Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Depresszió a közeledben fórum

Depresszió a közeledben (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
137. sefo
2008. szept. 23. 13:13

Sziasztok!Most írok először és tanácsot szeretnél kérni.MIt tegyek, mert a barátnőm szorongásos depressziós és nagyon rosszul van.Fél éve van rosszul és Pszichiáterhez is jár, de a gyógyszer nem nagyon használ neki.Enyhültek a tünetek, de fogalmam sincs,hogy 3 hónap után hogyan kéne lennie.Még lehetnek tünetei vagy ezt a gyógyszert hagyjuk el inkább?Most egy terápiára fog járni, mert az eddigi dokija elküldte egy másik orvoshoz.Az eddigi egyébként rendes volt, mert még arra is figyelt, hogy nincsen sok pénzünk.

Egyébként mostanában sokat betegeskedik a barátnőmés ez összefüggésben lehet a depresszióval?Sajnos nekem is egyre kevesebb a türelmem, mert nem tudom mit tegyek és egyre tehetetlenebbnek érzem magam.Próbálok minden gondot levenni a válláról és amiben lehet segíteni tudok azt megpróbálom megtenni,de ezt sem lehet a végsőkig. Tegnap pl.:egész este sírt és én meg olyan fáradt voltam hogy csak nehézségek árán tudtam ébren maradni és segíteni neki és átölelni, hogy érezze itt vagyok.Csináltam neki teát, adtam neki gyógyszert(antibiotikum-meghülés ellen), de többet nem tudtam tenni.

Kérlek mondjátok el a véleményeteket?Keressek neki másik orvost, vagy mit tegyek?

Köszönöm szépen!

2008. szept. 15. 01:14

kotozkodik - kotoszkodik



es ami a legszornyubb havonta egyszer van hogy ketszer is elojon..

Mondtam neki, hogy menjunk el orvoshoz, neha ramondja, h ok, aztan meg inkabb megse...

Fiatalok vagyunk, most kellene valahogy elvezni az eletet, ki tudja mi lesz holnap...igy leelni..

Meg az is rossz volt, h tavaly apukam meghalt es egy hetre ra, az helyett h o allt volna mellettem, o megintcsak egy hetre helyre tette magat a nyugtatokkal..Nem is volt idom, h feldolgozzam azt h apu egyik naprol a masikra halt meg fiatalon, egeszsegesen..

En nem panaszokodom senkinek, mert kinek panaszkodjak..Anyunak, akinek igyis van eleg baja, vagy a tesveremnek, akinek a kisfia vesebeteg, azt se tudja hol all a feje..en meg csak eszem magam csendben, es probalok eros lenni amig tudok, es probalom ot is patyolgatni, h helyrejojjon..

na most aztan jol kiirtam magam..

Remelem senkit nem bantottam meg ezzel amit irtam, ha megis akkor elnezest kerek..

2008. szept. 15. 01:07

Az a legrosszabb, hogy "mindenunk meg van"..nem mindenunk, de ahhoz kepest, h milyen fiatalok vagyok, megvan az ugropont..Csak szep lassan de elore kellene haladnunk..Ahelyett egy lepest elore 3at hatra..

Pl Megvettuk az uj autot, egy hetet hajtottuk, o valamin kiakadt bedobott par nyugtatot, es ugy hajott, persze amikor meglattam, h hajt, mennyire levan lassulva, nem akart cserelni h en hajtsak..Ketszer majdnem beleszaladtunk egy kamionba (autouton) aztan vegul ahogy elkerult egy autot egy masikat meghorzsolt, es a tukrot leverte..vagy pl h azert mert o ideges hajt mint az orult, nem gondolvan arra, h meghalhatunk mi, meghalhat valaki az miatt h h hajt, kart tesz az autoban - amit ha osszetornenk nem lenne mibol kicserelni, es ez meg egy ok lenne a depressziora..

Minden kis hulyesegen eszi magat..Abszolut nem gondolkodik pozitivan, nagyon nehezen nyilik meg..

Amikor az anyjat megkertem, hogy segitsen, mert muszaly valamit tennunk, azt mondta, hogy ha o azzal foglalkozna, akkor a sajat egeszsege menne ra..Testvere nincs, van egy mostoha apja, aki abszolut nem torodik vele.Egesz eleteben csak uvoltozott ra, fdicseretet soha sem kapott - mondvan, nehogy elkenyeztesse...

Gyerekkora ugy telt, hogy 4 eves koraig reggeltol este nyolcig bevolt zarva egy szobaba, o ott volt egyedul...Az anyja parszor a fejehez vagta, hogy mi a fenenek is szulte meg..

Anyagilag sokszor segitett rajta, de a szeretetet nem igazan kapta meg..

En meg probalok minden erommel segiteni rajta, de egyszeruen nem tudom vegignezni h mit csinal magaval..Olyankor amikor nem jol van, akkor bevez 3-4yugtatot, lefekszik alszik, amikor felebred eszik, (bocsi de wczik) bevesz megint par orvossagot es alszik..meg kozben amikor fenntvan kotozkodik..

Es van h hetekig eltart..

Egyszeruen nem tudok vele mit csinalni..

2008. szept. 15. 00:27

sziasztok!

nekem is hasonlo problemam van..

A parommal 2.5 eve egyutt elunk, es az utobbi idoben o is nagyon hajlamos a depressziora..Eleg egy aprosag es mar is depresszios..Arrol nem is beszelve, hogyha valamilyen "baj" tortenik, akkor o beszed egy par nyugtatot, nekem meg mindig esznel kell, h legyek, helyt kell, hogy alljak minden teren..

O arra hivatkozik, hogy nagyon rossz gyerekkora volt (teny es valo hogy valoban eleg zavarosan zajlott az elete..szuleik nem igazan torodtek vele)dehat akkor is.. nagyon belefaradtam abba, hogy valakit patyolgatni kell mindig..

Ne ertsetek felre,en ot nagyon szerete, de nagyon idegtepo, es kimerito valaki helyett mindent megtenni, es minden problemat egyedul megoldani..foleg hogy ugyebar o a ferfi a csaladban...

133. Ryan
2008. szept. 2. 13:24
Megkaphatnám a könyv cimét?Előre is köszönöm!Mondjuk mostmár nagyon úgy néz ki hogy elveszitettem!De én nem szeretném ilyen könnyen feladni ahogy ő szokta a dolgokat!
2008. aug. 26. 21:29

Most olvastam egy pszichológus könyvét a depresszióról. ő azt állitja, hogy elsődleges oka a depressziónak a harag, a keserűség, a gyülölet.

Amikor nem bocsátunk meg a másik embernek és magunkban hordozzuk a gyülöletet, az elutasitásból adódó félelmeket. Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy mi szeretnénk, akkor feléled bennünk a düh. Utána pedig a düht felváltja a szomorúság, a depresszi, az önsajnálat.

Amikor nem tudjuk elfogadni önmagunkat, se másokat, se a világot, se a dolgok alakulását. És nem hogy tennénk érte, hanem paszivitásba vonulunk és önsajnálatba menekülünk.

131. Ryan
2008. aug. 26. 14:17
Sziasztok!Most irok én is először mégpedig olyan problémám van hogy a párom súlyos depressziós és úgy fest a dolog hogy akaratom ellenére rámegy az öt éves kapcsolatunk.Ott kezdődöt hogy volt a kapcsolatunk elején egy idegösszeroppanása.Gyogyszeres kezelése volt és mikor ó már ugy érezte hogy jobban van csak akkor szedte a gyógyszert mikor rosszabbul érezte magát.Következett egy olyan állapot hogy ugymond bekomált begyogyszerezet volt.Én mellette voltam végig de nagyon nehézz volt szót érteni vele.Ezután lett egy epilepsziához hasonló rohama.Ezekután tudtam elbeszélgetni vele.Elmentünk egy szakorvoshoz és hosszú idő utan helyrejött.Most külföldre készültünk dolgozni a legnagyobb boldogságban,de sajnos nem kaptuk meg az állást,erre ő olyan állapotba került hogy egy ideig alig beszélt velem most pedig haza költözött alig láttom néha beszélünk.A szülei mondják nekem hogy otthon sem nagyon beszél senkivel alig eszik és folyamatosan cigizik.Le van fogyva nagyon és nem tudom orvoshoz vinni.Februárban akartam eljegyezni,nagyon szeretem de úgy néz ki el fogom vesziteni!Szerintetek mit tegyek?remélem td valaki jó tanácsot adni!Ryan
2008. jún. 26. 16:50

Sziasztok!sosem írtam még fórumba, de most elérkezettnek láttam az időt: egy kicsit aggódom a barátomért. Kb 2 és fél hónapja vagyunk együtt, mostanra nagyon kialakultak a dolgok köztünk: szeretjük egymást, sokat vagyunk együtt és mindent megbeszélünk.

Az elején még csak mondogatta gyakran, hogy fáj a hasa, ami kb párpercenként változott-hol fájt neki, hol nem. Igazából ugy vettem észre, hogy pszihikailag gyengébb (ami nekem nagyon furcsa, én mindent ésszerüen "megmagyarázok magamban", optimista tipus vagyok, testi tünetek nélkül), igazából "ráparázik" dolgokra. Ilyenek pl. a kórházzal, műtétekkel kapcsolatos dolgok. Strandon azt nézegeti, kinek van vágás az oldalán...fél, hogy neki is baja lesz, pl vakbél, megműtik stb.Tavaly nyáron állítólag teljesen befordult emiatt. + ok lehetett még, hogy egy hónapos gyakorlatra kellett mennie egy másik városba, ahol teljesen egyedül volt. Most újra itt a nyár, jövő héttől újra egyhónapos gyakorlat, sokat vagyok vele, nem hagyom ezen gondolkodni, de megint egyre gyakrabban fordul elő. Előkerülnek a nyugtató cseppek...gyógyszerek...mintha attól jobb lenne...ő is tudja, hogy fejben dől el az egész,de valahogy mégsem tud úgy gondolkodni, ahogy szerintem helyes lenne. Nagyon nem értem a szitut, mert nem vagyok ilyen, nem is nagyon ismertem eddig hasonló problémával küzdő embert.Nem tudok mit kezdeni vele... Most pedig ő életem értelme és nem bírom nézni, ahogy kínlódik, süllyed, nagyon szeretnék segíteni neki. Szerintem az lenne a legjobb, ha lefoglalná magát valamivel, vmi hobbival, ami leköti a figyelmét és nem fantáziál hülyeségeken.

Kérlek, ha van bármilyen tanácsotok, véleményetek az ügyben, SEGÍTSETEK! előre is köszönöm!

2008. jún. 9. 21:55

Sajnos én az lettem, és nem tudom magamat kigyógyítani csak szinten tartani. Holnap megyek pszichiáterhez, de nem akarok gyógyszert szedni.

Tünetek: a bal kezem bizsereg, állandóan rossz kedvem van, rengeteget alszom, sok mindent elfelejtek, alvás előtt heves szívdobogásom van, és van amikor annyira félek, hogy le kell feküdnöm. Szerintem ez depresszió

128. NOA (válaszként erre: 126. - 634a3fdb91)
2008. jún. 1. 16:30

Depresszió az nagyon komoly betegség és nem erről szól amit leírtál.

Te nem értesz szót vele akivel együtt él akkor nem tudom mitévő legyél mivel erőszakkal senkit nem lehet egy pszichiáterhez elhurcolni.

Őt inkább lustának és azámító embernek hívnám habár nem ismerem és ebből a pár mondatból nem illi pálcát törni senki fölött.-Szóval rajtad áll, hogy végig aszisztálod a lustasáság vagy kiugratod a nyulat a bokorból.

127. Mucika2000 (válaszként erre: 126. - 634a3fdb91)
2008. febr. 23. 14:20
Vidd el sürgősen pszichiáterhez,a tünetei depresszióra utalnak,és ez csak rosszabb lesz.
2008. febr. 3. 14:52
SZiasztok.Segítséget szeretnék kérni. Együtt élek valakivel, akiról azt gondolom, hogy depressziós tünetei vannak. Vizsgaidőszaka van, de nemhogy nem sikerülnek a vizsgái, el sem megy egyikresem, mert nem képes felkészülni. Folyamatosan a feje fáj, és semmit nem csinál, csak alszik, vagy Tv-t néz, vagy a számítógépen játszik. Közben volt egy vakbélműtéte. Azóta nem a feje fáj, hanem mindenféle - teljesen indokolatlan hasfájásai, rosszullétei vannak. De mindig csak akkor, ha csinálni kellene valamit. AZt is gondolhatnám, hogy egszerűen csak lusta, de nem, semmire nem képes, és ettől ideges, és szorongó is. Ha szóba hozom, ideges lesz, közli, hogy hagyjam, csak nyugalomra van szüksége, és vagy elfelkszik aludni, vagy elvonul a számítógép mögé. De a problémával nem akar semit kezdeni. ZAnácstalan vagyok. Látom, hogy mi történik vele, és hogy nem akar ebből kimászni, nem akar segítséget kérni, és nem tudom, mit tegyek. Akinek van ötlet, véleménye, nagyon kérem írjon! köszönöm.
2007. okt. 17. 13:31
A szomszéd hölgyike az ! De engem nem zavar ,mert velem nagyon jól kijön ,a férje szerint nagyon jó hatással vagyok rá ,mert ha többet megyek hozzá, sokkal jobban van ! :))
124. monami
2007. okt. 3. 06:00

Sziasztok sorstársaim!

Én megtettem az első lépést........a 24. órában.Örülök hogy így döntöttem!

Most minden hepi..........nincs olyan érzésem hogy vörös a fejem az idegtől.....nincs hőhullám........nem ugrok minden hangra ha valaki szólni merészel hozzám........

Mert már az is ingerelt ha hangot hallottam magam körül.....

Ezt már nem tűrhettem......lelkibeteg is lettem a hülyeségeim miatt.....a családom szenvedte meg

Ha kíváncsi valaki mitől változott a helyzet, majd jövök.........de most meló van.

2007. aug. 20. 17:37

Akkor sehogy, szia, én már 42 éves vagyok, elmondhatom neked hogy ha nem változtatsz magadon, csak szarabb lesz MINDEN.

Tehát vagy mozdítsd ki magad erőnek erejével, vagy ha nem megy, menj dokihoz, magától ugyanis csak rosszabbodik ez a szarság.

2007. aug. 19. 21:35

Mostanába elég régóta ezeket érzem.

Az ilyen érzéseket nehéz beválalni, felválalni.

Inkább nem megyek sehova nehogy valaki meglássa rajtam hogy ilyen szarul vagyok.

Kérdés ha az ember nem válalja fel magát , bezárkózik,

Akkor hogy a fog meggyógyulni?

2007. aug. 19. 21:09

De most nem égő amit ide leírtam.

Mindent megbánok akár mit csinálok

2007. aug. 19. 21:04

Van mikor az soha nem tudják megérteni az emberek, hogy igazábol mit is érzek. Mért viselkedek ugy ahogy viselkedek.

Van mikor dühös vagyok . Valamikor félek úgy mindentöl. Van amikor normálisnak érzem magam. Az elég ritka. Valamikor meg csak úgy fáj minden , hogy ilyen szarul alakultak a dolgaim. Ez is elég ritkán van . Az legalább valamiféle emberi érzés hogy valami fáj.

Boldog meg már nem is tudom hány évvel ezelőtt voltam. De majd talán jobbra fordul.

Most is Csornai bucsu van, és baszok bemenni inkább itthon ülök.

Hát ez van most . Még mindig szar az élet.

119. p.nelli (válaszként erre: 118. - 2ab728965c)
2007. júl. 31. 22:00

Szerintem nem kell csendben maradnod, hiszen ha jól tudom ez az oldal pont azért van, hogy leírjátok az érzéseiteket, hogy segíteni próbáljunk a hasonló cipőben járókon. Tehát ha van kedved ki vele!! Én meghallgatlak!!! És szerintem bárki ezen az oldalon. Tehát ne hallgasson senki. Minden jót!!!

Aki meg azokat a butaságokat mondja azokkal ne törődj! Van rajtuk kívül 1000 más ember aki szívesen elbeszélget veled

! Ne hagyd hogy ilyenek letörjenek! Bizonyára ők a megkeseredett emberek, és nem ti akik küzdötök minden egyes nap!!!!!!

118. 2ab728965c (válaszként erre: 117. - P.nelli)
2007. júl. 28. 22:19
Köszönjük az érdeklődést, én csak nagyon halkan és zárójelben válaszolok, mert voltam már minden, "szimuláns önsajnálótól" "ánusz-szájú"-ig, meg még nem is tudom micsoda, tehát maradok csöndben.
117. p.nelli (válaszként erre: 116. - Erikpipi)
2007. júl. 28. 21:48
Sziasztok! Hogy van mindenki? Már igazán régen hallottam felőletek. Remélem minden rendben. Szép estét!
116. erikpipi (válaszként erre: 91. - Torpi22)
2007. jún. 9. 22:34
Valami kis önbizalmat:))) Szép vagy te, és ha szeretnél kicsit lefogyni sikerülni is fog!!:)
115. Torpi22 (válaszként erre: 99. - 2ab728965c)
2007. jún. 8. 19:24
Bocsi, de ha lesz időm írok neked.
114. 2ab728965c (válaszként erre: 113. - P.nelli)
2007. jún. 5. 09:21

Ez így van, mindenkinek megvan a maga keresztje...

Remélem egyszer jobb lesz, nem tudom, én már régóta küzdök és az is nagy szó, hogy egyáltalán még vagyok.

Mindenesetre köszi a bíztatást.:)

113. p.nelli (válaszként erre: 112. - 2ab728965c)
2007. jún. 5. 09:18
Úgy érzem ahogy téged olvaslak, hogy egyszer neked még szép életed lesz annyira akarod olyan segítőkész vagy. Hidd el az élet nem lehet olyan mostoha, hogy mindig bántson benneteket. Ha valamit át tudnék adni , valami kis erőt az enyémből, akkor én is boldogabb lennék. Aki bánt vagy fikáz benneteket nos annak kellene inkább nagyon nagyon szégyelnie magát. Az egy primitív ember és higyjétek el , az élet őket fogja majd csak igazán megbüntetni. Sajnos mindig küzdenünk kell valamiért,de higyjétek el egyszer majd kaptok egy kis reménysugarat és ismét talpra álltok ismét kaptok egy kicsit amiért érdemes küzdeni tovább. Ti a betegség más meg más miatt küzd. Nem vagytok egyedül. Valaki mindig gondol és figyel rátok!!!
2007. jún. 4. 10:09

Köszönjük Neked Nelly,mert az az igazán nagyon nagy szó, ha valaki kívülállóként is le tud írni ilyent, hogy megért minket depressziósokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Jó hogy ilyen Emberek is vannak, nem csak "fikázók", meg jó tanácsokat osztogató "okosjancsik".

111. p.nelli (válaszként erre: 109. - Toro32)
2007. jún. 4. 09:50
Neked teljesen igazad van, én nem éltem még át hasonlót de ti nagyon erős emberek vagytok mint már említettem. Főleg akinek van gyerere annak pláne érdemes küzdeni. Nekem is van 2 lányom és tudom bármit megtennék érte. Csatlakozom az előttem szólóhoz, hogy ti kivételess emberek vagytok. Nehéz az élet de csak azért se adjátok fel!!!!
2007. jún. 4. 07:14
Köszönjük, és a privit is kösz, mindjárt válaszolok rá...:)
109. toro32 (válaszként erre: 108. - 2ab728965c)
2007. jún. 3. 19:59

nem nevezném önzésnek,gyávaságnak és nem vagy szar szemét állat,csak el vagy keseredve.

én nagyon megértelek benneteket,mert végignéztem ahogy az anyám is tönkrement.Sokáig haragudtam rá,amiért cserben hagyott(úgy éreztem),de sajna milyen a sors fintora,beleűltem én is abba a csónakba.Onnantól kezdve értékeltem át mindent.És rájöttem nem szabad pálcát törni senki felett.

De erősnek kell legyetek.Egy anya,a minden.Igaz már 32 éves vagyok és én is anya lettem,de még mindig nagy szükségem lenne rá.

Én álltam mindkét oldalon.Tudom milyen elkeseredett szülőnek lenni,de sajnos azt is tudom,milyen úgy gyereknek lenni,hogy nincs anyám.

Lehet kicsit össze vissza írok,de annyira szeretném nektek azt mondani,hogy nagyon nagy szükség van rátok,és hogy vannak emberek akik nem tudnak nélkületek normális,egész életet élni!!!!

Vannak emberkék és felnőtt emberek(akik akkor is a gyerekeink lesznek,ha 70 évesek lesznek)akik a világon mindennél jobban és önzetlenebbűl szeretnek.Azért valljuk be,hogy szerencsések vagyunk.

De mondhatnám ugyanezt szülővel,testvérrel ugyanígy.

Szerencsésnek mondhatjátok ill.mondhatjuk magunkat,mert nekünk van olyan ember,aki szeret.

És igazság szerint szerintem mindannyian arra vágytok.A szeretetre.

Ha segítek egy hangyányit is,már megérte felkelnem:)

sok puszi minden elkeseredettnek és nem elkeseredettnek:)

108. 2ab728965c (válaszként erre: 107. - Toro32)
2007. jún. 3. 17:26

De igen, tudsz segíteni,már segítettél is, mégpedig azzal hogy nem "leszólsz" meg "beszólsz" ahogy a legtöbb kivülálló teszi velünk.

Nagyon sajnálom hogy Édesanyád ezt az utat választotta, Téged meg itt hagyott, de ha tudsz, bocsáss meg neki kérlek.

Én nagyon megértem az öngyilkosokat, mert magam is folyamatosan azt érzem, ebből a világból legjobb lenne most azonnal megpattanni.

Tudom hogy önzés, tudom hogy gyávaság, tudom hogy szar szemét állat vagyok, mert nekem is itt van 3 gyerekem---de mégis ezt érzem, nem tehetek róla.

Neked viszont mégegyszer is köszönöm hogy ezt beírtad!

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook