Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)
Én is szeretek olvasni és örülök a könyvlistádnak..egy párnak utánanézek! :)
Gary Chapmentől még jó az "Egymásra hangolva"(kapcsolatok), "Gyerekekre hangolva"(kis gyerekeről) és a "Kamaszokra hangolva". Az elsőt akkor olvastam mikor még nem voltunk házasok, a harmadikat akkor mikor gimis ofő lettem, a másodikba csak belenéztem, kiolvasásra vár... Ross Campbellert írták, és nem lehet rossz..
Ja és Pálhegy Ferenc könyveit is olvastam...
Sok jó könyv van...Ma séta közben benéztünk a könyvboltba, kerestem Vajda Zsuzsanna: A gyermek pszichológiai fejlődését, de sajna nem volt... Megrendeltem.... Ti hallottatok valamit róla. Habár nem keresztény irodalom...csak úgy érdeklődöm...
Köszönöm!:)
Nem fog betegen születni, hidd el!
Viszont én megtanultam, hogy az ember sokkal többet el tud viselni, mint gondolná. Aki meg Istentől kapja az erőt, az pláne. (Én nélküle is nagyon sokat kibírtam, persze nehezebb volt, mintha Vele lettem volna.)
Én is sok könyvet olvastam:
Az egyik kedvencem Linda Dillow: A társ... feleségek könyve
Aztán együtt olvastuk el jegyességünk alatt Dave Arp: Ketten az úton
Másik 2 jó könyv még:
H. Wilts: Bibliai családok
Gary Chapman: Családi összhangzattan
A gyereknevelésben pedig nagyon szerettem Ross Campbell könyveit (Szülői hivatás, Életre szóló ajándék, Dühöngő ifjak stb)
És van 2 könyv, amit ajánlok: Stormie Omartian: Az imádkozó feleség hatalma és Az imádkozó szülő hatalma. Ráébresztett ez utóbbi kettő, hogy milyen (pozitív) hatalom van az imádság által a kezünkben.
Bocs hogy ennyi könyvet ajánlottam, de én nagyon szeretek olvasni, és úgy érzem ezek nagy hasznomra voltak, volt amit többször is olvastam.
Házasságunk előtt én is keresztény irodalmat olvastam,Gyökössy Bandi bácsitól kettőt, plusz más keresztény pszicholoógusoktól. A párom ezeket nem olvasssa, így azon a nyáron, amikor összeházasodtunk, megkatuk a "Holtomiglan holtodiglan"c. könyvet, és azt a nászutunkon felolvastam és megvitattuk. Erdélyi körútra mentünk nászútként, így amikor nem voltunk annyira fáradtak az autóban is tudtam olvasni és dumáltunk..
A babaváráskor többnyire nem keresztény irodalmat olvastam: Spock, Suttogó, magazinok.... valamint "Együtt a Szeretetben"-t, ugyancsak Gyökössy Bandi bácsitól.
folyt köv... Panni felébedt, megyünk sétálni..
Egy kérdés jutott az eszembe a baba várás és gyerekek kapcsán. Ti hogyan készültetek az anya és feleség szerepre?
Én a házasságkötésünk előtt és a szülések előtt sok keresztyén irodalmat elolvastam házasságról, családról, férjekről ,feleségekről, gyerekekről. Ti ezt a lelki készülést hogyan éltétek meg?
:)))
Milyen szpen mondtad:))
Én magamról illetve magunkról tudom mennyire nem fontos, hogy reformátusnak, evangélikusnak, vagy katolikusnak születtél, kereszteltek.
Nekem az egész családom hívő, református lennék "hivatalosan" de nem érzem egyházamnak. Talán mert elég sok csalódás ért gyülekezetileg. Így én is hasonlóképp gondolkodom mint te: egyházon kívüli keresztyénként élem az életem. Közösségre szükségünk van és ezért vezetett biztosan az Úr a baptista gyülekezethez, ahová én most kezdek járni, pedig mióta a kisfiam ott óvódás hívogatnak. De nekem most ért el oda az idő, hogy járjak a kicsivel baba.mama klubba. Még istentiszteletre nem.
Szerintem egyáltalán nem fontos hogy valaki református, katolikus vagy egyéb egyházhoz tartozik-e, hisz mindegyik ugyanabban az Istenben hisz.
Vállalom.. persze... mert "ha valaki vallást tesz én rólam az emberek előtt, az embernek Fia is vallást tesz arról az Isten angyalai előtt;
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, megtagadtatik az Isten angyalai előtt." Lukács 12/8-9
Ilyen egyszerű nekem.
Rendben,megdumálom vele:)
Bár igyekszek én is hamar visszatérni,mert jól érzem itt magam köztetek!
Megkérdezhetem,hogy milyen vallású vagy?Ez a kérdés mindig lemaradt a hozzászólásaimból:)
Így már értem.
Igazából nekem az is sokat segít, hogy tudom hogy Isten nagyon szeret. Jobban mint ahogy én el tudom képzelni. És hogy ő jobban átlátja a dolgokat mint én, és előre is látja.
nem jól fogalmaztam,bocsi.(már este van:))Én vigasztalásra gondoltam az indok szó alatt.Hogy magamat megnyugtatom,vigasztalom,hogy miért kellett igy történnie.Érted már?
Hogy a jó oldalát tudjam látni ennek a nehézségnek.
Mi nem nézettük meg a nemét.:)Azt mondtuk legyen meglepetés.(erről én is irtam cikket)
Az előző két lányzónkat sem tudtuk,hogy mik lesznek.
Igy már nagy az izgalom:)
Én is amit lehetett vizsgálatot,kihagytam.Igy is,ezzel az uh-os pontatlansággal okoztak elég nagy izgalmat,riadalmat nálunk.Annyi bőven elég volt.
éS FIÚCSKA VAGY KISLÁNY LESZ A HARMADIK? nEVE? :)
Jaj, bocsi...Caps Lock
A barátnőm is keresztény, és 45 évesen lett terhes, és nem ment el mintavételre meg Down szűrésre, mert az vetélési kockázattal jár, és azt mondta, akármilyen a baba, megtartja. Egészséges kisfia (4800 gr 58 cm) született ötödik gyerkőcnek.
elolvastam a cikket,nagyon megíndító!!
Nagyon jó,hogy ezt megosztottad velünk!!
igen,igazad van.Én is elkezdtem a jó oldalát nézni ennek a dolognak,ha lehet ilyet irni.
megpróbáltam keresni azokat az indokokat,amik amellett szólnak,hogy nekem beteg gyerekem legyen.
Végül találtam egy cikket,teljesen véletlenül,ami erről szólt.Az nagyon megmaradt bennem,mert az volt benne,hogy gyereket ajándékba Isten nagyon sok mindenkinek ad.De beteg gyereket nem.És ha valakinek beteg gyereke születik az különös türelemmel van megáldva.Az egy különleges ember,mert beteg gyereket nevelni nagyon nehéz,nagyon sok türelemmel jár.És ilyet csak annak ad Isten,aki elbírja ezt a terhet.
nem tudom annyira visszaadni.De nekem az jött le belőle,hogy akkor én Isten szemében különleges ember vagyok,nem kaphat ilyen ajándékot bárki.Még ha mások szemében ez nem tűnik ajándéknak csak tehernek.(idegenekre gondolok)
Én is,illetve mi is sokat gondolkodtunk rajta,hogy elmenjünk e 4D-re.De aztán úgy döntöttünk nem megyünk,mert ha betegen kell megszülessen,akkor úgy is úgy fog.Hiába rohangálunk ide-oda ilyen-olyan uh-ra.
(ezzel most nem bántani akartam,hogy te megcsináltattad azt az uh-ot!)
Én is bízom benne és ésszel fel is fogom,hogy mindenkinek csak annyira nehéz a keresztje,amennyit elbír:)
Holnap kapunk egy csomó oltást(mármint Panni lányom)... A 4. hónaposat (kötelezőt), a pneumoccocust és a rota vírus ellenit(ez szájon át megy majd). Hajaj... Biztos, hogy megzavarja a kis drágát.... Habár eddig jól bírta a szurikat...
Képzeljétek ma délután énekelt.:) Nagyon muzikális a kis csaj és mindig fülig ér a szája, ha énekelek neki (valamennyire tudok is). Ma fürdés elött énekeltem neki kb 10-15 percet, miután elhallgattam ő kezdte el és hosszan elnyújtva hangokat adott ki... Biztattam, hogy szívesen hallgatom... Egy pár percig énekelt. Olyan drága volt. Én az ilyenektől majd' elolvadok.:)
No, megyek mosogatni...
Jó éjt és szép hetet mindenkinek.
Isten hozott Serry!
Sajnos én egyiket sem ismerem....
Interneten a keresőben esetleg találsz valamit...
Jó, ha van ilyen ovi a közelben.... a mi környékünkön nincs...elég messze kéne vinni majd és hát nem valószínű, hogy bevállaljuk. Majd meglátjuk, addigra lehet, hogy lesznek változások, úgyis sok van még addig...:)
Megindító a cikked.Jó az Úr!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Kedves Dolores és többiek!
Annyira örülök,hogy van ez a fórum. Nekem is hiánypótló lesz remélem.
Néhány szóban magamról, magunkról: 2 kisfiam van Levente 4 éves és Bárányka óvódás. Gergely pedig 13 hónapos.
Miért fontos nekem,hogy milyen oviba jár Levetném?
Férjemmel mindketten átadott életű hívő emberek vagyunk. Keresztségünket tekintve reformátusok. közösséget tekintve a baptisták állnak hozzánk közelebb. Levente az ő óvodájukba jár. Ez itt ahol lakunk egy új ovi. Szempont volt az ovi választásnál a hitre nevelés és a környezet. Itt mindkettő csodálatos. Azért szerettük volna, ha ilyen közösségbe kerül ,mert így nagyon sok alapot kap, értéket kap és visz magával. Amit mi nem tudunk megadni neki azt az ovi pótolja. Hiszen a közösség érzését, azt,hogy jó tartozni valahová én nem tudom megadni. Mi csak a családi érzéseket tudjuk.
Sajnos kicsit eltávolodtunk istentől, mert sokáig kerestük a számunkra megfelelő közösséget. Most kezdek hozzá jobban ismét közeledni. Ahol a gyerekek születése előtt laktunk meg volt a kis közösségünk.
Most első körben talán csak ennyit.
Ismeri valamelyikőtök a kiskunlacházi gyülekezetet és Takaró Andrást?
Isten mindig annyi erőt ad, amennyi aznapra kell. Nem kell előre tudni, hogy bírom-e ezt vagy azt.
Nagyon igaz az az ige, hogy minden napnak elég a maga baja.
Emlékszem, amikor a 32. heti UH-on mondták hogy beteg a baba (lásd cikkem) akkor elrohantunk 4D-re még aznap. Ott ugyanazt elmondta a doki, de még hozzá tette, hogy a bal lába térdből hiányzik... na, képzelhetitek. Úgy voltam vele, hogy sok mindent el tudok viselni, de belül éreztem, hogy ez sok lenne. Végül a lábának semmi baja nem volt-nincs, azért ciki hogy ennyire elnézték 10.000 ft-ért 4D-n... de tudta Isten hogy mit bírok elviselni, és nem rakott többet a nyakamba...
Nekem pl a 6 hetes vérzés után pár napra jött meg,sonnantól kezdve folyamatosan volt.
Nyugodj meg,én is hallottam olyat,hogy megjön,kimarad,majd beáll.
Sajnálom a kisfaiadat!No és persze benneteket is,mert nagyon nem lehet könnyű elfogadni egy ilyen esetet és feldolgozni,vele élni.
Én azt hiszem,hogy a saját esetemben azt hittem feldolgoztam,de szerintem nem.Ha megszületne betegen,tuti,hogy nem lennék rá lelkileg erős,felkészült.HIába gondolom úgy.
Amúgy tündéri a fényképeken,nagyon aranyos baba!!:)
Én csak azt nem tudom elfogadni, hogy ő beteg, és nem pl. én. De az igaz, hogy Isten így nem büntet, ez nem származhat tőle. Tanultam belőle rengeteget és nagyon megváltoztatott, de sosem fogom azt mondai, hogy jó, hogy így történt, mert ebben nincs semmi jó, mégha próbáltam is legalább a saját személyiségemet fejleszteni ezáltal.
(Egy nagyon ritka genetikai eredetű immunbetegséggel született, októberben átesett egy csontvelőátültetésen.)
Neked gondtalan babavárást és egészséges kisabát kívánok, hiszem, hogy így is lesz!!