Kutya-cica dilemma (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Kutya-cica dilemma
Sziasztok! Mind a kutyákat, mind pedig a macskákat nagyon szeretem. Teljesen más típusú állatok, mindkét fajnak megvannak a maga pozitívumai és negatívumai.
Kutyám (saját) még nem volt, szeretnék (mint ahogy még rengeteg más állatot is), de idő hiányában nem vállalkozom rá. Az se jó nekik, ha bent vannak, az sem, ha kint, rengeteget kell velük foglalkozni.
Egy szibériai cicám van, nagyon jól elvan bent a lakásban. Rengeteget játszunk vele, igazi kis rosszcsont vadász. Ki se merném engedni, nehogy valami baja legyen vagy valaki ellopja. Csodálatosan szép, nagyon ragaszkodó, kutya-macska egyben, ha eldobok neki valamit azt vissza hozza, az ágy végében alszik a lábunknál, stb. :) Imádnivaló.
anyuéknál volte gy kutyám-Frakk- és volt egy macskám- Garfield-. Én mind a kettőt nagyon szerettem/szeretem. A kutya, az nagyon barátkozos típus, mindenkire ráugrik és nyalogat, ennek ellenére elöször mindenki fél töle- mint minden kutyától. A macska meg olyan, hogy ha meglátja, hogy idegen van a közelbe jó messze megy, és csak a vendég távozása után merészkedik vissza.
Ez le volt írva a cikkben is.
A kutya hűséges és jó házőrző, ami a macskáról nem igen mondható el. Ő inkább bújik. Ezért én inkább kutyát tartok. A párom például nem igen szívleli a macskákat, de nem bántaná őket.
Mazsola,Maszat...tündéri nevek:D
Nekem még a Csülök is tetszik,mint kutyanév:P
szegény kutyus,Alexa77!Tisztára mint a Frakkban,ott is kihasználós cicák voltak!:P
Sziasztok!
Tetszik a cikk, gratulálok hozzá. Idén Valentin napon egy régi-régi álmom teljesült, kaptam a páromtól egy tünemény vizslát, úgyhogy már én is a lelkes kutyatartók közé tartozom. Mióta Mazsola nlunk van nem lehet elrontani a kedvem és rohanok haza Hozzá, hogy tudjunk együtt játszani. Rengeteget nevetek rajta, vele és hálás vagyok a páromnak ezért a csodás ajándékért. Pénteken jön a pajtása, onnantól kezdve 2ért aggódhatok, de nem adnám őket semmi pénzért. A párom azóta saját bevallása szerint kicsit hiányol, de Ő is rengeteget foglalkozik Vele és mindig megragadja za alkalmat egy kis játékra (beszerzett egy kamerás bébiőrt, hogy éjszaka ne keljek fel annyiszor megnézni, hogy alszik-e Mazsola :)))))))) Mint látható én maximálisan kutyapárti vagyok, de szerintem előbb utóbb lesz egy-két cicánk is, hiszen nem tudok ellenállni az apróságoknak...
Eseti süket? :DDD
Nekem a tacskóm volt az, akit találtam régen. Csak azt hallotta meg, amit akart :)
gratulálok a cikkhez, nagyon jól sikerült! végig kuncogtam rajta...:)
mikor kislány voltam volt cicám, anyukám sosem engedte a kutyát. aztán a cica elkerült, mert nálunk is sok probléma volt vele (belvárosi lakásban). mikor már majdnem felnőttem (igaz, ez még most sem sikerült teljesen) akkor csak lett egy kutyusom is, aki sajnos már nem él. ugyan elköltöztem a belvárosból, átjöttem Budára, most is van egy kutyusom, aki ugyan nem zsebcirkáló, de kertbe nem igazán ajánlják. ő a család kedvence. na meg a házé is ahol lakunk, mert nem ugatós, csak szereti az embereket ijesztgetni, mikor ki-be szállnak a liftbe/ből...a nap 24 órájából 20-at alszik, és végtelenül vicces kutya!
és kimerem jelenteni: IGEN ÉN KUTYAPÁRTI VAGYOK! :)
Sziasztok! Jó, hogy megírtad ezt a cikket, nagyon tetszik!
Részemről én imádom a kutyákat és a macskákat is, nem tudnék közülök választani, ráadásul én annyira elvakult vagyok, hogy úgy gondolom, nem is érdemes nélkülük élni, annyi örömet okoznak.
Van két perzsacicám: Szofi őt szürke felhőcskének is hívjuk, puha mint egy vattacukor, a kislánya Jumika teknőc színű, bár már 4 éves, de még mindig ő maradt a picicica a családban, szerintem ez a státusza megmarad élete végéig.
Két kutyusunk is van, Lujza ő a nagy és okos németjuhász, egyben a ház biztonsági zára, és a család őrzője. Másik kutyánk Csipesz, vagyis Csipike, egy spanielkeverék, akit egy állatmenhelyről hoztam azért, hogy Lujza ne legyen egyedül. Ragyógó jól megvannak, még az ugatnivalót is beosztják, játszanak, úgyhogy bejött ez a kétkutyás felállás.
Nálunk a macseszokkal a kutyák nagyon jól vannak, pedig Jumika később született, de őt is elfogadták.
Tetszik a cikk:) Nagyon jópofa!
Nekünk volt macskánk, most kutyánk van. A macskával adódtak "kisebb" problémák, így ő elköltözött, aztán jött helyette az eb, akire mindig is vágytam. A szüleim soha nem engedték, hogy kutyám legyen a lakásban. De most, hogy saját lakásunk van itt van vágyaim netovábja a kutya. Akivel persze van gond is, de sök örömet okoz. Pl neki soha eszébe nem jutna megharapni a gazdáját, nem úgy mint elődjének a cicának. Aki puha, bújós cuki kis sisuliból fél pillanat altt át tudott változni egy vérengző vadmacskává, ha épp rossz napja volt...
Szóval én teljes mértékben kutyapárti vagyok, de főleg a normál méretű ebeket részesítem előnyben, nekem valahogy túl törékenyek a szobacirkálók, meg nem biztos, hogy ők is olyan jól bírnák a 16 hónapos kislányom "kényeztetését", mint a nagyobb termetű társaik:)
Nagyon jó a cikk. :)
Én nem határolódnék el egyiktől sem. Van kutyánk is, macskánk is. És ami mások számára hihetetlen, az udvarban béke honol, de nehogy más macskája bemerészkedjen az udvarunkba, mert ha nem elég gyors, akkor a nagyobbikm kutyánk egy mozdulattal megfosztja a macsekot mind a 9 életétől... :( Szomorú, de már 3 szomszádcicát fojtott meg. Nem szedi szét őket, csak megnyomja, megharapja, meg hasonlók, külsőleg nem látszik semmi a macskákon. És az a gond, hogy semmit nem tudunk tenni ellene. Este nem lehetünk kint, hogy a szomszéd macsok nehogy átjöjjenek... :(
Egyébként a cicákat is és a kutyákat is imádjuk (mondjuk a nagyobbikat nem annyira - áris én...).
Mind2 jószág édes-kedves-bújós állat, szerintem nem kell félni attól, hogy vlkinek mind2 legyen. Ha nem nagytestű kutya az udvar ura, akkor minden gond nélkül lehet cicát is tartani, nem kell attól félni, hogy a nagy játékban véletlenül összenyomja a kutya a cicát (mint ahogyan a barátnőmék németjuhászai tették). Nem nehéz összeszoktatni őket, ha még fiatalok. Ha már kicsit idősebbek, akkor kicsit nehezebb. Nálunk egyébként ha tél van, együtt alszanak, melegitik egymást.
Nálunk az bizonyult a legjobb megoldásnak, ha akkor szerzünk be kiscicát, amikor a nőstény kutyánknak elveszik a kölykeit. Az anyai ösztön nagyon benne van, és az újonc kiscicát rögtön befogadja, nem nézi, hogy ez egy macska és nem kutya. És igy fogadta el a másik kutyánk is, hogy a cica a szukánknak a fogadott kölyke. És bár veszedelmes egy dög mind2, harapnak (persze csak ha vlki ismeretlen jön be hozzánk), de a cicát nem bántják, sőt. :)