Álmodnak-e a vakok? (tudásbázis kérdés)

Sziasztok, szemészeti gondjaim vannak, ismerek vakokat a környezetemben.

Alapítottam egy zárt klubot a Hoxán belül, ha van kedvetek keressetek rá :)

Látássérülés és szemészeti gondok, oda bejelentkezni :)

Szeretettel várok Mindenkit!

A kard és az 5 villanykörte.

Egy este észrevettem hogy talán észrevettem amikor a férjem felkapcsolta a villanyt. Utána titokban tesztelgettem hogy tényleg érzékelem e hogy változik valami. Beálltam a csillár alá, és fogtam az egyik gyakorlókardot. A kard azért kellett mert nem értem el a villanykapcsolót :D

Szóval a karddal kapcsolgattam a villanyt és tanulmányoztam hogy tényleg érzékelem e a fényváltozást. Ha a lámpa 1 méteres körzetében vagyok, és pont abba az irányba nézek amerre van, ha felkapcsolódik akkor érzem a változást.

Állítólag max árnyakat, foltokat, talán színeket is fogok látni, de dolgozom rajta hogy több is legyen belőle :)

Nem is rossz megörökíteni apró dolgokat, mert később valóban elnézegetve mindig valami újat fedezek rajta fel.Pár éve csak úgy egyszerűen a megszokottól jobban elkezdtem imádni a kutyákat. Lehet, hogy azért mert rájöttem:

"Az emberek között viselkedned, alakoskodnod kell. Az állatok olyannak fogadnak el amilyen vagy. Ezért érzem magam jobban az állatok között."

(Michelle Durell)

"A kutya a legálhatatosabb barát - az első, aki üdvözöl, és a legbátrabb, aki védelmez."

(George Gordon Byron)

És még sorolhatnám........(talán a fórumot nyitó megbocsájtsa egy kicsit, hogy eltértem az eredeti témától :))

Olvasva a hozzászólásaidat valahol megemlítetted, hogy a kardod visszatükrőződését a világításnál kicsit érzékelted,/nem tudom idézni pontosan a szavaidat/ ezért (igaz nem ismerem a betegségedet) a pozitív gondolkodásra alapozva, remélem, hogy újra fogsz látni :))

Jól mondják, Ruminak igéző szemei vannak.A naplódból le is mentettem egy képet róla, ahol szinte beszél a szemeivel :))

Ez mind így szép és jó ahogy csinálod.Az meg hogy ekkora jó addag akarat van benned gyermekkorod óta, azt hiszem sokak hasznára is válik így, nemes célokért (pl. vakok és vakvezető kutyáik)

Ami a fotózást illeti, sokat fotózom természeti képeket, na meg kutyeszokat.A digi gép pedig sokat segít abban, hogy a hibák minimálisra csökkenjenek.

:)

Gyermekkoromban is nagyon akaratos voltam, és mindig mindent véghezvittem amit elhatároztam. A családban pedig mindenki azt mondogatta hogyy én olyan vagyok aki a jég hátán is megél. Igazuk lett hála az égnek :)

A képességeimet minél jobban kihasználva megteszek mindent a vakokért és a vakvezető kutyásokért. Ezért dolgozok önkéntesként az Alapítványnál, ami nagy öröm számomra, ellentétben a médiában szerepléssel. Azt utálom, de nekem megadatott hogy szóljak a sorstársaim nevében, és ezt ki kell használnom.

A fotózáshoz állítólag jó szem kell. Szerintem érzésből kell fotózni. :)

Nagyon találó ahogy csinálod! Ehhez amit mind csinálsz kell egy bizonyos dolog, amit úgy hívnak, hogy: AKARAT! Ez nálad megvan + még rengeteg kreativitással.

Bizony nálam is megesik fotózás közben, hogy egy-két fontos testrész lemarad, ebbe bele tartozik pl. valaki feje is.Pedig nézem és látom amit fotózok és mégis.... :DD

Ezért szoktam minimum 3-4 képet készíteni egy dologról, hogy az egyik majd csak sikerül :))

Embereket úgy fotózok hogy megkérek valakit hogy szólaljon meg, és imádkozzon hogy nem marad le egy fej sem. Születnek "érdekes" képek, de a férjem kitörli azokat. Régebbről tudja hogy mi volt a minimum minőség amit megtartottam.

A tájképeket pedig érzésből készítem.

A festés egy érdekes dolog. Anno imádtam rajzolni, főként portrékat. Több képem megvették, volt kiállításom, stb... Amikor megvakultam mindez elveszett. Pár hónap múlva már iszonyatosan hiányzott az alkotás, és megpróbáltam festni, mert rájöttem hogy a festéket ki lehet tapintani. Nem volt itthon sok festékem, mert a festésben béna voltam. Szinte minden képet elrontottam. Láttad most milyen képeket festek... Szóval előkapartam minden festéket amit találtam, és nekikezdtem. Arról a képről nincs fotó, csak tucatnyi fénymásolat, mert Édesanyámnak adtam, ő pedig nem is tudom hány példányban lefénymásoltatta, és osztogatta büszkén :)

Nehéz megfogalmazni hogyan is csinálom, mert magam sem tudom igazán.

Időnként megjelenik a fejemben egy kép amit úgy érzek hogy muszáj megörökítenem. Aztán elképzelem a papírlapot, és minden egyes ecsetvonást megjegyzek. A színeket általában találomra választom, de ha valamit nagyon konkrétan akarok akkor megkérem a férjem hogy keresse ki.

Tulajdonképpen ez is ügyességi és memóriajáték.

Hűha..! Mégcsak elolvasni valahogy el tudom ( 3 nekifutásból), de már értelmezni nem.Az pedig úgy jó, hogy amit olvasok azt értem is.így , hogy értelmezted is nekünk, hogy mit rejtenek a szavak, értem, hogy mi is akar lenni.

Valamikor az iskolában tanultuk a "Halotti beszédet", így első ránézésre arra emlékeztet. :D

Kár,hogy a képernyőfelolvasó prog.-ban nincs olyan beállítás, hogy az ilyeneket át lehetne vele hidalni.Merthogy értelme nincs ezt hallgatni, az biztos, és csak fárasztó és mint ahogy előbb is írtad már: Eltereli a lényegről a figyelmet.

Sziasztok!

Én is látássérült vagyok, (100%-os másodfokú rokkant) és csak gratulálni tudok nektek a szemöldökszedési technikátokhoz!:D Én nem tudom megcsinálni, mert nem látom sem szemüvegben sem nélküle.:( A lányom szokta szedni vagy kozmetikus.

Amúgy olyan kiállítás Egerben is van, ami a vakok világát mutatja be! A neve: Szemfényvesztés!

A szemöldökszedéshez fontos eszköz a kisujj :D A szemöldököm ívére helyezem és ahol nincs kisujj ott kitépkedem ami van. Ennyi a trükk.

Amúgy szemüvegben is lehet. Anya mindig fogja az egyik kezével, a másikkal meg szedegeti :D

Elinte nagyon zavaróak voltak a rövidítések, de aztán megszoktam. Amit viszont nem lehet megszokni, és agybajt kapok tőle, ha MSN-en valaki a neve mellé még kiír egy idézetet, vagy ilyemsit, és minden egyes üzeneténél felolvassa. De a legrosszabbak a színkódok. Az MSN Plusnak van ugyebár az a funkciója hogy bizonyos kódokkal színezni lehet a nevet. Leírok egyet, olvassátok fel hangosan: balkapcsoszárójelcéegyenlőséhjelkettőskeresztefkilencezerhétvéjobbkapcsoszárójelbalkapcsoszárójlbéjobbkapcsoszárójltittakötőjlmittabalkapcsoszárójelperbéjobbkapcsoszárójelbalkapcsoszárójelpervéegyyenlőségjelkettőskereszthétszázötvenezerhetvenötjobbkapcsoszárójel

Na ez egy név, és ez végig kell hallgatnom mert valaki azt akarja hogy színes legyen a neve...

Néha tényleg bosszant, ha valamit elgépelek, de később az jut az eszembe, hogy van ez így nagyoknál is! A "nagyok" szót arra értem, hogy különböző újságokban is vannak ám elírások!, De minap láttam egy tv reklám szövegében is egy komoly betűcserés hibát.

Nem tudom emlékszel-e volt Peterdi Pálnak a tv-ben egy rovata ("Tücsök és bogár" címmel), ahol ezeket az elírásokat-hibákat szedte össze.Jókat lehetett rajta nevetni.Néha bosszankodás helyett én is ezt választom, hogy mosolygok rajta. :)

Én is szeretnék odafigyelni a helyesírásra, mert szeretem, ha helyesen írok, hamár egyszer megtanultam... (na meg talán egy pár kivétellel tudom is..:)) ) Érdekes más írásában azonnal megtalálom a hibát, bezzeg az enyémben...átfutok rajta :O

Gondolom azért is tudsz nagyon gyorsan gépelni, mert persze megtanultál, de aki lát annak nehezebb odaöszpontosítania.Ezt úgy értem, hogy a szem sok mindent lát és pl. írás közben is a környezet ingereire reagál, attól függetlenül, hogy mi pl. nem is akarunk odafigyelni máshová. :)

Na, bocsánat. Tegnap kétszer álltam neki válaszolni, de mindig félbeszakítottak:)

Én mindig-mindent elgépelek. Olyan gyorsan próbálok írni, hogy az ujjaim sorrendje nem igazán igazodik a betűkéhez:D Egyébként tényleg így van, az ember észre sem veszi a hibát, mert tudja minek kell ott lennie. A szakdogámat rajtam kívül ketten olvasták el (az egyik egy magyarszakos lány volt), mégis tele lett hibákkal. Gondolom a bírálók sem vették észre. :P

Csalánlevél: az Ability-parkba készültök? Majd meséld el, milyen volt, én is szeretnék menni, csak ugye nagyon messze van, valahogy nem jutok el oda.

Lilimia: köszi szépen, nagyon érdekes volt, amit a 33. hozzászólásodban írtál!

Szerintem hasznos lehetne, ha hozzád hasonló "más" emberekkel többet találkoznának a gyerekek. (nem csak vakra gondolok, hanem pl mozgáskorlátozottakra is). Egyrészt Csalánlevél által említett empátia miatt, másrészt, mert tényleg nincs nagyon alkalmuk találkozni "ilyenekkel" (bocs, erre most nem találtam megfelelő szinonimát, még korán van). Ennek az a vége, hogy ha fehér botos embert látunk, akkor csak bámulunk (jobb esetben nem megbámulunk) és még ha felmerül is valakiben, hogy segíteni kéne, akkor sem tudjuk hogyan. Kérdezni persze senki sem mer.

Amit a naplódban említettél találkozó, az ilyesmi volt?

Nnnnna, igyekeztem figyelni a "bötüimre", folyt köv az irodából:) Szép napot nektek!

Én mániákusan figyelek a helyesírásra, a stilisztikára, és hogy ne legyen semmilyen elírás vagy betűhiba. Az írásmániám miatt alakult ki, és a lektorálás a világ egyik legagysejtpusztítóbb munkája :D

Amióta vak vagyok ha megírtam valamit mindig vissza kell olvastatnom, mert annyira gyorsan gépelek, hogy a felolvasó nem tudja azzal a sebességgel mondani a betűket :D