre egy lapáttal, hogy a férjem is egyke, és alig vannak barátaink.Úgy érezzük, hogy valahogy mindíg kilógunk közülük.

15. Jaina
2009. márc. 17. 15:42

Most már komolyan érdekel: ti milyen előítéletekkel találkoztatok mert egykék vagytok?

Általában azt várják, hogy ha valami nem úgy van ahogy gondoljuk hisztizzünk, ha saját magunkról van szó akkor önzősködjünk. Legalábbis én ilyenekkel találkoztam. Ti?

2009. márc. 17. 15:42

A JÓ testvér nekem is hiányzik.

De nem vagyok egyke. :((

2009. márc. 17. 15:40
Egyke vagyok én is, meg gyermekem is. Soha nem éreztem hátrányát, mindig megtaláltam a magam társaságát. Leánykám középiskolai osztályában kérdezte egyszer az egyik tanár, hogy ki egyke. Gyermekemen kívül ketten-hároman nyújtották fel a kezüket. Ránézett a tanár egyszülöttemre és mondta neki, hogy sok mindenkiről el tudta volna képzelni, hogy egyke, de róla nem, mert egyáltalán nincsenek olyan allűrjei. Jól esett.
2009. márc. 17. 15:38

Sziasztok!

Én is egyke vagyok!Nekem hiányzik, hogy nincs egy jó testvérem!De a jég hátán is megélek. Én is a problémáimat inkább egyedül oldom meg! Szerintem egy teljesen normális - kérdés, hogy pontosan mi is a normális - felnőtt lett belőlem!

Rita

11. Jaina
2009. márc. 17. 15:37

Egyke vagyok, bár többen meglepődnek rajta. A nem egykékben él az a gondolat, hogy minden egyke elkényeztetett és önző.

Sosem hiányzott tesó, elvoltam magamban. amikor anyuék kérdezték, hogy akarok-e tesót, mindig ellenkeztem. Szerettem egyedül lenni, egyedül játszani. (na igen én voltam az a kiskölyök, akit le lehetett tenni egy sarokba néhány játékállatkával egy fél napra)

18 évesen kirepültem otthonról, most vagyok 22, egyetemre járok, dolgozom, készülök a nyelvvizsgára, háztartást vezetek.

Amúgy rák vagyok bika aszcendenssel. :)

2009. márc. 17. 15:34
Én is egyke vagyok és a lányom is az. Gyererkkorombn voltak jó játszópajtásaim, mint ahogy most neki is vannak. Megvagyunk, Így alakult. De sokszor vágyom több gyerekre.
2009. márc. 17. 15:20

Egyke és halak.

Nem vagyok egyedül és mégis.

2009. márc. 17. 15:18

Rák vagyok és emellé egyke is.

Nem tudom mennyire vagyok önző, mert én nem érzem, de viszont szeretek másokkal törődni, ha igaz, jó tanácsokat adni.

Talán az a szerencsém, hogy van egy tőlem kicsivel idősebb uncsim, Ő is egyke, sokat voltunk együtt, felnőtt korunkban mindig a másikat hívjuk, ha bajunk van. Így talán annyira nem érződik rajtam az egykeség.

Viszont szeretek sokat beszélni, talán ez arra vall. :DDDD

2009. márc. 17. 15:18

Én is egyke vagyok ,és egyáltalán nem éreztem ennek hátrányát. Szerencsére voltak, és vannak barátnőim, akivel szinte testvéri a viszonyunk. Ezért nem értem miért, mondják, hogy 2 gyerek kell!!

Ja...szerintem jó,és talpraesett felnőtt vált belőlem!! :-))

2009. márc. 17. 15:17
Megszoktam hogy a problémáimat saját magamnak kell megoldanom, a lelki dolgokat pedig egyedül feldolgoznom.
2009. márc. 17. 15:15

Igen egyke vagyok.

Van olyan tulajdonságom ami kifejeztten az egykékre jellemző.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook