Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)
Édes a kis Barnabásod! Igazi nagyfiú már... :)
Szia egypt!
Isten hozott...
Van egy lelkésznő ismerősöm, aki nagyon sokat imádkozott azért, hogy a férje észrevegye(járjanak), majd összeházasodjanak (a férje is lelkész). Született egy fiúk és nem sokkal utána a férje eljkezdett inni és elviselhetetlenül viselkedni, így elváltak. Az illető azt mondja, hogy Isten néha megadja, amit az ember kíván, de nem mindig válik javunkra. Ő megengedi, hogy megtörténjen, de elbukhatunk, de az Ő kegyelmébe zuhanunk vissza...
Sziasztok!
Én evangélikus vagyok (és anyuka). Megtért hívőnek tartottam magam sokáig, jártam istentiszteletre, táborokba, mindenhová. Akkor kezdtem eltávolodni Istentől, mikor a férjemmel megismerkedtünk, aki nem hívő. Aztán történt valami, ami miatt már nem tudok hinni egyáltalán. Szomorú, de úgy érzem, ha van is Isten, nem hallgat meg, nem érdeklik őt a mi problémáink. Hiába imádkozom, hiába szeretnék hinni, nem tudok.
Huh, ez bonyolult tud lenni...
szerintem a jó ima azt jelenti az idézetben, hogyha vmi jó dologért imádkozunk és jó dolgot kérünk Istentől. Nem arról van szó h maga az ima jó vagy rossz hanem a tartalma és amiért imádkozunk.
Az idézetről...
Van olyan,hogy jó ima?Szerintetek? Talán az, amit szeretetben mondasz el....vagy ami Isten akaratával egybevág? Talán az utóbbi, szerintem.
És milyen a rossz ima?Van ilyen? Ami rosszat akar?Vagy az imát nem lehet ilyan kategóriába sorolni.... Tud egy átlagos ember rosszul imátkozni? Várom véleményiteket.... a mennyihir.huról is....:)
"Végre beteljesültek imáik. Mert bár néha sok időbe telik, míg meghallgatásra találnak, a jó imádságok mindig beteljesülnek" (Danielle Steel - Meghallgatott imádságok)
Bocs h nem pont a témához kapcsolódik, de tegnap értem a könyv végére, és azt hiszem van benne igazság, hinni kell és akkor beteljesülnek az imáink. Egyébként nagyon tetszett a könyv, ajánlom nektek!
-------------------------------------
lampakorte jó pakolást neked mára is, gondolom sok dolgod van mostanság... kitartás ;)
Láttátok már a mennyeihir.hu-t? Mit gondoltok róla?
Egy pihentető éjszaka után jöhet az újabb kihívás?:)
A férjed már Kecskeméten dolgozik, azért segített a tesód? Továbbra is kitartást!
Mindig is itt laktatok? Először költöztök? Izgalmas ez a pozitív és negatív értelemben?
Ma a konyhai gépeket takarítottam kívül belül tisztára... A mosógép is ide tartozik. Dél körül jött a tesóm, segített kimozdítani őket a helyükről, aztán A Hedvigre vigyázott... Mikor a felesége is ideért ő volt a babával, az öcsém meg segített visszapakolni. Fél 10- re végeztünk... Jól el vagyok fáradva... Dél előtt a Doktor néninél voltunk szólni, hogy elköltözünk. A védőnőm nagyon szomorú volt, azt mondta, hogy 2009-ben mi vagyunk a negyedik, vagy ötödik család, akik vidékre költözünk az ő körzetéből... Nagyon aranyos volt a dr. néni és a védőnő is...
Hogy haladsz a pakolással?
KÖszi a hozzászólásotokat!
Van egy keresztény (volt) kolleganőm, 4 gyerekes anyuka. Ott elvitték a gyerekt, ha akart ha nem (serülőt is), viszont ott engedték, hogy oda üljön ahova akar. Volt egy időszaka, amikor MP3al a fülében csücsült istentisztelett elött közvetlen és utána rögtön leghátul....de ott volt. Ifire járt és mivel ott jól érezte magát áthidalta a nehézségeket. Azóta önszántából jár. Hallottam olyanról is, hogy fizettek neki, hogy menjen, meg beígértek ezt azt....szörnyűűűűűűű!
Nagyon jól csinálták lámpakörte szülei... szerintem is így a helyes. Az én szüleim is sok döntést rám bíztak, viszont ők nem voltak olyan jó tanácsadók, mint akkor szerettem volna. Hát ugye itt jön, a majd én másképp csinálom... Csak 30 év múlva legyen nagy szám, ha bevált...
Nekem soha nem volt kötelező. Mondjuk elsőáldozás előtt minden mise után kellett kérni pecsétet,tehát nem lehetett lógni...utáltam h kötelező volt, főleg tavasszal mikor inkább kint játszottam volna,ahelyett h misén üljek. Aztán utána egy évig nem jártam hittanra sem (elkerültem gimibe,már nem volt órarendben, magamtól meg nem mentem külön a plébániára) de aztán valahogy mégis éreztem, hogy kell ez nekem és ezután újra elkezdtem a hittant és misére is jártam. Most éppen olyan életszakaszomban vagyok h keresgélem a hitemet, és próbálok visszatalálni a helyes útra, de tudom, hogy fogok kapni segítséget föntről,és minden rendben lesz.
Én keresztény családban születtem, minden vasárnap jártunk imaházba, az öcsémmel még vasárnapi iskolába is. Untam és utáltam az egészet. Nem volt pardon, menni kellet. Sok mindent tanultam, ami a mostani erkölcsi értékrendem alapja, valamint megtanultam, ha anyuék azt mondják megyünk, akkor megyünk is. Mikor szakközép iskolába kerültem, mindig beszóltak a szobámba, hogy ha akarok menni, most keljek... Én hol mentem hol nem. Ahogy kedvem volt. Aztán valahogy Isten a szívemre helyezte, hogy menni kell, nem kedv kérdése... Azóta is van, hogy nem megyek, de akkor tudom, hogy én maradtam le lustaságból valami fontosról. Szerintem az én szüleim ezt jól csinálták. Az öcsémnél is ez volt, ő is hívő, és jár imaházba. Kicsinek utáltuk ezt az egészet, de most profitálunk belőle... Az biztos, ha nem kapok szabat utat az anyuéktól megmakacsolom magam... És az senkinek nem lett volna jó... Kamasz koromban sose döntöttek helyettem a szüleim, csak elmondták a véleményüket.. Aztán imádkoztak... Volt, hogy sírtak is miattam, elég önfejű voltam... :-) Aztán az Úr mindenből jót tudott kihozni... :-) Én is így szeretném nevelni a gyerekeimet... Remélem lesz még. :-) Remélem 10 év múlva is emlékezni fogok arra, hogy most hogy állok hozzá a neveléshez, és nem veszi el a józan eszemet a túlzott féltés és aggódás...
Én nem keresztény családban nőttem fel. Nem jártunk templomba.13 évesen elkezdtem konfirmációi előkészítőre járni a templomba.Megtetszett, elkezdtem ifibe járni és református gimnáziumba jelentkeztem továbbtanulni, de nem tértem meg még akkor. Ez egy másik történet... Mivel a refibe vasárnaponként el kellett járni istentiszteletekre, jött a családom velem, és így mostmár mindenki az! Édesapám már nem él sajnos, így Ő nem, de hugi, édesanyám... Gondoltam, hogy mindenki, aki keresztény annak neveli majd a gyermekét...ez természetes! Csak kíváncsi lettem volna, hogy van e arra példa, hogy valakinek kötelező volt menni és megutálta a dolgot....majd visszatért. Sikizita nálad ez tötént? Vagy nmeigazán? Tapasztalom barátaimnál, hogy aki keresztény neveltetést kapott, ugyanugy megharcol hitéért önmagával, mint aki nem. Mint ahogy Kedit írta:belső dologgá kell tenni a hitet... A férjem is felnőtt fejjel lett kersztény, így semmilyen modell nem áll elöttünk a keresztény nevelésre. Például amikor a gyerek kicsi, velünk jön templomba, ez rendben van, hisz én is tanítok a vasárnapi iskolába...de később? Kamaszként, amikor próbálgatja határait? KÖtelezzem vagy hagyjam rá? Tudom, hogy sok idő van addig... és hiszem, hogy majd Isten bölcsessége segít minket gyerekünk(gyerekeink) nevelésében...Szerintetek? Ti mit gondoltok erről?
Én is római katolikus vagyok, jártam hittanra és templomba is, aztán egy ideje ez megszakadt....mostanában kezdem érezni, hogy vissza kell találnom a templomba, egyre többet imádkozok és foglalkozok a hittel, a saját hitemmel. A gyerekeimet szeretném majd úgy nevelni h a templomba járás természetes legyen.
Én róm. kat. vagyok, mióta eszemet tudom mindig jártunk templomba, hittanra. 2 testvérem van, ők már évek óta nem járnak misére, úgyhogy a keresztény nevelés önmagában szerintem kevés. Az kell, hogy az embert igazán megérintsék ezek a dolgok. Belülről. Mindezek mellett én mindenképp így fogom nevelni a gyermekemet.
Ti keresztény családba nőttetek fel? Keresztény nevelést kaptatok? Ha igen, akkor a már látott modell szerint szeretnétek a gyerkőcöket nevelni?Vagy éppenhogy másképp?
Erőt és kitartást a pakolás és a cuccok között. :)
Isten hozott Kedit!
Hüha, akkor már nincs sok hátra. Beleolvastam a naplódba, hogy a te picurod is Isten ajándéka sikertelen próbálkozások után. Gratulálok és jó egészséget kívánok nektek..
Pihenj, aludj, amíg még tudsz!:)
Sziasztok! Örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra, mint leendő anyuka. Most 37 hetes terhes vagyok. Most olvasgatom vissza az eddigi hozzászólásokat.
Akkor a héten csak a legfontosabbakat rakom össze, és takarítok... Megkértem az öcsémet, hogy jöjjön át Vácról, és segítsen kihúzni a hűtőt, mosógépet, gáztűzhelyet... :-)
Hálát adok az Úrnak, hogy van munkája a férjemnek, hogy egészséges a kislányunk, nem kell nélkülöznünk, és főleg, hogy ismerhetjük az Ő kegyelmét... Kimondhatatlan kegyelmek egész sora az életünk... Remélem ha próba jön, akkor is töretlen hittel lehetek az Úrral, és akkor is ad erőt, hogy dicsérjem az Ő nagy nevét. Olyan nagy a kegyelem!!! :-)
én is római katolikus vagyok.
Éppen egy Danielle Steel könyvet olvasok amik persze nem vallásosságon alapszanak, de a könyv cime: Meghallgatott imádságok. Nagyon teszik.
Van egy nagyon jó barátom aki pap, imádok vele beszélgetni, nekem nagyon nyugtató érzés az, hogy tudom nála jó helyen vannak a problémáim. Vannak akik azt mondják h semmivel sem másabbak a papok mint bárki más, de nekem mégis nyugtatóbb érzés ha neki mesélhetek el valamit.
én gyerekkorom óta vagyok keresztény, Római Katolikus. Az eredeti szakmám is hittanár, bár nem ebben dolgozom. De vallom, hogy a Hitet belülről kell megélni és nem külsőségekben.
Gond egy szál se! Isten hozott közénk!
egyébként én sem vagyok anyuka....még ;) de keresztény vagyok és majd a gyerekeket is így fogom nevelni.
Van egy ismerősöm, akinek hasonló a sztorija, csak ők 10 évet próbálkoztak a férjével,sikertelenül.Elváltak a férje kicsapongása miatt, majd egy bimbózó kapcsolatból megszületett agyönyörű kisfia. Ők is összeházasodtak és exférje is talált valaki. akivel lenyugodhat.A történet non plus ultrája az,hogy kis idő múlva ők is babát vártak.
Az ismerősöm már anyukaként tért meg...és vallja, hogy Isten tudta miért nem ad babát a házassságukba. Hát igen, az Ő bölcsessége határtalan..
További ajánlott fórumok: