Angyalok (beszélgetős fórum)

Igen, ez az alaptermészetem. Valahogy én mindíg meglátom az emberben a jót, és ahhoz "makacsul"ragaszkodom és igyekszem kihozni belőle, és megmutatni, azt ami benne van, de nem látja.

Azt kérdezed, hogy van e türelmem az emberekhez. Nos döntsd el. Van egy esetem, aki szintén mélyponton volt, és sikerült úgy ahogy talpra állítani, tehát a katasztrófát elkerültük, és már lényegesen jobb a helyzet, de minduntalan elszalad, és várnom kell amíg visszatér. Először természetesen sokat bántott, ami fájt is, de érthető volt a bizalmatlanság. Ugyanakkor én fizettem, azért amit más adott neki. Nézd ez valahol természetes, hiszen hol vezesse le, ezt viccesen úgy tudom mondani, hogy minden hölgy álnokságáért én fizetek. Ehhez óriási türelem kell, de mindíg az vezérel, hogy érdemes "érte" tenni. Tudom, hogy ez is egy csodálatos ember és ráadásul Ő is embereket gyógyít, mert orvos, de ki segítene neki. Aki bajban van ugyanolyan elesett mint egy gyerek, ha férfi, ha nő és ha mellé állsz, akkor könnyebben átvészelik. Én meg örülök az eredménynek. Azért ez nem olyan egyszerű persze, mert az említett eset, kicsit elszomorít, mert rettenetesen nehéz a bizalmát megszereznem. Karácsony óta tart a dolog, néha magára hagyom, amikor érzem, hogy arra van szükség, aztán megkeresem, de most már ott tartunk, hogy mindíg megijed, ha valami érzelmi löket alakul ki benne és visszakozik, de egyszer majd talán eljön az az idő, amikor leülünk és megbeszéljük. Van egy barátnőm. Őt pozitív trauma érte, de trauma az is, Annak feldolgozása nehezen ment, noha én megmondtam neki, hogy mi várható nem hitte el. Aztán gorombáskodott, én ezt kb 2 hónapig bírtam, aztán közöltem, hogy most elmegyek, nem vitatkozom, nem kiabálok és nem mondok semmit, csak elmegyek. Akkor tudják, hogy baj van. 1 hónapig nem kerestük egymást, tudtam, hogy "büszke" szerintm makacs, de az ugye kettő, én viszont nem és már hiányzott a kis lüke. Megkerestem husvékor egy ajándékkal, és ott hagytam. Ez volt a jel, és ezt Ő is tudta. Aztán megkerestem és tisztáztunk mindent higgadtan és azóta minden rendben van. Meg kell tudni érteni az embereket, de annak a könnyebb aki ezt megérti. Tehát a kérdésemre a válasz az hogy nagyon türelmes tipus vagyok, és végtelenül "makacs" de csak mások érdekében. Ha rólam van szó, ugyanolyan csacsin állok a dolgokhoz, mint bárki más. Mint most is, hogy egy fiatal lány okosabb nálam. A jóslás is így van, hiába vagy jó jós, Magadnak nem tudod kivetni, mert befolyásolod.

Azt írod, Te őszinte vagy. Na ezzel vigyázni kell. Az őszinteség jó dolog, de néha rosszabb, ha telibe vágsz Vele valakit. A mértékletesség a fontos. Nézd meg, hogy ki mondja, milyen helyzetben és miért? Tudod a kimondott szónak ereje van, és az nem mindíg visszaszívható. Mindent meg lehet mondani, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan.

Soha nem mutatok mást és teszek mást, mint amit gondolok, de! és ez a lényeg, akkor mondom meg amikor annak el jön az ideje. Nos azért én sem vagyok mindíg higgadt. Pont egy érzelmi esetben én is megmondtam a véleményemet, de azóta is nehezen tudom helyre hozni, mert noha igazam volt az illető fél. Na ezzel ugye nem sokra mentem. Ettől Te még őszinte ember maradsz, de a tapintat nem hátrány. Azt szoktam mondani az igazságot viccesen is meg lehet mondani. Előbb ismerd meg az "ellenfelet" és imertesd meg Magad utána nyilatkozz, mondj véleményt. A másik nem feltétlenül szükséges mindenkivel közölni a véleményedet, mert ha nem találkoztok többet akkor minek nem igaz? Ha csak lehet kerüld a vitát észérvekkel légy hatásos, ha nem akkor hagyd a csudába. Az üvöltözés, a harag nem old meg semmit sem.

Egyébként meg nem tudok haragudni. Valóban sokkal jobban szeretek együtt gondokozni, mint üvöltözni. Ahhoz nekem nem is lenne türelmem. Ez tőlem nagyon távol áll.

EGyébként őszinte, egyenes ember vagyok. De nem agresszív.

Köszönöm a hogy támogattok és kiálltok az mellet hogy nem nézzük le az olyan embereket akiktől távol állnak az ilyen dolgok!!! Sőt inkább ők néznek le minket...

(saját vélemény)

Hogy remekül főz...pl:))

Mindenkit ott kell befolyásolni a pozitív irányba,ahol épp van.

(nem lenézés!!:D)

Ha fontos a számodra ,akkor menj lejjebb ,és lejjebb amíg olyant nem mondasz ,ami segít neki:))

Pontosan ezt értettem a feddhetetlenségen! Hogy akkor sem térsz el a tervezett cselekvéstől, ha a bennsőd máshogy reagál mint ahogy szeretnéd.. Ellent kell állni mert előbb utóbb megszelidül az a belső hang ami kötözködik velünk...

:)

Jézus?Büntet?:))

Dehogy.Ő már régesrég meghalt.

Mi magunk büntetjük önmagunkat,pontosan ,kavicsokból hegyeket csinálunk,ne kenjük már másra?!:))

Te mindig mindenkivel jóindulatú tudsz lenni?,nincs az néha benned,

-na ebből az emberből elegem van,

-ehhez már nincs türelmem,

-ez idegesít?

Én is sokszor jó szeretnék lenni,de ha olyan reagálást kapok akkor elmegy a kedvem,vagy mérges leszek. Igaz a mérgem,a haragom sose tart sokáig.

Ha nekem valami nem tetszik ,az mindjárt látszik rajtam,az arcomon,sose játszom meg magam,és ez nem mindig jó....

:))

Mert azokat nem TUDOD,csak olvastad,érzed,hogy így van ,de még nem tapasztaltad.

Sose fogadj el semmit,anélkül ,hogy meg ne tapasztald.

Olvass,kutass ,nyugtázd,értelmezd,aztán felejtsd el!:)))

A kimondott szavak ,mindig badarságnak tűnnek,ha nem találnak értő fülekre,de ez ne tartson vissza attól hogy megpróbáld.

Látod,itt vannak látok,angyalokkal társalgók és vagyok én aki még nem tapasztalt ilyet ,de mégsem nézlek hülyének.

Amit igazán keresek,azt nem fogom megtalálni fórumokon... Millió kérdésem van amiket nehéz feltenni, mert ahhoz hogy megértsünk egy kis részletet, meg kell értenünk egy nem hétköznapi világnézetet annak minden kis részletével... A nyelv eleve félreérthető, mivel minden szó evilági dolgokhoz kapcsolódik. Ez a téma csak tapasztalati úton érthető meg, és túl van a nyelv szintaxisán... Én úgy voltam vele,ha minél többet olvasok róla, annál érthetőbb lesz számomra... De nem így lett.. Egyre szélesebb a lehetőségek skálája tárult fel elém, ahelyett hogy szűkült volna a paletta...

Nem egyszerű...

Szerintem úgy értette,hogy nem mindenki alkalmas a befogadásra,a "vevő" szerepére.

Jézus sem mindenkit tekintett és fogadott tanítványául,és a mesterek sem mindenkit tekintenek annak.

Ez nem lenézés,csak egy tény.

Sziasztok!

Szép napot mindenkinek.

Ezt nem így kell felfognod, hanem úgy hogy arra már megérett, hogy észrevegyen dolgokat, de még hiányzik az a fajta kifimult intuició, ami ahhoz kell, hogy észre is vegye azokat. Ezért kell a segítség és ezért vannak a kérdések. Miért Te nem így kezdted.

Túlzottan leegyszerűsíted a dolgokat. Lehet, hogy Te meg egy nálad nagyobb tapasztalattal rendelkezővel szemben vagy ugyanolyan színten, mint amire Te utalsz. Akkor Rád ugyanaz mondható.

Aki szeretne közelebb kerülni, annak kell utatmutatni. Ha nem tudsz lámpást adni az útkereső kezébe, hogy lássa az utat, akkor Te miért véleményezel. Akkor Neked még azt kell talnulnod, hogy hogyan mutathatok utat úgy, hogy az lámpás legyen, de ne erőszak? Azt is észre kell venned, már elsőre, hogy ki az aki igazán akar és ki az aki nem. Aki érdeklődik a téma irányt, az már akar is, csak még nem találja az odavezető utat, ahhoz, hogy úgy lásson ahogy kell, de már érdeklődik.

Kértetek sztorit és érdekességet. Nos mondanék egyet döntsétek el mi is volt az igazán. Lehet úgyis fogalmazni megérzés. MEGÉRZÉS?

Évekkel ezelőtt egy görögországi csoportos úton vettem részt, és felfigyeltem egy apukára, aki a kamasz lányával érkezett. Nem az Apuka volt az érdekes, hanem a közte és a gyermek között lévő helyzet. Iszonyú feszültség volt, és a kislány kereste volna a kapcsolatot az Apjával, de az mindíg gorombán elutasította. Kezdtem már mérges lenni, mert a kislány olyan magányos volt, hogy rossz volt nézni. Ellentétben az én kiegyensúlyozott csemetémmel. Egyik este elmentünk sétálni, és hogy hogy nem a terger felé mentünk, noha koromsötét volt, a csemetém látni akarta a tengert. Ekkor megpillanatottam az "Apukát" egyedül, amit meredtem nézte a tengert. Három perc alatt elmértem a helyzetet és tudtam, hogy cselekedni kell. Először el akartam menni, de aztán mágnesként vonzott a látvány. Ekkor megszólalt a fiam és kimondta azt amit én gondoltam és tudtam, hogy a "bácsi öngyilkos akar lenni". Azt hogy én ezt tudtam az OKÉ, de hogy a gyerek is az már nekem is furcsa volt. Tehát mondtam a gyereknek, hogy meg kell akadályozni, de a mai közös esetének fuccsa. Közölte, hogy rendben van, majd odamentünk. A lényeg, hogy szó szót követett. Az Úr kioktatott, hogy ha be vagyok sózva és ismerkedni akarok, akkor oda menjek ahol szívesen látnak.

- De én azt szeretem, ahol utálnak, az olyan izgalmas, azonkívül, hol hagyta a kislányát.

- Majd hazamegy.

- Nézze célszerű lenne visszamenni, mert itt nagyon hideg van, sötét és én nem látok sötétben, és ami miatt itt áll azt később is megteheti, inkább csatlakozzon hozzánk. "Nézni" a sötét tengert később is lehet.

- Mindíg ilyen erőszakos!

- Nem csak, ha nagy a tét, és most az, emberéletetk forognak kockán.

- Az enyémre gondol.

Na ilyenkor óvatosnak kell lenni az első időben.

- Egy csudát az enyémre, mert ha mérgében bedob a vízbe ott fulladok meg, mivel nem tudok úszni, ráadásul kínos lenne a gyerek előtt a fuldokló jelenetet előadni, maga meg biztos nem úszna utánam.

- A gyereke tud úszni, hiszen már kamasz.

- Eluszogat, de nem ez a kérdés. / Budapest bajnok volt a srác akkoriban úszásból, de ezt akkor ugye nem mondhattam meg / Én viszont a fejsze nyél nélkül variáns.

- Szóval nem akarnak elmenni, hogy egyedül hagyják az embet.

- Nem, mert a lánya tuti, hogy sírni fog, ha nem találja reggel otthon.

A férfi látva, hogy nem tágítunk feladta. Bementünk a közeli étterembe és kértünk üdítőt. Majd a pasi elkezdte, mivel tényleg azt hitte, hogy Őt szeretném - ez akkoriban ott azért nem volt ritkaság - hogy mehetünk hozzá.

- Minek nekem is van szálloda szobám és partnerem is, az itt látható fiam. Oda sajnos nem fér más.

- Akkor miért nem hagyott békén? Tényleg nem akar semmit, akkor meg miért hívott ide.

- Beszélgetni, mert unatkoztam és összemosolyogtam a fiammak, aki szaporán bológatott. Az úri ember meg nézett bután, hol az egyikünkre hol a másikunkra.

- Majd még mielőtt elkezdte volna a szidást. Közöltem, hogy ha gondolja nyugodtan visszamehet én nem tartom vissza. Jó fürdőzést. Erre egy morcos hang a következőt mondja.

- Jó de mostmár elment a kedvem és fázom is.

- Na akkor, most tegyük tisztába a dolgokat.

Tudtam, hogy öngyilkosságra készül, és ezt nem hagyhattam több okból sem. Elrontotta volna a nyagunkat, és a leányét is. Soha nem heverte volna ki ezt a traumát. Másodszor nem lehet akkora a baj, amit nem lehetne orvosolni. Harmadsorban, hogy lehet valaki olyan lelkiismeretlen, hogy elhozza a gyerekét és magára hagyja idegenben, hát nem szégyeli magát.

- Az úr elmosolyódott, így egész helyes lett, és azt mondta igazam van, és köszöni.

- Nézze egész uton figyeltem mindíg morgott, morcos volt és goromba mindenkihez, a lányához is. Ideje ezen változtatni, ha üdülni jött és felejteni tegye azt, de ne a hideg tengerbe, mert az semmit nem old meg. Felejteni nagyon is lehet úgyis, hogy jól érzi magát, velem, velünk és az élmények kapcsán. Átgondolja a búbánat okát, és talán két hét múlva mindent másképpen lát. Onnantól elválaszthatatlanok voltunk, és mindenki meglepődött, hogy milyen aranyos tud lenni, mert nagyon szépen beilleszkedett a társaságba, kiderült, hogy humora is van. Aztán az út végén megkérdezte, hogy most hogy kihúzott a bajból eltűnik, mint egy angyal igaz?

- Hát az angyalok dolguk végeztével tovább állnak, de mindíg hagynak maguk után valamit ami ahhoz elég, hogy a segített személy tovább tudja élni az életét. Véget ért az út és a végén megöleltük egymást és elváltak útjai. Évek múlva találkoztunk és elmondta, hogy onnantól kezdve az élete más irányt vett, meg is nősült, és egy kisfia is született a nagylánya mellé, a munkahelyi problémái is jól alakultak. Egyébként több egyetemet végzett ember volt. Tehát nagyon okos. Ez is egy történet volt a sok közül az önzetlen segítségről. Pedig azt sem tudtam, hogy ki az illető és higgyétek el visszakaptam, mert annak ellenére, hogy törődtem velük, én is csodálatos nyarat tudhattam magam mögött. És itthon is várt egy nem vár ajándékszerű meglepetés. Ezt viszont az égiek adták nekem azért mert segítettem valakinek. Tehát így működnek a dolgok.

Tudnotok kell, mindíg próbára teszik az angyalok az embereket, de sohasem tudhatod, hogy mikor és hol és hogy hogyan, de megtörténik, és annak függvényében kapod a jutalmat. Ha tiszta a szíves és jó érzéssel közeledsz másokhoz, akkor nincs mitől félned. Mindent észreveszel, amit kell, csak nyisd ki a szemed és a füled. Néha elég egy villanás a problémád megoldására. Úgyis lehet,hogy bemész egy könyvesboltba és elolvasod a könyv címén, és talán úgy érkezik a problémádra a válasz.

Szeretettel üdvözöllek

Valamiért aztán jobbnak látta, hogy eljön velünk

"Én úgy vagyok vele, hogy aki nem képes befogadni ezeket a dolgokat, egyszerűen nem érett a témához még elméletben sem, nemhogy a gyakorlatban..."

Ennyire nem szabadna lenézned másokat véleményem szerint.