Ha a szülő (viszonylag rendszeresen) alázza a gyerekét... (beszélgetős fórum)

Dehogy költözöm. Egyrészt nem volna "pofám" ilyet kérni a páromtól, másrészt Ő a nagyszüleivel él, 2 szobás lakás, nem megyek még oda én is zavarogni. Jó lenne, márhogy összeköltözni, de ez úgymond lehetetlen.

Van már munkám február 1 óta, igaz, félállás, de kb. egy minimálbért ígyis fizet... A párom viszont most teljesen munkanélküli, az a pénz meg, amit én keresek, másra kell...

Már hozzászoktam az itthoni "állapotokhoz", igyekszem nem foglalkozni vele, majd egyszer úgyis "kirepülök". Addig meg ez van.

Nagyon nehéz lehet ez a helyzet. De miért nem fogod magad és költözöl a párodhoz? Míg nem találsz munkát biztos ő is segítene neked vagy nem? Nekem ennyire nem volt rossz a gyerek korom, de édesapám nekem is ivott és sokszor agresszív volt, a pénzt sossem adta haza, és velem is volt hogy nem éppen úgy beszélt ahogy kellett volna de így sosem! Tavaly júliusban elhúnyt, beteg volt, bármilyen is volt szerttem és minden egyes nap mentem hozzá a kórházba, megbocsátottam mindent...

Ha a pároddal ilyen jól megvagytok hogy elis akar venni, hát költözz hozzá de gyorsan!!!

Szegénykém..milyen nehéz lesz majd neki az önbecsülését helyreállítania ilyen szülők mellett...milyen ember (akár szülő legyen is az),aki képes megalázni egy gyereket?Valószínűleg nagy gondok lehetnek a fejében!

Ja,és csak a fórumcímre reagáltam,nem olvastam vissza,bocsika ezért..

Szia!

Megkérdezted apádat valaha, hogy miért viselkedik így veled?

Na, ennyit a "ma még nem szóltunk egymáshoz" dologról: "Húzzál el innen!"

Ekkora egy ..... Inkább nem írok semmit. :-/

Köszi mindenkinek! :-) Tegnap le sem ült apa ebédelni az asztalhoz, mondván, nem ül le egy asztalhoz egy szeméttel. Ma meg még nem is szóltunk egymáshoz. Tőlem pattoghat, nagyon nem érdekel. :-(

Hát, anyukám a másik véglet. Ő a túlontúl szeret és ezzel megfojt és idegesít. Mindenbe beleszól, a páromat ki nem állhatja, mindig hangot ad ennek, ez nekem fáj, érzelmileg zsarolni próbál... Nagyon nehéz. :-(

A párom egyébként el akar venni feleségül, már most évvégén... A szívem szerint én már akkor hozzámennék, de túl racionális vagyok, és amíg én nem állok úgy anyagilag, nem akarok ebbe beleugrani. Addig viszont kénytelen vagyok idehaza lenni, ami egyre nehezebb. :-(

Anya soha nem engedi, hogy ott aludjak, mindig azzal fenyeget, hogy megpofoz, meg minden. Én próbálok alkalmazkodni ide is, oda is, de egyre nehezebb. Nagyon szeretem a párom és nagyon fontos nekem, és olyan nehéz most így nekem... :-(

Alig várom, hogy külön költözhessek, én is attól várom a megoldást...

Szerencsémre én összetehetem a két kezem, ami a szüleimet illeti..:)

Ráadásul én mindig is inkább apás voltam, mint anyás, de mindkettőjükkel jó és közvetlen a viszonyunk.

Nem tudom magam beleélni, beleképzelni a helyedbe. Biztos nem lehet könnyü. Mégis próbáld megtalálni a közös hangot, ha kell bólógass és engedj neki, attól talán megnyugszik, és egy idő után leszáll rólad...:))

Én is csak annyit tudok tanácsolni, hogy ha a pia beszél belőle, ne vedd magadra!

Ha a tanulás mellett dolgozol le a kalappal! Inkább dícséretet érdemelsz, mint letolást!

Ha végzel a sulival és jól elvagytok a pároddal összeköltözhetétek, akkor független leszel apukádtól.

Bár úgy lenne és bárcsak ez lenne már...

Amúgy ma azzal lettem megvádolva, hogy meglopom a saját nagyanyámat. Nem normális. :-S

Hát mindkettő. De Ő alapvetően olyan típus, aki nagyon hangosan beszél, nem veszi észre, hogy kiabál, és még neki áll feljebb, ha olykor rászólunk... :-(

Anno például rettegtem tőle segítséget kérni a háziban is. Mert úgy magyarázott, hogy ordított bele a fülembe... :-S

Szia

Fájdalmas lehetett a gyermekkorod.