Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Téli éjszakán

Fagyos téli éjszakán

gondolsz e még reám?

Vagy elfeledtél végleg,

s szívedből kitépted

szívem halk szavát,

hogy szeretlek egy életen át.

Fagyos téli éjszakén

gondolok én reád,

hogy szívedből kitépted

szívem halk szavát,

de én mégis szeretlek,

s gondolok terád."

"Feledd a múltat, s boldog leszel,

minden ami elmúlt szép emlék legyen!

Rázd meg magad és indulj tovább,

mert rád még nagyon sok boldogság vár!"

Fáj, perzselően fáj, hogy nem vagy már nekem,

Fáj a magány, mely ellep nélküled!

Fájtak a szavak, miket egymáshoz vágtunk,

Fájt, mert tudtam, egymásnak meg nem bocsájtunk.

Fáj a hiányod, belülről mardos, éget!

Fájnak az emlékek, a régiek a szépek.

Fáj a lelkem, szenved, miattad vérzik!

Fáj, mert a barátság, EZ a barátság is elenyészik...

"Ha kimerném mondani, ha kimernéd mondani,

Világokat tudnánk emelni és rontani.

Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést Te tennél,

Pergő csillagoknak avarán léphetnél.

Ha vas karom átfonna, ha tej karod átfonna,

Napoknak, holdaknak járása más volna.

Ha legyőzném ajkadat, ha legyőznéd ajkamat,

Nem volna virradat, nem volna alkonyat.

Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva,

Az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna."

Szürke szemed enyémbe merül csendesen

Ölelő karjaid közt a világot feledem

Csábító illatod feltüzeli lelkem

Hol a pillanat, mikor újra testedet érinthetem?

Cirógató kezed érzem a bőrömön forrón

Szerető mosolyod magához húz kihívón.

A felhőkre írom mit érzek Irántad

Lesd őket figyelmesen, hisz Hozzád szállnak

Forró leheletem, csókjaim viszik Neked

Az együtt töltött órákat ugye nem felejted?

Csókjaim az esőcseppek, ölelésem a szél

Hiába esik és fúj, bennünk már nincs tél.

Milliószor, milliószor elmondott szavak

Melyek mégis mindig igazat szólnak

Reményteli, őszinte a legemberibb szó

Mint csendes, halk csobogású folyó

Neked suttogom, halld hát őket :

Csak Te kellesz nekem, Szeretlek !"

Csendes éjszakában,ha elkerül az álom, gondolatban, mindig nálad járok!

Álmodtam felőled szebbnél szebb meséket, és hidd el, mindig az a vége,h nagyon, de nagyon szeretlek téged!

Szeretem az életem,

De most a szerelmet keresem,

De nem lelem sehol sem.

Szeretni szeretné a szívem a szíved

De félek nem hagynád édes.

Szeretni szeretnélek de félek

Nem hagyná a szíved.

Kétszer is veled álmodtam.

Mind a kétszer ugyanazt

Hogy veled voltam fogtam a kezed és megöleltelek.

S éreztem hogy szeretsz és csókokkal köszönted meg hogy szeretlek!

Szeretlek téged

De meghalni félek.

Mert nélküled nincs élet.

Miattad

Miattad ma nem tudtam mosolyogni,

Nem tudtam hinni, nem tudtam leborulni.

Miattad ma nem tudtam felkelni,

Nem tudtam tisztelni, nem tudtam becsülni.

Miattad ma nem tudtam szeretni,

Nem tudtam ölelni, nem tudtam remélni.

Miattad ma nem tudtam köszönni,

Nem tudtam nevetni, nem tudtam örülni.

Miattad ma nem tudtam lenni,

Nem tudtam inni, nem tudtam enni.

Miattad ma nem tudtam megtenni,

Nem tudtam meghalni, nem tudtam elmenni.

Utolsó percek!

utolsó perceim vers írással töltöm

sebeimet soha többé nem kötözöm

eljött az óra h búcsút vegyek

és elmondjam neked szerettelek

szerettelek mikor együtt voltunk

örülök azért, hogy van egy közös multunk

fáj a szívem, hogy itt hagylak téged

de így legalább ez az érzés többé nem éget

hiányozni fogsz kedvesem, de mást nem tehetek

ez az utolsó, hogy kimondom szeretlek

itt az idő indulnom kell, nem maradhatok

elsötétül minden érzem most meghalok

Szenvedés!

A fájdalom gyötör már hetek óta,

amit a szívemmel tettél nem foglalható szóba.

A hiány mit minden percben érzek,

bennem él és elkísér ameddig csak élek.

Nem tudlak feledni, hisz szinte mindennap látlak,

Mosolyod, s pillantásod miatt még egy kicsit várlak.

Várlak én, ameddig csak tehetem,

de szerelmed sajnos, soha többé nem lelem.

A tehetetlenség szétszakít, hisz mit tehetnék még,

csak egy lány vagyok a múltadból, érzem ez a vég.

Könnyes szemmel ébredek minden egyes reggel,

beletörődök mindenbe, és lassan együtt élek ezzel.

nem tudom az éveket számolni

hisz elvesztek mindörökre

tudom a télre a nyár villant

és lesznek még órák,de üresek

minek várjam az elveszett perceim

mikor már csak egy pillanat

választ el a tükörvilágtól

ne lássam magam és az emlékem

mi elvágta végleg az ereket...

Te!

Megláttalak,majd elöntött egy érzés,

hisz csoda voltál nem vitás,

mely legszebb pillantásom volt mégis.

Szeretem a mosolyod,mert gyönyörűvé tesz téged,

gyönyörű az ajakod mely mámorítóan édes!

Szemed ragyogása elkápráztat engem,

kezed finom tapintása mozdulatlan lesz lényem.

Sok mindenen gondolkozom hogy élhetnénk-e szépen,

úgyérzem készen állok mindenre,mert fontos vagy nékem.

De ha meghalnál én is meghalnék te érted!

Talán ébren vagyok,

Talán álmodok.

Talán élek,egy nap

Talán meghalok,

Talán.

Talán örökre,

Ha szeretne valaki,

Talán elhinném,hogy

Nem hiába ébredek,élek,s álmodok.

Ha majd egyszerűen ellöksz magadtól,

Mert már nem szeretsz, vagy egyszerűen meguntál,

Vagy olyan messze leszek hol,A csillagok mosolyognak rád,

Hidd el én gondolok rád és veled leszek,

És hogy boldog legyél én mindent megteszek!

Magányos éjszakán, mikor szíved fél és fáj,

Nem kell félned, mert én ott leszek,

És angyalokat küldök hozzád

,Kik megnyugtatnak, elaltatnak és vigyáznak rád!

Én fenn leszek a csillagok közt szabadon,

És onnan nézlek téged, ahogy alszol.

De kérlek addig is szeress engem nagyon,

Ha elveszítelek soha, senkinek a szívem nem adom,

Ez örökre a tied lehet,Akkor is ha nem szeretsz,

De könnybe lábad a szemem,És a kezem is beleremeg,

Ha ebbe, még csak bele is képzelek.

Sajnálom ha valamikor megbántottalak,

Én azt soha nem akartam,

Én téged nagyon szeretlek,Akkor is ha te ezt nem érted meg,

És mindig egyszer többször, mint te,Erre ÖRÖKRE emlékezz!!

Én a sírba is utánnad megyek.

Egyszer volt egy szép álmom,

azt álmodtam,

Te vagy a párom.

Mert én jól tudom,

mit kellene mondanom Neked....

Én a sírba is utánnad megyek,

csak tudjam, hogy te is szeretsz,

mert én jóltudom,

mit kellene mondanom Neked.

Hazudtam, és úgyérzem bánom,

olyan jó, hogy te vagy az álmom,

mert én jól tudom mit kellene mondanom neked....SZERETLEK...

Én a sírba is utánnad megyek,

csak tudjam, hogy te is szeretsz,

mert én jóltudom,

mit kellene mondanom Neked.

Ha megkérdeznél…

Ha megkérdeznél

Azt mondanám: téged szeretlek.

Ahogy begombolod a kabátom és vitatkozol velem,

Ahogy nyakamba bújsz és a könnyeid végigfolynak mellemen,

Mert szeretsz.

Ha megkérdeznél

Azt mondanám: a kezedet szeretem.

A tenyereden állva ha szédülök hirtelen,

Markod bezárul, vonásaidba ágyazva alszom védtelen,

Mert megóvsz.

Ha megkérdeznéd

Azt mondanám: a szemedet figyelem.

Ahogy arcom elsuhan benne egy szombat reggelen,

Ahogy fáradtan lecsukódik a világ minden éjjelen,

Mert benne élsz.

Ha megkérdeznéd Azt mondanám: túl bonyolult nekem.

A hangodba bújva, ha egy pillanatnyi csend terem,

Megnyugszom, nem akarok más ember lenni

Mert benned élhetek.

Ha megkérdeznéd

Azt mondanám: nem kérdezel sosem.

Mert szeretsz – ahogyan én szeretlek,

Mert megóvsz – ahogy én is óvlak,

Mert hiszel bennem – ahogy még én sem hiszek.

-----------------------------------------------------------------

Gyűlölöm az érzést, amit írántad érzek

Gyűlölöm, hogy még mindíg tudlak szeretni téged.

Gyűlölöm hogy bántasz, s hogy nem érzed hogy fáj,

Gyűlölöm hogy kínzol, s szívem bele roppan már.

-------------------------------------------------------------------

Gyűlölni akarlak, tiszta szívből, igazán

S érezni hogy számomra nem létezel már.

Elfeledni hangodat, s nem álmodni rólad

Nem keresni többé merre nézel, s hol vagy.

Félek, hogy nem látlak többé,

Félek, hogy szeretni foglak örökké.

Nem akarlak szeretni s szívembe zárni,

Szeretni és uténna elveszíteni.

Bízni szeretnék benned, de félek,

Ne jöj, gondolj rám kérlek.

Félek, hogy bántódásod esik,

Félek, hogy szerelmemet az évek elseprik.

Szia!

Nagyon szépeket irsz,nekem nagyon tetszik.

Köszönjük.

Üdv.Éva

Nem leszek boldog nélküled sem véled

Nem tudok feledni egy fájó emléket

Mert tudom, nélküled számomra nincs élet

S nélküled én már soha nem is élek

Ha tudtam volna…hogy utoljára hallom hangod

Örökre megjegyzem azt a pillanatot

De többet nem látlak, s nem hallok felőled

Így muszáj vagyok elengednem emléked…

Nyári kaland volt az egész,

néhány hónap kettesben.

Nem búcsúzom hisz nem is jártunk együtt sohasem .

Köszönöm hogy velem voltál néha és köszönöm hogy szerethettelek,

de tudom te mást ölelsz már,

bár az én szívem még utánnad eped.

Nem fogom szerelmemmel zavarni az életed!

Egy lány félre lép utadból s nem lesz többé játékszered.

A szemed csillogásán látom ezt vártad már,

én azt hiszem meg kellett volna tennem már régen,

de mindíg legyőzött a szerelem!!

Mit tegyek,ha megöl a hiánya,

Mit tegyek,ha szívem ég de hiába,

Mit tegyek, ha nélküle üresek a napok,

Mit tegyek, ha mindennap róla álmodok,

Mit tegyek, ha mindenről ő jut az eszembe,

Mit tegyek,ha fényképét nézem könny szökik szemembe,

Mit tegyek?Valaki mondja meg mit tegyek??

Hogy csak egy napot az ő emléke nélkül éljek meg....!!!!

Egy szó, csak had haljam hangodat

Múló boldogság csak egy pillanat.

Egy kéz fogás csak,hogy érezzem kezedet

Tudd,csak ez miért élhetek.

Néz rám csak had nézek szemedbe

És lásd a boldogság te vagy az életbe.

Egy csók csak ,hogy érezzem a szádat

Ölelj át és érezd mennyire kivánlak.

Csak egy perc. Csak egy percet kérek

Hogy elmondjam : Szeretlek Téged

Csak annyi a bünöm, hogy szemedbe néztem

Csak annyi a bünöm, hogy a csókodat kértem.

De mostmár mindegy igy kell élni

Titokban szeretni, remegni és félni.

Csak annyi a bünöm, hogy megfogtam kezed

Csak annyi a bünöm, hogy akarom szived.

Titokba szeretni, kezed fogni

Mindenki tudta nélkül róllad álmodozni.

Csak annyi a bünöm, hogy engedtem neked

Csak annyi a bünöm,hogy nem játszottam veled.

De a sors másat igért

Nem adjuk egymást egy másikért.

Csak annyi a bünöm, hogy komolyan vettem

Csak annyi a bünöm, hogy beléd szerettem.

Szerelmes lettem úgy két éve,

De hiába választott el minket az élet,

A szerelmünknek soha nem lesz vége.

Mert a vágy, a tűz még mindkettőnket éget.

A mi történetünk igencsak hosszú és bonyolult,

Nagyon szerettük egymást, de sok volt a gondunk.

Én fiatal voltam, még csak tizenöt éves,

Mikor megismertem őt, az imádott Édest.

Mindketten követtünk el egymás ellen hibát,

De nem hittük, hogy egyszer véget érnek a viták.

Ez év februárjában viszont, beköszöntött a fagy,

Mert kettőnk szíve örökre szétszakadt.

Megpróbáltam az életem újra kezdeni,

Összetört szívem darabjait összeszedni.

Ebben akadt is segítő társam,

De nem ö az, akire eddig vártam.

Mert a szívem még mindig másé,

Méghozzá azé a srácé,

Akit 4 hónapja elvesztettem,

És 2 éve megszerettem.

Lehet, hogy egyszer még együtt leszünk boldogok,

És lehet a jövőben szívünk egy ütemre dobog.

Mert tudom, hogy szeretjük egymást,

Csak idő kell, és megbocsátás.

Csupán szeretni akartalak, nem a világot kértem.

Csupán egy csókra vágytam, mikor szemedbe néztem;

Nem vágytam másra csak, hogy ugy szeress ahogy én tudlak szeretni

Vártam a percet melyben ujra át tudlak ölelni.

Vágyam, álmom, csupán el akartam hinni,

Hogy e szerelem bánatom szertehinti.

Csupán szeretni akartalak és a csókod kértem

Csupán egytöl : a hiányodtól féltem.

Könnyeim tartom vissza, nem szabad sírnom,

Nem akarom gyengeségem mutatni.

Remegek és átfut rajtam a hideg,

Mert elvesztettem, elvesztettem a hitet!

Könnyeim kezdenek száradni arcomról,

Nem szabad a rosszra gondolnom már.

Erősnek kell lennem, össze kell szorítanom a fogam,

Hogy csöndben legyek, hogy ne ordítsam, ne áruljam el magam!

Egyetlenemnek!

Tenéked írom most e versem, Egyetlenem!

Soraimat előtte rímekbe kell szednem.

Érzésem oly erős, mi hozzád fűz,

Szívem mint egy katlan, miben nem alszik ki a tűz.

Ha velem vagy, szívem duplán zakatol,

Gyorsabb a ritmusa s közben hozzád dalol.

Ha hozzám érsz, lelkem is bizsereg,

Szerelmes érzés tölti meg lelkemet.

Illatod szeretem, szinte vágyok rád,

Bújj hát közelebb s jól ölelj át.

Forróság önti el testem minden tagját,

Kérlek, csillapítsd szerelmem kínzó szomját.

Szeretlek Téged, mint még senkit soha így,

Ne szűnjön meg soha, szeress Te is ugyanígy!

Szerelmünk oly erős, mint egy lánchíd,

Mindent kibírunk együtt, összeköt a hit.

S bár az évek, ha lassan is, de múlnak felettünk,

Szívünk egyre gazdagabb, hisz egymást Szeretjük!

Szeretném, ha ezt éreznénk nyugdíjas korunkra is,

Nélküled árva lennék - s gondolom - Te is!