Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Csukd le ket szep szemed,

Hadd lehessek gondolatban veled!

Engedd,hogy megfogjam ket kis kezed,

S ha nagyon nem is...picit szerethesselek!!!

Várok rád, de neked nem fontos, hogy láss.

Tiltott az érintés, tudod, hogy fáj.

Nincs már mit tenni mindennek vége,

te elszállsz, s én itt maradok egyedül, szenvedve.

Neked könnyebb, hisz nem te kelsz és fekszel minden egyes nap sírva.

De kívánom, .önzően-, kísértsen arcom,

emlékezz rám:én vívom a harcom.

Érezd a hiányom, nyugtalan szívedbe az enyémet engedd be!

Éjszaka ágyadban fekvepárnádat ölelve csak rám gondolj.

Lehunyva szemeid, engem láss szüntelen.

Álmodban engem, csak engem várj egyre.

Hajnalban csalódottan ébredj.

A hidegben járva csapjon meg illatom,

mögötted sétálva könnyeim hullatom.

Érzed a lépteim, fordulj csak hátra, s nézz!!!

Megállsz és megfagy a levegő.

Köszönsz, s én mosolygok, de legbelül fuldoklom.

Ellépek előtted, s szemeim behunyom.

Zokogás kerülget, takarom arcom.

Elég volt annyi, hogy halljam hangodat!

Ahogyan távolodom, szívem darabokra esik szét.

BÚCSÚ CSÓK!!!!

Eljött az a nap mitől annyira féltem, félvemondta meg hogy nem szeret már engem, hogy már semmi nem jelent a múlt emléke neki.Kisétált az életemből mert ő mgteheti \\\\\\\\\\\\\\\\\"SZABAD VAGY\\\\\\\\\\\\\\\\\" mondta.

\\\\\\\\\\\\\\\\\"Most újra kezdheted\\\\\\\\\\\\\\\\\" Miközben takartam fájdalmam, hogy ne lássa meg.Erre ő hozzám vágta az elmúlt éveket!Elsorolta milyen szenvedés ez neki fáj, hogy ezt kell most velem tennie.De amit ezután mondott az volt a fontos.Mi nagy követ ejtett a szívemen olyat ami nem gyógyul ma se be!

\\\\\\\\\\\\\\\\\"Nem szeretlek\\\\\\\\\\\\\\\\\"-mondta s könnyes volt a szeme de rám nézni többet nem tudott már sose!A könny csurgottcsurgott egyre csak tovább, mire ő felugrott, hogy ő nem maradhat tovább!Bármennyire is fáj el kell neki mennie, hisz ő fejezbe be, neki kell mennie!Sírok én is amennyire csak lehet hisz én még mindig nagyon szeretem!Nem tehetem hogy ilyen könnyen feledem!De neki mennie kell kinyitom az ajtót és ő nem felel!Kilép rajta és hátra se néz gyászoljuk a múltat mi örökre véget ér.Most fogtam fel, hogy végleg elveszítem, többé már nem az enyém!Pedig szeretem!Miért hagyott el?Valami rosszat tettem?Vagy valaki jött ki helyembe lép?S neki fogja most két kezét?Most neki suttogja hogy mennyire szereti az életben soha el nem feledi?Én ezt már nem bírom továb a fájdalomtó összeroppanok.Fekszem az ágyban és arra gondolok hogy egyedül vagyok.Sírok mert annyira fáj, hogy nincs velem, üres lett az életem!Így telnek a napok és én még mindig egyedül vagyok!Megkosztam a magyányt mi örbe vesz, nem hittem, volna, hogy egyszer máshogy lesz.Gyönyörű nyár volt amilyen csak lehet, és a nevemre egy szomorú üzenet érkezett.Leírva hogy még mindig szeret s hogy bocsássak meg mert nagyon-nagyot tévedett.Felkavarta bennem az érzelmeket s a fejemben ilyen levél született:

\\\\\\\\\\\\\\\\\"még én is szeretlek!Ameddig csak élek el nem feledlek téged.De nem találkozhatunk ezt meg kell értened, mert egyszer elhagytál ami nekem nagyon fájt.Ezt megtetted velem tőled szívemet, s a szerelmem elveszett!\\\\\\\\\\\\\\\\\"

Elküldtem neki a levelet mely mélyen hatott rá!Így most már megértem, hogy mennyire szenvedett s szeretett!

Megtalálték másnap egy szikla aljában vérbe fagyva levél a karjában.Mikor megkaptam a levelet eszembe jutott, hogy mennyire szeretett és szenvedett ő.

Eltemették ami nekem nagyon fájt.Sírtam a sírjánál hogy már nem haragszom rá.Elmondtam neki hogy mennyire szeretem és hogy ez az egész csak szenvedég nekem.

De ennek vége!Utána megyek!

S kezembe vettem a búcsú levelet.Nagy volt a mélység mely rémítően hatott, de a szerelem még ennél is nagyobb!Levetettem magam, s miközben zuhantam rágondoltam!Éreztem a csókját az ölelését, éreztem karjaimban a testét!Tudtam, hogy várja érkezésemet ezért elvettem az életem hogy vissza kapjam az én

EGYETLEN SZERELMEM!!!!!!!!!!

Gyötörsz, de úgy mint még soha senki

Fájdalmat okozol ha rád gondolok

Bús, töprengő hajnalokon

Tudom, mindjárt ujra látlak

De az idő száll mint a bánat..

Arcomon könnycseppek peregnek

S felsértik a sebeket melyek meregnek

Azon..mit? s hol?-rontottak el?

Hogy íly kínt szenvendjenek el...

Már beletörődtem s tudom

Hogy azokon a hajnalokon ...

...Nem azért sírok mert ..(sóhaj)

...Mert szükségem van rád...

Ez egy fajta köszönet

Mindazért amit tanítottál!!!!!

''Önző voltál, mert itt hagytál.El sem bucsúztál, a könnyem feléd száll.Véres szirmok hullnak az égből, üzenet jött számomra a végtől.Ne gyászold a múltat s a jövőt, elszakították Tőled, de szereted Őt.''

_______________________________________________

Maradj velem, hisz kellesz nekem!

Maradj velem, mert te vagy az életem!

Hidd el, én nem hagylak el soha,

s ha még is meg tenném, annak lenne oka!

Te vagy az egyetlen, ki van nekem,

kiért eladnám az életem!

Te vagy, kit sose feledek,

Kérlek szépen, maradj még velem!

_______________________________________________

_______________________________________________

Egy kicsi szív, mely mától magányosan dobog,

Egy kicsi kéz, melyet fogni többet nem fogod,

Sok kicsi könny, mi végig folyik arcomon,

Sok kicsi dolog, mit tudd feledni soha nem fogom,

Mert egy szívnek a darabja a tied, mit töled senki el nem vehet!

\\\\"Az élet egy játék.ne félj a kudarctól, játszd végig a játékot!!\\\\\"

\\\\\"Az Élet túl rövid ahhoz, hogy ne élvezzük ki minden pillanatát\\\\\"

\\\\\"Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak, egyszerűen csak szeress\\\\\"

\\\\\"Csak mert valaki nem úgy szeret, ahogy te akarod, az még nem jelenti azt, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.”

„Kockáztasson, kövessen el hibákat! Néha nagyon fontos, hogy ne legyen tökéletes! Néha helytelen dolgokat kell tenni!”

\\\\\"Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a

gyönyörü versek,csak sajna nagyon szomoruak,de hát ilyen a szerelem!

egyébként ez nekem is le van irva csak másképp!

Szavakat keresek,

szavakra nem találok

szavak sivatagában

bukdácsolva botorkálok

minden szót sivárnak érzek,

kérdek, kérlelek, várok, féltek,

állok egyhelyben elakadva

szavak erdejében, gondolatok

elágazó szálfái között

keresgélek, találgatok,

alig élek, alig látok,

ki nem mondott tévedések

árnyékban, fába vésett

jelek erdejében, gondok

felhői közt szállok

kapaszkodnék, bújnék,

simulnék, menekülnék,

talán megszólalnék,

ha végre magamra találok.

Abban a pillanatban, ahogy egy gyerek kimondja, hogy \\"Nem hiszek a tündérekben\\" - egy tündér holtan esik össze.

_______________________________________________

Úgy élünk, ahogy álmodunk-egyedül!

_______________________________________________

Ne keresd a halált, a halál majd rádtalál, az utat keresd, amely beteljesüléssé avatja a halált.

_______________________________________________

Sírtam, mert nem volt cipőm. Aztán láttam egy embert, kinek nem volt lába.

_______________________________________________

Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csöpp eszed van, a szívedre hallgatsz ..

_______________________________________________

Próbálj meg úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott ahol vagy, de nagyon hiányozz onnan, ahonnan elmentél.

_______________________________________________

.Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.

_______________________________________________

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akinek a szemét tisztára mosták a könnyek...

_______________________________________________

Csak két tragédia eshet meg egy emberrel élete során. Az egyik az, ha nem kapja meg amit kíván, a másik az, ha megkapja.

_______________________________________________

Csak egy nap meghalni és örökké boldogan élni.

_______________________________________________

Ha a szíveden ütnek sebet, a vérzés épp elég heves ahhoz, hogy belehalj.

_______________________________________________

, , Az ember nem akkor hal meg, amikor örökre lecsukja a szemét, hanem akkor, amikor elveszíti élete értelmét

„A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz,

nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak -

amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.

Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez,

ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez,

amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk,

a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg,

nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem

ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

\"Azt mondják szállj,

De valami vissza húz,

Azt mondják járj,

De az élet földbe zúz!

Azt mondják álmodj,

De a valóság kísért,

Azt mondják szeress,

Ha gyűlölnek is ezért!\\\"

**************************************************************

Van mikor szomorú vagy és vidám,

és sirni tudnál egy hosszú éjszakán.

De a napok egyre csak telnek,

téged pedig csakis a remény éltet.

Ekkor magukkal ragadnak a szenvedélyek,

És bánatodban csak ezekben reménykedsz.

De rájössz te majd arra idővel,

hogy ostobaságokat követsz el.

És talán akkor már késő lesz a bánat

hisz tested-lelked teljesen elfárad.

Egyszer csak kiszárad ugy mint egy patak,

de a REMÉNY örökkön-örökké megmarad!!!!!!!

Lázadás

Utálom a világot,utálom az időt.

Utálom a férfit,utálom a nőt.

A világot,mely embereket szül,

S tesz tönkre feltételek nélkül.

Az időt,amely elindul,

S szaladván minden bűnt megbosszul.

Az embereket kik gyarlók és önzők,

Másra sem gondolva lélektörők.

Kik azt mondják „szeretlek”,

Itt leszek életed végéig,

S majd aztán itt hagylak,

De látogass meg mindig.

Ki tudja egyáltalán,mi a szeretet?

Vágyódás,törődés avagy kötelezet?

Mondjátok meg ,s ismertessetek,

Hogy valakit én is szerethessek.

Tudjam minden egyes módját,

Tudassam tűzön,vízen át.

Sajnos csak gyűlölni tudok,

Ilyen félékre képtelen vagyok.

Nemtudom mi az Szeretni,

Sötét lelkem nem engedi.

De vajon honnan tudom aztán

Ha ismereteim elbuknak rádtalálván.

"Egy nagy végtelen amiben sok sok más is megjelen!

Még is hogy sok sok minden van e végtelenben, egyedül vagy, magadra maradva!

Haladsz elöre, majd ráébretsz itt s ez már a végzet!De sose késű bünbe esni, vagy a bünt megbocsátattni, ha megteszed neked jobb lesz, de hiába teszel bármit a bün megesik és ott rejlik!

Egy élet mi elmúlik, mi megszünik, s senki nem tudja ma hogy TE valaha e végtelenben jártál, s voltál, eltünsz örökre, semmivé válsz, büneid is megszünnek, s tested-lelked nyugalomba helyezi magát s alszik, alszik egy végtelenen át!\\\\\\\\"

Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek.

Szél fújta szavaid, úgysem hallják meg.

Kopott ágyak párnák, szakadt piszkos függöny,

És lassan a földre hull, egy üvegszínű könny.

Úgy élünk, ahogy álmodunk - egyedül.

Azt akarod, hogy figyeljek Terád,

Magányom ködét így fúrja át,

Pillantásod: az a pillanat,

Amikor észrevetted,

Hogy megálmodtalak.

Itt ülök egyedül, földön kuporodva

várom, hogy valaki vállam simogassa

várom őt, ki nem jön el soha.

A szerelem benne testet talál…

Ködös éjszaka lepi be az eget,

Árnyak veszik birodalmukba az egész Földet.

A létet felváltja a fojtószagú halál,

Amiben az ember nyugalmat nem talál.

Sötét árnyak éjjele ez,

Szellemek ébredése töri meg a csendet.

A csendet, melyben annyi lélek találkozik

S ahol a holt szerelmesek lelke ismét összefonódik.

Két alak közeledik egymás felé,

Mozgásuk könnyed, hisz testük már nem él.

Karjukon látszik szörnyű végzetük jele,

Szemükben ugyanúgy lángul szerelmük heve.

Áttetsző alakjuk egybefonódik,

Szívük a pillanat hevében izzik.

Körbefonja őket a sötét éj leple,

Lelkük dobbanása köti őket össze.

Ölelve egymást csak a másiknak élnek

Felettük csillagok vigyázzák létüket.

Ám mikor a Nap elindul nagy útján,

A szellemek visszalépnek haláluk kapuján.

A két szerelmes szíve ismét elszakad,

De a pillanat számukra örökre megmarad.

Lelkük minden éjszaka egymásra talál,

Ezt adta számukra a megváltó Halál.

És mikor ismét eljön az este,

Felkel sírjukból a halottak lelke.

A két szerelmes újra egymásra talál,

Övék a pillanat és nem létezik határ.

Karjuk a karjukban fonódhat össze,

A világ semmivé válik mindörökre.

Így múlnak a napok szenvedéssel telve,

De ez lett a sorsuk, Isten elrendelte.

Újra, mint minden nap beköszönt az este,

A fekete sírnál lenne gyászuk helye.

Ám hiába várná akárki is őket,

Nem jelennek többé szellemek képében.

Lenn a Földön egy pár sétál kézen fogva,

Szívük ritmusára lépnek andalogva.

Egymásra néznek és elmosolyodnak,

Ajkuk egymáshoz ér, testük beleborzad.

Hirtelen feltűnik a két elveszett szellem,

Fehér fény izzik, jelezve a szerelmet.

A két pár most már szemközt, nézik a másikat,

Élők és holtak közt szoros a kapcsolat.

Mindaddig, míg az igaz szerelem egymásra nem talál,

Szellemek képében szerethetik egymást.

Amint a szerelem forrón, s igazan ég,

Testük egy másikba testet is remél.

Tovább szerethetik egymást a végtelenségig,

Hisz álmuk beteljesült, lelkük két testben él.

Isten meghallgatta őket, ahogy imádkoztak

Álmuk valóra vált, hisz kiválasztottak.

Legalább nekik folytatódhat a boldog élet,

Hisz együtt, egymással örökké élhetnek.

Nekik megadatott, hogy álmuk valós legyen,

De soha nem felejtik az égi életet.

Nappal most már mindig láthatják is őket,

Furcsa volt megszokni a hús-vér létet.

Mikor a Nap lenyugszik, megváltozik minden,

Egymás mellett fekve alszanak el ketten.

Ám mikor az álom leszáll lebegve,

Felkelti bennük az elmúlt perceket.

Kilépve a testből csak egymásra néznek,

Tudják, mit akar a másik, hova száll a lélek.

Mint amikor szellemként mindig találkoztak,

Térnek vissza újra fekete sírjukhoz.

A sír előtt állva csak egyre gondolnak,

Mit adott az élet, örök hálával tartoznak.

Eszükbe jutott első találkozásuk,

Egy csütörtöki napon sorsuk összefonódott.

Azóta már sok minden történt,

De egy az már biztos, szerelmük mindig él.

Állnak egymás mellett kezüket szorítva,

Mikor egy napsugár a követ megvilágítja.

Ismét visszatérnek, de nem a fekete sírba,

Egymás mellett kelnek fel a vörös ágyban.

Tovább folytatódik, mit a sors elrendelt,

Senki sem tudhatja, mikor ér ez véget………

Ne keresd a halált, a halál majd rádtalál, az utat keresd, amely beteljesüléssé avatja a halált.

Akkor szeress, mikor a legkevésbé érdemlem meg, mert akkor van a legnagyobb szükségem rá.

Csak azok látják meg a világot a maga valóságában, akinek a szemét tisztára mosták a könnyek.

Csak egy nap meghalni és örökké boldogan élni

Meghalnék és felvágott erekkel az ágyadon feküdnék.

Te benyitnál csendesen és észrevennél engem,

így talán megtudnád, hogy mi voltál te nekem!

Az nem Szeret, ami valamit elvár,

Nekem jó, ha repülsz a Végtelennel

De ha netán valaha zuhannál,

Megtartanálak mindd a két kezemmel!

Mosolygott az arcom, de mögé senki nem néz.

Játszom a közömbös embert,

Most látom csak milyen nehéz.

Ha valaki azt kékérdezné tőlem:

Mondjam meg mit jelentesz nekem?

Egy pillanatra zavarba jönnék,

S nem tudnék szólni hirtelen.

Csak nagy sokára mondanám, halkan,

- Semmiség csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett és az arcod

Rámnevet, kacagva köszöntlek én is,

De hangom kissé megremeg.

S nem venné észre rajtam senki sem,

Hogy titokban könnyes lett két szemem

Egy halk sóhaj ez volna minden jel, s

Mennék tovább csendesen.