Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

here are many kisses to remember, many to forget, but

the one you'll always remember is the one you want - and never get

~ Sok olyan csók van, amire emlékszünk, sok

olyan, amit elfelejtünk, de az a csók, amire mindig emlékezni fogsz, az az,

amit nagyon akartál, de nem kaptál meg

Love is only a chapter in a guy's life but to a girl, it's the whole book :)

~ A szerelem csak egy fejezet a fiú életében, de a lány számára ez az

egész könyv ..

You can hold into something so tight You've already lost it

Magadhoz szorítasz valamit, amit már régen elvesztettél ...

Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted Őt.

Szerelem, mikor Ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: Jól vagyok,

pedig csak sírni és sírni szeretnél .

Én is voltam boldog... Csendes, szép estéken,

Engem is szerettek, valamikor régen...

De akit szerettem, az engem elhagyott,

Azóta jönnek sorban a bús napok...

Azóta sírok, hol nem lát senki,

Hogy egy hitetlen szívet hogy tudtam szeretni....

Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,

válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.

Tudtam, hogy nélküled üres az életem,

de azt hittem attól még boldogan élhetem.

Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,

s most már tudom, hogy nélküled végem!

Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,

már tudnám a választ, mert te vagy az életem!

Messze vagy, és elérni nem tudlak,

szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!

Ne kínozz átkozott szerelem!

Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!

Ne szólj, menj, nehogy sírni láss...

A könny, mint a láng, úgy ég,

ne félj, nem te vagy a hibás!

Csak álom volt, túl szép...

Élni kell, úgy búcsúzom,

te élj csak boldogan,

hisz nézd, a perc rohan...

Élni kell, de nélküled hogyan?

Egyszer már elveszítettelek,

és az csak az én hibám volt,

ha kijavíthatnám ezt a hibát

tudod, hogy megtenném!

De nem tehetek semmit,

csak annyit mondhatok: örökké szeretni foglak!

A lány szerette, a fiú nem.

A lány felnézett rá, a fiú nem.

A lány szerelmet vallott, a fiú megalázta.

A lány sírt végette, a fiú kinevette.

A fiú csak akkor jött rá mit tett,

Amikor a lány sírjára virágot tett..

... Ahányszor az emberek megkérdezik: " ti ketten jártok? "

... El sem tudod képzelni, milyen fájdalmas azt mondani

" nem, csak barátok vagyunk... "

Wárok 1 esélyt, melyet Tőled kaphatok,

Wárok 1 szót, melyet Tőled kaphatok.

Wárok 1 arcot, mely rám newet.

Wárok 1 sziwet, mely csak engem szeret...

... Ha szomorú wagy én is az wagyok.

Ha felcsillan a két szemed,

Az enyém is felragyog.

Őrülten szeretlek, de nem tudom miért.

Oda adnám az életem,

Ha adnál 1 esélyt ...

... Ha majd sírom mellett állsz

S engem többé nem látsz,

...Írd a homokba csendesen Őt valaha szerettem...

egy nap céljaink megszűnnek, mert miénk lesz a beteljesülés,

egy nap álmaink eltűntek, mert annál, boldogabb lesz az ébredés.

a könnycsepp mi szemeinkben csillog már nem keserű lesz, csak édes,

s a vágy mely eggyé olvaszt minket már nem bűnös lesz, vagy vétkes...

egy nap forró ölelést szül majd minden köztünk lévő harag és bánat,

egy nap boldogságban fürödve élünk a múltnak, a jövőnek, s a mának.

ajkaink finom érintése által egy égben szőtt terv végre teljesül,

s lelkünk vihar tépte szárnyán, gondol egyet és egyszerűen elrepül...

egy nap világossá válik számunkra minden, mi ma még oly bonyolult,

egy nap megszűnik előttünk minden gát, mi barikádként ott tornyosult.

egy igaz, kedves és szép szerelem majd fülünkbe suttogja halk szavát,

s a mennyek kinyitja előttünk szivárvány pompában tündöklő kapuját...

Még nem érinthettelek, de érzem

Ahogy ujjaim végigsiklanak arcodon

Lehetetlennek tűnik mindez

Csak remélek, csak vágyakozom......

Oly messziről, ahol már nem érhetlek el

Hová talán már szíved sem ér el

S ha nem érzed, amit én

Fájdalmam e pár sorban olvashatod el....

Félek, rettegek, hogy elveszítlek

Bár még az enyém sem voltál

Nem fogtad kezem...

S karjaid közé sem zártál...

Hiszek abban, hogy egyszer még ölelhetlek

S ha te nem bízol, nem remélsz

Üzenem innen a távoli végtelenből: Szeretlek!

Mióta megláttalak,

lelkem mélyén felkelt a Nap.

Pirkad a világ,

mi addig oly üres volt, s hallgatag.

Szeretnék könnycsepp lenni arcodon,

ajkadhoz simulni, hol sóhajod hallgatom.

Lennék szívedben megannyi dobbanás,

félek, ez csupán kósza látomás.

Minden éjjel, mikor fejem álomra hajtom,

téged látlak, el veled alszom.

S másnap, mikor szemeim kinyílnak,

álmom szertefoszlik, ám szívem ismét pirkad.

Mióta megláttalak,

bennem csak te létezel.

Nekem akkor is kellesz, ha ezerszer vétkezel.

Közeleg az éj, a sötét alkonyat,

ismét egy álom, melyben láthatom gyönyörű arcodat…

Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,

Engedem hadd menjen,

szaladjon kifelé belőlem

gondoltam egyetlen.

Nem vagy itt jó helyen,

nem vagy való nekem.

Villámlik mennydörög,

ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan

felettem egy madár,

tátongó szívében szögesdrót,

csőrében szalmaszál.

Magamat ringatom,

míg ő landol egy almafán,

az Isten kertjében

almabort inhalál.

Vágtatnék tovább veled az éjben

az álmok foltos indián lován.

Egy táltos szív remeg a konyhakésben,

talpam alatt sár és ingovány.

Azóta szüntelen

őt látom mindenhol.

Meredten nézek a távolba,

otthonom kőpokol.

Szilánkos mennyország,

folyékony torz tükör.

Szentjánosbogarak

fényében tündököl.

Egy indián lidérc kísért itt bennem.

Szemhéjain rozsdás szemfedő.

A tükrökön túl, fenn a fellegekben

furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Messzi tájról, újra közeleg a tél szele,

Fájdalmas, borzasztó hideg jön vele,

A fákon a levelek lassan de biztosan hullanak,

Nem marad semmi, csak a hullaszag,

A világ lassan feketébe öltözik,

Az egyetlen és utolsó nyarat temetik,

Az emberek riadt arccal fogják fel hogy nem jő több nyár,

Nem élvezték eléggé, elveszítették azt már,

Sápadt arcú rózsák a végüket várják,

"Gyere sújts le ránk Ó kegyes Halál",

Szép lassan eltelik az ősz is, és beköszönt a tél,

Kérlek ne feledj el, ha valaha is szerettél!