Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Búcsúzás..

Még egy utolsó pillanat

és végleg vége.

Utoljára látom őt.

elmegy életem értelme.

Csak nézzük egymást,

nemtudjuk mit mondjunk.

Fáj, hogy többé nem lesz

már egymással dolgunk.

Ő néz engem én nézem őt,

a könnycsepp mi előszőr hullott le

arcomon, már biztosan kihült.

Felemeli kezét s megsimogatja arcomat,

tudja többé nem láthatja már mosolyomat.

Arra gondol ha egyszer találkozunk

már biztos másé leszek.

A vele töltött napokra viszont

majd mindig emlékezek.

Mert szép volt jó volt s most,

mégis el kell mennie.

Nem hittem, hogy egy búcsúzás

fájhat ennyire.

Soha többé nem látom

erre gondolok.Miközben ő megszólal

-Baby mostmár indulok.

Utóljára megcsókol és magához ölel,

elbúcsúzik tőlem egy lehullott könnycseppel.

Elindul a sötét éjszakába,

a szívem ettől a perctől hiába is várja.

Ő már nem látszik eltünt a messzeségben,

de egy szó hozzám száll a szélben.

Hallom a távolból a szót SZERETLEK

s én halkan könnyeim közt mondom:

soha nem feledlek..

Már csak egy emlék mi belőled maradt,

csak egy fénykép a kispárnám alatt!

Féltve őrzöm nem tudja senki sem,

mennyire sokat jelentesz Nekem.

Csak egy könnycsepp mi az arcomon ég,

egy könnycsepp,hisz Te mondtad: ELÉG!

Nagyon fáj, nagyon rossz nélküled,

Hiányzol csak az emléked éltet.

Csak egy csók mit utoljára adtál,

az utolsó az volt mit akartál.

Csak egy csók, egy fájó pillanat,

már csak emlék mi belőled maradt!

Szeretlek,ha örülsz vagy ha bánat bánt,

szeretem mosolyod ,s könnyeid egyaránt.

Nekem nincsen vágyam, s nincsen akaratom,

mert, amit Te akarsz én is azt akarom!!

Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját:

- Mert én nő vagyok - válaszolt a az asszony.

- Ezt nem értem! - mondja a kisfiú

- És ezt soha nem is fogod megérteni - válaszolta gyermekét átölelve az anya.

Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is.

- Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül?

- Minden nő ok nélkül sír. - Ez volt minden, amit az apa válaszolt.

A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a Legfelsőbb Hatalmat.

- Mondd Atyám, miért sírnak a nők olyan könnyen?

Az Atya elgondolkozva válaszolt:

- Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam. Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja, mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni. Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja, hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti, még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli, és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére. Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét, mégis néha próbára tesz a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? És végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük, amennyire csak szüksége van.

Látod: Egy nő szépsége tehát nem a ruhájától függ, amit éppen visel, vagy az alakjától amilyen az ő formássága, de még nem is attól ahogyan a haját viseli.

Egy nő szépségét szemeiben ismered fel, mert az a szíve kapuja, ahol a szeretet lakozik.

Sírsz? Kérdezem.

-Nem csak könnyezem.

-Félsz? Kérdezem.

-Nem, csak imára kulcsolom kezem.

-Alszol? Kérdezem.

-Nem, csak szemem lecsukva kívánom,hogy jobb legyen.

-Szenvedsz? Kérdezem.

-Mért szenvednék,ha itt vagy velem?

-S ha elmegyek? Kérdezem.

-A fájdalomba elveszem.

-Megint sírsz? Kérdezem.

-Nem sírok,csak légy velem.

-Szeretsz? Kérdezem.

-Már ennél jobban nem lehet.

-Boldog vagy? Kérdezem.

-Ki boldog nem szeret, s ki szeret boldog nem lehet!!

Ha aranygyűrű ragyog ujjaidon.

És édesanyád szívét nyomja a fájdalom.

Azt hiszik elvisznek tőle messzire.

És rajta kívül nem fog szeretni senki sem.

Becsüld meg az ujjaidon az aranykarikát.

Mert cserébe hagytad el az édesanyád.

Amikor lehunyod két csillag szemed

Amikor párnára hajtod fejed

Amikor gondod a holnapra hagyod

Amikor álmodsz Én veled vagyok

Amikor lépted rossz útra téved

Amikor sorsod nehéznek érzed

Amikor egyedül maradtál végleg

Amikor nincs más,Én vezetlek Téged

Amikor sírnál de elfogyott a könnyed

Amikor érzed a szavak is ölnek!

Amikor a sötét elnyelne Téged

Amikorfény kell Én gyujtok neked

Amikor könnyed patakként árad

Amikor örök vendég a bánat

Amikor felhök ülnek a szemedre

Amikor sírsz mosolyogj szemembe

Amikor fáj ne hagydd ,hoyg fájjon

Amikor bánt ne hagydd,hogy bántson

Amikor eljön a halál érted

AKKOR ÉN ÉLNI HÍVLAK TÉGED!!

Imádom!

Imádom, ahogy reggel velem ébredsz,

ahogyan mélyen a szemembe nézel,

ahogyan hozzám bújsz,

s fülembe édes szavakat súgsz…

Imádom, ahogy eltűröd a hajamat,

ahogyan simogatod az arcomat,

ahogyan csókolod az ajkamat,

s ahogyan kezed a testemen végig szalad…

Imádom, ahogy fölém hajolsz,

ahogyan szépen lassan lázba hozol,

ahogyan sóhajtozol,

s ahogyan egyre jobban és jobban akarod…

Imádom, ahogy a testemet magadévá teszed,

ahogyan biztositasz arról, hogy kellek neked,

ahogyan a helyzetet egyre hevesebbé teszed,

s ahogyan önzetlenül élvezed a perceket…

Imádom, ahogy a végén megadod magad,

ahogyan újra elragad a pillanat,

ahogyan többet és többet akarsz,

s ahogyan újra és újra megadom magam…!!!!

Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszithetlek,

S arra,hogy nem elég ha csak egyszer mondom,hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet veled,vagy velem valami,

Hogy milyen jó a hangodat hallani!

Arra,hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni!

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,

Arra,hogy mindent tönkretehet egy összeszoritott száj.

Hogy túl rövid az élet arra,hogy veszekedjünk,

S,hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Arra,hogy mindig kell,hogy legyen erőnk arra,hogy nevessünk,

És mindig kell idő arra,hogy SZERESSÜNK!!!!!

Kérlek..

Lassan már az emlékeim is megfakulnak,

hogy milyen volt veled az élet.

De akkor miért van, hogy a mai napig is

éppen pont úgy szeretlek téged,

ahogyan szerettelek mikor az elején

indult ez a kapcsolat,

A bennem tomboló érzelem sajnos most

mély és keserű fájdalmat arat.

Tudom könnyebb lenne belekarolni

egy másik talán ismeretlen fiúba.

Mint várni, hogy te visszatérjél a

múltamból mégegyszer újra.

Könnyebb lenne új életet kezdeni

valaki másnak az oldalán.

Olyan valakivel aki a külvilággal nem,

csakis velem foglalkozna talán.

Igaz, hogy még sokat gondolok rád,

de várni örökké én sem várhatok.

Az idő lassan felettem is elszáll,

én is öreg leszek majd én is meghalok.

De csak akkor szeretnék elmenni

erröl a földről végleg,

ha te újra mellettem leszel

ezért gyere vissza kérlek!

Egy gyermek kérdései

Egyszer egy gyermek megszületni készült, és így szólt az

Istenhez:

-Azt beszélik holnap leküldesz a Földre, de hogyan fogok ott

élni. hisz kicsi és védtelen vagyok? Isten azt válaszolta:

-A sok angyal közül kiválasztottam neked egyet, aki várni fog téged és vigyázni fog rád.

-De itt a Mennyországban nem csinálok mást, csak énekelek és mosolygok. Erre van szükségem, hogy boldog lehessek-mondta a gyermek. Isten így felelt:

-Az angyalod mindennap fog énekelni neked. Érezni fogod a

szeretetét és boldog leszel.

-És hogyan fogom megérteni az embereket, ha nem értem a

nyelvüket? -kérdezte a gyermek.

-Az könnyű! Az angyalod meg fogja tanítani a legszebb és

legédesebb szavakat, amiket valaha is hallani fogsz és az

angyalod türelemmel és gondossággal meg fog tanítani

beszélni. -válaszolta az Isten.

A gyermek felnézett Istenre és így szólt.

-És mit fogok tenni ha veled akarok beszélni?

Isten rámosolygott a kisdedre és azt mondta.

-Az angyalod össze fogja tenni a kezeidet és megtanít imádkozni.

A gyermek kissé szomorúan folytatta:

-Úgy hallottam, hogy a Földön rossz emberek is vannak. Ki fog engem megvédeni tőlük?

Az Isten megölelte a gyermeket és azt válaszolta:

-Az angyalod óvni fog téged akkor is, ha az élete

kockáztatásával jár.

A gyermek elszontyolodva nézett maga elé és így szólt:

-De mindig bánatos leszek, mert nem láthatlak téged.

Isten megint megölelte a gyermeket:

-Az angyalod mindig beszélni fog neked rólam és meg fogja

mutatni, hogyan juthatsz vissza hozzám, habár én mindig

melletted leszek.

Ekkor, bár nagy békesség volt a Mennyben, már hallani lehetett a földi hangokat. A gyermek sietve kérdezte :

-Istenem, ha most mennem kell, kérlek áruld el az angyalom nevét!

És akkor Isten így válaszolt:

-Az angyalod neve nem fontos. Egyszerűen így fogod

hívni: ÉDESANYA!

Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom

Nem akarom gyengeségem mutatni

Remegek és átfut rajtam a hideg

Mert elvesztettem ,elvesztettem a hitet

Könnyeim kezdenek száradni arcomról

Nem szabad rosszra gondolnom már

Erősnek kell lennem össze kell szorítanoma fogam

Hogy csödnben legyek h ne ordítsam ,ne áruljam el magam

Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted, és te nem

tudod neki bevallani

Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned, és

mégsem tudsz ellene semmit sem tenni

Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent

megtennél

Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...

Nem szűnő fájdalom tombol az én szívemben,

Mert elhagyott mindenki, akit valaha szerettem,

Nincs már velem senki, ki fogná az én kezem,

Nincs már velem, senki ki mondaná, szeretlek

Igézve álltam, soká, csöndesen,

És percek mentek, ezredévek jöttek -

Egyszerre csak megfogtad a kezem,

S alélt pilláim lassan felvetődtek,

És éreztem: szívembe visszatér

És zuhogó, mély zenével ered meg,

Mint zsibbadt erek útjain a vér,

A földi érzés: mennyire szeretlek!

Piros rózsa

...Egy szép piros \\\"rózsa hevert lenn a porban,

Mellette férfiak és nők haladtak el sorban,

Mindenki ráfigyelt, mindenki megnézte,

Olyanok is voltak kik felvették kézbe.

De el egyse vitte, mind eldobta újra,

Igy került a rózsa ismét a porba, s az útra.

E méltatlan bánás a szívemig hatott.

S míg csak fel nem vettem, nyugodni nem hagyott.

De biz \\\"én\\\" is dobtam mert nem volt már szára,

Igy a szép rózsafej, szemétnek lett szánva.

Míg tűnődtem sorsán, meglepetés történt:

Kivétel törte át a szokást, a törvényt.

Egy féllábú lányka, mankójára dőlve,

Reszkető kezével nyúlt érte a földre..

Magával is vitte, s oly boldogan nézte,

TALÁN SZENVEDNI IS KÉSZ LETT VOLNA ÉRTE\\\"!!!

Pedig \\\"Ő\\\" is tudta: mért került utcára.

Hogy már megvan tépve, hogy már nincsen szára.

De érezte, mintha sorsuk közös lenne?? \\\"ÉS IGY

ÖNMAGÁT BECSÜLTE MEG BENNE!

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fájdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

Hamilton, Laurell K

Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást,

Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást.

Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál,

Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll.

Demjén Ferenc

Teltek a hónapok, múltak az évek

Bennem még mindig előtörnek az emlékek

Visszagondoltam a szépre, s az ő képére

Mindig ugyanaz volt, sosem értem a végére

Álmodoztam tervezgettem, milyen szép lett volna ha vele tehetem...

De én voltam a hibás, mert lehetett volna folytatás

Kár a gőzért, kihalt ez a láng

Majd mással talán beteljesül ez a varázs

Így hát megtartom az emlékeket, és a vele eltöltött boldog perceket....

***********************************************************************************

Szívem mindig téged keresett

S te mindig csak dobtad a kérdéseket

A választ mindig megkaptad...

Kaptál tőlem te is, rengeteg sok kérdést

De te viszont ezekre sosem feleltél

Mindig kerested a kiutat

Ez az űr azóta az agyamban kutat

Miért nem válaszoltál soha??

Talán mert volt neked más?

És ezért is csak én vagyok a hibás

Sajnálom hogy megbántottalak

Hisz enyém lehettél volna, és én a tiéd

De ellett rontva minden, és mindig csak a miért...???

Annyi dolog történt, és én mindig felteszem a kérdést

Hogy lehettem ilyen szemét??

Én is kaptam tőled kegyetlen nagy fájdalmat, és ha ezekre gondolok, a szívem megszakad

Szívbeszúró érzés volt téged más karjában látni

Pedig lehettél volna az enyém is

De mostmár csak az van hogy remélni...

Ismered a mondást: ' remény hal meg utoljára'

De bennem már ez a láng kihalt mára

Harcoltam és kűzdöttem, foggal és körömmel

És ebben nagyon sok könnyem hullot el

Te is tudtad-láttad, mi zajlik bennem nagyrészt

Akkor miért nem kaptam még egy második esélyt???

***********************************************************************************

Vissza várlak téged

Ameddig csak élek

Mert téged soha el nem felednélek.

üresnek vélném az egész életem

Ha mégis azt mondanád hagyjalak el téged.

Fájó szívvel ugyan, de mégis megtenném,

Sírnék minden percben, könnyeimet nyelve.

Várnék addig hidd el amig csak élnék,

Halálom óráján is érted kiálltanék.

Ha nem birnám tovább mégis a magányt

Könnyek közt futnék csak az Isten tudja hová.

Megállnék valahol egy magas kősziklán

És a te szerelmedért a mélybe ugornák.

És mikor már egy fa ontja el a fényt

Mikor a hideg ellen a föld az ami véd

Kijössz e majd hozzám ezt kérdem csak egyre

Meglátogatsz e Isten kertjében?!

Fog e majd az téged bántani

Hogy nem tudtál engem tiszta szívből szeretni.

Tiltott a vágy amit irántad érzek,

Tiltott a szerelem amivel élek.

Nem szabadna Téged szeretni énnekem,

De nem tudok mit tenni, Te vagy az életem!