Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)
Mi is sárgák voltunk az elején és én is napoztattam Panni(már amennyi nap volt novemberben). Tényleg jót tesz.
A vedőnéni csak 4 hetes kora után javasolta a kimenetelt és akkor is elején 10 percet, majd 5 perccel lehet növelni az idő naponta. Amikor már fé óra, akkor el lehet menni vele valahova. Legalábbis nekem azt mondták... Habár most sokkal jobb az idő...
Találtam egy cikket Nick Vujicic-ről, aki kéz és láb nélkül születve vált az Úr szolgájává.
Képet és videot a naplómban találtok róla. Hihetetlen!
Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad
A végtagok nélküli élettől a korlátok nélküli életig
Egy lelkigyakorlat alatt értettem meg, hogy szinte minden szentnek volt egy különösen is gyenge pontja — testi, lelki, szellemi fogyatékosság —, szenvedéseinek fő oka. Hosszú küzdelmek árán sem sikerült ezen változtatniuk, és csak újabb meg újabb megaláztatásnak, csalódásnak tették ki magukat. Elérkezett azonban számukra az a kegyelmi és sorsfordító pillanat, amikor Istennek ajánlották életüket és ezzel együtt gyengeségüket is. Ekkor pedig minden megváltozott. Isten dicsősége és ereje pontosan az ő gyengeségeikben ragyogott fel. Napjainkban is rengeteg ilyen tanúságtevő él, akik bátorítanak: ne féljünk, hanem magunkat Isten irgalmas szeretetére bízva hagyjuk, hogy rajtunk keresztül dicsőítse meg nevét. Nick Vujicic ausztrál fiatalember a következő sorokban erről a csodáról tesz tanúságot.
"Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket" (Jakab 1,2) - mivel a szüleim keresztények voltak, sőt édesapám egyházunk lelkésze, nagyon jól ismerték ezt a verset. Mégis, 1982. december 4. reggelén Melburnben (Ausztrália) az utolsó két szó, amire szüleim valaha is gondoltak volna, hogy "dicsőség Istennek!" Elsőszülött fiúk ugyanis végtagok nélkül született. Nem volt figyelmeztetés vagy felkészülési idő. Az orvosok megdöbbentek. Nem volt erre szó!
Az egész egyházközösség gyászolta a születésemet, és a szüleimet is teljesen lesújtotta a tény. "Ha Isten a szeretet Istene, miért hagyta, hogy ez megtörténjen, különösen elkötelezett keresztényekkel?" Édesapám azt gondolta, nem fogok sokáig élni. A vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy egészséges fiúgyermek vagyok, csak éppen a végtagjaim hiányoznak.
Érthetően módon a szüleim nagyon aggódtak miattam, és féltek attól, hogy milyen életet tudok majd élni. Az első nagy akadályt az jelentette számukra, hogy megbékéljenek, és bízzanak abban, hogy Isten ura a helyzetnek. Több könnyes, kérdésekkel és mély bánattal teli hónap telt el, amíg szívük mélyén belenyugodtak helyzetünkbe. Isten azonban gondoskodott róluk ezekben a korai években és később is, amikor én már elég nagy voltam ahhoz, hogy iskolába járjak.
Isten új barátokkal áldott meg
Az ausztrál törvények fogyatékosságom miatt nem tették lehetővé számomra, hogy hagyományos iskolába járjak. De Isten erőt adott az édesanyámnak ahhoz, hogy harcoljon a törvény megváltoztatásáért. Egyike voltam azoknak a fogyatékos gyerekeknek, aki hagyományos iskolában kezdhettek járni.
Szerettem iskolába járni, és megpróbáltam ugyanolyan életet élni, mint bárki más. A korai iskolai éveimben azonban a fizikai különbözőségem miatt szembe kellett néznem a kivetettség, a furcsaság és megfélemlítettség érzésével. Nagyon nehéz volt hozzászoknom, de a szüleim támogatásával elkezdtem olyan magatartásformákat és értékeket kialakítani, amelyek segítségével legyőzhettem ezeket a kihívásokat. Tudtam, hogy más vagyok, ugyanakkor belül éppen olyan, mint bárki más. Annyiszor éreztem magam mélyponton, hogy nem akartam iskolába menni csak azért, hogy ne kelljen szembe néznem a negatív figyelemmel.
A szüleim arra bátorítottak, hogy tekintsem semmisnek őket, és próbáljak barátságokat kötni a többiekkel. Hamarosan a diákok megállapították, hogy pont olyan vagyok, mint ők, és Isten új barátokkal áldott meg.
Hogy Isten áldássá tegye kihívásainkat
Voltak idők, amikor elkeseredett és dühös voltam, mert nem tudtam megváltozni, vagy másokat vádoltam mindezért. Vasárnapi iskolába jártam és megtanultam, hogy Isten szeret minket és gondoskodik rólunk. Megértettem ezt a szeretetet gyerekésszel, de nem értettem, hogy ha Isten szeret engem, miért teremtett ilyennek. Talán azért, mert valami rosszat tettem? Nyilván igen, mert az összes gyerek közül az iskolában én vagyok az egyetlen furcsa. Úgy éreztem, teher vagyok minden körülöttem lévőnek, és minél előbb elmegyek, annál jobb mindenkinek. Véget akartam vetni szenvedéseimnek és életemnek, de újra csak hálás vagyok a szüleimnek és a családomnak, akik mindig megvigasztaltak és erőt adtak nekem.
Isten elültette a szívemben a vágyat, hogy megosszam élettörténetemet és tapasztalatimat másokkal, segítve ezzel őket, hogy megbirkózzanak életük kihívásaival, és hagyják, hogy Isten azokat áldássá tegye. Bátorítani és lelkesíteni akartam másokat, hogy legjobb képességeik szerint éljenek, és ne hagyják, hogy bármi is megakadályozza reményeik és álmaik beteljesedését.
Ahogy növekedtem, Isten folyamatosan alakította a szívemet, és arra tanított, hogy keressem őt. Az egyik első lecke, amit megtanultam, hogy ne vegyem természetesnek a dolgokat. Természetesnek veszem a lábamat, a családomat, és minden áldást, amit Isten ingyen nekem adott, és még panaszkodom?
Úgy használ engem, ahogyan másokat nem tudna
"Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik" (Róm 8,28) - ez a vers a szívemhez szólt és meggyőzött arról, hogy nincs olyan, mint szerencse, esély vagy egybeesés. A rossz dolgok egyszerűen megtörténnek az életünkben. Teljesen megnyugodtam, tudva azt, hogy Isten semmit sem hagy megtörténni az életünkben anélkül, hogy ne lenne valamilyen célja vele. Életemet egészen Krisztusnak adtam tizenöt éves koromban, miután elolvastam János evangéliumának 9. fejezetét. Jézus azt mondja: azért született az az ember vakon, mert "Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk". Én is hittem: Isten meggyógyít, hogy megdöbbentő hatalmának tanúságtevője lehessek. Később megértettem, hogy amikor imádkozunk valamiért, az meg fog történni a maga idejében, ha az az Isten akarata. Ha pedig Isten nem akarja, hogy megtörténjen, akkor tudom, hogy ő valami jobbat akar. Most látom, hogy az ő dicsősége nyilvánul meg abban, hogy engem úgy használ, amilyen módon másokat nem tud.
Szeretnék Isten szeretetének és reményének tanúságtevője lenni
Most huszonnégy éves vagyok. Pénzügyi és számviteli szakirányon szereztem kereskedelmi BA-diplomát. Szeretek utazni és elmesélni az élettörténetemet, tanúságtételemet, amikor csak lehetőség nyílik rá. Előadásokat dolgoztam ki, amelyek kapcsolódnak a diákok életéhez, bátorítják őket olyan témákon keresztül, amelyek a mai fiatalokat foglalkoztatják.
Az elmúlt években tanultam, hogy független lehessek, és most már tudok magamról gondoskodni. Mindent meg tudok csinálni a fogmosástól a fésülködésen át az öltözködésig, sőt még borotválkozni is tudok. A házon belül ugrálok, a házon kívül pedig elektromos kerekesszékkel közlekedem. Szeretek úszni, horgászni és focizni. Arra vágyom, hogy anyagilag is teljesen független legyek 25 éves koromra (ingatlanbefektetéseim vannak). Szeretnék átalakítani egy autót, hogy vezethessem.
Igyekszem mindig elérhetővé tenni magam: bármit is akar Isten velem tenni, bárhova is vezet engem, követem. Nagyon sok álmom és célom van. Szeretnék Isten szeretetének és reményének tanúságtevője lenni, hasznos eszközzé válni a keresztények és nem keresztények találkozásaiban.
Talán azt gondolod, hogy ezek a célok túlzottak. Mégis hiszem, hogy ha vágyat és lelkesedést érzel arra, hogy valamit csinálj, és ha ez Isten akarata, eléred azt a megfelelő időben. Mi emberek, folyamatosan akadályt állítunk magunk elé, aminek semmi értelme! Vagy ami még rosszabb, Istent korlátozzuk, aki cselekedhetne. Beskatulyázzuk őt. Ha szeretnénk valamit tenni Istenért, saját képességeink középpontba helyezése helyett figyeljünk inkább arra, hogy elérhetőek legyünk. Legyünk tudatában annak, hogy Isten rajtunk keresztül cselekszik, és nélküle semmit sem tehetünk. "Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek" (Jer 29,12-13) - végy bátorságot, barátom, mert a harc az Úré. Küzdj az igazságért. Az igazság szabaddá tesz, és Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, uralkodik majd szívedben. Áldjon meg az Úr mint szorgalmas keresőjét, és adja meg neked isteni bölcsességét és erejét életutad során!
Krisztusban,
Nick Vujicic
Tettem be nektek egy fantasztikus klippet a naplómba, a 245-ös hozzászóláshoz. Nem véletlen a 4.000.000-s nézettség :) Nem lehet eleget hallgatni.
Ha valaki kéri elküldöm a fordítást is.
Nekem ez a három könyv tetszett a legjobban: Ezek fogtak meg:
Bruno és Yvonne Schwengeler Nevelés-Öröm vagy üröm?
Campbell, Dr. Ross - Szülői hivatás
Chapman, Gary - Gyerekekre hangolva
Az imádság nagyon sokat segít:)
Mi esténként imádkozunk együtt ( ha eszembe jut).
Most,hogy oviba jár és ott imádkoznak Levente irtó édes tud lenni: pl játszunk és egyszer csak elkezd imádkozni magától a játékért. Amikor betegek voltunk imádkozott értünk, S ha fáj neki valami megkér,hogy imádkozzam érte. Olyankor eleget is szoktam tenni a kérésének.
Aranyosak. Hitben nevelni, nem csak azt jelenti,hogy beszélsz neki Jézusról. Hanem azt is,hogy lássa te hogyan éled meg Jézussal a kapcsolatod. Igenis nem szégyen előtte imádkozni és úgy beszélni az Úrról ,ahogy mi itt tesszük. Biztos kérdezni fog de el fogjuk tudni mondani neki,hogy ki is Ő.
Én sehogy, én magam rossz példa vagyok sajnos, nem magamról beszéltem.:(
Arra gondoltam, hogy imádságban kérném, hogy adja, hogy mindent az Ő akarata szerint tegyek. Egyébként nekem korábban a bibliaolvasás volt a legfontosabb, szerintem az a lényeg, hogy minden nap szakítsunk időt rá pl. este, nem kell sok idő. De most vizet prédikálok éppen...
Remélem, később majd így lesz. Most egyelőre nálunk még a hitre nevelés nem aktuális, majd ha nagyobb lesz.
Helló!
Nálunk is nagyon szép napsütéses idő van. Mi még nem mehetünk ki, de hátha az ablakban tudom napoztatni Lőrincet, a doktornő javasolta a sárgasága miatt. Ha minden jól alakul jövő héten már mi is sétálunk. Húsvét után pedig keresztelőt szeretnék!
Dobsont én sem kedvelem annyira.
Gyönyörű nap van! Ahogy felkel PAnni megyünk sétálni.
Ti mi jót csnáltok(csináltatok) ma?
A mai napomról még annyit: Délben jöttünk haza a vásárlásból Gergővel és jött a mentő ( ami nem ritka nálunk ,mert kórház mellett lakunk). Koraszülött mentő volt szirénázva. Én megkönnyeztem szegény piciny gyermek. Adja az Úr,hogy most már jó helyen legyen és vele legyen az anyukája.
Imádkozom érte este.
Igazából mindenki másképp csinálja. Én mikor felnőttem azt mondtam nem követem el azokat a gyereknevelési hibákat mint anyukám.Ezért készültem tudatosan az anya szerepre. Valószínűleg elkövettem másokat.
De tudod nem most tudjuk meg jól csináljuk-e? most csak néhány visszajelzést kapunk az oviból, suliból majd. Ez akkor derül ki ha férjhez adtuk vagy kiházasítottuk őket: Ők hogyan fognak hozzánk viszonyulni. Mert ha szertettel és örömmel jönnek haza az unokával akkor jól csináltuk még ha bakiztunk is. Ha amit tehetik elhagynak minket és ránk sem nyitják többé az ajtót akkor valamit nagyon elrontottunk.
Persze ez csak az én meglátásom a dolgokról.
További szép estét, éjszakát. S baba várást, gyereknevelést nektek. Holnap jövök.
S te hogy gondolod,hogyan hagyatkozol az Úrra?
Én mivel keveset olvasok sajnos Bibliát, mert nincs a két gyerek mellett lehetőségem úgy elmélyedni benne mint szeretnék. Szóval ezért vettem hasznát a könyveknek. Mert ott ott vannak az igehelyek és a magyarázat is.
Te hogyan csinálod?
Érdekel valakit a könyvkukac játék?
Olyan, mint régen volt a képeslapküldős, csak itt könyvet kell küldeni. Egy könyvet küldesz, és nagyon sokat kaphatsz, pontosabban nem te, hanem a gyerkőcöd.
Szerintem nagyon jó dolog!
Akit érdekel, az írja meg priviben az email címét, és akkor elküldöm neki a továbbiakat!
Én az első lányomnál nem olvastam ilyen jelegű könyveket.ösztönből neveltem.
Úgy érzem és tapasztalom-más gyerekekkel összehasonlitva(amennyire ezt lehet)-,hogy nem rontottam.A második lányomnál már nekem is kezembe kerültek a könyvek.Hozzá kell tenni,2. lányom egy kis elevenség.Nem lehet mellette unatkozni.
A harmadik gyereknél még nem tudom mi lesz.Már sok mindent tudok a könyvekből,ösztönből.De persze holtáig tanul az ember:)
Igazad van én sem azt írtam,hogy ezekből nevelek. Oktalanság lenne azt hinni,hogy ezek a könyvek minden bajunkra kész megoldással jönnek. Ezek olvasása csak segítség, hiszen bennük is van tanácsadók. Nem lehet könyvekből nevelni. De totál ösztönből sem. Valahol az a jó ha a bibliai elveket, a könyveket és az ösztönöd tudod ötvözni.
Én valahogy úgy olvastam ezeket,hogy közben rá -rá döbbentem, hogy tényleg ilyen az én kisfiam jé és tényleg ez vált be nála. Tanultam sok jó elvet belőlük,de ez nem jelenti azt,hogy egy kaptafára rá is lehet húzni minden gyerekere. Mert minden gyereke egy kicsiny lélek és más és más.
S még kettő:
Dobson, James Amit a feleségekről tudni kell(ene)
Elliot, Elisabeth Nőnek születtél
Össze szedtem nektek néhány könyvet amit olvastam míg készültem a házasságra, anyaságra. Ezek párkapcsolattal és gyerekneveléssel kapcsolatos könyvek.
Chapman, Gary - Egymásra hangolva
Mason, Mike - A házasság misztériuma
Penner, Cliff - A szexualitás ajándéka
Campbell, Dr. Ross - Életre szóló ajándék
Campbell, Dr. Ross - Szülői hivatás
Chapman, Gary - Gyerekekre hangolva
Dr.Ed Wheat & Gaye Wheat könyve
Szexuális életről házasoknak
Elisabeth Elliot Áldást örköltek
Pálhegyi Ferenc Házassági karambolok
Dr. Pálhegyi Ferenc Keresztyén házasság
Ed Wheat Szerelemről minden házaspárnak
James Dobson Az akaratos gyerek
James Dobson Fegyelmezz! Megéri!
Bruno és Yvonne Schwengeler Nevelés-Öröm vagy üröm?
Serry!Én is csatlakozok egypt-hez,hogy ezek ösztönök.Lehet persze olvasni könyveket a nevelésről,én is tettem,teszem.De nem abból nevelek.Mert minden gyerek más és más.
Van ismerősöm,aki abból nevel és minden kis problémára felüti a könyvet,hogy hogyan is tovább.Sajnos a gyerek olyan is.
A Gary Chapman könyvek tényleg jók,ismerek egy párat.De csak tanácsként irja,hogy miket tegyél.Nekem azért tetszik,mert elismeri,hogy nem minden gyerekre vagy ember típusra illik rá.
A vizsgálatok alapján elvileg egészséges és kinőtte a tágulatot.De azért azt mondták kell neki csinálni egy koponya uh-ot,ha megszületik.
Nagyon bízom benne,hogy egészséges lesz,de azért van bennem egy pici félsz...Bár lehet ez természetes ilyenkor.Nem tudom.
Na igen az anyai ösztönök. De nem baj ha hívőként megerősítést kapsz arról,hogy ahogyan nevelni szeretnéd a gyermeked az a helyes út. Ehhez viszont készülni kell. Voltak és biztosan lesznek is időszakok amikor úgy érzed semmi sem megy nem jön össze? Vagy felteszed a kérdést miért ilyen a gyerekem mit tehetek. Ehhez pedig nagyon jó hitbeli útmutatást adnak ezek a könyvek.
Nagy haszonnal forgattam őket. Majd ideveszem magam mellé és sorolom kiket olvastam:)))
S most olvasnom kéne az Imádkozó szülőt is, illetve a Gyermekünk hite című könyveket. Ezekről beszélgetünk ugyan is a baba.mama körön.
Én hiszem,hogy nem mindig üdvözítő csak ösztönből nevelni.
Gondolkodtatok azon, vagyis már belegondoltatok,hogy mi csak ajándékba kaptuk őket Istentől? Azért kell hitre és hitben nevelnünk ,mert ezt a felelősséget adta nekünk az Úr.
Életünk legharmónikusabb része volt az, amikor vártuk Pannit. Amúgy sem vagyunk egy csapkodós, veszekedős pár, de úgy minden rendben volt...eddigi életem legszebb éve volt a tavalyi... Nagyon jó csendességeket tudtunk tartani, egymásra és Istenre hangolódni..így együtt vártuk a kislányunkat. Együtt készültünk fel. Azért adtuk lányuknak az Anna nevet, mert úgy éreztük, hogy Isten kegyelme által jön ő közénk. A nevéhez híven egy ajándék nekünk és szép, bájos baba(ezt is jelenti a neve).
Az ösztönösségről csak annyit, hogy jó dolog, de az első pár hétben még meg kellett szoknom, hogy hallgassak ár, azaz bizalommal megcselekedjem, amit diktál... Anyai önbizalmam az elsö pár hétben a béka fenek alatt volt, de az hála Istennek ez azóta gyökeresen megváltozott...
Latolgatom, hogy írok egy cikket az első pár hetemről...