Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)
Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval.
Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, Uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg.
Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg.
Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember.
Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság?
Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, Uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk
körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, Uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, Uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened
illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, Uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a
tudomány kijelenti, hogy a Te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.
(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még
annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi
hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá
menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A
hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk.
A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, Uram,
hanem a hiánya.
(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, Uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy
erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, s azt hívjuk
sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk
tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, Ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy
jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak.
Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és
mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket
megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a
tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak
hiánya.
Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, Uram?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani,
hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja,
professzor? Akkor Ön nem is tudós, hanem prédikátor?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az
illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok
megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, Uram. Ne vegye
tiszteletlenségnek, Uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a HIT a kapcsolat.
És ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák..... Albert Einstein volt.
:-) :-)
Várom a válaszodat.
(
Érdekes gondolatok,feltevések!Ezt senki sem tudja mi van az élet után!!Még onnan vissza nem jött senki aki elmondaná hogy mi is van valójában!Én azt mondom,hogy éljünk!!!Majd meglátjuk mi lesz!!Legyen tartalmas szép életed ez a lényeg most!
Szia!
Azért vagyunk néhányan, akik voltunk odaát, nem a saját akaratunkból!Csak valahogyan nem beszélünk róla, mert annyira hihetetlen még magunknak is.
S ezt már tudja Mazsi--priviből. Mazsinak most halt meg a férje pár napja... Nem véletlenül érdekli a téma.
De igazad van. Amíg itt vagyunk, az itteni életet kell élni--minél boldogabban. ( De odaát sem rosszabb, sőt!)
Üdv és szép napot!
Kleca
ööö.. szerintem egy másfajta lét...
már nagyon kíváncsi vagyok rá!
Nyugi Mazsika! A halállal csak a testünket veszítjük el. A lelkünk, a gondolataink mind velünk maradnak. Dolgunk van ott, nem a nihilbe, a semmibe jutunk, s nem a semmittevés vár.
S mint már mondtam, átölel, körbefon a szeretet. Olyan szeretet, amilyenről még csak álmodni sem merhettél eddig. De hogy kinek mikor jön el az ideje, nem mi döntjük el.
Ez olyan, mintha egy terhes anya méhében lévő gyermeknek mondanám: Ne félj, eljön az idő, amikor majd erről a nagyon szűk helyről ki kell bújnod, nem te döntöd el mikor, s egy másik világ fog odakint várni. A száddal fogsz enni, s majd a testeddel fogsz mozogni, a kezeiddel fogni. stb...
Amíg a baba odabent van, nehezen hiszi el, h idekint milyen világ várja. S az a baba, amelyik egyszer kibújt, már nem mehet újra vissza.
Ilyen a halál is.Eljön az idő, amikor ki kell bújnunk a földön oly hasznos testünkből, s a lelkünk él tovább.
De nem ám, számomra a fénynek, mint mnden más erőnek, energiának a forrása Isten, és egyenlőre nem haladok sehova.
Ez a fény felé haladás jól hangzik, meg hangzatos, de az energia mindenütt jelen van, nem kell felé haladni.
Számomra nem kérédés.
Mindenki abban hisz amiben akar.
Én Istenben, és a hitem alapja a biblia, Isten írott szava, azzal pedig összeegyeztethetetlenek ezek az elméletek.
Nem, hisz ez egy elmélet, mit az evolúció.
Szerintem a létünk a fogantatáskor indul, és onnantól fogva örök.
A legkisebb mértékben sem hiszek a reinkarnációban, tévelygésnek tartom.