Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)

Attol mert te nem hiszed, ilyen karakteresen kijelenteni, hogy nincs, ugyanúgy felesleges mint azt hogy van. Nyílván aki nem földhözragadt jellem, az főleg beszámolók után hisz benne, aki meg nem az nem.

De neked sincsen semmi bizonyíték a kezedbe ami alátámasztja amit mondasz.

És mi győzött meg hogy nincs ?

Igen velünk vannak,a szívünkben,másként nem,azért kell addig szeretni,megbocsájtani... míg élünk.

A halál után nincs semmi,de sokan szeretnék,hogy legyen.Mindenki mást gondol,én hosszú évekig biztos voltam benne,hogy van.

Persze hogy vannak, én sem kötekedésből írtam hogy magam nem tartozom közéjük.....még azt is meg merem kockáztatni hogy könnyebb úgy élni hogy hisz az ember abban hogy "visszatérhet" kómából vagy klinikai halálból úgy hogy odaát látta a szedretteit, én ezt egy pillanatig se vitatom.

Hogy magam nem hiszek ilyesmiben, az meg legyen az én problémám, ha egyáltalán az.

Ezt nem én írtam ez a könyv hivatalos ismertetője, a végső harc lényege benne van a könyvbe, Jézus mondta, a kisfiunak- az hogy neked nem volt ilyen az több okbol is lehetz, mondjuk nem emlékszel rá, vagy nem voltál a klinikai halál állapotában sokág, a könyvben lévő kisfiuért hosszu hosszu percekig harcoltak a szakemberek.

Amúgy van 1 hasonlo könyv, azt egy IDEGSEBÉSZ írta aki v-mi agybetegség miatt 1 hétig komában volt, és ő is megtapasztalta a másvilágot.... ez persze neked nem bizonyíték se a hozzád hasonló nem hívőknek mindenesetre, a második könyv írója nem 1 4 éves kisfiu hanem 1 idegsebészorvos, akinek az a munkája hogy a szemények higgyen satö bbi..... szóval elgondolkodtató, az első kisfius könyvnél meg még a pszihologiai szakemberek is vitatkoznak (!) hogy megtörténhetett e a fiuval vagy csak éllénk a fantáziája.

Szia!

Aki hiszi hogy van ilyen, annak valóban fantasztikus jó olvasmány és megnyugtató érzés lehet hogy létezik mennyország és visszatérés, bár azt nem értem mire utalsz azzal hogy "végső összecsapás"---ha nem háború hanem béke, akkor nem jó kifejezés az összecsapás, mert az negatív értelmű szó.

Nem akarom magamat "sztárolni" de nekem is megállt a szívem tavaly szívkatéterez közben úgy, hogy defibrillálni kellett egymás után készer is.

Igaz egyik alkaommal se sokáig voltam klinikai halott, de az alatt az idő alatt az égvilágon semmit és senkit nem láttam, nem mentem sehova és onnan vissza se, annyi volt az egész mintha aludtam volna.( nincsenek emlékeim)

Ez fakadhat abból is hogy magam nem vagyok istenhívő, ebből kifolyólag se a mennyben se a pokolban nem hiszek, úgy gondolom az élet után a nagy "semmi" van ( vagyis nincs).

Igazából mennyország

Egy kisfiú megdöbbentő története a mennyországba tett utazásáról és csodálatos visszatéréséről

Az Igazából mennyország az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere, 2010 novembere óta vezeti az amerikai sikerlistákat. Nemcsak azért, mert egy tüneményesen megírt történet, hanem mert Colton Burpo, a klinikai halálon átesett kisfiú esete a szkeptikusokat is elbizonytalanította, a viták megtöltötték a sajtót, hírtelevíziók is foglalkoztak vele. Egy négyéves kisfiúnak műtét közben leállt a szíve, de az orvosoknak sikerült újraéleszteniük. Amikor magához tért, csupa olyasmiről kezdett mesélni, amiről valójában nem is tudhatott. A mennyországban járt, és arról beszélt, hogy lenézett az orvosra, aki operálta, és látta a várószobában imádkozó apját is. A családja nem tudta, mit gondoljon, de a kisfiú megdönthetetlennek látszó bizonyítékokkal állt elő. Elárulta, hogy találkozott meg sem született nővérével, akiről senki sem tett említést neki. Találkozott dédapjával, aki születése előtt harminc évvel halt meg, a beszélgetéseikből pedig olyan részletek derültek ki, amelyekről senkitől sem tudhatott. Colton leírja a lovat, amit csak Jézus tud megülni, mesél arról, milyen igazán nagy Isten és a trónusa, és hogy a Szentlélek hogyan bocsát le fentről erőt, hogy segítsen rajtunk. A történet, amelyet édesapja mond el, de gyakran Colton saját szavaival, megindítóan egyszerű üzenetet hordoz arról, hogy a mennyország valóban létezik. És arról, hogy az embereknek fel kell készülniük a végső összecsapásra

hatalmas 1 könyv :)

Az élet egy ajándék.:-)

Valóban, amikor úgy érezzük, az életünk vakvágányon halad, és nem ad már semmi olyant, amitől mi boldognak vagy elégedettnek érezhetjük magunkat, akkor jön a gondolat, hogy feladjuk. Bekúszik, majd elmegy, ismét visszajön. Alattomosan.:-(

Az én életemben volt egy olyan szakasz, amikor 1 1/2 évig tartott, mire visszahúzódva a belső világomba újraépítettem magam. Előtte olyan dolog történt velem, amiből igen nehéz volt felállnom, de egyet tudtam: meg tudom csinálni. Támogató közegnek ott volt a családom és a barátaim, de a pokoljárásomon én voltam egyedül. Ott nincs segítség, ott csak ez a mérhetetlen túlélési ösztön van benned. Ennek is volt egy folyamata, azt most nem részletezném.

Az egyik dolog, amibe kapaszkodni tudtam, hogy Isten (Univerzum, sors, kinek hite szerint) nem tesz több terhet rám, mint amivel elbírok, hiszen ezt én kértem, hogy biztosítsam a saját fejlődésemet.(ugye itt vannak azok a következmények)

Mert a dolgok megélése, annak nehézsége rajtunk múlik. Hogyan állunk hozzá? Meg tudjuk-e látni belőle, hogy mit akar az az adott nehéz élethelyzet megmutatni magunkról? Én számtalan ilyen kérdésem mentem magamban keresztül, és kijutottam. Megváltoztam, sok dolgot másként látok és érzek, mert ez volt igazán a feladatom, hogy ezt megtanuljam.

Azt mondják, ahol a fény, ott az árnyék. Ezt én is átéltem a gyógyulás alatt, amikor előbbre jutottam, ismét jött kívülről egy élethelyzet, ami megint be akarta bizonyítani az ellenkezőjét annak, amit kimunkáltam magamban.

Mindig van lehetőség változni, mert az egész élet egy folyamatos változásra épül.:-)

A nehéz helyzetekkel kövezzük magunknak az utat a fejlődés vonalán, mert hiszen mikor minden ok, akkor leülünk és azt hisszük, ez már így is marad, pedig nem, mert a fejlődésünk is folyamatos testi és lelki szinten egyaránt.:-)