Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Szerelmes versek, idézetek fórum

Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 ... ❯❯
1238. majacs
2008. júl. 1. 13:09

Egyszer volt, hol nem volt,volt egy szerelmes pár, imádták,s hűek

voltak egymáshoz,éveken át. Azt hitték az övék örök szerelem, s nem

állhat közéjük senki sem. De egy napon megtörtént a tragédia, a fiú a

szívét másnak adta oda. A lány mit sem sejtve elindult a megszokott

találka helyre. A fiú is ott volt, várta már a lányt. Ő csókokkal

borította, de a fiú meghátrált. Közölte a lánnyal, hogy vége, mert mást szeret


,

de ekkor a lány a földre csuklott, s sírva remegett. Őt azóta nem látta

mosolyogni senki, mióta szakítottak,már nem tud nevetni. A boldogságnak

örökre vége szakadt, a lány számára többé már nincs tavasz. Régóta nem

látta őt már senki, a szobájában ül, s nem tud mást, csak szenvedni. A

fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan, s nem sejti,hogy

a régi szerelmét, a penge megvágja halálosan.

A lány úgy gondolta, így már mit sem ér élete, így hát jobb lesz,ha

elmegy ebből a világból örökre. Egy lapot vett kezébe, s búcsú levelet

írt a fiúnak, minek az elején,ezek a szomorú mondatok voltak: ,,Annak a

fiúnak,kit még most is


szeretek, s attol hogy elmegyek a siron tul nem feledlek!"

Miután szomorú levelét könnyek közt megírta, pengét vett kezébe,vágott, s ment a halálba. A lány

szülei ekkor értek haza, s rögtön mentek fel a szobába, de ő akkor már

a földön feküdt, s a halál elragadta. Az édesanyja meglátta kezében, a

vértől ázott levelet, elakarta olvasni,de a szíve nem engedelmeskedett.

Tudta,hogy a lánya,annak a barna fiúnak címezte, s még az aznapi

postával azonnal elküldte.

Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta, a barátnőjét éppen forrón ölelte,csókolta. Mikor a levelet olvasta, szemébe


könnyek

szöktek. S ekkor csörgött a telefon,a lány anyja volt az, Csak annyit

mondott: -Várlak a temetésen holnap. Legyen ott az,ki miatt a lányom

gyilkolt, S ki miatt annyi


ő

szívet feldúlt. Másnap, mikor eljött a temetés napja, a fiú is ott állt

a tömegben, zokogva. A temetés végén,a fiú oda ment a sírhoz, s sűrű


lek." S ekkor egy hang megszólalt: ,,Még itt a síron túl sem feledlek.

1237. majacs
2008. jún. 30. 23:10
Az őszinte szerelem
1236. majacs
2008. jún. 30. 23:09

Hogy milyen volt szeretni...

Csodás érzés talán...

Azt kívánom ne akard átélni...

Ne akarj megtörni életed tavaszán.


Hogy milyen volt szeretni...

Azt én tudom igazán...

S hogy milyen feledni...

Azt nem fogom megtudni soha már...


Hogy milyen volt szeretni...

Múló érzés csupán...

Hisz könnyű az életnek is véget vetni..

Ha a szív nem dobban tovább...


Hogy milyen volt szeretni...

Mindennél nagyobb érzés volt ám...

De meg kellett tanulni szenvedni...

S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.


Hogy milyen volt szeretni...

A válasz soha meg nem talált.

S hidd el tudom, de el tudom feledni...

Úgy, mint születésem első napját...


S hogy milyen volt szeretni...

Hiába való áhítozás...

Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..

Remélni... hogy jön majd valaki más...

1235. majacs
2008. jún. 30. 23:04

TANULJ a tegnapból, ÉLJ a mának és REMÉNYKEDJ a holnapban,

de közben vigyázz a jelenre, mert tudod:

múlt lesz belőle, és a múltad könnyen tönkreteheti a jövődet!

1234. majacs
2008. jún. 29. 15:34

Nagyon megbántottál, mert kijátszottad az érzéseimet.

Gyűlölnöm kéne ezért Téged, de ez sajnos nekem nem megy.

Bármennyire is szeretném, nem tudlak meggyűlölni,

Hiszen szeretlek, Kedvesem!

Összeszorult szívvel gondolok Rád, s nem tagadom, Most egy könnycsepp is végiggurult az arcomon.

Nem tagadom, hogy könnyezek Miattad,

Már nem tagadom, hogy legféltettebb titkom Te vagy.

Igen, Szerelmem, a szívem Érted vérzik.

Vérzik, mert összetörted.

Minden könny, mely kicsordul szememből

Csakis bánatomat jelzi.

Azt a bánatot, amit Miattad élek most át.

Miért bánsz így velem? Talán nem is szeretsz már engem?

Kegyetlen módon kihasználtad érzelmeimet.

De mire jó ez?

A szívem még azt súgja: talán szeretsz.

És az ész? A realitás azt diktálja: kihasználtál.

Boldogtalan vagyok az miatt,

Akit én igaz szerelemmel szeretek.

Még görcsösen ragaszkodok Hozzád, de érzem, El kell engednem Téged.

Elengedlek hát, menj a Magad útján,

Ne nézz többé vissza,

Mert harmadjára már talán én sem tudnék

Gyűlölet nélkül nézni Rád.

Indulj, Édesem! Hagyj hát el engem,

És ne is gondolj rám,

Mert biztosan Neked is fájna, ha megértenéd,

Mit is jelentesz nekem, Kedvesem!

2008. jún. 27. 19:22

GYŰLŐLÖM a szemed, mely bűvkörébe csalt!

GYŰLŐLÖM a tested, mely teljesen felkavart!

GYŰLŐLÖM a szád, mely hamis csókokkal halmozott el!

GYŰLŐLÖM azt, hogy nem tudom hol rontottam el!

GYŰLŐLÖM magam, mert hazudtál, s én hittem neked!

De a legjobban azt a pillanatot GYŰLŐLÖM,

Mikor megismertelek, megszerettelek!!!

2008. jún. 24. 13:11

Minden dalszöveg egy vallomás,

Minden sor egy gondolat,

Minden betű egy könny,ami összevarja a foltokat,

Hogy a tegnapból Emlék, a holnapból remény legyen. :)

2008. jún. 21. 02:41

Ha lenne pillanat, mit visszahozhatnék,

Ha lenne perc, mikor öledbe bújhatnék,

Ha lenne még óra, hogy újra csókolnál,

Ha lenne az a nap, hogy velem maradnál,

Nem kérnék többet, hisz újra boldog lennék,

Bárhová tartanál, én is veled mennék.

Téged átölelve már semmi sem fájna,

Elmúlna a rossz, s a magány köddé válna.

De ezek csak vágyak. Álom maradsz nekem,

Egy fájó emlék, mely mindig itt lesz velem.

Hirtelen, szó nélkül vesztél a semmibe,

Mit éreztem, mindent itt hagytál, ennyibe.

Öljem meg az érzést? Fojtsam el a vágyam,

És lépjek tovább, mert már eleget vártam?

Ez nem nehéz, hiszen tudom, nem érsz semmit,

Fény, tűz, víz, levegő… Azt hiszem, csak ennyit.

2008. jún. 19. 01:16

Múljon a fájdalom, hiszen múlnia kell.

De én még mindig nem felejtettelek el.

Ha véletlen látlak, vagy meghallom neved,

Úgy dobog a szívem, elhinni sem mered.

Már nem vagy itt, s többé nem csókolod a szám.

Nem fogod a kezem, s már nem is nézel rám.

Csak néhány kép maradt, ami még bennem él,

Szívem új holnapot veled már nem remél.

Eldobtad, és vele engem is eldobtál,

Talán véletlen volt az is, hogy itt voltál.

Egyetlen hibám volt. Az, hogy hittem neked,

S azóta is bánom, nekem elhiheted.

Vége már mindennek, de a szívem még fáj,

Megöl a tudat, hogy szó nélkül itt hagytál.

De lesz még nap, mikor ezt te is átéled,

Akkor majd gondolj rám, s mit érzek, megérted.

2008. jún. 17. 10:04

Szeretnék Neked elmesélni egy történetet, ami megtörtént, igaz eseményeken

alapul.

Kicsit ki van színezve a szerelem adta élményekkel és vágyakkal, amelyek a

történet főszereplőit teszik igazán valós személyekké:

Egyszer egy napon, egy csodaszép reggelen egy fiú és egy lány, akik már

régen ismerték egymást együtt indultak munkába, ahogyan azt mindig tették.

De ez a nap különleges volt. Már az ébredés is különleges napot ígért, az

esőcseppek, amelyek hullottak az égből mind boldogságot ígérve értek

földet. De ekkor ők még ebből semmit nem sejtettek.

Ünnep volt ez a nap sok ember számára, sokan virágot és ajándékokat

vásároltak. A fiú is így tett.

És amikor átadta a lánynak ő köszönésként egy puszi akart a fiú arcára

adni... de, egy óvatlan pillanatban a puszi félrecsúszott, és az ajkaik

széle összeért. Ebben a percben megszűnt a világ mely körülöttük volt.

Csak ők voltak ketten a világon, mélyen néztek egymás szemébe, mintha édes

dallam csendült volna fel az égben, madarak ezrei kezdtek volna

csicseregni, egyszerre lett meleg és hűvös szél, amely átjárta egész

testüket, végigszaladt az összes érzésükön, az összes porcikájukon, szívük

táncolni kezdett és attól a pillanattól kezdve nem volt visszaút;

egymásba szerettek. Villámcsapásként, melyet nem lehetett kikerülni, és

érezték, hogy ez örökre szól.

Hazafelé együtt mentek kéz a kézben, édes csókokkal, mintha mindig is

együtt lettek volna, mintha a világ őket egymásnak teremette volna.

És az elkövetkezendő időszak erről szólt. A szerelmük volt az, ami

teljesen kitöltötte az életük minden egyes pillanatát, amelyért dobogott a

szívük. Egymás nélkül nagyon nehezen teltek a percek. AZ összes időt, amit

csak lehetd együtt töltöttek. Csillagot választottak egymásnak, szerették

egymást és felhőtlenül boldogok voltak.

Olyan volt ez, mint egy álom, egy mese, egy csoda.

Aztán valami megváltozott. Szerették és imádták egymást, de a lánynak ez

nem volt elég. Ő magának akarta csak a fiút, akinek viszont családja van

és gyermekei. A lány úgy érezte, hogy rettenetes dolgot művel, hogy

elveszi őt a gyermekeitől, a családjától. Nagyon nagy viharok dúltak a

lelkében, nem tudta mi a helyes. Kérdezte a barátait, a szüleit, mindenki

elítélte őt. Nagyon szerették egymást a fiúval és egyszerűn nem tudott mit

tenni, megpróbálta vele megbeszélni ezt de a fiú ugyanolyan álomvilágban

él, mint ő. Úgy szereti, úgy csókolja, úgy imádja, hogy ennél jobban már

nem is lehet.

A lány arra gondolt, hogy, talán ha megbántja egy kicsit a fiút, akkor

talán nem fogja ennyire szeretni és könnyebb lesz, de nem így történt.

Nagyon nagy fájdalmat okozott a lány a fiúnak, olyat amit valójában nem

akart, azt remélte észhez tér a fiú, és a helyes utat választja, a

lánynak akárhogy is fájni fog; megpróbálta ezt az áldozatot

meghozni, de hiába.. A fiú akkor is szereti őt, és a lány is nagyon

szereti a fiút.

Rengeteg emlék és boldog perc köt össze őket és természetesen a szerelmük!

A közös helyek, a közös dalok, a közös kirándulások, séták, beszélgetések,

csókok, szerelemmel töltött minden pillant.

Talán ilyen az, amikor valaki megtalálja a nagy ŐT!

És talán már mindennek vége. Erre mondják szerintem azt, hogy ;Akkor

a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, amikor melletted, van, s tudod,

hogy soha nem lehet a tied;

Most már nincsenek együtt, mert a fiú nagyon megharagudott, és elküldte a

lányt, véget vetett a nagy szerelemnek. Ami szerintem nem múlik el

nyomtalanul és remélhetőleg itt a történetnek nincsen még vége.

Nem hiszem, hogy ekkora boldogságot az ember el tud felejteni csak úgy, ki

tud törölni egy szerelmet, egy olyan szerelmet ,

amely éltető és csodálatos és mindenek fölött álló.

A történet egy igaz szerelmet ír le. Szerinted van folytatása?

Sok részlet kimaradt, de felvállalom, hogy én vagyok a hibás mert ez így

is van.

Sajnálom, ha bántottalak.

Légy boldog!

Amit elmondtam az áll; ha egyszer úgy alakul, tudod hol találsz.

2008. jún. 17. 02:56

Felednem kéne már, hogy itt voltál velem,

S nem gondolni arra, mit jelentesz nekem.

Hisz tudom, hogy enyém már soha nem lehetsz.

Tiéd a szívem, de minek, ha nem szeretsz?!

Pedig még azt mondtad, ha nem is hiszed el,

Kulcsoddal kezemben sosem veszítlek el,

Mert szívem láncának utolsó láncszemét

A kezedbe adtam, s a lánc másik felét

Megtartva magamnál új holnapra vártam,

Hol összetartozunk ebben a világban.

Bár nem mondtam ki, de szerelmem érezted,

Tudtad, hogy szeretlek, de nem értékelted.

Késő gondolkodni, hogy hol rontottam el,

S már a sírba viszem, amit nem mondtam el.

Te vagy az, Te voltál, akiről álmodtam,

S nem felejtem el, hogy egykor tiéd voltam.

De tudom, ez jutott, nélküled kell élnem,

S a kihűlt ágyamban éjszakánként félnem

Attól, hogy nem vagy itt, hogy egymagam vagyok

A szerelemmel, mit neked nem adhatok.

Tiéd lett volna, már mindenem a tiéd,

Talán az én hibám, de nem voltam elég.

Csak könnyes szemekkel nézek a semmibe,

Keresnélek még, de nem látlak senkibe.

Nem tudom, mi volt, mit nem adtam meg neked,

Mi hiányzott, miért nem lehetek veled.

Talán a fájdalom nyitja ki most szemem,

De nem értem így sem, mért tetted ezt velem.

Nem maradt sok időm, mindjárt itt a reggel,

Tudod, hogy meghalok, mikor a nap felkel.

Messze még az este, de újra éledek,

S tán lesz helyetted más, akiért élhetek,

Akiért szívem ég, kiért forr a vérem,

Hisz hogy Te légy enyém, már hiába kérem.

Talán lesz más, kinek mondom majd: „Szeretlek!”

De téged, míg élek, soha nem feledlek!

2008. jún. 17. 02:54

Nem volt más az egész, néhány jó pillanat.

Neked talán ennyi. De nekem itt maradt.

Amikor rád néztem, éreztem, hogy végem,

Megláttalak téged, és felforrt a vérem.

Kergetek egy álmot, mit sosem érek el.

Mondanám, mit érzek, de úgysem érdekel.

Miközben álmodom, mindent elfelejtek.

De reggelre újra csak téged kereslek.

A múlt része csak, hogy melletted ébredek,

Ahogyan az is, hogy fogtam a két kezed.

Szemeidbe néztem, és magamat láttam,

Úgy éreztem, Te vagy, kit régóta vártam.

Rá kellett jöjjek: Nem! S tudtam, nagyon nehéz,

De meg kell értenem, ennyi volt az egész!

Már nem fogsz csókolni, nézni, s átölelni,

De míg élek, én se többé elfeledni!

1226. Frenki7
2008. jún. 16. 21:43

Egyszer vki tőle azt kérdezte:-ismerem e a legszebb lányt a világon?

Én azt feleltem .-igen ismerem,ő a legszebb dolog e világon,ő nekem mindenem.

ő a nappalom és az éjjelem.

Mióta vele vagyok tudom,h lehet vkit önfeletten,őrülten szeretni,

Mi nem olyanok vagyunk mint más,mi tényleg szeretjük egymást.

Ha velem van a borús ég is felderül,és a fákon újra madárka csicserül.

Ez az én kis történetem ha meg kérdeznéd újra,


Henike és Ferike boldogok lexnek újra:D

1225. Kyra0514
2008. jún. 9. 22:31

Együtt jártak már több mint egy éve,

boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.

Örültek egymásnak csak egymásért voltak,

amiért a szüleik eleinte szóltak, de aztán beletörődtek,

hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.

Hosszú országúton el s visszacikáztak,

ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,

Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,

nálanélkül soha ne induljon útnak.

Két motoros útja soha el nem vált,

bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,

a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,

ezt leírni nem lehet ezt érezni kell.

Fekete bőrkesztyű fekete szkafander

fekete bornadrág s nem egyszerű farmer,

fekete csizmában, nyakukban kendővel

szálltak versenybe a száguldó felhőkkel..

Ők is mint más szerelmesek sokat veszekedtek,

de csak addig tartott aztán kibékültek.

Ám egy napon minden másképp történ,

nem tartották be a jól bevált törvény,

távozás előtt a búcsú elmaradt,

s mindez egy álom egy félreértés miatt.

Hosszú napokig nem is látták egymás,

a szülők már azt hitték mindkettőnek, van más,

de őket kínozta egy titkos sejtelem,

az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.

Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,

és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,

mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,

kínosan teltek a napok éjjelek.

Egyre csak azon törték a fejüket

a békülés útja vajon melyik lehet.

Egy csillagtalan borús, éjszakán

elhatározásra jutott a lány,

tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,

s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.

Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat

nem is töprengett oly sokat.

Hirtelen gyorsasággal be is öltözködött

szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.

Barna hosszú haját most is fölcsavarta,

hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.

Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt

felrakta fejére a fekete szkafandert,

lenn az udvaron felült a motorra,

s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,

volt egy kérése régen a fiúnak,

„nálanélkül soha ne induljon útnak”.

Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képre

elővette megcsókolta s fölnézett az égre.

Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,

hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.

Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,

jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.

Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért

már csak a motorjának s az álmainak élt.

Egész úton arra gondol mi lesz, ha majd odaér,

több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.

Gondolatai már messze jártak,

csak nézte az utat, és nem vette észre,

hogy mindjárt odaér a felbontott részre.

Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,

de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.

Utolsó percében is az járt a fejébe,

hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,

meg sem ölelheti kezét nem foghatja

ezután már többé meg sem csókolhatja.

Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott

a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:

” Ne haragudj rám, hogy elmegyek,

de ígérem ezután is mindig veled, leszek,

légy boldog akkor én is az leszek,

ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek”

Egyetlen vércsík volt, ami a szkafander alól a szájából kibuggyant, s az arcán végigfutott.

Ott feküdt az úton fekete ruhában

a motor közelében a holdfény árnyékában.

Pontosan egy éve ennek az éjszakának

a fiú eleget tesz becsület szavának,

megfogadta ugyanis még ott zokogva,

hogy életében már csak egyszer ül motorra.

A megbeszélt időben megjött a négy haver

a fején ekkor már fenn volt a szkafander.

Lenn az udvaron felült a motorra,

gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.

Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,

már csak a motorjának és az álmainak élt.

A temető ott volt az országút végén

a sír amit keresett a temető mélyén,

a sírhoz érve leroskadt eléje,

húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.

A szalagot eligazította melyre nagy piros betűkkel az volt írva:

„NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED”.

A régi emlékek újra felkavarták,

a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.

Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,

de mintha szívét kötötte volna a fejfához.

Majd kis habozás után felült a motorra,

a barátai követték őt részvéttel sorba.

A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,

az állandó útvonal régi szép emléke.

A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,

hosszú hónapokig mily boldogok voltak.

De ő itt hagyta nincs többé,

s már nem érdekli semmi,

csak egyetlen gondolat ”utána menni”.

Könnyes szemekkel a kormányt markolta,

s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.

Egy hatalmas kanyart egyenesen véve

nagyot ugratott a tátongó mélységbe.

Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,

lenn a mélységben a vén fák suttogtak.

Ott feküdt a fiú fekete ruhában

a motor közelében a vén fák árnyékában

2008. jún. 6. 15:25

Szeretlek.Mekkora súllyal bír ez az apró szavacska?

Életeket köt össze és szívek felett uralkodhat.

Boldogít és megkeserít, gazdaggá tesz vagy megnyomorít.

Csodát tesz, menedéket ad, elvesz, koldusbotra juttat.

Felemel és lebegtet, letöri szárnyad, kegyetlen.

Szívben épít egy új világot, romba dönt minden álmot.

Lábak elé virágot hint, nyújt elviselhetetlen kínt.

Felkarol és elringat, eltaszít vagy magadra hagy.

Szikrázó sugaraival meleget ont, fagyos kezével megfojt.

Megajándékoz millió kinccsel, kirabol nemes egyszerűséggel.

Gyökeret ereszt szívekben, könnyedén játszik, elenged.

Szeretlek.Mekkora súllyal bír ez a hatalmas szó?

Két szív egymásé, összetartozás mindörökké.

Háborgó léleknek menedék, segítően nyújtja kezét.

Támasz, erős vár, ahol érző szív menedéket talál.

Mámor, gyönyör, szivárvány az élet palettáján.

Kezeket fon egybe, elringat a végtelenbe.

Véletlen nem létezik, a sors keze mi megérint.

Szeretlek.Mily apró és hatalmas szó.

Nekem mégis az élet, a mindenható.



Saját vers

2008. máj. 30. 19:33
Elérted amit akartál,szenvedek attól hogy boldogtalan vagy.Elkerülsz rám se nézel. Boldog lehettél volna, de nem akartál. Most meg más mellet szenvedsz. Újra játszottál az érzéseimmel reményeket keltettél bennem. Végül az lett a vége hogy mindketten szenvedünk. Aztmondtad nem akarsz megbántani ha szakítanánk és nem akarsz elveszteni. Sikerült, elveszettél!
1222. lovecsaj
2008. máj. 13. 17:38

Útolsó Óhaj!


Miért feledted oly hamar nevemet,

Miért hagytál itt engemet.

Hiányod nem pótolja senki más,

De ez már az utolsó vallomás.


Életem mi vidám volt az már a múlt,

Vidámságom nincs rég megfakult.

Elvitted magaddal szívem örömét,

Most a sok kudarc a bánat ér.


A hangom mit hallottál az még

vidáman csengett,

Most a sok gyötrelem, miket hallani lehet.

Már nem kacagok, már csak sírni tudok.

De ezt, Te már úgy sem halhatod.


Oly fájó érzés, mert hiányzol nekem,

Szívemben csak a magányt érezhetem.

Csak néha legyél, egy kicsit egy- egy szóra,

Ennyit kérek ez egy utolsó óhaj.

1221. lovecsaj
2008. máj. 13. 17:37

Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy

szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra,

ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed

észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg

meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én,

hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon

minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk

valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet,

és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is

megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy

te tetted velem.

1220. lovecsaj
2008. máj. 13. 17:36

Várom a pillanatot hogy ujra velem lehes és ölelhes engem

mert nagyon szeretlek!De sajna elvesztetelek ezért már csak

a bocsánatodért esedezhetek és reménykedhetek hogy rájösz menyire

szeretlek!És nem akartam soha hogy elhagy engem de sajna megtörtént

egyedül maradtam és csak a szobámban feküdve ágyamon sírva

tünödhetek rajta hogy mit csinálhatsz nélkülem talán boldog vagy másal vagy

te is azon tünödsz amin én hogy, mikkor lehetnénk ujra együtt?Jó lenne számomra

ha velem lehetnél és karjaidba zárnál és veled lehetnék ujra és ujra!Mondhatnám hogy

menyire szeretlek téged és remélem kölcsönös a hatás de remélem ebböl rá jössz hogy

téged szeretlek és senki mást!Szeretném veled leélni életem és boldogan rád gondolni minden

percben soha nem feledni mert nagyon SZERETLEK!

1219. lovecsaj
2008. máj. 13. 17:35

Hosszú aranyhajad, sosem simogattam,

Karcsú derekad át sosem fogtam,

Selymes arcod sosem érintettem,

Mégis sokat jelentesz nekem.


Hogy mit? Elmondani nem tudom,

Talán csak annyit, Te vagy minden álmom.

Sokat álmodtam Rólad,

Miközben láttam gyönyörű mosolyodat.


De néha tudtam, valami bántja a szívedet,

Titokban könny lepi el ártatlan szemedet.

Volt amikor, megbántottalak,

Gyűlöltem érte magamat.


Nem akartam, hogy rossz legyen Neked,

Hogy miattam szomorúság szállja meg a szívedet.

Szeretlek Téged Reni,

Igyekszem, de hiába, nem tudlak elfelejteni.


Felejteni nehéz, főleg ha szeretsz valakit.

Lassan a szívem megszakad itt.

Nem tudlak elfelejteni, nem vagyok rá képes,

Mert hiába vérzik, szívemnek a kín, még így is édes.


Fáj, de vigasz, hogy Te fájsz, elviselem,

Ennyire még soha senkit nem szerettem.

Megvetsz érte, jól tudom,

És hogy soha nem lesz már az, mint rég, gondolom.


Nem leszünk barátok,

De hogy nem szólsz hozzám, ebbe belehalok.

Te voltál a lány, akit még így is megérte szeretni,

Bár tudom, az érzést el kell temetni.


De nehéz, nehezebb, mint gondolnád,

Mert nem telik el perc, hogy ne gondolnák Rád.

Szeretek Rád gondolni, álmodni,

Érted aggódni, Téged félteni.


„ Szeretlek, mint anyját a gyermek,

Mint mélyüket, a hallgatag vermek,

Szeretlek, mint fényt a termek,

Mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, mint élni szeretnek

Halandók, amíg meg nem halnak.”


És mégis tudom, nem szerethetlek,

Jobb, ha Téged elfelejtelek.

De nem engedi a szívem,

Mert nélküled oly üres az életem.


Ha szükséged lesz rám, itt leszek,

De csak egy szó kell és elmegyek.

Búsan mondom majd el a világnak,

Hogy mindig mindenben Téged látlak.


Ha szeretnéd, itt hagyhatlak,

Hiszen nincs szüksége rám a világnak.

Mert ha Neked nincs,

akkor hiába minden kincs.


Fájni fog, ha azt mondod: menj, hagyjál!

talán rosszabb lesz a Halálnál.

Bár úgy tehetnék,

mintha semmit nem éreznék.


De nem tehetek,

hiszen tudod: szeretlek.

Tudom jól, barátként sem kellek,

fáj, de megértelek.


Tudom, azt mondod majd: jobb, ha megyek,

jobb ha Téged elfelejtelek,

mondod majd: ne szeresselek,

szívemben a szavak, késként hatnak.


Azt mondod majd: ne szeress, kérlek!

és én csak bambán nézek.

Szemeimet a könny lepi majd el,

ahogy kérlelsz: felejts el, menj el.


Hercegnő előtted térdre rogyok,

egy kis szót félénken még elsuttogok.

Jól van, megyek ha akarod,

tovább itt nem maradok.


Megyek már, hisz zavarlak,

de ne feledd örökre a szívembe zártalak.

Volt, hogy nem szóltál hozzám,

mégis oly sokat adtál.


Szeretlek Téged nagyon, nagyon,

nincs Hozzád fogható a világon.

és mégis el kell felejtenem,

hogy Te mennyit, mennyit jelentesz nekem.

1218. ördike
2008. máj. 7. 15:50

" Ha van szív,mely őszinte szeretettel

ragaszkodik hozzád,

Ne bánj vele könnyelműen,

Mert egyszer elveszítve,

Ki tudja?-találsz-e helyette másikat

Mely ugyanúgy szeret."

1217. Virág3
2008. máj. 7. 15:15

Tekintet

Nagyon szenvedek

Kérdéseimre nincsen felelet.

A szám csukva, a szemem kérdez.

A tekintetem nem talál meg Téged.

Akarlak, vágyom Rád, szeretlek.

Egyetlen Drága Szerelmem.

1216. Virág3
2008. máj. 7. 15:14

Érzés


Érzem, ahogy érzed, hogy érzem.

Érzed, hogy mit érzek, más.

Más érzés, más hang, más tekintet.

Más érzés minden…..


Érzed, hogy más vagy.

Érzed, hogy a hang, a tekintet másé.

Pedig én vagyok, pedig Te vagy,

Pedig nekünk kell lennünk.


Szeretünk, felejtünk.

Így megy mindig tovább.

S, hogy akarunk-e szeretni, feledni?

Csak rajtunk áll.


Én akartam feledni,

Feledtem is.

És csak szeretek,

Mert szeretni kincs.


Feledj Te is kérlek.

Szeress, és értsd meg,

Hogy kell ez nekünk,

Csak így lehet boldog életünk.


Álmodjunk együtt.

Képzeljünk együtt.

Valósítsunk együtt.

Éljük életünk együtt.


Adjuk mink van, mindent.

Bút, örömöt, könnyet.

Adjuk magunk,

S értelmet kap az élet.


Az élet, miben mi vagyunk.

Az élet, mi jár nekünk.

Az élet, mi keserít,

Az élet, ha adunk, örök boldogságba kerít.

1215. lovecsaj
2008. ápr. 30. 20:04

Egy szó melyet titkon mindenki vár,

Melytől mosolyra nyílik minden szív és száj

Melyet csak tőled akarok hallani

És csak neked viszamondani: SZERETLEK!!!

1214. lovecsaj
2008. ápr. 30. 20:03

Rámnézel.

Szemeidben valami furcsa tűz ragyog,

Érzem, mostantól csak a Tiéd vagyok.

A világ valami rózsaszín ködbe vész,

A szív parancsol, és megáll az ész.

Hozzámérsz.

Ujjaid finoman simítják arcomat,

S hallom mézédes, fátyolos hangodat

Amint ennyit mondasz: "Szeretlek!"

Ereimben a vér hirtelen felpezseg.

Megölelsz.

Simogató kezeid a vállamhoz érnek,

Elidőznek picit, majd továbblépnek

És hátam mögött összekulcsolódnak,

S Hozzád gyengéden közelebb húznak.

Rámhajolsz.

Arcom elpirul és elönt a forróság,

Úgy érzem ez már nem lehet valóság,

Ez már csak álom, és ébren álmodom,

S Veled osztozom gyönyörű álmomon.

Megérintesz.

Arcodhoz oly közel kerül az arcom,

Szemedben csak homályos önmagam látom.

Lángoló ajkaid érintik a számat,

Testemet elönti a vágy irántad.

Megcsókolsz.

Csak egy finom, lehelletnyi, futó csók,

Ahogy száddal az ajkamat megszorítod.

Testem felhevül, szívem vadul dobog,

Elhúzódz, s rámnézel: A szemed mosolyog.

Behatolsz.

Amint ajkaid az enyémhez tapadnak,

Fogaid édesen fogaimhoz koccannak,

Kutakodó nyelvem nyelvedet tapintja,

Nyelved a nyelvemet magához szorítja.

Élvezed.

Nyelvünk ősi táncba kezd egymással,

Tomboló forgószél táncol így a fákkal,

Megfeszül és elernyed, tépáz és simogat,

Élvezed, amíg csak tart a pillanat!

1213. lovecsaj
2008. ápr. 30. 20:03

Fekete szírmok



Fekete szirmok lepik az utamat,

s a végén a kegyetlen mélybe zuhannak.

Lssan,szenvedve hullanak alá,

majd tép rajtuk egyet a kegyetlen halál.



Fekete szirmok simogatják ajkamat,

mik a kegyetlen haragos égből hullanak,

vérpirosra festik az arcomat,

s a földre érve betűket karcolnak.



Fekete szirmok égetik a szívemet,

mélyen beleégetik a nevedet.

Vége a szirmoknak,itt a szakadék,

de a mélység helyett a karodba esek én.

1212. lovecsaj
2008. ápr. 30. 20:02
Vágyakozva nézem a gyászos könnyes eget de a távolból egy csillag reám nevet..mosolyogva kérdi szivem kiért vágyik?lehunyt szememböl egy könnycsepp megszökik..felnézek az égre s remegve mondom az életem ott van túl a távolon..tüzforró kezével száritja könnyem,s csak annyit mondd ne félj lessz könnyebb..megfogom a kezét s csókot adok rája s megkérem adja át szerelmem ajkára..
1211. lovecsaj
2008. ápr. 30. 20:02

A Szerelem.

Egy érzés amit akárhogyan is akarsz nem tudod elfeledni..soha..

Egy érzés ami kérdéseket hoz fel..

Szeret engem?

Első és utolsó?

Lesz-e még?

Az életben egy igazi szerelem létezik?

Tulajdonképpen mi az?

Kérdések amire senki sem tudja a választ…

Ha igen, akkor nem tudja hogy mi az…

Igaziból kevés embert láttam aki meg tudta mondani…

Senki..még én sem..

Álmodozni erről mindenki szokott.. – de addig fajul míg rádöbbenek hogy ez nem valóság.. - Hol vagyok?


Nem tudom mi az ezért fogok egy papirt, tollat, hogy megtudjam mi is az..

Hinni..

Remélni..

Csalódni..

Szeretni..

Hosszú,

Boldogság..s Fájdalom..

Az élet.

2008. ápr. 30. 14:35
Csend van,csak a szél háborog, valami megtöri a csendet:Egy angyal zokog! :(
1209. smicu
2008. ápr. 23. 07:37
"Nem lophatom lángját az élet fényének. Nem rejthetem árnyékát a halál évének. Nem lehetek rabja tested vad tüzének. De szabadon szerethetlek amíg csak élek."
❮❮ ... 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook