Mi van a halál után? (beszélgetős fórum)

Ja! Hogy te időrendi sorbarendezést írtál! Hát úgy olvastam. Általában időrendben olvasom a hozzászólásokat, különben honnan tudnám, hogy mire mi a válasz.

Nem ilyenformán van gondom a hozzászólásaiddal, hanem olyan szempontból, hogy nagyon egyben van az egész, semmi kiemelés, semmi hozááfűzés, és egy idő után elvesztem azt a lelkesedést, amivel olvasni kezdem, és már kicsúszik a kezemből.

Ezért irtam én is, hogy ezen ha változtatnál, akkor szívesebben olvasnák az olyan emberek is, mint én, akiknek nem erősségük a hosszú távú koncentrálás.

Erre írtam azt is, hogy dehát, ez az én bajom, (meg a hozzám hasonlóké). :(

Azt gondolom az az elbizakodottság, hogy a bibliát siccelted, gondolván, hogy sikerült értelmezni.

Másként értelmezed az biztos, mivel amire kilukadtál, az szembemegy s ellentmond igen sok egyértelmű Igének.

Elolvastam,ertelmeztem es azutan lett sicc".

Bizonnyara en maskent ertelmeztem mint te de honnan tudod hogy te jol erted?Nem vagy egy kisse elbizakodott?

No látod csak bevallod, hogy neked sicc a biblia, akkor meg ne zavarjon, ha azzal vádolnak, hogy nem igazán érted:)

Bobike lehet hogy otthon volt abban a témában, amiben te is, ám ő a reinkarnáció vonalán haladt, én meg a bibliáén.

nagyon érdekel :)

írd meg esetleg priviben a linkeket, megköszönném.

Na jo hat te nosztalgiazni jossz ide en meg litaniakat irok.Na es?

Akinek nem inge, nem veszi magára. ;)

Szerintem akit erdekel az el is olvassa.

En elolvastam a szabalyzatot.

Legalább, ha nem is név szerint, de virtuálisan köztünk van Bobike. :)

Virtualisan sem es a valosagban sem Bobike" vagyok.Amugy tobb Bobike-Bobe-Bobcsi es ehez hasonlo latogatok vannak itt.

Te is olvasd el, mar amennyiben tobb neven vagy fenn. ;

Azert batorkodtam azt irni, amit irtam, mert az emberek a terjedelmet latva nem biztos, hogy olyan lelkesedessel fogjak olvasni, ahogyan te idezojelek nelkul is masolod.

Nem volna egyszerubb, ha a linket masolnad be es akit erdekel, az szemezgethetne belole?

Mindenképpen olvasd el a FÓRUMSZABÁLYZATOT

"A bibliai "Vagyok" után valójában van egy kérdőjel. "Vagyok? Ki vagyok én?"

A teremtésben Isten fedezi fel saját magát(siccc), minden elképzelhető módon, egy folyamatos, végtelen felfedezés, kutatás mindannyiunkon keresztül."

Nekem az egesz biblia nagyobb "sicc"Es nekem ez sokkal de sokkal hihetobb mint a biblia,de lehet hogy csak azert mert nem vagyok tul gyermeteg"a biblia felfogasahoz.

Es lehet hogy az a Bobike is sokkal tobbet ertett meg mint te.

Visszatérés a Földre

Megkezdtem visszatérésem az életciklusba. Soha nem fordult meg a fejemben, és nem is mondta senki, hogy ugyanabba a testbe jövök vissza. Ez egyszerűen mellékes volt. Teljes mértékben megbíztam a fényben és az életfolyamatban. Amint a folyam összeolvadt a nagy fénnyel megkértek arra, hogy soha ne felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és érzéseket, amelyeket a másik oldalon tanultam.

Volt egy "Igen", aztán egy csókot éreztem a lelkemen.

Majd visszavittek a fényen keresztül a sűrűbb rezgések világába újra. Ebben a fordított folyamatban talán még többet tanultam mint odafelé. Hazajöttem, és leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusáról. Az összes apró kérdésemre választ kaptam.

"Hogy működik ez? Hogy működik az?" Tudtam, hogy ujjászületek.

A Föld egy nagy energia feldolgozó, és ebből egyéni tudatok fejlődnek ki mindannyiunkban. Elöször gondoltam úgy magamra, mint emberre, és boldog voltam, hogy az lehettem. Abból amit láttam, még az is boldoggá tett volna, ha egy kis atom lehetek az univerzumban. Egyetlen atom. Így hát Isten emberi részének lenni.. ez a legfantasztikusabb áldás. A legvadabb elképzeléseket is meghaladó mértékű áldás. Része lenni ennek a tapasztalatnak: lenyűgöző és csodálatos. Mindannyian, függetlenül attól kik vagyunk, el van szúrva az életünk vagy nem, áldás vagyunk a bolygó számára, ott ahol éppen vagyunk.

Így hát keresztül mentem a reinkarnációs procedúrán arra számítva, hogy egy csecsemő leszek valahol. De kaptam egy leckét arról miképp fejlődik az egyéni öntudat és önazonosság. Így hát ugyanabba a testbe jöttem vissza.

Nagyon meg voltam lepve, amikor kinyitottam a szemem. Nem is tudom miért, mert értem a dolgot, de mégis nagyon meglepett, hogy ebbe a testbe térek vissza, a saját szobámba, ahol úgy tűnik éppen valaki kisírja a szemét fölöttem. A hospice gondozónőm volt. Másfél órája volt már, hogy holtan talált engem. Biztos volt benne, hogy halott vagyok, a halál minden jele jelen volt, már kezdett beállni a a hullamerevség. Nem tudjuk mennyi ideig voltam halott, csak azt hogy másfél órával azelőtt talált rám holtan. Tiszteletben tartotta kívánságomat, hogy hagyják a holtestemet békén pár órán keresztül, ameddig csak lehetséges. Volt egy összetett sztetoszkópunk, és számos egyéb módon is ellenőrizni tudta az életfunkciók meglétét vagy éppen hiányát. Szóval igazolni tudja, hogy valóban halott voltam.

Ez nem egy halál közeli élmény volt. Én magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán keresztül. Amikor megtalált rámtette a sztetoszkópot ilymódon ellenőrizve a szívverést és a vérnyomást, és rajtam is hagyta másfél órán keresztül. Amikor felébredtem, láttam kint a fényt, és megpróbáltam kikelni az ágyból, de csak az lett a vége, hogy kiestem belőle. Ő hallott egy hangos csattanást, berohant és ott talált engem a padlón.

Amikor magamhoz tértem, nagyon meg voltam lepve, és illetődve attól, ami velem történt. Elöször is, az utazás összes emléke, amivel rendelkezem most, akkor nem volt velem. Állandóan kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: "Életben vagyok?" Ez a világ inkább látszott álomnak, mint a másik.

Három nap után ismét normálisan éreztem magam, a tudatom azonban tisztább volt mint valaha is az életben előtte, és egész más. Az utazás emlékei később visszajöttek. Többé már nem voltam képes bármi rosszat látni az emberekben, akikkel találkoztam. Egyikben sem. Régebben nagyon ítélkező voltam. Sok emberről úgy gondoltam, hogy elfuserált alak, sőt ami azt illeti mindenki az volt rajtam kívül. De most már világosan látok ebben a dologban. .

Három hónappal később egy barátom ellenőrző vizsgálatot javasolt. Elmentem, és tetőtől talpig oda vissza végigpásztáztak. Igazán jól éreztem magam, így hát féltem attól, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem az orvos a klinikán nézegette a régi és az új felvételeket, és azt mondogatta: "Nos, itt most nincs semmi..."

Azt mondtam: "Igazán? Akkor ez egy csoda?"

Ő azt felelte: "Nem, ilyen dolgok történek, úgy hívják spontán visszahúzódás."

Egyáltalán nem volt meghatva. De én igen, mert ez egy csoda volt, még akkor is, ha senkit nem érdekel.

A tanult leckék

Az élet értelmének vajmi kevés köze van az értelemhez. Az univerzum egyáltalán nem egy intellektuális folyamat. Az értelem segít, nagyon jó dolog, de most az összes folyamatban a szívünkkel és a bölcsebb felünkkel veszünk részt.

A Föld centruma egy nagy energia átalakító, pont úgy, ahogy a Föld mágneses teréről készült ábrák mutatják. Ez a mi ciklusunk, visszahúzza a reinkarnálódott lelkeket, és kilőki őket újra. Az emberi szint elérésének jele, hogy személyes tudatot kezdesz fejleszteni. Az állatoknak csoport lelkük van, és csoportlélekbe születnek újra. Egy szarvas nagy valószínűséggel szarvas marad örökre. De emberként születve, akár nyomorék akár géniusz az illető, azt mutatja, hogy az individuális tudat fejlesztésének ösvényén van. Ami persze maga is egy csoport része, az emberiségé.

Láttam, hogy a fajták egyéni csoportosulások. A nemzeteknek, mint pl a franciáknak, németeknek vagy a kínaiaknak megvannak a saját személyiségjegyeik. A városoknak is, a helyi csoportok lelkülete, vonz bizonyos embereket. A családoknak is csoport lelkük van. Az egyéni identitás úgy fejlődik, mint a fraktál ágai, a csoport lélek kutatja az egyéniségünket. A különböző kérdéseket, amelyek mindannyiunk számára nagyon nagyon fontosak. Ez az ahogy az Istenség felfedezi saját magát - rajtad keresztül. Szóval, kérdezz és keress. Meg fogod találni az Énedet, és abban Istent, mert az Éned csak Istenből való.

Továbbá, azt is elkezdtem látni, hogy minden egyes ember lelki társ. Ugyanannak a léleknek részei vagyunk, fraktálszerűen eltérő módon, más más irányokban teremtve, de azért az még mind ugyanaz. Most visszatekintve minden egyes emberi lényre, akivel valaha is találkoztam, látom, hogy lelki társam ő, pont az akit mindig is kerestem. S mindezen túl, a legnagyobb lelki társad, akid csak lehet, az te magad vagy. Mi mind nők és férfiak vagyunk. Megtapasztaljuk ezt az anyaméhben, és a reinkarnáció állomásaiban is. Ha a legnagyobb lelki társadat önmagadon kívül keresed, soha nem fogod megtalálni, mert nincs ott. Épp úgy, ahogy Isten sincs "ott." Isten itt van. Ne tekints "kifelé" ha Istent keresed. Befelé kell tekintened, az Énedbe. Kezdjed el a legbensőségesebb szerelmi kapcsolatot, amiben valaha is részed volt, ... az Éneddel. Mindent szeretni fogsz vele kapcsolatban.

Leszálltam oda, amit pokolnak nevezhetnél, és nagyon meglepő volt. Nem láttam ott Sátánt vagy gonoszt. Ez egy leszállás volt minden személy saját testre szabott gyötrelmébe, szándékos figyelmetlenségébe, és a tudatlanságának sötétségébe. Olyannak tűnt, mint egy gyötrelmes örökkévalóság. De a körülöttem lévő több millió lélek mindegyikének világított egy apró csillag. Viszont egyikük sem hederített rá egy fikarcnyit sem. Annyira el voltak foglalva a saját szomorúságukkal, traumájukkal és szerencsétlenségükkel. De ami örökkévalóságnak látszott, megváltozott miután elkezdtem hívni azt a fényt, ahogy egy gyerek hívja a szüleit, hogy segítsenek neki. Akkor a fény kinyílt és alagúttá alakult, odajött egyenesen hozzám, és elszigetelt minden félelemtől és fájdalomtól. Ez a helyzet valójában a pokollal.

Szóval, amit tanulunk az, hogy fogjuk meg egymás kezét, és fogjunk össze. A pokol kapui nyitva vannak. Összekapaszkodunk, megfogjuk egymás kezét, és kisétálunk együtt a pokolból.

A fény odajött hozzám és egy hatalmas arany angyallá alakult. Azt kérdeztem: "Te vagy a halál angyala?"

Azt mondta, hogy ő az én szellemem vagy Magasabb Én mátrixom, ami egy nagyon ősi részem. Aztán elvitt a fényhez.

A tudomány hamarosan érzékelni tudja majd a szellemet. Nem csodálatos? Olyan érzékeny műszereink lesznek, amelyek alkalmasak ennek a finom energiának vagy szellemi energiának a mérésére. A fizikusok részecskegyorsítókat használnak a szubatomi részek vizsgálatára. Részecske és atomagütközések segítségével egyre kisebb és kisebb részeket választanak le az atomból, ilymódon azonosítva azokat. Ezek a leváló kis részecskék szerencsére igen rövid életűek. Mostanára már lejutottak a kvark szintjére. Egy nap eljutnak ahhoz az apró pici dologhoz, ami az egészet összetartja, és úgy kell nevezniük majd, hogy .......Isten.

Amint láttam, egy olyan világhoz érkeztem, amelyben van egy pont, ahol túlhaladunk minden tudáson, és elkezdjük a következő fraktál, a következő szint teremtését. Megvan hozzá a teremtő erőnk amint láttuk. És ez az, ahogy Isten kiterjeszti magát rajtunk keresztül.

Visszatérésem óta megtapasztaltam a fényt spontán módon, és megtanultam, miképp lehet abba az űrbe jutni bármikor a meditáció segítségével. Bármelyikünk meg tudja tenni. Nem kell hozzá meghalnod. Megvannak hozzá az eszközeid, már rendelkezel a megfelelő kapcsolattal hozzá.

A test a legcsodálatosabb fény lény. Hihetetlen fénynek egy univerzuma. A szellem nem indít minket arra, hogy lelbontsuk ezt a testet. Nem ez történik. Hagyd abba, nem kell Istenné válnod. Isten válik emberré. Itt.

Az elme, mint egy gyerek rohangál körbe az Univerzumban, ezt követelve, és azt gondolva, hogy ő teremtette a világot. De én azt kérdezem az elmétől:

"Anyádnak mit kellett tennie ezzel? "

Az a következő szintje a spirituális tudatosságnak. Oh! Anyám! Hirtelen feladod az egót, mert nem te vagy az egyetlen lélek az univerzumban.

Az egyik kérdésem a fényhez ez volt: "Mi a Menny?"

Végigvezettek az összes mennyen, ami csak teremtetett: a Nirvánákon, az Örök Vadászmezőkön, mindegyiken. Keresztül mentem rajtuk. Ezek gondolati formák, amelyeket mi teremtettünk. Igazából nem megyünk a mennybe, újra fel leszünk dolgozva. De akármit is teremtünk, egy részünket benne hagyjuk. Az valóság, de nem az egész lélek.

Láttam a keresztény mennyet. Ahogy azt várjuk, egy gyönyörű hely, és ott állsz a trón előtt örök imádásban. Kipróbáltam. Unalmas! Ez minden amit tenni fogunk? Nem akarok senkit megbántani, de ez naív egy kicsit. Van pár menny, amelyik nagyon érdekes volt, és volt pár amelyik unalmas. Néhány ősi nagyon érdekes volt, mint például az amerikai őslakosoké, az Örök Vadászmezők. Az egyiptomiaké is fantasztikus. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te saját interpretációd, feltéve, ha ahhoz a csoporthoz tartozol, amelyik csak egy bizonyos vallás Istében hisz. Akkor nagyon közel vagy, együtt ugyanazon a játszótéren. Habár azért mindegyik egy kicsit különböző. Ez a részed, amelyet ott hagysz. A halál az életről szól, és nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: "Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik az igazi?"

És Isten az felelte, nagy szeretettel: "Bánom is én!"

Ez hihetetlen kegyelem volt. Azt jelentette, hogy szeretett lények vagyunk itt.

Az összes csillag Legfelsőbb Istene azt mondja nekünk: "Nem számít milyen vallású vagy."

Vallások jönnek mennek, változnak. A buddhizmus nem lesz itt örökké, a katolicizmus nem lesz itt örökké, és mind sokkal felvilágosultabbá válik. Az összes rendszerbe most több fény érkezik. Kibontakozóban van egy spirituális reformáció, amely éppen olyan drámai lesz, mint a protestáns reformáció volt annak idején. Sok harc lesz majd, egyik vallás a másik ellen. Mind azt hiszi magáról, hogy ő az egyetlen igaz.

Mindenki azt hiszi, hogy birtokolja Istent, a vallások, a filozófusok. Különösen a vallások, mert ők nagy szervezeteket alakítanak ki a filozófiájuk köré. Amikor Isten azt mondta: "Bánom is én!", rögtön megértettem, hogy ezzel csak mi foglalkozunk. Ez fontos, mert szeretett lények vagyunk. Nekünk számít, és ez az ahol fontos. Amid van, az egy energia egyenlet a szellemvilágban. A Mindenható Isten nem törödik vele, hogy buddhista, protestáns, vagy akármi vagy. Az csak egy kibomló szelete az egésznek. Bárcsak az összes vallás belátná ezt, és hagynák élni egymást. Ez nem lenne minden vallás vége, de ugyanarról az Istenről beszélünk. Élni és élni hagyni. Mindenki másképp látja. És mind hozzáadódik a Nagy Képhez. Mind fontos.

Egy rakás félelemmel mentem át a túloldalra. Féltem a mérgezett hulladéktól, a nukleáris rakétáktól, a népességrobbanástól, az esőerdők kipusztításától. Úgy jöttem visza, hogy szeretem az összes problémát. Szeretem a mukleáris hulladékot. Szeretem a gombafelhőt, az a legszentebb mandala, amelyet eddig létrehoztunk. Mint egy archetipus. És bármelyik vallásnál vagy filozófiánál jobban új tudatszintre hozott frel minket. Ezt tudva talán felrobbanthatjuk a planétát ötvenszer vagy ötszázszor, végül is rá fogunk jönni, hogy mind összetartozunk. Egy darabig még gyártják a bombákat, aztán elkezdjük azt mondani: "Már nincs többé szükségünk erre."

Aktuálisan most biztonságosabb világban élünk mint valaha, és ez még tovább fog javulni. A mérgezett hulladék ügye össze fog hozni mindannyiunkat. Ezek hatalmasak gondok, ahogy Peter Russell mondaná, "lélek méretű" problémák. Van rá lélek méretű válaszunk? IGEN!

Az esőerdők pusztítása le fog lassulni, és 50 éven belül ismét több fa lesz a bolygón. Ha érdekel az ökológia, vesd bele magad, ez az ami egyre inkább előtérbe fog kerülni. Vesd bele magad teljes erővel, de ne legyél depressziós, ha nem sikerül minden úgy, ahogy szeretnéd. Ez is egy nagyobb egész része.

A Föld egyfajta domesztifikációs folyamatban van. Soha többé nem lesz már olyan vad hely, mint valaha volt, de azért lesznek nagy vad vidékek, rezervátumok, ahol a természet gyarapodik. A kertészet és vadvédelmi rezervátumok lesznek jellemzők a jövőben. A népesség növekszik és megközelíti majd az optimális energia szintet, amely ugrásszerű tudati fejlődést eredményez. Ez a minőségi tudatváltozás megváltoztatja a politikát, a pénzügyeket és az energiagazdálkodást egyaránt.

Mi történik, amikor álmodunk? Több dimenziós lények vagyunk. Ehhez világos álmainkon keresztül férhetünk hozzá. Ami azt illeti, ez az univerzum Isten álma. Az egyik dolog, amit láttam, hogy az emberiség egy porszem egy bolygón, ami egy porszem egy galaxisban, ami maga is csak egy porszem. Óriási rendszerek vannak ott kint, és a miénk csak átlagosnak mondható. De az emberi lények már legendásak az értelem kozmoszában. Az incifinci emberi lény, a Gaiáról legendás. Az egyik ok erre az álmodozás. Híres álmodozók vagyunk. Az az igazság, hogy az egész világegyetem keresi az élet értelmét, a mindenség értelmét. És akkor jött egy apró álmodozó a valaha adott legjobb válasszal. Mi álmodtuk meg. Szóval az álmok fontosak.

Mióta meghaltam és visszajöttem, igazán tisztelem az életet és a halált. Halál közeli élményünkben egy nagy titokra nyitottuk rá az ajtót. Hamarosan képesek leszünk addig élni ebben a testben, amíg csak akarunk. Kb 150 év után lesz egy olyan ösztönös érzésünk, hogy ideje csatornát váltani. Egyetlen testben élni örökké, nem olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia transzformációja ebben a fantasztikus energia örvényben, amelyben vagyunk. Most kezdjük látni az élet és halál bölcsességét, és élvezni.

Ahogy most áll a dolog, már örökké élünk. Ez a test, amiben vagy örökké él. Egy végtelen életfolyamból jön, és visszamegy a Nagy Bummhoz, és azon is túlra. Ez a test ad életet a következő életnek a sűrű és a finom energiában. Ez a test már örökké él.

"Fogjunk össze, kéz a kézbe, és sétáljunk ki együtt a pokolból."

Mellen-Thomas Benedict

"A bibliai "Vagyok" után valójában van egy kérdőjel. "Vagyok? Ki vagyok én?"

A teremtésben Isten fedezi fel saját magát(siccc), minden elképzelhető módon, egy folyamatos, végtelen felfedezés, kutatás mindannyiunkon keresztül."

Ha jól emléxem Bobike idézett kisértetiesen hasonlókat :)

Hol van az üresség? Az üresség mindenen belül és mindenen kívül van. Te is, még ha éppen testben élsz is, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyszerre. Nem kell elmenned sehova, vagy meghalnod, hogy ott legyél. Az üresség a vákum vagy semmi minden fizikai manifesztáció között. Az ŰR az atomok és komponensei között. A modern tudomány nemrég kezdte tanulmányozni ezt a minden között levő űrt. Zéró pontnak hívják. Amikor megpróbálják megmérni, műszereik mutatói a skála alá mennek, vagy a végtelenbe. Egyenlőre nem tudják megfelelően mérni a végtelent. Testedben és az univerzumban is több van zéró pontból, mint bármi másból!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem egy üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, mint ami mindent teremtett. A Nagy Bumm óta minden rezgés, az első igétől kezdve, ami maga volt az első vibráció.

A bibliai "Vagyok" után valójában van egy kérdőjel.

"Vagyok? Ki vagyok én?"

A teremtésben Isten fedezi fel saját magát, minden elképzelhető módon, egy folyamatos, végtelen felfedezés, kutatás mindannyiunkon keresztül. Minden hajszáladon keresztül, minden fa minden egyes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja saját Énjét, ami a nagy "Én vagyok". Kezdtem látni, hogy minden ami van, az Én, szó szerint, a te Éned, az én Énem. Minden a nagy Én. Ezért van tudomása Istennek még arról is, ha egy levél leesik. Ez azért lehetséges, mert ahol vagy, az az univerzum centruma. Ahol bármelyik atom van, az az univerzum centruma. Isten benne van, és Isten az ürességben van.

Behatóan vizsgáltam az ürességet, az összes yuga-t és teremtést, teljesen kívül az általunk ismert időn s téren. Ebben a kitágult tudatállapotban felfedeztem, hogy a teremtés a teljesen tiszta tudatosságról vagy Istenről szól, aki ezen keresztül szerez élettapasztalatot. Az üresség maga híjával van a tapasztalatnak. Az az élet előtti, az első vibráció előtti. Az istenség többről szól mint életről és halálról, ezért ezeken kívül még sok megtapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is teremtve volt. Olyan volt, mintha Isten szemén néztem volna kifele. Istenné váltam. Hirtelen már nem voltam én többé. Az egyetlen dolog, amit mondhatok az, hogy Isten szemén néztem kifele. És hirtelen tudtam, miért volt az összes atom, és képes voltam mindent látni

Az volt az érdekes, hogy elmentem az ürességbe, és megértettem, hogy Isten nincs ott. Isten itt van. Erről szól minden. Így hát az emberi faj állandó próbálkozása, hogy megtalálja Istent ... Isten mindent nekünk adott, minden itt van - ez az ahol van. És akkor mik vagyunk mi most? Isten fedezi fel saját magát rajtunk keresztül. Az emberek annyira igyekeznek, hogy istenné váljanak, rá kellene jönniük, hogy már Isten vagyunk és Isten válik emberré. Igazából ez az egész lényege.

Amikor ez világos lett, nem foglalkoztam többé az ürességgel, és vissza akartam térni ebbe a teremtésbe vagy yuga-ba. Egyszerűen csak ez látszott természetesnek.

Akkor hirtelen visszajöttem a második fényen vagy Nagy Bummon keresztül, hallottam pár selymes robbanást. A tudat folyóján utaztam visszafelé minden teremtésen, és micsoda egy útazás volt! Galaxis szuperhalmazokon keresztül még több bepilantással azokba. Áthaladtam a mi galaxisunk közepén is, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak a nagy újrafeldolgozók vagy szemetes vödrök az univerzumban. Tudod mi van a fekete lyuk másik oldalán? Mi vagyunk. A mi galaxisunk, amely újra fel lett dolgozva.

Teljes energia alakzatában a galaxis úgy festett, mint egy éjszakai városkép. A Nagy Bumm innenső oldalán minden energia fény. Minden szubatomi részecske, atom, csillag, planéta, még maga a tudat is fényből van, és frekvencia vagy/és elemi részecske. A fény élő dolog. Minden fényből készült, még a kövek is. Így hát minden élő. Minden Isten fényéből készült, és minden nagyon intelligens.

A Szeretet fénye

Amint újra meglovagoltam a folyamot, egy hatalmas fényt láttam közeledni. Tudtam, hogy az az első fény, naprendszerünk Magasabb Én fény mátrixa. Aztán az egész naprendszer feltűnt a fényben egy olyan selymes robbanás kiséretében.

Látam, hogy a naprendszer, amelyben élünk, a mi nagyobb, helyi testünk. Ez a mi helyi testünk, és sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzeljük. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én egy része vagyok, és a Föld, ez a nagy teremtett lény mi vagyunk, és azon mi része vagyunk, amelyik tudja ezt magáról. De mi csak egy része vagyunk. Nem mi vagyunk minden.

Láthattam az összes energiát, amit a naprendszer generál, és hihetetlen fényjáték előadás volt! Hallhattam a szférák zenéjét. Naprendszerünk, mint minden égitest, egyedi fény mátrixot, hangot és rezgés energiákat hoz létre. Más naprendszerek fejlettebb civilizációi meg tudják határozni, hogy hol van élet az univerzumban, az energia mátrix alapján. Gyerekjáték. A Föld csodagyermekei (emberi lények) hatalmas ricsajt csinálnak, mint gyerekek játszanak az univerzum udvarán.

A folyamon egyenesen a fény centrumába mentem. Úgy éreztem átölel a fény, amint belélegzett engem, egy másik lágy hangrobbanás kiséretében.

Ott voltam ebben a hatalmas szeretetfényben, és az élet folyama áramlott rajtam keresztül. Megint csak azt kell mondanom, ez volt legszeretőbb, nem itélkező fény. Ideális szülő e csodagyerek számára.

"És most?" Tűnődtem.

A fény elmagyarázta, nincs halál, mi halhatatlan lények vagyunk mindörökre! Észrevettem, hogy egy természetes élő rendszer része vagyunk, amely vég nélkül újrateremti magát. Soha nem mondták nekem, hogy vissza kell jönnöm. Csak tudtam, hogy kellene. Olyan természetesen következett mindabból, amit láttam.

Nem tudom mennyi ideig voltam a fénnyel emberi idő szerint. De jött egy pillanat, amikor rájöttem, hogy minden kérdésemre választ kaptam, és visszamenetelem ideje közel van. Amikor azt mondom, hogy minden kérdésemet megválaszolták odaát, akkor azt pontosan úgy is gondolom. Minden kérdésemre választ kaptam. Minden embernek más az élete és a felfedezendő kérdései. Néhány kérdésünk univerzális, de mindegyikünk egyedi módon fedezi fel ezt az életnek nevezett dolgot. Így van ez minden más létformával is, a hegyektől a falevelekig.

És minden élet nagyon fontos a többiek számára is az egész világegyetemben. Mert mind a Nagy Kép részei, az élet teljességéhez tartoznak. Isten rajtunk keresztül fedezi fel önmagát, az élet végtelen táncában. Az egyediséged hozzájárul az összes élethez