Mikor érik meg egy nő, az anyaságra? (beszélgetős fórum)

Ez nagyon aranyos és megható történet volt.

Legyetek nagyon boldogok!

Virágok Anyák napjára

Amikor férjem csendesen kijelentette,hogy 11 évi házasság után elválik és elköltözik,azonnal a gyerekekre gondoltam.

A fiam 5,a lányom 4 éves volt.

Hogyan maradunk "egy család"?

Egyedülálló anyaként képes leszek-e megtartani az otthonunkat,megmutatni nekik azokat az értékeket,amelyekre szükségük lesz az életben?

Annyit tudtam csupán,hogy mindezt meg kell próbálnom.

Két évvel a válás után,anyák napján besétáltunk a templomba. Az oltár két oldalán talicskákban gyönyörű cserepes virágok illatoztak. A mise alatt lelkészünk azt mondta,szerinte az anyaság az egyik legkeményebb munka az életben,ezért minden anya elismerést és jutalmat érdemel. Arra kérte a gyerekeket,mindenki válasszon egy szép virágot,és szeretete,megbecsülése jeléül ajándékozza az édesanyjának.

A gyerekek komolyan vették a feladatot,az összes növényt szemügyre vették.

Már minden gyerek visszaért a helyére,és megajándékozta az édesanyját,de az én két csemetém még mindig válogatott.

Végül kiválasztottak egy növényt az egyik taliga mélyéből,és boldogan hozták.

Széles mosoly ült az arcukon,miközben büszkén végigmentek a folyosón,és átadták azt a virágot,amelyet anyák napjára,megbecsülésük és szeretetük jeleként kiválasztottak számomra.

Megdöbbenve bámultam a felém nyújtott mocskos,sérült kóróra.

A hosszas válogatás és tanakodás után sikerült a legkisebb,legbetegebb növényt kiválasztaniuk,még csak egy bimbó sem volt rajta.

Megelégedett arcukra nézve láttam,mennyire büszkék a döntésükre,ezért mosolyogva fogadtam el az ajándékot.

Később azonban meg kellett kérdeznem,hogy a sok szépséges növény közül miért éppen ezt akarták nekem adni.

- Mami,ez nézett úgy ki,mintha szüksége lenne rád - válaszolta a fiam meggyőződéssel.

Mindkettőjüket magamhoz öleltem,és büszke voltam,hogy ezt a növényt választották.

Szerintem nem kor függő az anyaságra való érettség!

Én még 3évvel ezelőtt is azt mondtam, hogy nem szeretnék gyereket mégis 2007nyarán jött a nagy gondolat! mégis szeretnék babát

Azóta van egy csodálatos kislányom!:)

Tanácsot nem adnék, csak annyit: TE dönts!

Általában, aki ilyen nyíltan megmondja az elején, hogy nem szeretne gyereket, az ki is tart emellett. Ilyenkor szokott az jönni, hogy a párja vár, hátha meggondolja magát, és évek múlva, amikor látja, hogy nem, úgy dönt: neki KELL egy baba - és inkább új kapcsolatba kezd, mint, hogy lemondjon róla. A másik variáció szerint valóban meggondolja magát, és minden szépen alakul. Hogy Nálatok melyik áll fenn, nem lehet tudni. A Helyedben várnék egy ideig - nem tudom, mióta vagytok együtt, hány éves vagy, stb. -, aztán vagy esélyt látok a változásra, vagy így is teljesnek érzem mellette az életem. Ha egyik sem, akkor lépnék. De, mint írtam, Neked kell dönteni. A Te életed, a Te döntésed. Jól fontold meg! :)

Igazából nagyon nehéz tanácsot adni egy ilyen helyzetben. Sok mindentől függ, hogy mi lenne a jó. Az életkorotokat nem írtad le, mert ha még fiatalok vagytok, akkor az évek alatt megváltozhat a párod véleménye, és akkor inkább várjatok is, míg mindketten igazán akarjátok.

Ugyanakkor én is nagyon önző dolognak tartom a férjed részéről, hogy ekkora áldozatot kér tőled. Mindenképpen muszáj leülnötök nyugodtan, mindenkitől távol, és megbeszélni, hogy mit gondoltok ezekről a fontos dolgokról. Mert lehet, hogy nem is tudja, hogy számodra ez mennyire fáj.

Biztos vagyok benne, hogy ő is elgondolkozna rajta, ha tudná, hogy emiatt te mennyit szenvedsz. Próbáljátok meg!

Persze,én is így gondoltam!!!Most a jelen pillnatra értettem...az idő úgyis megoldja,és az érzéseket is kioltja benne.

Ha nem lépni kell!!!Azt gondoltam ez érezhető a szavak mögött.Bocsi ha nem!

Igazad van, egy dologgal nem értek egyet: "Ha szereted, kilépni úgysem tudsz"

Ez nem feltétlenül igaz. Egy életünk van, és muszáj erősnek lenni, ha arról van szó, hogy hogyan szeretnénk azt leélni. Nyilván ha szerelmes az ember, sok tekintetben tud lemondásokat, kompromisszumokat hozni a társáért, de olyan alapvető dolgok, mint az anyaság, szerintem nem tartozik közéjük.

Egyébként pedig az a véleményem, hogy az a férfi, aki elvárja egy nőtől, hogy az ő kedvéért lemondjon a gyerek vállalásról, az nagyon önző ember. Ilyet nem lehet kérni egy nőtől, főleg olyantól, aki vágyik rá igazán. Inkább hagyni kellene, hogy tovább lépjen, főleg ilyen fiatalon.

Ha jól értem nektek nincs közös babátok?!

Hú tanácsot adni nem lehet:)sajna,mert a fene se tudja hogy viselkedne hasonló helyzetben.innen úgy gondolnám..ha még nagyon szereted kilépni úgy sem tudsz.Az idő úgyis eldönti,te örlődsz fel ezen a helyzeten hamarabb és kilépsz,de lehet a párod véleménye változik meg hamarabb?!

Én szerintem már most megértem az anyaságra, van türelmem a gyerekekhez, sőt a párom gyermekét is szeretem nagyon. És ez fontos. A gond itt csak az, hogy a kedvesem már nem szeretne több gyermeket, és ezt kijelentette a kapcsolatunl elején, mivel sajnos az előző házasságából született kislányának sem tud mindent megadni. Sem lelkileg, sem anyagilag. Ilyenkor nem tudom mit lehetne tenni, várni, hogy majdcsak meggondolja magát, vagy kilépni a kapcsolatból. De az első lehetőség sem jó, mert aki eleve így áll a dolgokhoz, nem tudom képes lesz e szeretni (igazán) az "új" porontyát.

Tanács?? :(

Igen vannak!Én is így voltam,és vagyok is:)))sőt magamat sem szerettem volna hátrányosabb helyzetbe hozni.Tehát vártam amíg tudta.

Na ezért nem függ az anyagiaktól.Aki igazán gyerekre vágyik,nem igaz,hogy foglalkozik a helyzetével.Szerencse is,mert ha mindenki a mi fejünkkel gondolkodna,fel ennyi gyerek sem születne,de nem mindenki "önző" mint én:)).

Eddig rendben is lenne,csak nem úgy látom,hogy utólag annyira boldogok,sőt a gyereket hibáztatják.

Más meg,soha nem érzi elérkezettnek az időt:)))az anyagiaktól függetlenül.

Pl.Általában nem a nagyon tehetősek körében találjuk a 4-6 gyerekes családokat.

Hála a Jó Istennek,hogy vannak ilyen nagyszerű és bátor emberek!!

Sziasztok!

Nekem 34 éves lesz decemberben a párom én 22 vagyok és még csak fél éve dolgozom. Szerintetek, meddig várjak még a babavállalással, mert még fiatalnak érzem magam hozzá, de a barátom már igencsak benne van a korban.

hát,azért nem venném a lelkemre,ha nem tudnék neki valamit megvenni,pedig nagyon szeretné,vagy nagyon szüksége lenne rá.

(szerintem,éntúl önző vagyok ahhoz,hogy az elkövetkezendő években anya legyek...dehát,vannak ilyen típusok mint én,nem?)

igen igen,na ez aztán semmiben nem függ a pénztől szerintem sem.

Jóóó az alapok persze kellenek,de sokan szülnek albérletbe is,és remkül el vannak,nem??

Minden a szándék szerintem!

Egy ismerősöm először a saját lakásra hivatkozva nem vállalt, majd családi házat akart, aztán kocsit, ... Nem követtem figyelemmel minden "állomást", de nemsokára 40 lesz, és máig sem vállalt gyermeket, pedig anyagilag minden megvan hozzá, régóta.

Én 19 évesen estem teherbe, a nászúton. Megijedtem, de féltem, ha abortuszra megyek, esetleg esélyem se lesz később gyerekre. 9 hónap alatt megértem az anyaságra - annyira, hogy később többen mondták: anyaságra születtem.(Szüleimnél, hajdani gyerekszobámban laktunk, a párom dolgozott, én itthon maradtam, tehát nem voltunk eleresztve anyagilag sem. Ma már 3 gyermekünk van, és egyik hónapról a másikra élünk, de szeretetben, más pedig nem kell. :) )

Na igen,de Panna77 "AZ ANYA"nagyon ritka,!Azért,hála az égnek még rengeteg átmenet létezik,mert ha nem így lenne nagy bajban lennék:))és ha én ezt vártam volna soha nem lenne gyerekem.Ha sokan a szivükre tennék a kezüket,akkor azért amekkora plusz,és semmiért nem adnám,soha!Az életem is,oda adnám érte és ezzel is minden szülő így van.

Ugyanakkor nekem,hogy ne beszéljek más nevében,baromi nagy lemondás...és aggódás,felelőség........pontosan azért mert imádom.

Én továbbra is a "későnszülés" mellett vagyok.

Akiben a kérdés felmerül,hogy most vagy később ?Akkor biztos,hogy későbbet kell választani.

Nem igaz?