Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Mondd
Mondd, könnycseppjeim hová tűnnek,
Ha szememből legördülnek?
Mondd, álmaim hová szállnak,
Ha kimondom, köddé válnak?
Mondd, szavaim hová lesznek,
dalaim a csendbe vesznek?
Könnyed ezernyi magot áztat a földben,
Álmaidból fák nőnek sziklás hegyvidéken.
Szavaid tarka virággá válnak,
Dalaiddal szellők fuvoláznak.
Könnyed nyomán virágba borul a rét,
Álmaid fája árnyékkal véd,
Szavaid színeket hoznak a szürke világba,
Dalaid enyhülést a fájó magányba.
Rózsák partja!
Sziklás tengerpartra alkonyat hull csendben.
Jeges szél kel,sikolt s tombol önfeledten.
Szürke messzeségből karcsú lány tűnik fel.
Nyirkos tengerparton a sziklák felé lépdel.
Hosszú idő óta itt jár minden éjjel.
Halvány,ifjú arca dacol fagyos széllel,
szürke szikla hátán magányosan várja,
hátha a szerelmét végre újra látja.
A távolba réved boldogtalan szeme,
és lehull ölébe két erőtlen keze.
Ekkor egy esőcsepp tenyerébe csöppen.
S aztán csak hullnak-hullnak egyre többen.
A reménytelenség úrrá lesz a lányon.
Régóta először nyomja el az álom.
Párnája:a rideg,kemény,szürke szikla.
Egy csepp sósviz csordul rajta.....mintha sírna.
Zokog,mintha tudná;álom száll a lányra,
s ez lesz az utolsó parti éjszakája.
Síró bölcső-szikla búcsút vesz a lánytól.
Most már az ő lelke terhes a magánytól.
A lány szeme csukva,édes álmot kerget,
elrepíti hozzá kedve álom-felleg.
Melegséget érez,s meglepetten hallja;
feldereng az égen kedvesének hangja.
Őt szólítja halkan,hívja,becézgeti.
Távoli vizekről igy vall,üzen neki:
"Úton vagyok hozzád Kedves,úgy hiányzol!
Csokrot viszek Neked ezer rózsaszálból:
Vörös rózsa száll majd fel a horizontról-
Akkor érezd,Kedves,arád csak Rád gondol.
Sárga rózsaszirmok arcod hogyha érik-
Akkor érezd,Kedves,szerelmem mesélik.
S ha partra vett a tajték fehér rózsaszálat-
Akkor tud majd,Kedves,tárt karokkal várlak!"
Felébred a lány és kél a nap is vele.
Vörös fényét látva könnybe lábad szeme.
S arany napsugarak érintik az arcát.
A Kedves hű szerelmét ők mesélik,vallják.
A lány szalad a parton,fürkészi a vizet,
s valamit a hullám lába elé kivet.
Lenéz rá a lány és arcán mosolyt csillant,
mégis a habokba könnyes szemmel pillant.
Fehér rózsaszálat emel ki a vizből....
Régóta először kacag tiszta szivből.
Búcsút mond a partnak,lehunyt szemmel még áll......
Majd ölelve a rózsát a habokba sétál
Mi a szerelem?
Ha nagy beteg vagy, meggyógyítalak,
Ha szomorú vagy, felvidítalak,
Ha éhes vagy, enni adok neked,
Ha nagyon félsz, fogom a két kezed.
Ha egyedül vagy, repülök hozzád,
Ha kétség gyötör, vigyázok terád,
Ha magányos vagy, hű társad leszek,
Ha álmod elszállt, álmodom neked.
Ha megkívánsz, testem-lelkem adom,
Ha hozzám bújsz, minden vágyad hagyom,
Ha fázol, szívem majd felmelegít,
Ha álmod elszállt, dalom elszenderít.
Ha félsz, testemmel védelmezlek,
Ha gyenge vagy, én erős leszek,
Ha nevetsz, én veled nevetek,
Ha sírsz, minden bút elkergetek.
Ha átölelsz, érzem minden sikerül,
Ha fogod kezem, az ég is kiderül,
Ha kitárod karod, hozzád simulok,
Ha kitárod szíved, már nem izgulok.
Ha hiszel bennem, én is hinni fogok,
Ha bízol bennem, én is bízni fogok,
Ha útnak indulsz, én is veled megyek,
Ha szeretni fogsz, én is boldog leszek.
Te!
Megláttalak,majd elöntött egy érzés,
hisz csoda voltál nem vitás,
mely legszebb pillantásom volt mégis.
Szeretem a mosolyod,mert gyönyörűvé tesz téged,
gyönyörű az ajakod mely mámorítóan édes!
Szemed ragyogása elkápráztat engem,
kezed finom tapintása mozdulatlan lesz lényem.
Sok mindenen gondolkozom hogy élhetnénk-e szépen,
úgyérzem készen állok mindenre,mert fontos vagy nékem.
De ha meghalnál én is meghalnék te érted
Test, gondolj arra
Test, gondolj arra, ne csak, hogy hányszor szerettek,
ne csak az ágyakra, ahol hevertél,
de mind a vágyakozásra, mely érted
villámlott a megnyilt szemekben,
és remegett a hangban, s valamely
véletlen gátlás meghiúsította. . .
Most, mikor minden a mély múltban rejtezik,
úgy rémlik, mintha magadat mind ama vágynak
odaadtad volna akkor - mennyi villám!
Gondolj arra, hogy a rád néző szemekben,
hogy remegtek a hangban: test, emlékezz arra.
Szerettelek...
Szerettelek, nem tagadom!
S hogy eltört a lakadalom:
Nem én vagyok, te vagy oka,
Miért hajlongtál ide, oda?
Nyílt rózsa volt az ajkad,
Hol nem csak egy méhnek szabad,
Égő tüzes nap a szemed,
Mely sok szívet melengetett!
Seregestül voltunk rabod,
Megszéditél ötöt, hatot;
Szerettél - , s mi hivek valánk,
Úgy mondta szád, úgy mondta szánk.
Két hű kebel vonzalmiban
A boldogság hő vágya van:
Szerelmedben nem volt e cél:
Hiúságból szeretkeztél!
S bár csábitón hajlál felénk:
Mint a madár, szétröppenénk!
Fészket rakánk, az ott, ez itt...
Sorsunk nyájas vidékre vitt.
Mégis ha úgy elképzelem:
Minő bűbáj ült képeden!
Az a mosoly... haj... váll... szemek...
Rád éppen nem neheztelek!
Ennyit kimondhatok...! s ha még
Tán többet is kimondanék:
A ház csendjét ásnám alá...
- Feleségem meghallaná!
Ha majd egyszerűen ellöksz magadtól,
Mert már nem szeretsz, vagy egyszerűen meguntál,
Vagy olyan messze leszek hol,A csillagok mosolyognak rád,
Hidd el én gondolok rád és veled leszek,
És hogy boldog legyél én mindent megteszek!
Magányos éjszakán, mikor szíved fél és fáj,
Nem kell félned, mert én ott leszek,
És angyalokat küldök hozzád
,Kik megnyugtatnak, elaltatnak és vigyáznak rád!
Én fenn leszek a csillagok közt szabadon,
És onnan nézlek téged, ahogy alszol.
De kérlek addig is szeress engem nagyon,
Ha elveszítelek soha, senkinek a szívem nem adom,
Ez örökre a tied lehet,Akkor is ha nem szeretsz,
De könnybe lábad a szemem,És a kezem is beleremeg,
Ha ebbe, még csak bele is képzelek.
Sajnálom ha valamikor megbántottalak,
Én azt soha nem akartam,
Én téged nagyon szeretlek,Akkor is ha te ezt nem érted meg,
És mindig egyszer többször, mint te,Erre ÖRÖKRE emlékezz!!
Akarom...
Akarom, hogy mellettem légy.
Akarom, hogy átöleljél.
Akarom, hogy ajkad érintse ajkamat.
Hogy együtt legyünk a legboldogabbak.
Akarom, hogy érezd, hogy érzem.
Akarom, hogy legyünk kéz a kézben.
Akarom, hogy maradjunk ilyenek Kicsim,
amilyenek tudom is, hogy maradunk örökre, mindig.
Akarom....
Ne sírj...
Ne sírj, hogy azok az idők is elmúltak,
Ez így megy. A régi átadja helyét az újnak.
Ahogy a tegnapnak sincs helye máma,
Ne sírj, hogy vége lett. Nem történt hiába.
Akkor se, ha ma még nem érted.
Üdvözöld örömmel, ki ajtódon belépett.
S ma még Veled van, de kitudja holnap
Nem indul-e új utakra. Szép idők a "voltak".
Ragadd meg a pillanatot! Nem hagyni veszni,
Remélve, reménytelen, de szívvel kell szeretni.
Nem adni föl, mert aki a fellegbe vágyik,
Sokat kell küzdjön, míg az valóra válik.
Van, ami megéri. Nem számít`nak mások,
Csak a szív mélyéről jövő halk susogások.
Ne sírj azért, minek vége lett tegnap,
Talán nincs is vége, csak elmenni te hagytad.
Küzdeni. Amíg csak üt az ér a nyakon,
Keresztül mindenen, erőnkön felül, vakon.
Át ledönthetelen, szilárd falakon,
Szeretni úgy, mint senkit. Nagyon.
Végzetes szerelem
Gyermekként félve az apadó szavaktól,
szédülten kérdezem magamtól.
No lám,
tündérszép komám,
mondd hát, érted-e
mily végleges
a végzetes
szerelem?
Ó,
az egy marasztaló,
mély verem,
ha merek,
mindenképp vesztek,
mert
a végsőkig elnyel
majd engemet
mint egy álnok,
szélesen
nyújtózó árok,
melynek a szélén töprengve járok,
míg a rám törő önző,
rózsaszín ködtől
- mi meglehet,
százszor
szebb
teher
nekem,
mint a legszínesebb
álmom
ezen a nyáron,
- én
a veszélyt
még
nem is látom.
Mégis,
eb, aki érti!
Végzetes
szerelem?!
Járhatok kopottan
folyton a nyomodban
én, a szegény,
kevély
legény
roppantmód sajnálom,
hogy hiába vágyom
a rám váró,
véremet kívánó,
kiváló
csapdát
már
sehol sem találom.
Amíg megnem halok veled maradok.
Őrzöm minden álmod és megfogom kezed.
Hogy érezd veled vagyok ameddig akarod.
De ha egyszer útjaink elválnának tudd,
Te voltál a mindenem az életem és egyben a szerelmem.
Boldog leszek bánatot s könnyet felejtek.
Ami bánat volt boldogság lesz a könnyek esőcseppeké alakulnak.
Érzem a bánat elmúlhat.
Az élet rossz de szebbé teheted ha a pozitív oldalát megkeresed.
Tetszik valaki de, ő nem tudja.
Tetszik valaki, aki nem vesz észre soha.
Tetszik valaki, aki sosem szerethet.
Tetszik valaki, akit én nem érdeklek.
Tetszik ő de, hiába ő sosem lehet enyém, érzem ez kegyetlen remény.
Tudom hogy már nem vagy enyém
Tudom, hogy már nem is szeretsz
De egy valamit tudnod kell
Az nem megy, hogy elfelejtselek!
Szomorú vagyok, mert nem engem szeretsz
Szomorú vagyok, mert nem engem ölel két kezed
Szomorú leszek, ha meglátlak téged, s feljönnek a régi emlékek
Az álmok szép dolgok de van rossz oldaluk
Ha felébredsz, rájössz hogy valótlan az alapjuk
Vannak szépek és még szebbek
De vannak rosszak, sőt szörnyűek
Van, hogy mosolyogva ébredsz tőlük
Van, hogy könnytől nedves párnán ébredsz
Mert a volt kedvesed eszedbe jutott és hívott téged.
(Ezeket én írtam.)
Keresem a szót milyen boldogan élek az asztalon állnak a gyönyörű képek csak állnak és várnak de nem beszélnek.(Torres Dani)
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
Erdő mélyén dús fa lombját fújja még a szél!
Egyedül csak én nem értem miről mit beszél,
Bánatomban forgolódom görnyedek a földre,
Egyszer megígértem szeretni foglak téged mind örökre!
De te mégis elmentél vége minden szépnek,
Nem maradt már semmim csak egy ének fel az égnek!
Még mindig hiányzol minden nap gondolok rád,
Minden percben fognám kezedet csókolnám a szád!
Megtanultam szeretni és te segítettél ebben
Még mindig szeretlek nem tudom kifejezni szerelmem
Már csak ennyire vok képes már csak ennyire telik tőlem
Dallamok mögé rejtőzöm mert mind idáig féltem!!
Talán utoljára mondom el mit érzek de ez egy így marad!!
A hős szerelmes most távozik, véget ér a szín darab!!
Szívem mélyén magam mögött hagynám ezt a világot!!
Csak annyit kérek emlékezz rám és ne kérdezd meg ki bántott!!
Emlékem majd így hagy nyomot ha véget ér az életem
De pont azért hogy te is értsd a te emléked éltetem!
Már bánatomban sokszor eltöprengtem rajta
De tükörben az életem vagy most a látszat eltakarja?!
Vajon számit e rám valaki?
Vajon lesz e akinek hiányzok?
Vajon szeretnek e akkor is ha néha én is hibázok?
Az idő távlatában azért jussak majd egyszer eszedbe
Remélem hogy te is örülsz majd az emlékemen merengve
Most kettesben csak én meg TE
A zenész meg a hallgató
Ez érted szól hisz emlékünk
Most így dalban hallható
Ezt szerelemből adom, remélem érzed hogy neked szól!
Hozzád is ezt ezért írtam hogy veled legyen mikor este el alszol!!
Szavam szívbe fúródó!
De ki a hallgatásom nem érti
A beszédemet sem
Aki nem lát a sarok mögé
Hogy is várhatnám, hogy megértse?!
Ez az életemnek emléke
Emlékeztet hogy már nem vok itt
De néha mégis fellépek
Csak Játszottam és kacagva ástam a síromat
Most meg a sírköves a sírkőre valami szívszólót írogat
Bocsánat!!
most könnyes szemmel szemléled ezt
Így most az idő távlatából már minden másképp fest
Egyszerű ember voltam
Egyszerű szavakkal
Tele félelmekkel és
HATALMAS falakkal
KÖSZÖNÖM, HOGY SZERETTÉL
KÖSZÖNÖM, HOGY ÉLHETTEM
Nevem alá pedig ezt a pár sort vésetem!
"Éltem halálomig, de végig ember voltam aki mindig csak álmodik!"
Nagyon szép ez a vers olyan szívből szoló...
mert én ezt éreztem,vagyis érzem..
Húú, én tudok egy nagyon aranyos szerelmes kis verset, de mivel otthon van a könyvem (albiban vagyok:(), ezért leírnám a címet és a szerzőt;
József Attila: Amióta
Remélem azért lesz olyan aki veszi a fáradságot és fellapozza:)
szép!
:)
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak.
De mit tegyek, ha nem érinthetlek szellőként,
Sem friss forrásvízként, s nem vethetek rád ovo
Árnyékot, mint dúslombú fa?
Ember vagyok és fizikai valómban nem lehetek ott
Ahol vagy, hogy megérintselek a tekintetemmel, a
Hangommal vagy a kinyújtott kezemmel.
Lehet, hogy mire az érintés eljut hozzád, a testem
Már régóta az enyészeté.
Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak,
És az érintéshez nincs más eszközöm, csak a szó.
A szó, amely túl van a tér és idő határán és a
Csendből forrásozik.
Azt mondtad, már sokat csalódtál,
S ezért szíved nem nyitod ki soha már.
Azt mondtad örülsz, hogy megtaláltál,
De úgy érzem, nem erre vágytál.
Már semmi sem olyan, mint régen,
Már nem csak mi ragyogunk az égen.
Odaadom neked mindenem,
Csak arra kérlek, légy velem.
Én leszek, ki meggyógyítja szíved,
Csak engedd, hogy megtegyem, kérlek.
Ne zárkózz el a szerelmünk elől,
Akkor minden álom összedől.
Amit együtt álmodtunk,
Ígérem valóság lesz.
Csak bízz bennem,
S engedd, hogy minden úgy legyen.
Elvesztettem!
Az életemből valamit elvesztettem,
Amit úgy hívnak, hogy szerelem.
Csak szenvedek, nincs erőm tovább menni,
Nem tudok, és nem is akarok mást szeretni.
Rossz hogy már nem nézel felém,
A fájdalom, ami örökké az enyém.
Csak szeretni akartalak, de ez tiltott szerelem,
Mégis számomra egy örökké tartó érzelem.
Nem kéne, hogy fájjon, de gyötör,
Lelkem összetört, mint egy tükör.
Ha lenne erőm, vissza visszafordítanám az időt,
S talán visszakapnám végleg Őt.
Azt hittem, egy rossz álom, s egyszer felébredek,
S érezni fogom, hogy karodba reszketek.
Gyengéden felém hajolsz, s meg csókolsz újra,
S én szeretni foglak addig, míg Isten meg nem unja..
Régen arcomon mosoly ült, sosem sírtam,
A csalódásért mindig magamat hibáztattam.
De most lelkemben oly kegyetlen a fájdalom.
Szívemről is eltűntek a csillagok.
Most üresnek érzem magam, belül
Szívemre egy nagy teher nehezül.
Hányszor fogadtam, meg hogy elfelejtelek,
Hányszor hazudtam magamnak, hogy elengedtelek.
De a bolond lelkem még most is remél,
De a fájdalom, az a hű barát, most is utolér.
Nem tudok szabadulni, még bennem él
S nem értik az emberek,
miért nem mosolygok, mint rég.
A remény él
Egy gyönyörű dal,
A múltba visz vissza.
Egy szép nyári emlék,
A szívem még siratja.
A nyár mindig véget ér.
S jön a gyanútlan ősz.
Mindent megöl a fagyos tél.
S a magány ismét győz.
Egyszer eljön a tavasz,
Illata selymesen bódító.
S utána a csodás nyár
Szerelmes,örökkétartó.
A nyár örökké tart,
Annak aki benne él.
Ha beköszönt a hideg tél,
A szerelmes is csak remél.
A szerelem súlyos csapás, mert a szabad ember rabbá válik miatta. Miként a nyíltól talált madár lehull a vadász lába elé, akképpen a szerelem nyilától talált embernek sincs már ereje, hogy elfusson az imádott lábacskák elől...
A szerelem nyomorékká teszen, mert aki beleesett, szerelmesén kívül mit sem lát a világból...
A szerelem szomorúság, mert ugyan mikor hull több könny, ugyan mikor sóhajtoznak többet az emberi keblek? Aki szeret, az már nem gondol sem a szép ruhákra, sem a táncra, sem vadászatra, sem a kockára, csak a térdét tulajdon két kezével átölelve epekednék nagy vágyódással, mint aki szívéhez igen közelálló szerettét veszítette el...
A szerelem betegség, mert aki benne leledzik, akárha nyavalyába esnék, elhalványul az arca, beesik a szeme, remeg a keze, lesoványodnak az ujjai, és a halálra gondol, avagy tébolyultan, felborzolt hajzattal jár, a holddal beszélget, szívesen írogatja kedvese nevét az homokba, s ha azt a szél elfújja, azt mondja: "Szerencsétlenség"... és máris zokogni kész...
2006-12-09 14:53:31
Menj! Megne állj...
Indulj el az úton,s menj tovább!
Énekeld hosszan,édes dallamát.
Dalolj hát,s énekelj Velem már,
Csak ne állj meg,haladj tovább!
Nótád száll, mint egy kismadár,
Állj tovább,mig tudod szólamát.
Hangod hallják, mint muzsikát,
Harsogjad, az éltető szív dalát ;
Zengjen hát, a mi édes dalunk!
Érjen hozzád, mit mondhatunk.
Légy oly boldog egy életen át,
Boldogság, mi szálljon Hozzád.
Menj tovább, soha megne állj!
Énekeld, mi a szívedből kiált!
Dalold el, a boldogság szavát,
S ne add fel, mit életed kínál!
Szálljon dalod, szállj magad is;
Szeretni jó,ha ezt tagadnád is.
Legyél vidám,s ne boldogtalan,
Találj reám!Hát gyere gyorsan!
Zengjen hát, a mi édes dalunk!
Érjen hozzád, mit mondhatunk.
Légy oly boldog egy életen át,
Boldogság, mi szálljon Hozzád!!!
Jogvédett!! Donytella
Messze még a holnap,
Gyötrő a magány,
Egyedül minden perc fáj,
Gyere ölelj át,
A vágy immár teljesen átjárt.
Testem tűzben ég,
Már tudom, te vagy a vég!
Minden csókod lángra gyújt,
Ölelő karod biztonságot nyújt.
Szelek szárnyán repítsen,
Tér és idő ura,
Pörgesse fel a homokórát,
Hogy holnap legyen ma!
Szerintetek jó mert én írtam
:) :)
Az éjszakai csendben nem érzek semmi mást
Csupán csak a lágy szellő simogatását.
Mely szépen lassa végig halad testemen,
Már annyira fáj hogy hideg rázza a lelkemet!
Hideg rázza a lelkemet mely annyira szomorú,
Mert hiába titkolom egyszer úgy is széthull!
Széthull mert nincs értelme semminek,
Csupán csak az elmúló éveknek!
Az évek csak egyedül ők nem szomorkodnak,
Mert ők érzik a legjobban magukat!
Nekik nincs szerelem,bánat,öröm és halál
Melytől az ember érzi a szomorúságát!
Mert ha tudná valaki hogy mi is az a fájdalom
Akkor egészen másképp látná-e világot
További ajánlott fórumok:
- Valentin napi szerelmes sms-ek, idézetek, versek
- Szomorú szerelmes - szakítós - csalódással kapcsolatos idézetek, versek, sms-ek
- Szerelmes idézeteket írnátok?
- Boldog szerelmes idézetek a Páromnak
- Szép szerelmes, romantikus vagy "hiányzol" idézetek? Ismertek ilyeneket?
- Karácsonyi és egyben szerelmes idézetek