Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)

Most mintha valami olyasmi derengene, hogy nő volt az irója, magyar, és talán mintha lenne is álmoskönyv tőle.

:-))) -> űrhajóvontató, ez nagyon jó.

Egyébként rémlik, hogy abban az "én" könyvemben is volt 1-2 mókásság, hogy mi voltam/mi lehetek.

Szia! Nem biztos, hogy ugyanarra a könyvre gondolunk, de nekem úgy rémlik, hogy Hernádi Gyulának volt vmi ilyesmi könyve, a címére már nem emlékszem és most a neten sem találtam nyomokat róla...

Nagyon régen (kb. 12-15 éve) volt nálam szintén kölcsön könyvként, és mi is jól elszórakoztunk rajta a családdal, hogy ki mi volt és mi lesz.. de nem tudom, hogy mennyire van "tudományos alapja", mert nekem az jött ki, hogy "űrhajó vontató" leszek a köv. életemben.. hááát, nem tudom, miért kell az űrhajókat vontatni... ez szerintem max. poén lehet..:)))

Mint ahogy már írtam, én több ezer éve élek itt a földön mint ember.

Idáig 2x vittek vissza. Első alkalommal egy esőerdőben voltam, fiatal gyönyörű indián, hosszú fekete hajjal, rohantam, menekültem, üldöztek. A vesémnél talált el a lövedék, elestem, feküdtem a földön sebesülten. Az üldözőim közül az egyik felém hajolt, lábbal beletaposott a torkomba és megölt. Teljes tudatban voltam, itt is ott is, fájdalom nem volt, de éreztem a húzást a vesémnél, amikor eltaláltak és elkezdtem fulladni és levegő után kapkodni amikor szétrugták a gégémet.

Ez érdekes!

Valamikor nagyon régen én is kaptam kölibe egy könyvet amiből ki lehetett számolni az előző életeket: mik voltunk.

Hát én legelőször egy "rezgő nyárfa az Ibéria félszigeten".

Kicsit röhejes belegondolva, hogy a mostani habitusommal ott egymagamba magányosan rezgek a kősziklák között.

Aztán a következő életek kiszámolásához újjabb kérdéseket tesz fel a könyv: na itt elakadtam.

Nem tudod véletlenül mi lehetett a könyv cime?

Köszönöm.:)

Én most vizsgázom majd, vagyis egész jövőhéten, de igyekszem feljönni netre, ha kedveseméknél már jó, mert elromlott náluk az internet.

Mégegyszer, köszönöm.

Engem nagyon érdekel.

Egyszer volt egy könyv a kezemben, mely segítségével hosszas tesztek és számolgatások utén meg lehetett nézni, hogy mi is voltál előző életedben. Ha igaz is amiket a könyv ír (azért nagyon is kételkedem sok könyvben, szerintem okkal), akkor inkább buddhista jellegű reinkarnációra épült, mert előző életedben sokkal alsóbb szintű létforma is lehettél.

Én asszem valamilyen fa voltam.

Viszont egy pozitívuma a könyvnek, hogy azt is megmondja, hogy mennyi évig voltál a ,,köztes állapotban".

Szóval érdekes kis olvasmány, és jó kis időtöltés, de hogy mennyi valóság alapja van, az elég kérdéses.

A fiam pénteken azzal jött haza, hogy a történelem tanára azt mondta: az élet, felkészülés, átmenet a következő életünkre.

Ez olyan reinkarnációs gondolat; de nem tartom okos dolognak, hogy ő ezt tananyagon kivül igy kijelentse, hisz ez családon belüli téma, kik hogy vélekednek erről.

Jo kerdes??Engem is nagyon erdekel.

Szerintem halál utan egy uj elet kezdodik.Masik testtel,uj celokkal.

A halálom után? Élet.

Nélkülem.

Most olvastam egy másik fórumon egy nagyon okos hozzászólást, beidézem:

"A halál után nincs menny és pokol. A mennyország itt és most VAN, szeretetnek hívják. A pokol nem létezik, csak az egyéni képzeletben. Ha a félelem mellett döntesz, a poklot választod, melynek sötétsége eltakarja előled a menyországot.

Az anyagi világ az ellentétek világa. A halál tagadja az életet, de ha igazi életet élsz, a halál tagadva van. Az életnek nincs alternatívája, mert realitás. A halál azok számára realitás, akik a test egyedüli hatalmában hisznek. Az életnek a halál az ellenkezője számodra, ha elhatároztad, hogy az élet vége a halál. Valójában a születés nem kezdete az életnek, a halál pedig nem a vége.

A halál átváltozás, eksztázis, egybeolvadás magasabbrendű Éneden keresztül a világegyetemmel. A halálra szükség van. A halál egy új dimenzióba visz át, a megtérés, a

mérlegelés és az újrakezdés küszöbe. A halál becsuk egy ajtót, de ugyanakkor kinyit egy másikat, ahonnan egy tágabb térbe kerülsz. Örök életben élünk, és ha úgy akarjuk, megszületünk az időben. Az óra-idő egyszer lejár, és visszakerülünk a helyünkre, összegezzük az elérteket, aminek alapján új terv készül, új időbeli születés, a fejlődés érdekében. A tanulási folyamatnak soha nem lesz vége. Amikor fizikai testben megtettünk mindent, a földi élet túl szűkösnek bizonyul, befejeződik egy ciklus. Azt mondják halál, de ez csak a földi látszat, aminek születés a megfelelője. A halál pillanatában átváltozás történik, csak ez jelenleg a Földről nem követhető.

Ismerem szeretteid elvesztésének fájdalmát. Megértem vígasztalhatatlanságodat. De hidd el, ez nem végleges búcsú. Nem hagy el téged senki, mint ahogy Te sem fogsz elhagyni senkit. Vannak akik előrementek, vannak akik kicsit lemaradnak. Igazából nincs elöl és hátul, csak állandó jövés-menés van.

Aki elhagyja fizikai testét az hazaérkezik a ,,szülői házba”. A régnemlátás várakozással telíti meg a szíveket. Az ajtóban ismerősök állnak, valaki megfogja az érkező kezét. Egyedül sehol nem lehet senki, mindig van támasz, kapaszkodó. A jövevényt elvezetik egy békés, nyugodt helyre, ahol segítséget kap a földi élet állomásainak végiggondolására. Az elmúlt életet szeretetteljes, segítőkész, igazságos szemüvegen keresztül láthatja meg. Nincsenek benne fénytörések, görbe síkok. Az Egység nézőpontjain keresztül is átvilágítják és értékelik a történéseket. Ez nem ítélkezés. Minden a szeretet jegyében történik, nincs számonkérés, büntetés. A megoldatlan kérdések, az elodázott döntések, rendezetlen kapcsolatok változatlanul ott maradnak a tapasztalatok hiány-listáján. Egy elkövetkező élet majd visszavonzza a karmikus helyzeteket és személyeket, vagy egy másik döntéssel mindez eltörölhető. A tapasztalatoknak nincs rangsora. Egyenleg készül. Ez a ,,kódolt” egyenleg, mint egy ,,ragtapasz” kerül a homlokára. Ez egy ,,sorszám”, a következő fizikai testbe való megszületés kiinduló ,,kódja”. Ebben összegezve van az addig elért minden tapasztalat ,,pontszáma”, és a lélek saját tervezésű életcéljának ,,igénykódja”, ami majd a fizikai test számára meghívja az életcélkialakító mehanizmusokat. Elkészül a lény kis darabja, az asztrál síkon létező minta az illető saját elképzelései szerint leképzett ,,sors-programjával” és megtörténik az útrabocsátás. A lélek sorbaáll a földi életre születők közé, ahol arra vár, hogy a kódjának megfelelő univerzális feltételek egybeessenek Ez összefüggésben áll más lelkek hasonló terveivel és az univerzum konstellációinak megfelelő időpontjában minden érintett lélek útrabocsátódik. Ekkor készen áll a lélek az átváltozásra --- megszületésre. Ti azt mondjátok, új jövevény érkezett és ünnepeltek. (A halál éppen ilyen örömteli átváltozás, kár, hogy azt nem ünnepelitek.) Minden kezdődik elölről. A megszületésben benne van a halál ritmusa, az átkerülés-ben a visszakerülés, mint ahogy az igen-ben a nem, a nappal-ban az éjszaka, a nyár-ban a tél, az ifjúság-ban az öregség, a veled-ben a nélküled. Az egész így az Egységállapot: stabilitás, értelem, rend, igazság --- vagyis Szeretet.

Ne légy szomorú, ha elvesztesz valakit. Igazából nem veszíted el. Más szavakkal: a távozó nem veszett el, ő megtaláltatott. Te szomorú vagy, mert neked hiányzik, bár ott van mindenhol, amerre jársz, csak a szemed egyelöre nem láthatja. Akit ,,elvesztettél” azzal együtt a földi kapcsolatnak és szerepnek látszólag vége, de csak egy felvonásban. A következő felvonás egy másik színen történik. A mű sok felvonásból áll, jönnek-mennek a szereplők körülötted. Mindenkivel találkozol valamelyik felvonásban. Minden szereplő benned él, és Te bennük élsz tovább. Mire az átváltozott világ új darabja megrendezésre kerül egy új színen, már sok szereplőt fogsz ismerni, és tudni fogod azt is, hogy kivel hol találkoztál. Minden szerepedre és szereplőre emlékezni fogsz. Minden világos lesz a múltból, és így könnyebb lesz az új darabok szerepeit eljátszanod. Ezek a darabok már könnyebbek lesznek, lírikusabbak, humorosabbak, kevesebb drámai elemmel, több kimondott, átlátszó igazsággal, és több mondanivalóval. Igaz, most még egy előző színen játszódnak a felvonások, és a függöny legördülésekor, úgy tünik, vége a műnek. De a Rendező kezében már ott az új darab szövegkönyve. A díszleteken már dolgoznak a színfalak mögött. Nemsokára eljön az új világ bemutatója."

Karsay István

Kedves Fáni!

Nagyon hasznos pedig a regressziós izé ,tuti dolog,én már átestem rajta és fantasztikus dolgokra ébred rá az ember!

Úgy látom egyre többen vannak akik a"megmentéseden"fáradoznak,talán el kellene gondolkoznod azon,h széllel szemben pi....!!!!

Én így ismeretlenül is kedvellek,és azt kell gondoljam,hogy te igenis szeretsz szenvedni,szereted,ha nyavalyoghatsz és ezért szánalmat ébreszhetsz az emberekben!!Lehet,hogy most megorrolsz rám(talán mások is)-szíved joga!

Tudod én is voltam már hasonlóan nehéz helyzetben mint te-bár mindenkinek van keresztje-és átéltem ezt az önsajnálós-nyavalygós korszakot.Aztán rádöbbentettek,hogy ez nem vezet sehová!És segítettek(nem gyógyszerrel,hanem terápiával).

Lehet,h ez túl keményen hangzik,de azt látom,hogy ugyan felismered a segítő szándékot,de makacsul ellenállsz...vajon miért???

A családod,gyermekeid mit szólnak ehhez?

Kedves Shilaila, nagyon aranyos vagy hogy nem sértődtél meg rám, és még tanácsot is adsz- bár

azt nem ígérem hogy alávetem magam valaha is ilyen regressziós izének. Hogy miért: részben mert nem hiszek benne, részben mert nem is vágyom jobban lenni, én másfelé vettem az irányt már régen, és ehhez tartom magam azóta is.

Már csak a nyavalygásról kéne leszoknom, de ez megy a legnehezebben- pedig ne sajnáljon engem senki, mert attól csak szarabbul érzem magam.

Örülök hogy Neked segített a módszer, további kellemes és hasznos létet kívánok!

Köszi, csak most láttam hogy írtál nekem.

Hogy mennyire vállaltam fel, azt nem tudom, ugyanis engem 3 nap vajúdás után félholtan téptek ki anyámból.

Újra kellett éleszteni, kétséges volt hogy megmaradok-e, sajnos maradtam. Nem hiszem hogy ezt én döntöttem volna el.

vagy ha igen, hát jó barom voltam már ott is.

Azért kösz a hozzászólásodat,- és meg ne haragudj, nem akartalak megbántani vele.

Bolondfáni