Keresztény anyukák (beszélgetős fórum)

Napló mi az? Nem jutok odáig már elég rég

Igazából valami kikapcsolódást keresek ebből a körből, mert néha úgy érzem nem tudok már csak gyerek nyelven és gyerek dolgokról:)

Lányok egy gyors körkérdés:)

Ti milyen oldalka látogattok még? Úgy értem babás oldalakon kívül. Szeretnék kitörni ebből a becssömörülésből és jó lenne valami hasznosat is.

Igen, köszi, hogy ajánlottad....meg is kérdeztem a gyógytornász nénitől is..Szerinte is rendben volt, csak ne fújjam fel annyira, hogy ne érje át a gyerek. Ugyanis a pocija alá kell tenni úgy, hogy kezével, lábával érje a földet és úgy kúszon. Sajnos, a piszkos anyagiak közbe szóltak és arra már nem jutott.... így maradtunk a felcsavart törölközőnél...de mindenesetre köszi, hogy ajánlottad.

Panni 6 gyógytorna foglalkozás után egyedül felül, elindul és kúszik. Reméljük mászni is fog hamarosan..:)

Jók ezeket a gondolat és vita indító dolgok. Szeretek ide jönni és beszélgetni veletek, mert nem csak arról szól a téma,hogy kinek milyen a gyerek:)) Hanem sok minden másról is. Így jó,ohgy van amikor egy könyv kapcsán beszélgetünk dolgokról. bár most ebben én nem vettem annyira részt.

MÁS: Megnézted már a bébihengert amit mondtam?

Sziasztok!

Úgy látom a vége az lehet a "könyvek vagy nem könyvek segítségével való nevelés", hogy legjobb a köztes út. Legalábbis én úgy látom.... a hozzászólásokból. Tehát elolvasni, majd a jót hasznosítani... Ki többet, ki kevesebbet olvas ilyen-olyan meggondolásból, ki többet fogad el, ki kevesebbet..ez rendjén is van. Ez rendjén is van, hisz Isten színes skálát teremtett emberekből.. és mindannyian arra törekszünk, hogy gyerekeinket testi,lelki egészségben neveljük (itt most a fórumozókra gondolok).

Mind minden könyv, idea vagy elgondolás, mi is tévedünk többet vagy kevesebbet...de reményeink szerint nem helyrehozhatatlanokat. Istentől kérhetünk útmutatást ehhez.

Tehát az "Anya,taníts engem.." és más nevelési tárgyú irodalom segíthet, azaz útmutatást adhat, de szerintem mindenki tudja, hogy tévedés egy könyv minden betűjét betartani...Én is azt tapasztalom, hogy a könyvek szűrt információi segítenek, könnyítenek nevelésben, hisz mident magunk nem tudunk átondolkodni és megtalálni az ideális megoldást, ami esetleg működhet(vannak okosabb,tapasztaltabb emberek, akik talán működő megoldást mondanak el.Pl egy akátmilyen kiskönyvben azt olvastam, hogy a gyerkőcnek nem jó, ha azt mondjuk, hogy Ne félj, vagy Nem lesz gond, hisz ebben benne van a probláma tagadva, tehát az üzenet a gyerek felé:Gond lehet és lehet akár félni is... inkább mondjunk pozitív dolgokat: Menni fog, Bátorság..stb. Pl ilyeneket nem mindig gondolunk át, de jó ha tudjuk. Perwsze nem életbe vágó, mert mi is így nöttünk fel, de ha változtathatunk....). De ott van a DE, hisz mindenki maga ismeri legjobban a gyerkőcét. Úgyis azt fogja tenni, amit a gyerek kommunkikál, hogy jobb neki vagy szülőként bölcsen tud dönteni a gyerek helyett (lásd hiszti).

Ja és egy utolsó gondolat... azt hiszem könyv témát nem kívánok mégesgyszer elkezdeni, mert lavinát indítok el.... és nem is szeretnék senkit megsérteni.

Nem, mi is most jöttünk haza, a szüleimnél voltunk egy hétig a Balatonon. :-) De nem is tudtam erről a fogathajtó VB dologról. :-)

A könyvekre még visszatérve. Ezért írtam, hogy aki családban él, elleste ezeket a "fogásokat" a családból, és akinek nem adatott meg egy épkézláb családkép, annak sokat adnak a könyvek. Az én szkeptikusságom az "okos" könyvek iránt tini koromban alakult ki, mikor a házasság, házasodás témában olvastam egy csomó agyrémet. (Hívő írók tollából) Ha egyik másikhoz tartom magam, sosem megyek férjhez. Aztán olvastam egyet, ami tetszett, odaadtam az unokatesómnak, ő meg tök kiakadt rajta, hogy ez meg miféle könyv... Szóval azóta vigyázok velük. De ami tanácsot olyan ember ad, akinek látom, hogy bejött, azt elfogadom, kipróbálom, aztán vagy bejön, vagy nem. Én sem érzésből csinálom, nem is lehet, meg mindenkinek van ötlete, hogy mit hogy csináljak. Kicsit az az elvem, hogy mindenkit meghallgatni, átgondolni, aztán csinálni, ahogy a legjobbnak látom...

Olvasgattam,de még nem jutottam a végére.

Meg kell valljam én is az a típus vagyok aki sokat olvas. Az említett Anya taníts könyvet is olvastam 3 éves korig még Leventével.a teszteket elvből nem csináltam meg vele.

Tény nem lehet könyvből gyereket nevelni, de nem lehet mindent érzésből sem. Ehhez kellenek tapasztaltabb emberek tanácsai is és esetleg más szemszögből más jobban lát. Én anyukámra is hallgatok a könyveken kívül. Nem úgy olvasok el egy gyerekneveléseses könyvet,hogy ezek után minden módszert a könyv szerint alkalmazok, hanem ami a gyerekeimet ismerve jónak tűnik megpróbálom. Rengeteg könyvet olvastam gyerek és család témában. De nem könyvekben élünk ha értitek.

Sokan sokféleképp értelmezik ezeket a könyveket. Én elvből csak keresztyén íróktól olvasok a többit inkább kíváncsisággal.

bocs tombolnak a srácok megyünk vásárolni.

Sziasztok!

Én most csak beköszönök míg végig olvasom amit írtatok, mert 1 hétig a szüleimnél voltunk én nem igen jutottam fórumhoz. Remélem mindenkinek klasszul telt a hosszú hétvége.

Lámpakörte nem jöttetek be Kecskemétre a fogathajtó Vb megnyitójára lovakat nézni? ( Ingyen volt a program azért kérdem)

az én lányaim szerintem okésak.Csak annyit szeretnék változtatni,hogy bátrabbak legyenek.Néha úgy érzem jó úton haladok,néha meg ...

Abban igazad van,hogy ez személyiség kérdése is.De persze amit otton lát a szülőktől azt nagyban másolja.És pl ha én tudom magamról,hogy nem álltam magatartásilag a helyzet magaslatán gyerekként,akkor a nevelésel tudok irányt változtatni.Gondolom én.Persze csak ha megvan bennem ennek észrevétele és a tudatos odafigyelés.

A középutat én is tudom,hogy létezik.csak az alul említett példámban,na ott ilyen nem létezik.:(

Szerintem ez nem csak nevelés, hanem személyiség kérdése is. Van alapból nyugodtabb, csendesebb gyerek, és van irányító, harciasabb. Szerintem egyébként egyik gyerek sem rossz magától, csak a rosszasággal próbál valami hiányt pótolni, pl. szeretet vagy biztonság hiánya.

Nem csak szélsőségek léteznek, van középút is. Az én gyerekem nagyon nyitott, kedves, barátságos, odamegy mindenkihez, megszeretgeti az idegen gyerekeket (pedig ugye el voltunk zárva egész idáig a töbiekől), és egyáltalán nem félénk. Simán elveszi mástól a játékot. (Persze nem is volt alkalma megtanulni, hogy nem minden játék az övé, nála a közösség kimaradt.) Na itt kezdődik a szülő szerepe, nem engedjük ezt neki, elmagyarázzuk, hogy ilyet nem szabad. Soha nem volt még hiszti ebből, megértette, és játszott más játékkal. Egyébként is megfigyeltem, hogy ha valamit elvesz, amit nem szabad, és elkérem tőle szépen, nyugodtan, simán odaadja, én meg megdicsérem, milyen ügyes. Viszont ha kiveszem a kezéből és hangosan rászólok, akkor hisztizik. Dicsérettel sokkal többre megyek nála.

Szóval a kérdéshez visszatérve természetesen nem szabad direkt rosdszaságra nevelni a gyereket, nem is lehet mindenkit, de annak én örülök, hogy egyáltalán nem félénk, és tudja érvényesíteni az akaratát, csak azt kell neki megtanítani, hogy másokat tiszteletben tartva tegye ezt.

Amúgy Nektek mi erről a véleményetek?

Erőszakos,határozott gyerekeket neveljünk,akik pl a játszón betartanak mindenkinek?

Vagy:

Visszahúzódóbb,kedvesebb,barátságosabb gyerekeket,akik ha kell meg tudják magukat védeni?

osztom a véleményedet.Csak annyiban különbözünk,hogy én már betudtam,hogy mindenki más és másképp kezel egy könyvet is,vagy bármit a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Egy másik sogornőm pl úgy neveli a gyerekeit,hogy "rosszak"-szerintem-(bántják a másikat,erőszakosak,stb)

Csak azért,mert szerinte ezzel helyt tudnak állni a mai világban.

Szerintem ez nem helyes,mert ebből lesznek a mai világ "rossz" emberei.

De elfogadom,hogy ő igy szeretné,legfeljebb a gyerekeink nem sokat játszanak együtt.Én másképp gondolom a nevelésnek ezt az oldalát.:)

Nem kell persze elfogadni, de másnak lehet hasznos. Az mondjuk igaz, hogy sok ilyen könyv úgy állítja be a dolgokat, hogy csak így jó, és máshogy nem, de én elfogadom, hogy sok dologban a tapasztaltabbaktól lehet tanulni, csak kell egy bizonyos érettség, hogy az ember ne hagyja magát befolyásolni, és ne vegyen mindent készpénznek, amit írnak, hanem tudjon szelektálni. Van, amire azt mondom, ez egy nagy hülyeség, de vannak dolgok, amiken azért elgondolkodom.

Mondjuk a hiszti... Az én ösztönöm azt diktálná, hogy ilyenkor én is emeltebb hangon szóljak a gyerekhez, és sokszor sajnos így is tettem, de ettől csak még jobban bőgött, hiába akartam túlkiabálni. Nekem sokat segített az a tanács, hogy ilyenkor halkan, megnyugtatóan beszéljek hozzá (ez az ösztöneimmel abszolút ellenkezik, és pokoli nehéz betartan, de érdemes), és ha nem használ, akkor próbáljam kizökkenteni, elterelni valamivel a figyelmét, mert egy idő után már igazából nem tudják, miért is hisztiznek eredetileg. És ez nálunk nagyon bejött, pedig én sokszor megharagszom a gyerekemre hisztikor, és nincs kedvem kedveskedni, de minden szempontból jobb, én is lenyugszom, és tényleg ha mutatok neki valamit vagy elkezdem csiklandozni vagy ilyesmi, akkor hamarosan nevetni kezd.

Értem. Bár én nem érzem szélsőségesnek magam, hisz elolvastam, megadtam az esélyt, nem zárkóztam el. Igazából szeretném a legjobban csinálni, és nem segítettek semmit... Azt nem tagadom, biztos van egy két dolog, ami tudat alatt segítőleg hatott. Csak az nem tetszik, hogy miért kellene elfogadnom, amit olvasok? Sok hitetlen, hívő mindenféle könyv úgymond részemmé vált, olvastam, de azért soknak nem volt építő jellege. Tapasztalatnak, látótér tágításnak jó volt. Hát nem tudom. Azért minden esetre jó hogy elolvastam, mert biztos ragadt rám valami. Van egy anya barátnőm, akit nagyon elbizonytalanítottak ezek a könyvek. Ő mindent elhisz, be akar tartani. Kicsit káosz. Én meg szkeptikus vagyok. Lehet, másnak ez a káosz.

A dadusos műsort nem ismerem, nincs tévénk, csak talán egy részt láttam valahol... De nem biztos, hogy az volt...

Pl. van az a szuperdadusos műsor, én abból is tanultam néhány jó módszert, bár egyértelműen a fő gondot mindig a szülők jelentették, azért voltak kezelhetetlenek a gyerekek, de akkor is sok hasznosat láttam.

Vagy pl. a hiszti kezelését sem magamtól találtam ki, hiába hallgattam volna az ösztöneimre, sokkal hasznosabb volt egyes könyvek tanácsa.