Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Szerelmes versek, idézetek (60. oldal)

Kategória: Összes fórumtéma » Szex & Psziché » Párkapcsolat, szerelem


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


1319. majacs2008-07-17 09:41
Van egy hely, ahol minden megvalósul,
Ahol akármilyen álmod van, lelked sosem búsul.
De egy dologra vigyázz kérlek nagyon:
Gondold meg kit engedsz be, ne bízz senkibe vakon.

Én is rossz embernek nyitottam ki a zárat,
Ezért, ezt a kis helyet elöntötte a bánat.
A szív az a hely, melyet félts mindennél jobban,
Rejtsd el jó mélyre, hogy azt se lássák, mikor dobban.

E rút világban már nem szent semmi.
Van, ki kedvtelésből akarja összetörni.
De ne hagyd, hisz a fába is, ha beütsz egy szöget,
Hiába kihúzod, nem gyógyítod be a sebet.

Volt, hogy úgy éreztem, nem csukom be. Minek?
Ennél rosszabb úgysem lehet. Tessék, törd össze. Vigyed.
De akik szeretnek, óvnak, féltenek,
Azt mondták nekem: Nem értenek.

„Azt hiszed üres vagy, s nem leszel boldog soha.
De sokan szeretnek, és vigyázz: Az élet hamar elszáll, tova.
Mindenki kap pofonokat: akár te, akár én,
De egy örökre megmarad nekünk: a Remény!”

Igaz, igaz! S ezt mind elfeledtem???
Női büszkeségem szikráját is megöltem.
Ha összetörte szívem, én még jobban szerettem,
Ha a sárba tiport szavával, én csak nevettem.

Ha nem becsülöd meg szerelmem,
Nincs más választásom: el kell felednem.
Megélem én még azt a szép napot,
Mikor, mit velem tettél, ind visszakapod!!!

1318. majacs2008-07-16 17:56
Az első és legszebb emlékem rólad,
Mikor egy nap megláttalak, igaz, csak futólag.
Szemed színében láttam egy csillagot,
Azóta is keresem, ha az ég felragyog.
Sosem felejtem el mikor először rám néztél.
Ha szomorú Vagyok, csak erre gondolok, ez minden pénzt megér.

Első beszélgetésünk is csodás volt,
Beteg voltam hiányodtól, s a te hangod ápolt.
Először csak köszöntél nekem,
Majd azt mondtad:,,Lenne kedved eljönni valahová velem?”
Emlékszem, mintha csak tegnap lett volna,
Zavarodban elsiettél, mintha a csengő szólna.

Az első randinkon először érintettél meg.
Emlékszem, azt mondtad: Nem haragszol meg, ha megfogom a kezed?
Nem is válaszoltam, csak rádnéztem,
S a legszebb pillanat volt, amit átéltem.
Megfogtad kezem, szemedből gyönyör áradt.
Látod, szíved kicsi kalapácsa nem hiába fáradt.

Az első csókunk? Hmmm… Az maga volt a mámor.
Irigységben biztos sírva fakadt Ámor.
Sétálgattunk este, s én azt mondtam: Nézd! Ott az én holdam!
Tudtam, mit akarsz, s te a hallgatásért megfogtad az ajkam.
Kérdően néztél ám, s én válaszul lehunytam a szemem.
Megcsókoltál lágyan, lassan s én tudtam. Ez a szerelem.

Az első vitánk maga volt a pokol.
Utálom, ha valaki mindenért engem okol.
Persze az édes békülésért mindig sokat tettünk,
Szerelmesek voltunk, mégis mindig veszekedtünk.
Rájöttünk, hogy már csak fájdalmat okozunk egymásnak,
Nem így akartuk, mégis. Útjaink most elválnak.

Az első kapcsolat, az első szerelem,
Életem „első”-it sosem feledem.
Egyszer minden első véget kell, hogy érjen,
S ha rossz volt, a másodiktól nem kell, hogy féljen.
Kapsz majd hideget-meleget, ez így megy régóta,
De te menj tovább! Felejtsd a rosszat, s gondolj a jóra


1317. majacs2008-07-16 17:55
Egy szomorú történet ez, semmi más,
Szerelemről szól, miben égett egy gyönyörű lány.
Cudar valóság ez, az élet kegyetlen showja,
Nem dönthetjük el mi lesz földi létünk sorsa.
Enny volt a neve ennek a széplánynak,
Kivel a szülei mindig rosszul bántak.
Nővére, Niki volt a kincs, a világ közepe.
Sokszor gondolt arra, hogy saját magát megölje.
Így élt a lány. Álmodott és bízott,
Bízott, hogy megkapja mire mindig áhított:
,,Egy fiút kívánok, aki megérdemel”
De nem tudta, hogy ki szerelmet áhít, szenvedésre lel.
Gyönyörű nap volt ez, egy vasárnap reggel,
Ilyen szép napsütésre Enny mindig felkel.
Kisétált az ajtón, nézi, jött-e már az újság,
S abban a pillanatban mintha szíven szúrnák.
Meglátott egy fiút, aki a lányon csak nevet,
Enny zavarában elejtett minden levelet.
Szerelem ez? Tetszés? Vagy kapkodás?
Első látás? Tűzben égés? Vagy miegymás?
Beszélgetni kezdtek, lassan ismerkedtek,
Két nappal később már kéz a kézben mentek.
Szerették egymást napról napra jobban,
Úgy égtek a szerelemben, mint bűnös a pokolban.
Enny szülei nem nézték jó szemmel-e frigyet,
Boldogságuk felhalmozott sok-sok irigyet.
Összesúgtak hátuk mögött halkan.
,,A gazdag lány és a szegény fiú egy karsztban?”
Az anya tiltotta a szerelmet,
Enny térden állva kért kegyelmet.
,, Könyörgöm anyám, ne tilts el tőle,
Ha nem látnám többé, a bánat megölne.”
Az édesanya gondolkodott, s nem tehetett mást,
Nem tudná elviselni a társaságban a szégyenvallást.
Egy nap mikor a lány a szobában búsult,
Az anya bement, a lány csak meredten bámult.
,, Beszélnem kell veled lányom.
Amit mondok, már most szánom, bánom.
Atyád úgy döntött elhagyjuk otthonunk,
Messze megyünk, el, míg nyugalmat nem kapunk.”
,, Ne tedd ezt anyám, megölöd a lányod,
Inkább porrá leszek, minthogy elhagyjam-e várost.”
Meghallotta ezt Enny édesapja,
Bejött, s ráförmedt a könnyben úszó lányra:
,,Azt meglátnám én te kis pimasz!
Egy szalmalángért elhagysz minket? Taknyos kamasz.
Majd ha testemet már féreg szedi szét,
Akkor hagylak itt buta cseléd!”
,, Márpedig én maradok. Ha hiszi, ha nem.
Ki nem lépek innen, vagy tőből vágják le a kezem.”
,,Megmondtam Enny, ha láncra verve viszlek,
Akkor is jössz, s szót fogadsz, ha kérlek.”
Eljött hát a reggel, az indulásnak napja.
Néma csöndben áll a város apraja és nagyja.
Valami történt. Valami félelem honol a tájon,
A madarak is hallgatnak, a köd is fennmaradt a fákon.
Készen áll a kocsis a nagy utazásra,
Enny anyja a lépcsőn áll, hogy a házat utoljára lássa.
Körbenéz, s eszébe jut mik történtek,
Összegyűjtött megannyi, megannyi emléket.
Észrevette, hogy résnyire nyitva van Enny ajtaja,
S mikor bement, hogy felkeltse, ott feküdtek egymás mellett vérbe fagyva.
A búcsúlevélen:,, Sajnálom, tőletek most elválok,
Szeretlek apám s anyám, de ezt ti akartátok.”
Enny anyja ájultan esik össze,
Az apa felszalad, de a látványtól ő is lehull a földre.
Egy percre mintha megállt volna az élet,
A szülők levegőt sem vesznek, ahogy egymásra néznek.
Összeborulva sírnak, s egymástól azt kérdék:
,,Miért nem hagytuk, hogy az életüket éljék?”
Elcsendesedett a ház, mindenki gyászban.
Csak egy női hang zokog méla búslakodásban.
Enny anyja a szobában súrolja a véres padlót,
Kisírt, fáradt szemmel föltekint, s mintha látna egy álmot.
Enny áll előtte. Ez nem álom, látja,
Nem hisz a szemének. Mit keres itt az ő halott lánya?
,, Biztos csak álmodom” és lehajtja a fejét,
Enny lehajol, s megfogja anyja kezét:
„Drága anyám, ki óvtál, s neveltél engem,
Tudom, jót akartál, s bocsásd meg mit tettem,
Szeretlek, én is megbocsátok minden rosszat,
De az életemnek csak rossz pillanatai voltak.
Mióta megszerettem őt, mindent másképp látok,
Nem érdekelt az sem, hogy velem rosszul bántok.
De kérlek anyám, most eressz el engem,
Míg bűntudatod van, nem lesz helyem a mennyben.
Apámnak is mondd meg, szeretem, s óvd őt,
Követni akar engem, azt hiszi, hogy megölt.
Most drága édesanyám, csókolom a kezed,
Ne sírj, hisz a síron túl én boldogságba leszek.
Ne félts engem, a szerelmem vigyáz rám,
Ó anyám, egy ölelésért mindenem odaadnám.
Most mennem kell, az Isten áldjon meg titeket,
Nagyon szeretlek, ezt soha, soha ne feledd!”

1316. Love Dream2008-07-14 20:08
Tudom hogy nem vagyok az eseted, de nekem akkor is te kellesz!

1315. MosolyLány2008-07-12 21:28
A zongoránál ült, s játszott.
Csak egy dallam volt, mégis vallomás.
Melyet csak mi értettünk,
és senki... senki más.

Átölelt e dallam
lebegtetett pihés szárnyain.
Táncot jártam rá
múltam ködös árnyain.

Elfelejtettem mindent,
ami megsebzett, vagy bántott.
A játéka rám font
egy rózsszín fátyolt.

E vékony fátyol védett
a világ mocskától.
Két karja pedig
a rideg valóságtól.

Lehunytam a szemem,
csak sodróttam az árral.
Nem foglalkoztam,
az intő tanáccsal.

Aztán hideg zuhany ként
jött az ébredés.
Olyan fájdalmasan,
mint a szívbe hasító kés.

Megcsalt, elhagyott,
nem szeretett már.
Nem ölelt, szorított,
nem csókolta szám.

Hiánya égeti,
mardossa a szívem.
Azt a dallamot
most is hallani vélem.

Már nem röpít, nem óv.
Csak a kín gyötör.
Földbe döngöl, eltemet,
bűne össze tör.

Most másnak játsza
azt a dallamot.
Más táncol rá.
Másé már a fátyol.

1314. MosolyLány2008-07-12 20:58
A holdfény fülembe súgta titkodat,
pedig szád eddig hazudta:
Szeretni nem szabad!
Most mégis itt fekszel a karomban,
szád csókomtól nedves,
lélegzeted miattam akad.

A holdfény fülembe súgta titkodat,
pedig szád eddig hazudta:
A függés gyöngeség!
Most mégis megremegsz,
ha hozzád érek,
részegít a közelség.

A holdfény fülembe súgta titkodat,
pedig szád eddig hazudta:
Nincsenek titkaim!
De nem kell félned!
Én szívembe zártam,
s hűen őrzöm titkaid.

1313. majacs2008-07-11 23:06
Szét tépet szív!

Fájt már neked valami úgy,
hogy majd kiszakadt a szíved?
De neked menned kellet,
mert már nem kívánta a lényed!
S te ott akkor inkább meghaltál volna,
minthogy azt mondtad szeretlek ?
De akkor is csak az volt a válasz,
majd máskor kereslek!

Tépte szíved, majd bele hasadt,
S összetörten a lelked ott is maradt.
Képtelenség mondtad, s mentél újra vissza,
S más voltál már lelke, s a szívének a titka .

Egy bűn, egy harc és a megcsalás vétke,
A fájdalom és a halál kegyetlen emléke.
Futottál volna hozzá de most úgy érzed mégsem,
Ha ennyit jelentett a szerelmem akkor viszlát,
mert ebből nem kérek mégsem..

1312. majacs2008-07-11 23:04
Remegő kézbe veszem a tollat hogy leírjam neked a búcsú szavakat,
Mert én ezt nem képzeletből teszem.
Hísz te voltál aki összetörte a szívemet,
Mikor koporsomon dübörög a föld.
Akkor legyen neked fényes esküvőd,
Csendes kis templomba térdre borova esküdj.
S nézz fel az égre,
Látni fogsz egy csillagot ami régebben neked ragyogott.
Mert fájni kell a szívnek ha igazán szeret,
Mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!

1311. majacs2008-07-11 23:01
Halálos szerelem

Volt egy szőke lány, ki hitt a mesékben,
Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta...
Hitte, hogy többé nem marad már árva.

Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
Arra, hogy viszont szeressék, semmire... csak arra...
Nem értette miért kér olyan nagyon sokat,
S miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.

S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált,
Hisz találkozott azzal, kire már oly régóta várt.
A fiú büszke volt, hiú, s naív,
De a lány olyat érzett, mint még soha addig.

Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
Lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy ez így lessz,s feledteti a régit.
Ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.

Szomorú volt, félt, szenvedett,
Hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gönyörű lány csak oltalomra várt,
Így Ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek, hogy Ők talán egymásnak lettek teremtve,
S a szerelem örök oltárára szentelve...
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
A fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen,
Úgy hitték, nem éreztek ilyet már nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... hát igen.!
S a gyönyörű tavasz helyére hideg tél köszönt be.

Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet,
S hogy együtt, ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
Olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már Tiéd lett,
S úgy érzed, örökre Őt szereted,
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, Érte küzdeni kell,
Ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
Örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
S úgy táncol, hogy elveszted az eszed.

Örökké remél, örökké bízik,
S megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni.

Így hittek Ők is egymásban,
S vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
S hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít.(eldob)

S akkor jön a fájó ébredés,
A mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted..(?). helyette más van..(?). a fájó könnyek!

Ez történt a gyönyörű lánnyal,
S a hiú, naív sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott,
S a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.

Az oltalom, mit annyira áhított, mire annyira vágyott,
S közben nem tett mást, csak kergetett egy álmot...
Szép volt a fiúval, de nem tehetett mást,
Érezte, vissza már nem jön, elengedte hát!

A fiú rájött, még mindig a másikat szereti,
Akár hogy is bánt Vele, soha nem felejti.
A gyönyörű lány hívta, kérlelte, maradjon Vele...
Hisz Ő nem tenne mást, csak igazán szeretne.

De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult,
S a lány nem értette mit csinált ennyire rosszul.
A fiú csak rohant, szaladt messze már,
Úgy érezte, ha kell, a halálból is visszahozza a másik lányt.

Hisz szerette, csak Érte élt,
De nem tudta, hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú idő, s a fiú egyedül maradt,
Nem találta meg a lányt, kit annyira akart.

S a fiú újra csak szaladt, szaladt vissza...
De a lány ekkor már búcsúlevelét írta.
Mire a fiú odaért, a lány már a földön hevert,
S véres, gyenge kezében szorított egy levelet.

A fiúszólította:
"Szerelmem!",

De a lány akkor már semmit sem felelt...
S ekkor a fiú észrevette a papírt,
Alig tudta olvasni... csak sírt...

De erőt vett magán, s kezébe vette a levelet,
S közben végigsimította az erőtlen, puha kezet.
Ki nem olyan rég még forrón ölelte, s szerelmesen,
Az nem lehet már Vele többé sohasem.

A borítékra csak ennyi volt írva:

"Anak a fiúnak, kit már nem feledek soha!"
A fiú,
Lassan, könnyeitől szinte alig látva kibontotta, s olvasta...

"Drága Egyetlenem! Kedves édes Szerelmem!

Még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig egy párhét telt el a búcsúnk óta,
De még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél,
Gyönyörű szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek, és bárhol is járok,
Mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem, az átsírt éjjeleknek vége,
S hogy szívem elfelejt már Téged végre.
De hallottam csengő hangod, láttalak, s életre kélt az édes múlt,
Hiába küzdöttem, egyedül kevés voltam ellene,
így az emléked lelkem mélyén mindent feldúlt.
Legszívesebben menekülnék előlük, és előled is, de nincs hely hova bújjak,
A régi, szép emlékek újra meg újra feltörnek, s nem kellenek már újak!
Hiszen Te jelentesz mindent nekem, s az életemet,
Mindenemet odaadnám azért, szívemet, lelkemet...
Hogy csak messziről is, de újra lássalak, s hogy érezzem létedet...
Hogy újra fülemben halljam édes hangod, egyetlen mondatod.
Mondd! Miért nem értik meg, hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz, ha nem vagy velem, fáj a levegővétel, szinte belehalok.
Nem akarok már Nélküled élni, Nélküled nem is létezek,
Nem megy már semmi... minden fáj... Nélküled nem élhetek!
Mikor megyek az utcán lehajtott fejjel, kísér a halál,
Hiszen két szemem szüntelen keres, de sehol nem talál...
Boldogtalan életemből hiányzik a törődés,
S hömpölygő lavinaként zúdul lelkemre a feledés.
Nincs már szerelem, boldogság, s édes, tiszta öröm,
Mindent, mit Veled éltem át, már örökké magamban őrzöm.
Nélküled szívem nem nyugszik, szüntelen csak az álmatlanság hál velem,
Félek, rettegek attól, hogy egy rossz emlékké kell lennem...
Gyilkolnak, szinte marcangolnak az elhangzott utolsó szavak,
Fájdalmamra csak gyengéd ölelésed nyújtana vigaszt.
Bár elmondhatnám, hogy öl meg lassan ez az érzés,
De megfagynak a szavak, s kínná lesz a légzés.
Most félek! Félek, hiszen örökre elvesztettem tekinteted,
Nem sírok már inkább... elfojtom magamban minden emlékedet.
Hirtelen a végtelenből rám zuhan a fájdalom,
S önmagam felett gyűlöletté nő a szánalom.
Szánom magam, hisz akit bárminél s bárkinél jobban imádtam,
Annak ellenére, hogy megbántott, mégsem tudtam feledni... nagyot hibáztam!

Óh, Istenem!
Hányszor mondták, hogy felejtselek el Téged!

Hányszor mondták, értsem meg már végre: többé sohasem leszek Véled!
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy.....
Mintha minden álmom, s vele az életem is véget érne.
S már a halállal sem küzdök,
Most már csak bátorságot gyüjtök...
Csak a halál csókját érezném már végre... ennyi csak, mit remélek...
Le akarok lépni az útról, mit már oly régóta járok,
Hisz többé már soha nem lesz velem, kit annyira várok.
El akarok végre menni, de nem tudlak búcsú nélkül itthagyni...
Hát ég Veled! De egy valamit tudnod kell: a síron túl sem foglak feledni!

Búcsúzok,
talán így jobb, hisz nem gondoltam, hogy ilyen gyenge is vagyok.
Hogy Nélküled ugyanúgy már soha többé nem tudok nevetni!

Zárom soraim örökre... de még így is szeretlek mindig,
Csodás emléked magammal viszem egyenesen a sírig..."

Ekkor a srác lecsukta a levelet,
Melyre búcsúzásként még egy könnycseppet ejtett.
Képzeletben még újra látta szerelmét,
S mégegyszer, utoljára szélesre tárta két kezét.

Ölelni akarta a lányt, de már nem tudta,
Csak könnyei folytak tovább, újra meg újra...
Keserves könnypatak áztatta puha, gyermeki arcát,
Majd örökre magára zárta a fájdalom végtelen ajtaját.

Majd édes, lágy szellő támadt váratlanul,
Kérlelte a fiút fáradatlanul...
Leszállt az éj, s a fiú elhagyta otthonát,
Az édes szellő a temető felé vezette két lábát.

Két szemével sírva kutatta a sírt,
Vérző szívére már semmi nem nyújt írt.
Ekkor elsuhant a szellő, s csend borult a tájra,
A fiú keservesen zokogva borult a fejfára.

"Ne sírj, kérlek Drága, ne sírjál,
Már nem fáj, hogy akkor eldobtál.
Már nem fáj semmi... végre megnyugodtam...
Szerettelek, imádtalak jobban minden másnál,
S Veled bátrabb voltam a halálnál...
Nem is Ő keresett engem, én kutattam utána,
S én leheltem csókot mérgező ajkára.
Tudd, hogy bennem élsz... most már örökre, s én is Veled maradok,
Védeni foglak mindörökké, én leszek az őrangyalod!
Óvni foglak végig az utadon, hűen vigyázlak,
Hisz a síron túl is

MINDÖRÖKKÉ IMÁDLAK..."

A fiú csak fájdalmasan zokogott,
Tudta, hogy saját magának ezzel mekkora űrt okozott.
A szellő a sír felől egy halk, őszinte szót hozott:

"Szeretlek!"

S a fiú csak ennyit súgott sírva: "Soha nem feledlek!"

1310. majacs2008-07-11 22:55
Bárcsak előttem lehetnél,
Csak a kezedet foghatnám meg.
Belenéznék a szemedbe,
S azt mondanám:szeretlek!
Szerettelek,de már nem tudom,mit érzek,
Mi ez itt belül,szánalom,sajnálat,vagy ezért élek?
Nem kérek sokat,nem vagyok telhetetlen,
Nem kérek sokat,de ez is lehetetlen.
Már nem számolom a perceket,miket nem tölthettem veled,
Már nem nézek a naptárra.
A percek órákká váltak,
És az órákból lassan hónapok lettek.
És rádöbbentem,már nem vagy mellettem.
Rájöttem,hogy az idő elszaladt,engem itthagyott,
most egyedül vagyok.
Dehogy!!
Még messze nem adom fel,nem hagyom veszni,
Akiért tényleg érdemes élni!!

1309. majacs2008-07-11 22:53
Volt egy lány, ki nagyon szerlemes volt;nagyon szeretett egy barna férfit.
De a férfi őt becsapta,jót szórakozott vele,aztán eldobta.
A lány egész nap csak zokogott,s pirosra sírt szemekkel, egy sarokba kuporodott.
"Én tényleg szerettelek és sohasem hitegettelek!"
De a férfi csak nevetett.
A lány nem bírta tovább, úgy érezte meg kell ölnie magát magát.
Kiállt a sínre, s a vonattal ütette el magát.
S pont ezen a vonaton utazott régi szerelme, kinek odasúgta még utoljára:
"csak téged szeretlek"
S lecsukódott örökre, szép lassan gyönyörű két szép kék szeme.

1308. majacs2008-07-11 22:50
Egy lány megkérdezett egy fiút, hogy csinos-e?
A fiú azt mondta nem.
A lány megkérdezte tőle, szeretne-e velelenni örökké?
A fiú válasza nem.
Megkérdezte hogyha ő elmenne , akkor sírna?
A fiú válaszolta, hogy nem.
Eleget hallot, ezért elment, könnyek csorogtak Le AZ arcán, de hírtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy!Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké!És ha elmennél akkor nem sírnék hanem...meghalnék

1307. majacs2008-07-11 22:48
Próbálom össze szedni a gondolataimat,
De valahogy most nem találom a szavakat.
Nagy levegőt veszek mert tovább kell mennem,
És maradjon meg minden az emlékedbe.

Szenvedek,nem tudom hogy kerüljem el,
Hogy ne sírjon ujra a szívem.
Keresek a szobámba egy sötét helyet,
Ahol a fájdalmamal egyedül leszek.

Gondolj majd rám egy csöndes éjszakán,
Hogy volt egy lány ki oly sokat várt reád.
Örizz a szívedbe mint egy szép emléket,
Mert a tündér mesének itt lett a vége.

Ha majd egyszer szembe jösz velem az utcán.
Majd rád köszönök hogy tud Én voltam az a lány,
Talán eszedbe jut akkor majd minden,
Szíved sóhaja mesél egy emlékröl neked.

El megyek hogy meg lásd hogy ez voltam ÉN neked,
Hogy számomra nincs olyan hogy lehetetlen,
Könnyeimet TE már látni nem fogod,
A szívemre is tétetek egy jó nagy lakatot

1306. majacs2008-07-11 22:46
Régebben még erőt őntöttél belém,
S azt mondtad hogy a szíved örökre enyém.
Hittem szép szavadnak,pedig már tudtam,
Hogy is lehettem ilyen vak és ostoba.

Eljött az idő mikor mindenek vége,
Nem ég már a tűz kialudt a fénye.
Sajog, még fáj, vérzik a szívem,
De eljött a perc mikor fájó emlék leszel.

Fájdalom csak ez maradt a szerelem helyén,
Hosszú bánat,sírás és szenvedés.
De fel kell a nap és elmullik a bánat,
Mert minden eltünik az éjszakába.

Ha ÉN nem is vagyok boldog,másokat azzá teszek,
ÉN mosolygok mindig amig csak lehet.
A mosoly az ami nekem meg maradt,
Igy nem látják belül a fájdalmam


1305. majacs2008-07-11 22:44
Van egy fiú nem is oly messze,
Tudja hogy szeretem de félek elvesztem.
Fáj a szívem érte,folyton csak Rá gondolok,
Az nem érdekli,hogy szívem érte dobog.

Senki sem fogja ugy szeretni mint ÉN,
Miért könnyü feledni neki mindig.
Könny folyik szememből ha meglátom,
Róla szól az álmom és írásom.

Hiánya már régen össze törte szívem,
Ha meg kérdezte néha,mibánt nem feleltem.
Mert féltem hogy meg tudja hogy ŐT szeretem,
De ez az igzság,és soha nem feledem.

Szerelmet vallani nem is könnyü dolog,
El mondani néki hogy szíved érte dobog.
Félek ki mondani amit ÉN érzek,
Ezért van az hogy több sebből vérzek

1304. majacs2008-07-11 22:42
Az első és legszebb emlékem rólad,
Mikor egy nap megláttalak, igaz, csak futólag.
Szemed színében láttam egy csillagot,
Azóta is keresem, ha az ég felragyog.
Sosem felejtem el mikor először rám néztél.
Ha szomorú Vagyok, csak erre gondolok, ez minden pénzt megér.

Első beszélgetésünk is csodás volt,
Beteg voltam hiányodtól, s a te hangod ápolt.
Először csak köszöntél nekem,
Majd azt mondtad:,,Lenne kedved eljönni valahová velem?”
Emlékszem, mintha csak tegnap lett volna,
Zavarodban elsiettél, mintha a csengő szólna.

Az első randinkon először érintettél meg.
Emlékszem, azt mondtad: Nem haragszol meg, ha megfogom a kezed?
Nem is válaszoltam, csak rádnéztem,
S a legszebb pillanat volt, amit átéltem.
Megfogtad kezem, szemedből gyönyör áradt.
Látod, szíved kicsi kalapácsa nem hiába fáradt.

Az első csókunk? Hmmm… Az maga volt a mámor.
Irigységben biztos sírva fakadt Ámor.
Sétálgattunk este, s én azt mondtam: Nézd! Ott az én holdam!
Tudtam, mit akarsz, s te a hallgatásért megfogtad az ajkam.
Kérdően néztél ám, s én válaszul lehunytam a szemem.
Megcsókoltál lágyan, lassan s én tudtam. Ez a szerelem.

Az első vitánk maga volt a pokol.
Utálom, ha valaki mindenért engem okol.
Persze az édes békülésért mindig sokat tettünk,
Szerelmesek voltunk, mégis mindig veszekedtünk.
Rájöttünk, hogy már csak fájdalmat okozunk egymásnak,
Nem így akartuk, mégis. Útjaink most elválnak.

Az első kapcsolat, az első szerelem,
Életem „első”-it sosem feledem.
Egyszer minden első véget kell, hogy érjen,
S ha rossz volt, a másodiktól nem kell, hogy féljen.
Kapsz majd hideget-meleget, ez így megy régóta,
De te menj tovább! Felejtsd a rosszat, s gondolj a jóra!

1303. majacs2008-07-10 23:24
köszike szépen csajé:)
(válasz csajé 1302. hozzászólására)

1302. csajé2008-07-10 23:08
Szia majacs, szépek a versek!üdv,....
(válasz majacs 1301. hozzászólására)

1301. majacs2008-07-09 22:10
Nézek, csak nézek a messzeségbe,
Te vagy ki szívemnek hiányzik régen.
Tudom, hogy már rég elfeledtél engem,
Mond, mit is kellett volna akkor tennem.

Fáj az érzés, hogy ily rideg vagy,
Hogy soha egy szót sem mondasz,
Talán ha egy kicsit is beszélgetünk.
Nem történik oly sok minden meg velünk.

Sokan mondják ne a múltba, nézzél,
A kitűzött célért küzdjél,
De mit ér már ez mind nélküled,
Kivel nem oszthatom meg az örömet.

Már nem érzed szívem szerelmét,
Ó de el sem mondtam neked soha még,
Akartam elmondani, hogy szeretlek,
De sajnos ezzel egy kicsit elkéstem.

Most más lány van az életedbe,
Talán Ő majd elmondja neked.
Talán Őt jobban megérted,
És Ő rá egy kicsit jobban oda figyelsz.

Hullatom könnyem, mert fájdalmam oly nagy,
Szívembe az érzés mély nyomot hagy.
Magányom néha már elviselhetetlen,
Most úgy érzem, meg sem kellett volna születnem

1300. majacs2008-07-09 22:09
Csillagos este volt,minden oly csodás ,
És Én hittem, hogy nem csak álmodás.
Azt mondtad szeretsz,de mégis becsaptál
De már rájöttem, hogy minden hazugság....

Forró napalok,csodás éjszakák
Ilyenek voltak a Veled töltött órák.
Most egyedül vagyok, rossz Nélküled.
A napalok ridegek, a hajnalok szörnyűek

Bárcsak itt lennél újra velem,
Karjaiddal ölelnél,ugy mint régen.
Visszajösz e még?csak Te tudhatod!
Ha akarok szívem újra meg kaphatod!

Egy percre lettem volna végre boldog,
Hogy mondhassam,mosolyogni milyen jó dolog!
Hogy milyen szép az élet, ha érzed, hogy éled,
Hogy átjárja tested,s forr benned, a véred!

De mind ez már a múlté, mert szívemet dobtad,
Szívemben a sebek soha nem gyógyulnak.
Fájnak, a percek, s fáj minden egyes óra,
Mert Te voltál ki a vigasz nyújtottad.

1299. majacs2008-07-09 22:08
Te nem látod milyen, mikor az arcom kezembe temetem,
Te nem látod mikor este könnyesen csukódik le szemem.
Te nem tudod mi az, amit itt belül, érzek,
Mikor te elfordulsz tőlem, de én még nézlek.

De te tudhatod csak, hogy mennyire tudok szeretni,
Azt pedig nem, hogy milyen nehezen feledni…
Most más lánynak mondod, mit régen nekem,
Nem tudom megérteni, miért tetted ezt velem?

Minden este, csak rólad álmodom,
Senkit nem szerettem még ennyire a világon.
De te eldobtál könnyedén,s nem néztél vissza.
A zsebkendő csak a könnyeimet issza.

De nem tehetek semmit, már elmentél tőlem,
És a szívemet apró darabokra törted.
Kérdezném én, miért tetted ezt velem?
Te csak annyit mondanál: mert megérdemeltem.

A büszkeség, ami megállít mindkettőnket,
Nem valljuk be magunknak mi ledöbbent.
Nem valljuk be hogy még szeretjük egymást
De a bánat szívünkben egyre mélyebbre ás.

Az a borzalmas nap után egyre azt gondoltam
Minden könnyebb lesz mikor már meghaltam.
De menekülni, mindenki tud, cselekedni nem,
Semmi értelme nincsen itt hagyni mindent.

Mert vannak, akik még ugyanúgy szeretnek
És értünk nagyon sok mindent megtesznek.
Hiszen mit érnénk mi barátok nélkül?
Az egész életünk, csak erre épül.

Zavar minden egyes pillanat, mikor rám nézel
Mert nem tudom olyankor éppen mit érzel.
S én nem merek visszanézni,a szemem elárulna mindent
Nem akarom, hogy tudd, még szeretlek téged…

1298. majacs2008-07-09 22:06
Eljött az idő amire számítottam,
Elhagytál és még nem is láthatalak.
Én úgy szerettelek mint soha senki mást,
És még csak el sem búcsúztál.

Hirtelen jött üzeneted, mint derült égből a
villámcsapás.
Nem bírtam feldolgozni ma sem a szakítást,
Álmatlan éjszakáim, kísérnek engem,
De bekellett látnom, hogy elengedjelek .

Elengedlek Kedvesem, de nagyon Szeretlek,
Mindig várlak, hátha visszatérsz egyszer.
Fáj, hogy itt hagytál, szívem vérzik.
Hirtelen jött a szakítás, de ma sem értem miért,
Miért múlt el a szerelmed, mit tettem?
Hogy elmúlt ez nyitott kérdés Nekem!

Miért nem mondtad mikor kérdeztelek?
Miért nem mondtad, hogy nem akarsz már engem?
Miért hitegettél és mondtad, hogy szeretsz?
Ennyire nem fájt volna, ha szemembe mondod,
Hogy elég itt a vége!

Talán zavart, hogy más voltam mint a többi,
De csupán az volt a bünöm,akartalak szeretni
Sokat beszélgetünk és sokat nevettem.
De nem vettem észre, hogy zavart volna Téged,
Bár mindig azt mondtad csak nyugodtan hivjalak,
"Talán ez volt akkor, a baj."

Voltak szép éjszakáink, és szép napjaink,
Mikor még egymást akartuk hallani.
Ne feled el sosem, imádtalak téged,
Mikor szíved dobbanását hallani véltem
Imádtam arcodat, érzékies hangod,
Most is akarnám, de nem lehet már tudom.

1297. majacs2008-07-09 22:05
Elszálltak a vágyak, oda lett minden,
Csalfa remények miért hittem benne
Oly nagyon, szép volt ez az érzés,
S nem vettem észre hogy szívem, összetörték.

Ezernyi gondolat kavarog bennem,
Csak egy ölelést kérek most tőled.
Szoríts magadhoz mert hiányzol nagyon,
Kétt karod legyen a védő angyalom.

Fáj a magány,mert egyedül vagyok,
Várom hogy mikor leszünk ujra boldogok.
Nem bírom tovább a szótlan szenvedést,
Hogy senki nem nyujtja ölelő kezét.

Sosem feledlek ezt igérted nekem,
Túl szép volt hogy valóság legyen.
Nem lehetünk együt ahogy szeretnénk,
De a remény az még midig a szívemben él.

Ez az ÉN sorsom,a magány s félelem,
Könnyek közöt élni tovább az életem.
Az égre nézek hol sok csillag ragyog,
Nékik el sírhatom a bánatom.

Már életem oly sivár, feladom, nincs tovább,
A barátok is már nem néznek rám,
Egyedül járok, nincsenek vágyaim,
Már csak emlékek vannak s gondolataim.

1296. majacs2008-07-09 22:02
Most már sejted mit is érzek,
S itt állok csendben Előtted,
De semmit nem ígérhetek.
De semmit nem kérhetek.

Rajtad múlik mi lesz velünk,
Barátok leszünk, vagy elenségek
Azért még egy beszélgetést megérne,
Hogy ne legyen gyülölet egymás szemébe

1295. majacs2008-07-08 23:08
Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, és hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy ismét odaadhasd neki magad.
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor naponta felidézed magadban az együtt töltött órák emlékeit.
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyújtsa két kezét.
Amikor nem bírod már, hiszen kavarognak benned a szavak,
Amikor közeledben van és alig bírod türtöztetni magad.
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy míg együtt voltatok ö is megörült érted.
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor újra aludnál és ébrednél mellette.
Amikor jó lenne ha újra veled lenne,
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor döntesz, hogy miért is ne, hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, ez mégis jó neked,
Amikor tudod, hogy tilos de mégis újra és újra megteszed
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, IGEN IS SZERETED!!!!!!

1294. majacs2008-07-08 23:05
Mondjátok meg neki, ha már nem leszek,
Hogy én vártam de ő nem jőtt hozzám el.
Mondjátok el neki,hogy könnyeim hullanak,
Hogy érzéseim iránta még meg vannak.

Mondjátok meg neki hogy igazán szerettem,
Ha más lánnyal is lesz nem fog fájni nekem.
Mert én nem kivántam neki, soha semmi rosszat,
A hibáimért most kaptam a pofonokat.

Mondjátok el kik szerettek engem,
Mert kiket szeretek, velem szívből nevettek.
Sokat csalódtam, de tudtam vigaszt nyujtani,
S néha nem birtam a könnyeim magamba tartani.

Mondjátok el neki hogy vidáman élhet,
Hogy én nem fogom zavarni többet.
Azt is mondjátok meg,hogy szerettem volna látni,
És szerettem volna egy szép nap vele kirándulni.

Mondjátok meg neki hogy kacajom ne feledje,
De ha bánatos lessz jussak az eszébe.
Azt is mondjátok azért,ha majd nem leszek,
Hogy az én szívem csak őt szerette.

Ha majd a főld be takarja testemet,
Ne hulajtson értem fájjó könnyeket.
A tüz mely szívemet égette, az hozzon békeséget a szívébe.
Hát mondjatok el neki mindent,se kevesebbet se tőbbet ne beszéljetek


1293. majacs2008-07-08 23:03
Ha nehéz a szíved, mert feledni nem tudod,
Érzed a hiányát, mert szívedben űrt hagyott.
Nem tudsz mást szeretni, már próbáltad, hiába
Ha felriadsz álmodból, mert nem ölel imádva,

Hangja füledben cseng, bár már napok elteltek,
Nem látod az arcát, bár fényképét eltetted.
Ha úgy érzed, nincs helyed nélküle
Hunyd le a szemed és álmodjál vele.

Úgy érzed meghalsz, nyisd fel két szemed,
Talán, talán még egyszer újra feléd nevet…
Ha egyszer újra szerelmes szavait súgja a füledbe,
Még egyszer bevallja, hogy te vagy a mindene.

Talán még egyszer karjaiban tart kedvesen,
S újra megcsókolja ajkad, újra, szerelmesen.
Majd egy nap újra szorítja két kezed,
Talán ő is tudjahogy feledni nem lehet…

Feledni csak az tud, ki nem szeretett igazán,
Ki csak hamisan nevetett a szerelmese kínján…
Ki csak azért ölelt, mert nem volt egy másik,
Talán most már van más, ki az ölelésére vágyik.

De talán egy nap rájön, hogy mit jelentettem neki,
Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni.
Talán egy nap rájön, vagy talán soha,
DE az élet majd lesz hozzá is mostoha.

Talán egyszer majd hiányzik neki ölelésem,
S hű-igaz-önzetlen szeretettem (szerelmem).
Talán…??vagy talán soha…???
Ez csak egy kérdés, mi a szél szárnyán repül tova,

(ez valakinek szól)..

1292. majacs2008-07-08 14:23
Megszeretni Téged
egy pillanat műve volt.
Éreztem mikor
a szerelem a szivemben lángra gyúlt.
Az életem része lettél,
szeretelek,
de te majdnem tönkretettél
Hosszú éjszakákat átsírni kár,
mert tudom,
hogy szeretlek
és borzasztóan fáj.
Mit ér a könny ha fájdalom kelti?
Mit ér a szerelem,ha csak az egyik fél érzi?
De ha kérsz mondjak le rólad,
én megteszem,
s eldobom életem.
S ha kérdezik miért tettem,
csak annyit mondj :
ő szeretett én nem.

1291. majacs2008-07-08 14:20
Ne számíts Rám!

Bocsásd meg nekem hogy ilyen verset írok,
De már válszolni, másként nem tudok.
Tudtam, az egész csak egy hazugság,
Te nem engem szeretsz hanem valaki mást.

A csalódás oly sokszor marta szívemet,
Már nem akarok semit kérlek felejts el.
Már nem kell mondani, mennyire szeretlek?
Hazugság minden, már ugysem hiszem el.

Emlékez csak vissza, mikor kezem kezedbe raktam,
Te akkor sem rám gondoltál, hanem arra a másikra.
Mikor az ajkam, az ajkadhoz érintettem,
Te gondolatban egészen mást csókoltál helyettem.

Én szerettelek, Te ezt nagyon jól tudtad
Nem kellet mondanom, a szememből kiolvastad.
Mégsem vártam hogy csak játsszál velem,
Hogy ily csunyán összetörd szívemet.

De legrosszabb az volt, mikor szemembe néztél,
Hazudtál, hogy még mindig csak engem szeretsz.
Miattad sirtam át oly sok éjszakát.
De most már elég, többé ne számíts rám

1290. majacs2008-07-08 14:18
Mondd,miért sírsz még miatta?
Szívét már egy másiknak adta!
Kitépte szívéből emlékedet,
így okozott mély sebeket.

Nem éri meg,hogy sírj érte,
minden éjjel szenvedj helyette.
Ha szeret vissza fog hozzád menni,
egy ilyen lányt nem lehet feledni!

Így nem lehet,ilyen könnyen,
hisz szeméből folynak a könnyek.
Nem érdemli meg, amit kapott,
ő őszintén, szívből adott.

Sosem futott más fiú után,
nem viselkedett ilyen bután.
Mindig hűen szeretett,
mást sosem keresett.

A fiú rádöbben,hogy veszített,
de hiába,a lány mást szeret.
Hiába bánkódik már,
a fájdalom neki jár!!

Elhagyott egy olyat,kit szeret,
nem tudta,hogy mit veszíthet.
Ez a legnagyobb hiba,mit tehetett.
Ne gondolj rá: Szenvedtél eleget!!