Akiket gerincsérvvel műtöttek vagy még nem műtöttek, de tanácsokat tudnak adni! (beszélgetős fórum)

Sziasztok

Én nem tudom hogy jó helyen járok e 😊 engem majd 20 éve Pécsett műtöttek francia módszerrel gerincferdüléssel. Nincs semmi gondom, csak keresek olyanokat akiknek ugyanilyen volt. 😊

Sziasztok!

Itthon kímélő üzemmódba tettek,de nagyon.Kibírom,legfeljebb többet fekszek,mint eddig..

Jövőhéten okosabbak leszünk,3 doki is lát a baba miatt,remélem nem fognak rossz dolgokat mondani,mert nagyon szeretnénk ezt a babát,sokat próbálkoztunk,jókor is jön..mindenféle értelemben,megfontolt döntés részünkről,szóval na...derekam most jól van :)

NemOxi!front az ilyen...de ne terheld túl magad és elég bátor vagy ha kocsiba ülsz...én biztos nem tenném..de remélem minden oké lesz,a kicsinek jobbulást!

Mindenki vigyázzon magára,mert nagyon kedvez nekünk az időjárás....puszi

Az van, hogy most a frontok miatt kicsit hullámzik a dolog, de a zsibbadás már csökken.

Ma meg letesztelem a láberőt a kisebbikemnek magas láza van, el kell vinni orvoshoz. Anyum emeli, de vezetni nem tud. :(

Köszönöm :)

Mivel jön a baba októberben,így mindenképp kell anya szobája :D úgyhogy babóca megoldotta ezt is :)Viszont érdekes,hogy alszok rendesen mióta tudjuk mi van,és nem fáj semmim :)

Te hogy vagy?

Gratulálok! Mikorra várjátok?

A magánéleti dolgokat akkor most mindenképpen meg kell oldani... :)

Sziasztok :)kisbabánk lesz :)

Most jól vagyok...:)

Vigyázzatok magatokra:) puszi :)

Itthon vagyok :)

Lehozták a nappaliba az ágyamat, együtt tudok lenni a családdal.

A lábam már most sokkal jobbnak tűnik.

Teljesen jó gyógytornát maptam. Most még kemény, de majd belejövök :)

Ki hogy van?

Nemcsak, hogy hamarabb nyílsz meg, hanem rávezet olyan dolgokra is, amelyek magadtól nem jutnának eszedbe.

Igen, a kibeszélés mindig jót tesz. :)

Sziaaaaaa

Jó hogy újra köztünk vagy! Szuper csaj vagy hogy ilyen klasszul bírod a gyűrődést! Hajrá, csak így tovább!

Hétfőn visznek haza, addig még dolgom van itt :) Meg kell tanulnom a tornát, és meg kell tanulnom nem úgy menni, mint akinek tele a gatyája. De már segédeszköz nélkül "megyek". :)

Kedden műtöttek, szerda délután már járógéppel róttam a folyosót.

Most kicsit rosszabb, szerintem helyezkednek újra az idegek, de majd javul...

Tegnap a csöveket is kihúzták. Mindig elfelejtem, hogy az milyen fájdalmas.

Ez MRI-vel mérhető, hogyha beszélsz a téged terhelő dolgokról, akkor csökken a stressz. Ha pedig sikerül csökkentened a stresszt, akkor az általa okozott problémák is enyhülnek, akár elmúlnak. Egy biztos, hogy a szónak tényleg van gyógyító ereje ilyen értelemben. Nem feltétlelnül kell ehhez pszichológus, de nyilván egy képzet segítővel hamarabb nyílik meg az ember beszélőkéje. Érdekes módon sokszor idegeneknek is hamarabb elmondunk bizonyos dolgokat.

Egy a lényeg, ha baj van, beszéljetek róla, megoszlik a teher, felszabadultnak érzitek magatokat! :)

Szia!

Nagyon ügyes vagy! Szorítottunk!!!!!

Mikor engednek haza? Mikor állhattál fel?

Sziasztok!

Itt vagyok, csak mobilról kicsit nehezebb írni... no meg nekem is sok mindent kellett feldolgoznom.

A műtét állítólag jól sikerült, bár az intenzíven ébredtem, a szmogfigyelmeztetés miatt - mivel van egy kis asztmám - jobbnak látták. Kissé pánikba estem, amikor felfogtam, hol vagyok.

Most már járok, tornázom, fáj még, de bízom.

Lelki ok: nekem legjnkább most az új munkahely ígérete... meg kell gyógyulnom!

Most mobilról írok, úgyhogy csak röviden. Nagyon vigyázzatok magatokra. És tényleg kell önzőnek is lenni. Másképp nem megy. Nekem más természetű problémáim vannak, nem is vészesek, és mégis ide jutottam. Mert sosem törődtem magammal. Azt hittem, mindent kibírok. Hát nem. Sajnos...

Öröm az ürömben, hogy a családi kapcsolataimnak, és főleg a házasságomnak jót tett a betegség. Soha ennyi odafigyelést és segítséget, kíméletet nem kaptam. Rám is fért. Tanultunk belőle. Jobb lett volna előbb, mint később, de jobb később, mint soha... kiderült végre, hogy nem vagyok "mindent-ható":))))

Teljesen egyetértek. Nekem a nyakamban is van ez s az, de tudom kezelni. Totál egyértelműen akkor jön a fájdalom ha valamin nagyon felhúzom magam, ha valamitől kiborulok. Filcike, szerintem van az a pont amikor azt kell mondani hogy elég, itt van vége. Egy kis egészséges önzés...

Állj a sarkadra! Néha a szeretteink búja bánata is sok , nemhogy a nem-szeretteinké. Azokét le kell szarni akkor is ha az elején nehéz.

Örūlök hogy nem akarnak megint szabdalni! Ezzel nyertél időt hogy rendezd soraidat. Nagyon drukkolok neked!

Ezelőtt néhány évvel én is kiléptem...túl sok volt a probléma és egyebek...utána nagyon jól lettem,összeszedtem magam..persze időjárásra voltak fájdalmaim,vagy mikor új cipőt vettem,akkor is,de nem volt annyira jelentős...persze dokihoz jártam,ct-t is csinált,közremüködő voltam...

Mióta anya itt van azóta kezdődött elölről minden..és ahogy net segítségével kielemeztem az MRI eredményt arra is rájöttem,hogy van egy kamaszkori jelenség is a gerincemen,amit ha annakidején anya komolyabban vesz,tornával helyre lehetett volna hozni...a többi már csak a hab a tortán...egyre inkább beigazolódik,hogy itt a lélek a hibás....és anya..aki perforált vakéllel is haza akart vinni,aki vesegörcseimre tojt pedig vesekövem volt,akinek volt ilyen tudja mivel jár...és had ne soroljam...és egyre jobban rájövök haza kell vinnem anyát...vissza jó messzire..nem lesz más mód a javulásra...hiába megyek kezelésekre,ha hazajövök nincs pihi..akkor semmit nem fog érni...hát most kb itt tartok....és bocsika a kirohanásért,az őszinteségért,de ez van...

A másik fórumon kibeszéltem az ügyem, úgyhogy már nyilvános: a tehetetlenség miatt betegedtem le a rossz házasságom miatt, valószínű, hogy nem is lépek ki belőle, ha nem ijedek meg attól, hogy nem tudom felnevelni a kislányom a betegségem miatt, a volt férjem meg nem alkalmas rá (rögeszmés alkoholista, jelenlegi állapotában menthetetlen). Persze az, hogy a nyaki gerincemmel lett probléma nem véletlen: a rossz testtartás miatt van, amire a heti hat edzés csak rátett, mert a hátizmok erősítésével egyáltalán nem foglalkoztam. De még mindig jobban láttam, mert kiüthetett volna valami más gyógyíthatatlan betegség is, vagy elvihetett volna egy szívinfarktus is...

A kislányoddal kapcsolatban: keressétek meg a pszichológust, megéri, ha meg tud nyílni, felszabadítja. A kicsim eddig nagyon szeretet a szüleimhez menni, legutóbb meg nem. Azelőtti alkalommal nem akarta megenni az ebédet apám feldühödött és a kicsit se szó-se beszéd megfogta és bevitte a szobába, azzal, hogy akkor aludjon. Azóta mindennap felemlegeti. Elmondtam a történetet a pszichológusnak. Ő meg megkérdezte, hogy mondtam a gyereknek, hogy ő ezért nem hibás. Nem mondtam, egyszerűen nem tudtam mit mondjak, hogy apám tettét se mentegessem, de ne is mondjam, hogy hibázott tata. Hazajöttem és amikor következőbe mondta a lányom, az ölömbe ültettem és elmondtam a véleményem, azzal kezdve, hogy a kislányom nem hibás. Erre meg kitört belőle, hogy "de hibás vagyok, hibás vagyok!" Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy a baj. Azóta nem emlegeti a dolgot és valamelyik nap megkérdezte, hogy mikor mehet tatáékhoz.