Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mi van a halál után? fórum

Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 ... ❯❯
2008. jan. 5. 21:02
Mi a velemenyetek a halalkozeli tapasztalasokrol?Szerintem nagyon tanulsagosak.
479. ac1096844d (válaszként erre: 478. - F2c6cf70f2)
2008. jan. 5. 20:59
Akkor jó:)
2008. jan. 5. 20:56
Nem volt teves gondolat,nagyon jol raereztel.Minden nap olvasgatok itt.
2008. jan. 5. 20:53
Ezek szerint csak egy kósza téves gondolat volt, hogy te már jártál errefelé.
2008. jan. 5. 20:52
Nem vagyok uj,nagyon gyakran jarok ide olvasgatni,erdekelnek a temak,foleg az ezoteria.
2008. jan. 5. 20:51
Miert kerdezed?
2008. jan. 5. 20:50

Hogy buli-e azt nem tudom, csak kérdeztem.

Ezek szerint teljesen új vagy itt?


Akkor üdvözöllek ;)

473. f2c6cf70f2 (válaszként erre: 472. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 20:48
Mas nevvel??? Hat ez naon buli!
2008. jan. 5. 20:43
Kedves Andi. Jártál már errefelé más névvel?
471. ac1096844d (válaszként erre: 470. - F2c6cf70f2)
2008. jan. 5. 20:31

Mindent lehet, hisz semmi sem tilos ;)

Aranyos történet, olvassa el mindenki.

2008. jan. 5. 20:20

Tobbek kozott ilyen dolgok is vannak a halal utan:



Ma kaptam ezt a történetet, és gondoltam megosztom veletek, ismerek olyan embert akinek szintén volt halálközeli élménye és tapasztalt hasonlókat, legalábbis elmondása szerint.

Nagyon sok hasonló türténet van leírva orvosoknál, és soha nem kerülnek nyilvánosságra, mert....

Hadd ne mondjam miért kiderül az írásból...

Tudom, hogy nagyon hosszú történet ez ide a fórumra , de érdemes elolvasni.



"Halálközeli élményem


Patsy Davis cikke


65 éves vagyok, 49 éve élek házasságban. Már nyugdíjba vonultam, 4

gyermekünk és 9 unokánk van, akik mind nagyon közel élnek hozzánk.

Szeretnék pár szót szólni arról, hogy honnét jöttem, aztán elmesélném

a halálközeli élményemet. 1931-ben születtem a Kansas állambeli

Anthony-ben. 3 fiú-, 2 lánytestvérem van, és egy féltestvérem, aki

lány. Negyedik osztályos koromban egy tanyára költöztünk, és ott

éltünk 5 évig. Utána átköltöztünk egy farmra, ahol 2 évig maradtunk. A

családom ezután a Kansas állambeli Atticába települt át.


12 évesen kezdtem dolgozni, nyáron. 14 éves voltam, amikor alkoholista

apám közölte velem, hogy menjek el. Azt mondta, csak egy főnök lehet a

családban, az pedig ő, és mivel erősebb voltam nála, távoznom kellett.

Még aznap elmentem Hutchinsonba, a féltestvéremhez. Kosztért és

kvártélyért dolgoztam az éttermükben. Iskolába is jártam. Félévkor

behívattak az igazgató irodájába, és tudtomra adták, hogy 500 dolláros

tandíjat kell fizetnem. Nem volt 500 dollárom. Ráálltak arra, hogy

befejezhessem az évet, de újabb évet már nem kezdhettem el. Következő

júniusban férjhez mentem. 1959-ig Hutchinsonban laktunk; ezután a

Washington állambeli Rentonba költöztünk.


A keresztény egyház szellemében nevelkedtem, olyan légkörben, ahol szó

szerint vették a Bibliát. 12 évesen kereszteltek meg, és hittem abban,

hogy ha megkeresztelkedés nélkül hal meg az ember, pokolra jut. Hittem

is a pokolban. Nagyon vallásos voltam. Azért emelem ki ezt, mert nem

szokványos halálközeli élményen estem át, ami furcsa, ha figyelembe

vesszük ezeket az előzményeket.


1965-ban egy autósétteremben dolgoztam Rentonban. Ekkor már 4

gyermekem volt, a férjem pedig vonalvizsgálóként dolgozott a villamos

műveknél. Visszeres lettem, ami családi örökség. Segédlelkész voltam,

és tanítottam az egyházi vasárnapi iskolában. A családom, az egyházam

és az otthonom körül forgott az életem. Hetente kétszer jártam

bowlingozni. Kezdett nehezen menni a játék, mert 2 menet után

felmondta a szolgálatot a bal lábam, és nem tudtam ráállni. Elmentem

orvoshoz. Azt javasolta, forduljak szakorvoshoz, hogy meg tudja

állapítani, el lehet-e távolítani a visszeret a bal lábamból. El is

mentem, és megállapodtunk az operációban. Rutinműtét volt, és csak 3

napig kellett kórházban maradnom.


Befeküdtem a kórházba, és megoperáltak. Másnap már felkeltem, és

jártam egyet. Csak az volt szokatlan, hogy kétszer is a padlón

találtam magam, és nem emlékeztem rá, hogy kerültem oda. Harmadnap

hazamentem. Jól éreztem magam. Másnap átmentem egy teára a

szomszédomhoz, Pearlhöz. Ahogy ott ültünk, hirtelen furcsán kezdtem

érezni magam. Szóltam Pearlnek, hogy hazamegyek, és lefekszem egy

kicsit. Felajánlotta, hogy elkísér, de mondtam, hogy nem kell, minden

rendben, később még beszélünk. 15:00 felé járt az idő.


Átkeltem az úton, felmentem egy kis gáton, és a garázs közepéig

jutottam, amikor hirtelen az történt, hogy a testem felett lebegtem,

ami a garázsban feküdt. Nem volt mozgás-érzetem, és nem féltem.

Teljesen tudatos voltam. Lenéztem, és eltűnődtem, vajon miért fekszik

a testem a földön, én pedig miért vagyok a levegőben. Arra gondoltam,

érdekes, hogyan néz ki a testem. Még sosem láttam ilyen szögből.


A szomszéd az utca túloldalán látta, hogy elesek, és átrohant,

miközben Pearl nevét kiáltozta. Pearllel felnyalábolták a testem,

bevitték a házba, és lefektették az ágyra. Végig ott repültem velük.

Az ágyam végénél volt egy könyvszekrény. Leszálltam a tetejére, és

onnan néztem, hogy sikertelenül próbálják újraéleszteni a testemet. 4

gyermekem az ágy végénél állt, ők is láttak mindent. Pearl szólt a

lányomnak, hogy hívja a mentőket. A lányom bement a nappaliba, és

kihívta őket. A testem mindent kiadott magából, ami benne volt, ők

pedig megpróbálták feltakarítani. Az összes ruhát leszedték rólam,

csak egy pólót hagytak meg. Megérkezett a mentő, két mentős bejött,

hordágyra tették a testem, és kivitték a mentőautóba. Szóltak

Pearlnek, hogy szálljon be ő is, ő pedig elmondta nekik, hogy csak

tegnap jöttem haza a kórházból. Shirley, a másik szomszéd közölte,

hogy szól Billnek, a férjemnek, hogy jöjjön utánunk a kórházba. Amikor

a mentőautóba tették a testem, én is odaszálltam. Úgy tűnt, nincs vele

semmi kapcsolatom. Csak az járt az eszemben: milyen érdekes minden!


A sofőr bekapcsolta a szirénát, és elindultunk a kórházba. A mentős

megpróbálta újraéleszteni a testem. Pearl elmondta neki, mi történt, ő

pedig próbálta megtalálni a pulzusom. Oxigénmaszkot tett a testem

szájára, és háromszor is elektromos sokkot adott a mellkasra; mindig

megnézte a pulzust is. A kórház felé félúton abbahagyta, és szólt a

sofőrnek, hogy kapcsolja ki a szirénát. Halott voltam. A sofőr

kikapcsolta, Pearl sírásra fakadt.


Megfordultam, és fénybe merültem. Teljes mértékben egy voltam a

szeretettel, a feltétlen szeretettel. Tudtam, hogy most végre teljes

vagyok. Sosem éreztem korábban ekkora biztonságot és szeretetet.

Szeretet vett körül, és teljesen elfogadott. Eltűnt mindaz, amit

hallottam és tudtam, és minden tudást tudtam. Tudtam, hogy Krisztus

nem halt meg a kereszten, és hogy nincs se bűn, se gonosz. Tudtam,

hogy már a teremtés pillanata óta létezem, hogy mindig is létezni

fogok, és hogy minden tudat a valamivé válás cseleketében van. Tudtam,

hogy 900-szor éltem a fizikai valóságban, és meg is néztem ezeket a

kifejeződéseket; mindegyiket szemügyre vettem. Átéltem, mit is értünk

azalatt, hogy szabad akaratunk van, és hogy mi választunk mindent.

Nincsenek abszolútumok.


Az összes gondolatot, amit valaha is választottam, végigkövettem

természetes végkifejletéig. Mindenkit láttam, akire hatással voltak.

Tudtam, hogy beszélő vagyok, hogy mindig is az voltam, és hogy az

entitások és kifejeződéseik között szállítok információkat. Azért

voltam a fizikai valóságban, mert elérkezett az ideje annak, hogy a

fizikai lény éretté váljon, és elfogadja felelősségét azért, amit

teremt, és hogy felismerje, hogy ő teremti a valóságát. Ekkor tudtam,

hogy vissza kell térnem, mert még nem ért véget a szerepem. Azt is

tudtam, hogy 2010-ben fogok meghalni, és hogy a saját testnedveimbe

fulladok majd bele. Aszerint teremtem majd meg a saját halálomat,

ahogy választottam. Megfordultam, és a kórházban voltam a

mentőszolgálatos teremben.


Ott volt Bill, Pearl, 2 mentős, 2 rendőr, egy orvos, aki Bill-lel

üvöltözött, és egy ápolónő, aki az asztal végénél állt, ahol a testem

feküdt, ami le volt takarva egy lepedővel. Az orvos azt mondta

Billnek, hogy végletekig vitt alultápláltságban haltam meg. Azt

kiabálta, hogy a nők megölik magukat, mert megpróbálnak vékonyak

lenni. Bill próbálta elmondani neki, hogy csak tegnap vitt haza a

kórházból, és hogy lehetetlen, hogy szélsőséges alultápláltságban

haltam meg. A testem fölé szálltam, és belesüppedtem.


El szeretném mondani, milyen érzés volt, amikor beléptem a testembe.

Sosem éreztem még ekkora örömet. Lenyűgözött ez a csodálatos test,

amit teremtettem. Minden egyes sejt tudatát éreztem a testemben.

Éreztem a vér örömét, ahogy áramlik a vénákban, és a közreműködést az

új élet teremtésében; minden egyes sejt dalolta a maga energiáját.

Igazán értettem, mit jelent az "I sing the body electric" kifejezés

[*]. Teljesen rabul ejtett ez a csodálatos teremtmény, amit önmagam

összes része teremtett, és a szeretetteljes kooperáció összes sejtem

között, melyek összefogtak, hogy megteremtsék ezt a Patsy nevű,

bámulatos testet.


Csatlakoztam az élet dalához, mindegyiküknek köszönetet mondtam, és

magasztaltam őket. Éreztem, ahogy az energia átutazik idegpályáimon a

rendeltetési helyére. Mennyire eleven és vitális ez a test! Milyen

bámulatos teremtmény, és milyen szépen működik együtt, tökéletes

szinkronban, miközben túláradóan ünnepli az életet! Amíg viselem ezt a

testet, sosem feledem, mit éltem át abban a pillanatban.

Rázkódni kezdett a testem, és a földre esett róla a lepedő. A nővér

felsikoltott. Az orvos odarohant az asztalhoz, és leszidta. Felültem,

és megpróbáltam felkelni. Táncolni akartam, és dalolni, mert annyira

örültem, hogy élek. Az orvos lenyomott az asztalra, és utasította a

nővért, hogy hozzon egy injekciót. Küzdöttem vele, hogy felkelhessek,

aztán hirtelen rájöttem, hogy tudom, mit gondolnak a jelenlévők, és

hogy mindenki meg van rémülve. Lenyugodtam, és mozdulatlanul feküdtem.

Elmondtam az orvosnak, hogy jól vagyok, és nincs szükségem injekcióra.

Annyira meg volt ijedve, hogy alig mert hozzám érni. A nővér a

közelembe se akart jönni.


Mindenki ledermedt, mozdulatlanul állt a helyén. Az agyuk nem tudta

feldolgozni, aminek a szemük a tanúja volt. Ráébredtem, hogy

farkaséhes vagyok, és ételre van szükségem. El is mondtam az orvosnak.

Ő szólt a nővérnek, hogy kerítsen egy beteghordozót, aki felkísér egy

kórterembe. Aztán azt mondta Billnek, hogy jöjjön velem. Majd odament

az íróasztalához, és papírokat kezdett kitöltögetni. Értettem, hogy

képtelen arra gondolni, ami az imént történt, és hogy fél tőlem.


Megérkezett a beteghordozó, és Bill kíséretében odamentünk a lifthez.

Elcseverésztem a beteghordozóval, Bill pedig a lehető legtávolabb

maradt tőlem. Tudtam, hogy valahogy segítenem kell neki, mert haza

kell mennie, és el kell mondania a gyerekeknek, mi történt. Elmondtam

Billnek, hogy rendben vagyok, menjen haza, és mondja el a gyerekeknek,

hogy holnap már otthon leszek. Egy szót sem szólt. Csak odahajolt

hozzám, megcsókolt, aztán lement a lifttel.


A beteghordozó azt mondta az emelet nővérkéjének, hogy mindenki úgy

viselkedett a mentőszolgálatos teremben, mintha kísértetet látott

volna. A nővérke megkérdezett, láttam-e kísértetet, mire közöltem,

hogy nem, de nagyon éhes vagyok, és megkértem, szerezzen nekem valami

ételt és italt. Azt mondta, a konyha már zárva van, mert 22:00 óra

felé jár az idő, de megnézi, mit tehet. Egy olyan kórteremben

helyezett el, ahol már volt két másik nő, és szólt, hogy maradjak

csöndben. Kiment, én pedig felébresztettem őket, és szóltam nekik,

hogy bulizni fogunk. Énekeltem, vicceket meséltem, és épp táncikáltam

a szobában, amikor az ápolónő visszaért. Közölte, hogy feküdjek vissza

az ágyba, egyek, és maradjak csendben, különben le kell kötöznie.

Úgyhogy visszafeküdtem.


A szobatársaim elaludtak, én pedig egész éjjel ébren feküdtem.

Elolvastam minden elmét a kórházban, és mindenki álmait bejártam. A

haldoklóknak segítettem a távozásban, és elmagyaráztam nekik, hová

mennek. A csecsemőkkel, akik csak nemrég léptek be ebbe a valóságba,

hosszas beszélgetéseket folytattam, és elmondták nekem, miért

döntöttek úgy, hogy eljönnek, és miért választották a szüleiket.

Azoknak, akik féltek és szenvedtek, segítettem meglátni, hogy

valójában ők választották a szenvedést, és hogy azt kell választaniuk,

hogy nem szenvednek, mert felesleges.


Másnap reggel bejött a neurológus, és sok kérdést tett fel nekem.

Megbökdösött egy tűvel. Olvastam az elméjében, és azt mondtam neki,

amit hallani akart. Úgy ment el, hogy azt gondolta, igaza volt; hogy

csak egy kis érzelmi problémám van, amit a stressz okozott, és hogy

pihenést fog javasolni. Én ültettem bele ezeket a javaslatokat az

elméjébe. Aznap délután bejött dr. Zeck is, a sebészem. Leült, és

megkérdezte, mi történt. Olvastam az elméjében, és tudtam, hogy tudja:

meghaltam. Azt mondtam neki, hogy nem hinne nekem.


Így felelt: "De igen, hinnék magának; konzíliumra kell mennem, és el

kell mondanom a kollégáimnak, mi történt, és hogy miért engedem haza.

Sebész vagyok, mindennap szembenézek a műtőasztalon ellenségemmel, a

halállal, és minél többet értek meg belőle, annál jobban tudok

segíteni a betegeimnek. 500 páciensem tapasztalta már meg a halált,

kelt életre aztán, és mesélt róla. Egy tapodtat sem mozdulok, míg el

nem meséli, mi történt."


Úgyhogy elmondtam neki.


Azt mondta, az aktámat beteszi a többi közé, és a halála után

megsemmisítik majd. Megkérdeztem, mihez kellene kezdenem, ő pedig így

felelt: "Nem tudom. Teljesen meg fog változni az élete, én pedig nem

tudom megmondani önnek, hogyan élje." De hol vannak a többiek, akik

ezt átélték?


Azt felelte, nem mondhatja el. Azt is mondta, hogy senkinek ne

beszéljek arról, ami történt, különben elmegyógyintézetbe zárnak.

Elmondtam neki, hogy olvasni tudok az elméjében, ő pedig azt felelte,

hogy igen, tudja. Azt mondta, idővel elveszítem majd ezt a képességet,

de az elején segíteni fog abban, hogy alkalmazkodjak az új

tudatosságomhoz. Azt is mondta, hogy hivatalosan 1 órán át voltam

halott, de szerinte több óra is volt az. Aznap hazamentem. Nem

találkoztam vele azóta.


Igaza volt. A feje tetejére állt a világom. Következő vasárnap

elmentem a templomba, és képtelen voltam végigülni az

istentiszteletet. Fel akartam állni, és mindenkinek elmondani, hogy ez

az egész tévedés, és hogy milyen csodálatosak vagyunk. Majdnem egy

hónapig tudtam még olvasni mások elméjében, aztán lassan a háttérbe

szorult ez a képesség. Most a beszélői szerepemben használom. Kutatni

kezdtem a hozzám hasonlók után. Felkerestem a pszichés közösséget, és

azt láttam, hogy ők is azt tanítják: áldozatok és erőtlenek az

emberek.


Ha folyton önmagadon kívül keresed a válaszokat, sosem leled meg a

bölcsességet. Már megvan benned az összes válasz, ezért mindig befelé

kell tekintened.


1974-ben azt mondta nekem egy tenyérjós, hogy menjek a Washington

állambeli Lacey-be, ezen belül egy bizonyos házba, és ott majd

megtalálom a hangom. Elmentem, s amikor megérkeztem, kopogtam az

ajtón. Egy fiatalember nyitott ajtót. Beinvitált, és elmondta, hogy

"Gene" pár perc múlva megérkezik. 15 perc múlva be is lépett Gene, én

pedig felismertem. A tanárom volt Atlantiszban, és arra használta a

tanítványait, hogy előnyre tegyen szert az ellenségei fölött. Így

szólt: "Már vártam." Lekísért az alagsori könyvtárába, és odaadta

nekem a Seth beszélt. Azt mondta, ez majd megadja nekem a nyelvet,

amire szükségem van a munkámhoz. Hazamentem, elolvastam, és pontosan

az állt benne, amit a fényben megtudtam. Gene két évvel később meghalt

agytumorban. Két évig segített nekem felkészülni a beszélőként

betöltendő szerepemre.


Azóta az összes Seth-könyvet beszereztem, és kutatni kezdtem más

sethiánusok után. Egy évvel ezelőtt megtaláltam a Sethworks-öt, s

azóta is aktívan jelen vagyok ott. Most könyvet írok beszélői

szerepemről és az életemről. Az azóta eltelt években azok szerint az

elvek szerint éltem, melyeket a fényben tanultam. Sok minden történt

velem, és ezek benne lesznek a könyvben.


Látják, nem szokványos halálközeli élményt éltem meg. Elmentem a helyi

HKÉ-közösségbe itt, Seattle-ben, és elmondtam a sztorimat, ők pedig

megkértek, hogy ne menjek többet, mert azt mondtam, hogy tudom:

Krisztus nem halt meg a kereszten, legalábbis ebben a valószínűségben

nem. Alagúton sem mentem át, és mással sem találkoztam. Végig teljesen

tudatos voltam. Igazából egy hétig nem is aludtam az esemény után.


Manapság rendszerint csak 4 órát alszom. Sosem aludtam többet

egyszerre öt óránál. Nem félek sem a haláltól, sem semmi mástól. A

pillanatban élek. Kitűnő az egészségem, és azt teremtem, amit akarok.

Nem használok drogokat, alkoholt, és nincs biztosításom. Sosem

találkoztam idegennel, és nem tudom, mit jelent a "szégyenlős" szó.

Sosem volt honvágyam, és mindenhol otthon vagyok, ahol vagyok.

Nagyszerű kaland volt az életem. Két világ közt állok, és könnyedén

mozgok közöttük."


Szerintem ilyesmit is lehet tanulmanyozni!

2008. jan. 5. 19:43

Tanulmányozd a keresztény teológíát, és akkor megérted.

De ne kérdezz, ha már előre eltökélten ragaszkodsz egy válaszhoz.

Kb 40 igehelyet idéztem, ami Jézust Isten Fiának vallja.

Nem mondhatod, hogy elfogadod a bibliát elejétől a végéig, mert akkor pl. ezen Igékkel nem tudsz mit kezdeni.

Az írás nem hazudik, és nem is mond ellent önmagának.

468. abe24d45e1 (válaszként erre: 467. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 19:36
Es mi van a masikal amitt en irtam azok akkor nem igazak?Abban vilagosan le vannak irva dolgok vagy megse?
2008. jan. 5. 19:32

Ez volt a válaszom, olvasgass, és megérted.

Jézus Istenfiúsága a kereszténység alapja.

Lásd Péter hitvallását, és a többi Igét.

Én elfogadom Jézust Isten Fiának, s nem egy prófétának vallom a sok közül. És ezt a bibliára alapozom, s mellékeltem az Igéket, hogy miért is.

466. abe24d45e1 (válaszként erre: 461. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 19:29
Nem valaszoltal amitt kerdeztem.
2008. jan. 5. 19:24
Nem hallom amit kérdezel, mert valami lökedék azt kiabálja, hogy MYLY:)
464. 0c97fbb607 (válaszként erre: 463. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 19:23
Miért kiabálsz ,mi van?:)
2008. jan. 5. 19:22
Mylyyy:D
2008. jan. 5. 19:20

"ilyetén inkább félek az életet mint állandó bűnsorozatok kivédésének szentelő emberektől, persze csakis az egy tiszta hit nevében. "


Ez nagyon ott van!:)))

Na ezt nem tudtam megfogalmazni ,amikor azt írtam ,hogy távoltartom magam mindenfajty gyülekezettől.

Egyetértek!:)))

461. ac1096844d (válaszként erre: 458. - Abe24d45e1)
2008. jan. 5. 19:13

Parancsolj:


Máté 2/15 ,3/17, 16/15-17, 17/5, 27/54,


Márk 1/1, 1/11, 3/11, 5/7, 15/39


Lukács 4/3


János 1/32-34, 3/16-17, 3/36, 10/36-38, 11/25-27, 20/31


Apostolok Cselekedetei 3/13, 4/30, 8/37, 9/20, 13/32-33


II. Korinthus 1/19


Zsidó levél 1/1, 1/5, 4/14


2.Péter 1/17-19


1.János 1/3, 1/7, 3/8, 4/14-15, 2/22-23, 5/5 5/9-13 5/20


2.János 7,8,9


Jelenések 2/18


Olvasni, olvasni.

Bizony mindenki maga dönt ;)

2008. jan. 5. 19:10
Ért itt valaki az álmokhoz? Halottal kapcsolatos.
2008. jan. 5. 19:06

"A JO Isten ovjon meg a buntetesetol es az itelett napi fajdalomtol."


főleg ez, a beszélgetés előzményét tekintve.

458. abe24d45e1 (válaszként erre: 457. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 19:00

Akkor azok az igek amiket irtam neked:

[jn 5,37]

]1tim6,16]

[kiv33,20]

[iz45,18-19]stb. oszovetseg es ujszovetsegbol van idezve hazugsag?olvasd el megegyszer csak ,en nem akarlak teged meggyozni semirol mindenki maga dont tudod.En nem azert nem fogadom el Jezust [a.s.]Isten fianak, mert Mohammed [s.a.s.]ezt mondta ,mi Isten tanitasat es torvenyeit fogadjuk el es tartjuk be.Es nem lenne csoda az iszlamra vagni ,hogy hazugsagot mond.

457. ac1096844d (válaszként erre: 454. - Abe24d45e1)
2008. jan. 5. 18:47

Sok hitető vallotta már magát Jézusnak.


De én azt mondom, hogy az Írás határozottan és egyértelműen kijelenti, hogy Jézus az Isten Fia.

Harmincegynéhány igehelyet találtam.

Miért lenne az evangélium hazugság?

A te idézésed szeriont viszont Jézus nem lehet az Isten Fia, mert Mohamed ezt mondja.

Valamelyik csak nem a valóságot állítja.

Hmmm?

456. abe24d45e1 (válaszként erre: 453. - Spinneli)
2008. jan. 5. 18:45
Az utolso mondatodat nem ertem.Mihez nincs jogom.Mivel bantotalak vagy mitt irtam ami nem tetszet?
2008. jan. 5. 18:44

ha ilyeneket kellett keresni: VI(V lefordítva) és IV.

Akkor nekem nincs ilyenem.

454. abe24d45e1 (válaszként erre: 446. - Ac1096844d)
2008. jan. 5. 18:39
Viszaterve amit irtal az anti Krisztus [vagyis a hamis Mesias] Jezus majd le fog szalni a foldre es megoli a Disznot es az anti Krisztust.Az antiKrisztus megjelenese a vilagon az itelett nap kozeledesenek egyik jele lesz meg,a homlokan fogja irni:Hitettlen az egyik szemevel pedig vak lesz. 40nap alatt fogja bejarni a foldett es csodakat fog tenni,Isten engedelmevel azert ,hogy az emberek azt higyek ,hogy o az Igaz Jezus Krisztus,sok embert fog magaval ragadni vagyis sokan fognak hinni benne.De Jezus megoli ott,es a disznot.Figyelj nem en allitottam es nem is en irtam az Evangeliumot,Torat, en csak ideztem belole .Ezzek szerint akkor mar nem ugy irjak benne az iget mint regen?Azert nem irtam a Koranbol mert akkor az lett volna a baj,ezek szerint az evangelium hazugsag?
453. spinneli (válaszként erre: 438. - Abe24d45e1)
2008. jan. 5. 18:38

nem félek istentől, a vele való kapcsolatomat, nem ez az érzés irányítja, sem pedig generálja.

ilyetén inkább félek az életet mint állandó bűnsorozatok kivédésének szentelő emberektől, persze csakis az egy tiszta hit nevében.

(az ilyenek gondolják pölö, hogy egy abortuszt végző nőnek is halállal kell halnia például, sztem ez a felfogás jóval ijesztőbb.)

Plusz, aki ezen megélési módját már felhatalmazásnak veszi, hogy mások "bűnei" felett itélkezzen, persze Isten nevében.

Ez utóbbit éreztem a hsz.-eidben, és nem gondolom, hogy ehhez jogod lenne, pláne, ha egy istenében bizonytalanabb ember is részt vesz a társalgásban.

A számokat nem látom, de igyekszem.

452. 5cb4354c81 (válaszként erre: 451. - Abe24d45e1)
2008. jan. 5. 18:22
Oké, ha így nézzük, akkor ott vannak a számok. Nem tudtam, hogy így hívják.
451. abe24d45e1 (válaszként erre: 445. - 5cb4354c81)
2008. jan. 5. 18:19
Csak azt kerdeztem ,hogy lattad-e?Nem ismerlek azt sem tudom kivagy es hol elsz csak azt kertem nezd meg.Hazudtam?Nem mert nincs amiert.Szerinted ez is hazugsag amit az iszlam vallasu emberek kitalalnak?[leneb leirtam a forditasat az iszlam szonak.]koszonom ,hogy megnezted, ti amugy tudtatok ,hogy 99neve van Istenek?
❮❮ ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook