Kívántad-e már valaki halálát? (tudásbázis kérdés)
Ez nem feltétlenül "rossz" szerintem A halál lehet megváltás is.
Halálát? Még nem. De minek is, mindenki eljut egyszer oda.
Bár biztosan vannak helyzetek és emberek, amikor félelmében, ijedtében nem tud mást mondani, gondolni.
Rosszat kívánni? Minek! Isten nem ver bottal :)
Ha valaki szóval bánt engem, képtelen vagyok rá bármit mondani, annyira megdöbbent, hogy ilyen is létezik. Ezek az alapvetően durva lelkű emberek. Velük nincs mit tenni, se nekem, sem másnak.
Vallom és hiszem, a szép szónak a legnagyobb a hatása és a kiabálásra a csendes beszéd döbbenetet kelt :)
ELÖFORDULT ez velem ! "Sajnos!" nem tudom komolyan venni az ilyen es hasonlo ocsmany nepseget ! Akarmenyi bajt,gondot is okoztak "sajnos!" csak nevetni tudok a gonoszsag erölködesen.
Ez nálam is kivétel, pusztuljon az összes!!!!!!
Volt szomszédom, és itt hagyták költözéskor a kutyájukat akinek a bőrébe volt forrva a rozsdás lánc, ha nem veszem észre a kutya elpusztul :'(
Sajnos igen de ahogy kimondtam visszaszívtam, mert attól függően hogy nem szeretem azt az illetőt a halálát csak nem kívánom, Ő is egy ember mint én.
Nem. És bármilyen hihetetlen lehet számodra, van olyan ember, aki nem kívánja más halálát. Nem állítom, hogy soha senkinek nem kívántam még rosszat, de utána megbántam azt is.
A kérdésre válaszom:Igen. Ne mondja nekem senki ,hogy nem. A gyilkost pl nem hasonló halálra itélné mint amit tett???
Ugyan már! Szakember?? Mit tud tenni?? Pénzt szerezz...
De még mennyire!!! Az összes szemét állatkínzónak!!! Ne értsen senki félre, nem vagyok egy agresszív ember, de az állatvédelem nagyon érzékeny pontom. És bizony aki védtelen állatok kínzásában leli örömét, az ott dögöljön meg ahol van! /bocsi, ha valakit ez felháborít, de én így érzem/
Sokszor éreztem már, hogy van némi boszorkány vér bennem, és ezt mások is mondták már sokszor nekem. Viszont szelíd lelkű ember vagyok, így nagy kárt még nem okoztam ezzel.
Van valaki, akit nagyon utálok, de ilyet nem mernék kívánni neki. Azt viszont kívántam már, hogy fájjon neki úgy, ahogy nekem fájt miatta.
Sőt, visszatérő álmom, hogy ököllel betöröm az orrát. Pedig ébren még soha nem ütöttem meg senkit életemben. Ilyenkor, ha felriadok, hihetetlen indulat van bennem, és félelem, mert tudom, ha találkoznánk, Ő lenne az első az életemben akit megütnék. Nem szeretnék vele találkozni. Utálom az erőszakot.
szégyen ide-szégyen oda ,de igen.Ettől most rosszabb az ember?
sajnos igen, és rosszul érzem magam ettől, de még most is ez az álláspontom:(((
Düh miatt mondtad (juk). Nem konkrét személynek.
Élő személynek még nem, de amikor valamit nem sikerül elsőre megoldanom, néha kiszalad a számon a "dögölj meg":-)))
Azt elég gyakran hallani ma már ,"hogy dögölj meg"
,de szerintem ebbe nem is annyira gondolunk bele,hogy mit jelent.A halálát eddig csak az olyan embernek kívántam,aki ő maga is embert ölt.
van olyan probléma, amit igen.
Dehogy! Soha!
Az nekem miért lenne jó? Ez megoldja az én problémáimat?
Nem.
Igen, kívántam. Úgy könnyebb és jobb lenne mindenkinek.
Szerencsére még senki sem tett velem olyan rosszat, hogy erre gondoltam volna, és remélem sosem lesznek ilyen gondolataim.
Sajnálom azt, akinek valamilyen okból kifolyólag ilyen az eszébe jut.
igen, de csak abban a pillanatban gondoltam komolyan
Sajnos 1x gyerekkoromban .(többet nem is gondolok olyanra,hogy valaki halálát kívánjam).Azóta is bánom,hogy azt mondtam)Anyámnak mondta de csak halkan,de ez is éppen elég volt. Sajnos anym nem igazás ismerte a simogatást ,jó szót. Szinte nem volt olyan nap amikor semmiségért is el ne vert volna azzal ami éppen kezeügyébe kerűlt.Öcsém müanyag kardja sem úszta meg,hogy ne azzal üssön agyba főbe. Iskolába szégyeltem tornaórára átöltözni.Tele volt testem vastag dudorokkal,kékfolttal.
Sajnálom a dolgot! Igen én sem értem az életet, hogy miért történnek velünk ezek a dolgok, csak nehéz felejteni.
én még azt se...nem vagyok egy bosszúálló típus, szerintem mindent visszakap valahogy az ember, jót és rosszat is, csak nem feltétlenül ugyanattól, akinek adta...
Sajnos volt ilyenben részem, de soha, senkinek nem kívántam a halálát. Hogy mit kívánok nekik(mert sajnos többen voltak)? Nem tudom. Értetlenül állok az emlékeim előtt, és csak reménykedem, hogy egyszer elhalványul az egész ...
Igen, anyukámét, hogy végre ne szenvedjen már tovább! (áttétes volt már)
A mindennapjaimban nem tulajdonítok jelentőséget a dolognak. Azért köszönöm az ötletet! :)
További ajánlott fórumok: