Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)
Az egészségügyben dolgozm s nagyon sok érdekes dolgot mesélnek az emberek akik visszatérnek a másik oldalról.
Két megközelítés van))
Az egyik amit mi halandó emberek mondunk: láttunk egy gyönyörűszép melegséggel teli,szeretetteljes valamit,amit nem tudunk szavakba foglalni, csak érzünk.
Ez áll az egyik oldalon.
Vele szemben a másikon a kissé racionálisabb magyarázat: az agy és az egész szervezet egy nagyon bonyolult biokémiai folyamata ami oxygénhiány hatásár beindít nagyon bonyolult boikémiai folyamatokat, láncokat s ezért történik minden, hogy hangokat hallunk, hogy látjuk azt ami tulajdonképpen ott sem lehetne, érzünk mindenféle érdekesebbnél érdekesebb dolgot.
Namost mivel én igen érdekes emberke valék)))) Én személy szerint mindenképpen az első változat mellett tenném le a voksomat))
Kisdínó faggatja az anyukáját:
- Mami, mi van a halál után? Ugye mi a mennybe kerülünk?
- Nem kisfiam, a múzeumba.
:)
Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: váltózó egyéniséged alatt megtalálod a változatlan létezést.
Legtöbb ember azt hiszi, hogy halálakor megsemmisül, vagy majd testtelenül él tovább a térben és időben. A halál nem megsemmisülés, nem is tovább-élés; a halállal szétmállik mindaz, ami az embernek időbeli, változó része: a test, az érzés, az értelem, az egész személyiség; és meztelenül marad az alap-réteg, melyben változásnak, keletkezésnek, pusztulásnak lehetősége nincsen.
Az embernek nem a léte, hanem a külön-léte szűnik meg. A mai ember alig tud különbséget tenni önmaga létének és külön-létének megszűnése között: önmaga létét különléte nélkül, teste, érzései, tudata, időbelisége, változékonysága nélkül csak ájulás-szerű, mélyálom-szerű állapotnak képzelheti. Pedig a külön-létből a személytelen, valódi létbe átjutás nem lecsökkenés, sőt végtelen felfokozódás; nem mélyálom, inkább az éberség teljessége, melyhez képest a legéberebb életbeli állapot is csak káprázó tétovaság.
Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol nincs többé”én” és”nem-én”, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is bennerejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége.
Weöres Sándor
Én a Biblia alapján azt tudom mondani, hogy a halál olyan, mintha az ember aludna. Nem érzékeli azt ami körülötte van, nem tud már semmit sem csinálni. Mindez egészen addig van, amíg fel nem támad.
Az ember maga a lélek. Használjuk is: "Ez a település 900 lelket számlál." Ezért van az is, hogy a lelki egészségünk kihat a testire is.
Én mindig is hittem abban, hogy van élet a halál után. Saját magam eddig még nem tapasztaltam, hogy az elhunyt szeretteim megjelentek vagy valamilyen jelet adtak volna, csak családi elmondások alapján "tapasztaltam".
Sajnos nemrég halt meg a nagymamám és mivel van egy másfél éves fiam elkezdtem figyelni a jeleket. -a gyerekek még látják őket-
Hááát. Döbbenetes dolgokat tapasztalok nap mint nap.
Szia holdvilág
Teljessen más helyen?
Szerinted ez a más hely ez a földön van, esetleg egy másik univerzumban?
Ha a földön akkor egy másik ember testében fogunk ujjászületni?
Köszönöm,hogy ilyen sok s tartalmas, élvezetes hozzászólás akad a témában.
Csak így tovább))