Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)
Sziasztok!
Mi már voltunk "nyaralni" Két éjszakát töltöttünk hétközben Cserkeszőlőn. Fürö9dtünk. Nem tervezünk nagyon nyaralást. Majd csak anyukámékhoz megyünk.
Hahó Mindenki!
Remélem jól vagytok...
Mentek valahova nyaralni? Mi az idén nem. Két hét múlva festés lesz (akkor kap a férjem szabit). Persze mi csináljuk. Csak egynapi kiruccanásokat tervezünk. Ti?
Íme.
Ezt bobett naplójában találtam. Tetszik.
Egy várandós hölgy méhében két kis magzat beszélget:
- Te hiszel a születés utáni életben? - kérdezi az egyik.
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Szerintem az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erõsekké váljunk ahhoz, ami vár bennünket - válaszolja a másik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szánkkal fogunk enni.
- Hát ez ostobaság! - vág vissza a másik. Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal?! Ez nevetséges! Hiszen itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot… de mondok még valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert ez a köldökzsinór már most is túlságosan rövid!
- De, de… valami biztosan lesz. Csak valószínûleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát még soha senki sem tért vissza a születés után! A születéssel az élet egyszerûen véget ér! Különben is, az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra!
- Én nem tudom pontosan milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre megláthatjuk az édesanyánkat, és õ nagyon vigyáz majd ránk! - válaszolja reményteljesen.
- Az Anyát? Te hiszel az Anyában? Hol van?
- Hát… mindenütt, körülöttünk! Itt van mindenhol, mi benne vagyunk, és neki köszönhetõen létezünk! Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Én ezt nem hiszem. Én soha, semmiféle anyát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is!
- Néha - mondja elmerengve a másik -, amikor csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel nekünk, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! Tudod, én tényleg azt hiszem - teszi hozzá -, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
Egyszer volt, hol nem volt, egy gyermek megszületni készült. Egy napon a gyermek így szólt Istenhez:
„Azt beszélik, holnap leküldesz a földre. De hogyan fogok ott élni, hiszen olyan kicsi és védtelen vagyok?"
Isten azt válaszolta:
„A sok angyal közül kiválasztottam egyet neked. Várni fog téged, és vigyázni fog rád. "
„De” - mondta a gyermek - „itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek!”
Isten így szólt:
„Az angyalod minden nap fog énekelni neked. És érezni fogod az angyalod szeretetét, és boldog leszel. "
„És" - mondta a gyermek - ”hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a nyelvüket?"
”Az könnyű" - mondta Isten - “Az angyalod meg fogja tanítani neked a legszebb és legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz, és az angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani beszélni. "
A gyermek felnézett Istenre, és így szólt:
”És mit fogok tenni, ha veled akarok beszélni?"
Isten rámosolygott a gyermekre, és azt mondta:
„Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni. "
A gyermek azt mondta:
„Úgy hallottam, a földön rossz emberek vannak. Ki fog engem megvédeni?"
Az Isten megölelte a gyermeket, és azt mondta:
„Az angyalod óvni fog téged, akkor is, ha ez az élete kockáztatásával jár!"
A gyermek szomorúan nézett, és így szólt:
„De mindig szomorú leszek, mert nem láthatlak téged. "
Isten megölelte a gyermeket
„Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam, és meg fogja mutatni, hogy hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig melletted leszek. "
Ekkor nagy békesség volt a Mennyben, de már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve megkérdezte:
„Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el nekem az angyalom nevét!"
Isten így válaszolt:
„Az angyalod neve nem fontos. . . Egyszerűen csak így fogod hívni: “ANYUCI!"
Megtaláltam amit kerestem. Cserébe ezt küldöm nektek. Remélem tetszeni fog. :)
Sziasztok!
Egyszer olvastam a fórumotokon egy történetet, amiben két kis magzat beszélgetett a születés utáni életről. Akkor nem sikerült kinyomtatnom, de nagyon szeretném.
Tudnátok segíteni, hol találom meg, vagy esetleg aki felrakta bemásolná még egyszer?
Előre is köszönöm: misz
S még annyit, csak közben csetelek a férjemmel:)
Hogy mi sem ijedünk meg az esőtől, csak nálunk nehezebb, mert nem lehet kimenni a játszó térre,mert minden tiszta víz és sár. De mára már minden száraz és hála az esőnek van vizes homok.
Annak a legjobb aki családiban lakik. Én már nagyon bánom,hogy lakást vettünk, de nem volt több pénzünk egy családira, meg segítség híján építeni is nehéz lenne. Aztán meg, úgy voltunk vele,hogy minél kisebb kölcsön annál jobb.
Na mindegy remélem megadatik még a fiúknak,hogy családiban lakjunk. Addig is van kiskertünk a ház előtt és igyekszünk sokat kint lenni.
Mi úgy jártunk a babakocsi eső védővel,hogy még mindig összecsukva ott van a babakocsi aljában. Nem mintha nem jártunk volna kint esőben. Csak addigra mire igazán kellett volna már akkora volt Gergő,hogy eső köpenyeztünk:)
Így most van egy tök új. De nem adom el vagy ilyesmi, mert a babakocsival együtt örökli majd a húgom vagy a sógornőm. Ahol előbb lesz család.
Ha anyukámon múlna nem volna semmi gond. De ők 100 km-re laknak:(
Köszönöm az imákat.:)
Édesanyád nyilván nem tud segíteni, mert említetted volna.....
Olyan nehéz helyzet... erre mondom azt, hogy a mai társadalom valamelyest családellenes...
Imádkozom értetek.
Panninak egyik sincs..... a többi korai, de sajna babakocsifóliánk sincs. :(
De elállt az eső és voltunk kint. :)
Tényleg a szükség visz rá. Elég nehéz a dolog. Ördögi kör az egész.
ugye van a mániás depresszióa anyós aki mikor mondtam,hogy ha februárban vissza megyek dolgozni akkor van kb 6 hónap ami alatt Gergőt nem tudom hová tenni ( sőt amit még nem is mondtam neki, hogy ebből 2,5 két gyerekes meló, mert közben van ovi szünet is) Erre a füle botját sem mozdította. Csak azzal jött,hogy neki mikor a férjem kicsi volt 2,5 évesen bevették az oviba, mert a munkahelye annyira várta vissza,hogy elintézte. Na ja neki volt hová visszamenni.
Elvileg nekem is lenne de fizikailag képtelenség naponta 150km-re ingázni.
Tehát munkát keresek de ha nincs munkahelyed nem veszik fel bölcsibe, ha nincs bölcsi nem vesznek fel dolgozni.
Szóval muszájból van ez.
Érzések egyszerűen nem akarom, még túl korai.De egyes lehetőségek most adottak. Jó lenne kitölteni itthon a 3 évet,de akkor 36-37 évesen munkát találni még nehezebb. Na ez van.Imádkozom azért,hogy ne bánjuk meg a döntésünk.
Sziasztok!
Nekem is jobb az eső meg a hűvös, Lőrinc sokkal jobbakat tud pihenni. (meg éjszaka én is)
A séta nekem is hiányzik, de most sem rosszabb kimenni mint 35 fokban. Sőt!