Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Üvöltő érzelmek

Ülj ide mellém had nézzek a szemedbe,

Had simuljon kezünk egymás kezébe!

Nem kell hogy szólj, elég ha hallgatsz,

Fáradt a száj, üresek a szavak.

Figyeld a csendet, mely ordít a világba,

Suttog a lélek .. hallgass...had szavalja!

Nem kell, hogy beszéljünk, így is értjük;

Sóhaj az, mi némán szól helyettünk.

Forróságot érzek, mégis ráz a hideg,

Hatalmába vett egy őrült érzet.

Veled vagyok ...végre a közeledben,

Izgatottság tölt el ...remegés van testemben.

Szenvedés a távollét, szenvedés az idő,

De most itt vagy...s mind ez elenyésző.

Nincsenek szavak ..nincsenek tettek,

Csak te és én ..némán...csendben.

Gondolataink szárnyalnak ..keringnek a térben,

Tudom, egyre gondolunk ..ez kétségtelen.

Hálásak vagyunk, hogy egymásra találtunk,

Hálás az Istennek, hogy ilyen Szerelmet kaptunk!

Szerelmet mi éget, s mitől szenvedünk,

Szerelmet mely több mindennél, s gyönyörű.

Boldogságot mi mindennapos, de mindig más.

Jövőt mely közös lehet ..s az utolsó percig vár.

Harsog a csend ...mégis a két szív egybeforrt,

Egybefonódtak végleg a kezek, a gondolatok.

Együtt a két lélek ...egyre ver a szív,

Együtt a két ember ..kik szerelme mindennel bír!

Ősz után

Pókhálós szemem telt hajnalra virrad,

Ablakom előtt galambok üzekednek,

Fejem ablaknak döntve arcom elzsibbadt.

Csak most mentél el igazán,

Eddig csak sejtettem.

Már álarcot húz hűs homlokodra a téli szél.

Utolsó csókodat bőröm alá mélyen elrejtem.

Te csak elmentél,én elvesztettelek.

Te csak kabátba bújtál,

kitépve magad a melegből,

lobogó csukjával nevetted ki a telet.

Itt maradtam,s rajtam hűen csak a szagod.

Belőled nekem talán csak ennyi jutott.

S ha elképzelem,mindig csak dadog,

reszket szavam,már más múzsát keres.

Alkony

Fáradtan pislog az

álmos napkorong.

Az ég alján piros és

arany fényben ragyog.

Az őszi tájon,

még egyszer végigtekint,

majd nyugovóra tér a

hegy mögött megint.

Félhomály borul,

a gesztenyefára,

fájó szívvel gondolok,

az elmúlt nyárra.

Hűvös esti szellő,

az arcomba szalad

s megmozgatja a fán

a hatalmas ágakat.

Lassan sötétségbe vesznek

a hegyek a házak,

az éj magához öleli

szelíden a tájat.

Álomba merülnek az

eresz alatt a madarak,

elmúlt egy újabb nap

s hiába vártalak...

Nélküled...

Olyan lassan telnek a percek,

amikor nem vagy velem.

Lapozom a múltat,hátha megjelensz.

Kilépsz az ajtón,elindulsz az úton,

mert tudom,hogy láthatatlan erők vonzanak.

Várok....mit is tehetnék,

pedig szivesebben ölelnélek,

érezném arcod bársonyát,

s magamat veled.

De nem lehet,

hiába rajzol a képzelet,

elmúlik ez a nap is nélküled.

Ezt én talltam ki...

"Szerelmed jeléül,mit adtál nekem..

A szíved,lelked,gyermeked,akit a szívem alatt hordtam és boldog voltam hogy Neked szülhetek..

De mára már csak emlékim maradtak,

amik csontig hatolva fájnak,

de nem baj tanultam az esetből és

emelt fővel távozom a színről..

Remélem egyszer valaki úgy fog szeretni engem,

ahogy én szeretlek Téged..

Így búcsozom örökre Tőled Drága Szerelmem..

Kívánok Neked sok sok szép emléket!!!!"

Miért?

Mondd miért tetted ezt velem?

A szerelmem nem múlik el oly hirtelen.

Szívemben még mindig lobog az érzelem,

S érted verdes szüntelen.

Szerettem érezni,ahogy ajkam ajkadhoz ér,

S szerelmünket megpecsételi egy bizarr csók

mely egy életen át él.

A lángoló szeretetet megtöré egy barát,

Ki szavára kimondád:Vége és nincs tovább.

Búcsút intessz:Viszlát!

S a mámor kámforrá vált,

Mint a köd egy hideg téli éjjelen át...

Volt egy nagy szerelem amit a tenger hullámai elsodortak.Hová tűnt?-Csak úgy lassan elvonult.

Eszembe jut még fáj a szívem érte,olyankor szeretnék együtt lenni vele,de ez már a múlt.Elfelejteni könnyen nem lehet.Mert nagy szerelem volt!

Hová lett az ölelés,vad éjszakák?-elment a semmibe.

Már nem ver a szív hevesen,lecsillapodott.

A vágy is csak úgy szépen elvonult.

Hát ez volt a nagy szerelem,ami már a múlt!

Hordozlak magamban,

minden pillanatban.

Benne vagy a vízben,

a kimondott szavakban.

Benne élsz a fényben,

az éji sötétségben.

Ott vagy minden dalban,

hordozlak magamban.

Szólok gondolatban,

hiszen ott vagy benne,

minden mozdulatban.

Ott lapulsz az elmém

rejtett zeg - zugában.

Titkos álmaimban.

El sosem eresztlek,

önzően szeretlek.

amikor csak tudom,

kutatlak, kereslek.

Ott vagy minden dalban,

örökre hordozlak magamban.

József Attila

Szerelmes vers

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyű gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!

Nézted?

Nézted valaha a gyerekeket játszani a

körhintán?

Hallgattad, mint az esőcseppek földet érnek

tompán?

Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes

röptét,

Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap

fényét?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid

A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden

napodon?

S amikor kérded: \"Hogy s

mint?\"

Meghallod a választ?

Mikor a nap véget ér, te ágyadban

fekszel,

Tennivalók százai cikáznak

fejedben?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid..

A zene elillan...

Szoktad mondani gyermekednek, \"majd inkább

holnap\"?

És láttad a rohanásban, amint arcára kiült a

bánat?

Vesztettél el egy jó barátot, hagytad kihűlni a

barátságot, szerelmet

Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit

mondj: \"Szia\"?

Lassítanod kéne.

Ne táncolj oly gyorsan.

Az idő rövid.

A zene elillan.

Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová

elérj,

Észre sem veszed az út

örömét.

Mikor egész nap csak rohansz, s

aggódsz,

Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék.. melyet eldobsz szinte egy

perc alatt.

Az Élet nem versenyfutás

Lassíts, ne szaladj oly

gyorsan,

Halld meg a zenét

Mielőtt a dal, elillan.

Elmaradt tánc

Néhány éve annak, hogy rádöbbentem,

Hogy nem sokat táncoltam, amíg tehettem.

Most is táncolnék még, de nem nagyon van rá módom,

Meg a lábaim másnap jelzik már a korom.

Nagyon sajnálom, hogy valaha elmulasztottam,

Az elmúlt évek alatt nem sokat táncoltam.

Egyre több dolog lesz, amit majd bánni fogok,

Hiába a bánat, így jár ki élni sosem tudott.

Ebbe a hibába még sokan beleesünk,

Akkor mikor elmúlt, akkor ébredezünk.

Pedig igaz az a mondás, élj amíg élni tudsz,

Egy élet is kevés, mit alkalmazni nem tudsz.

Minden ami múlandó

Múlik az idő, elkopnak az érzések

A véges érzelmek, mindig oly sekélyek.

Mulandó a divat, a csodás pirkadat,

Minden mi a változásra, külsőre ad!

Mulandó az élet, porladnak a testek

Fejlődésünkre, mind keresztet vetnek.

Egy dolog lészen, mely örök, maradandó

Vedd észre bolond, minden mulandó...

Nélküled!

Te nem lehetsz velem,

Nem akarom, hogy te is gyűlölj!

Szeretnélek megóvni magamtól,

Ha közel engedlek, rájössz milyen vagyok,

És én ezt nem akarom!

Reménytelen, tudom,

De várj míg megváltozom,

Várd ki, hogy közelembe jöhess,

És várd ki azt az időt, mikor minden jobb lesz!

Én megvárom és remélem te is.

Lehet, lesz jövőnk, de most még nincs!

Muszáj

Miért hagytál itt?

Hisz' az élet oly rövid!

Te mégis elmentél,

Engem itt felejtettél!

Jól tudom, minden az én hibám,

Ha meg sem születek, jobb lett volna tán.

Most a szívem szakad meg,

Mert örökre elvesztettelek.

Olyan helyre küldtelek,

Ahová nem követhetlek,

Pedig őrülten szeretlek!

De most elvesztettelek.

Fáj a búcsú, de remélem megérted:

Muszáj elengednem az emléked.

Hiszem, hogy még találkozunk.

Igen, egyszer még összefutunk.

Várj rám és én ott leszek,

Ott leszek veled!

Túllépek a múlton, a fájdalmon,

De a szívem egy kis részét örökre bezárom!

Csak egyszer

Ez a nap örökre gyász lesz a szívemben,

Mert ő elment, pedig én úgy szerettem!

Szeretem most is, szerettem eddig is,

És szeretni fogom mindig is!

Néha nem értem: miért kellett?

Máskor használom az eszemet,

Mert a szívemben örökre hiszem,

Hogy itt van velem, pedig nincsen!

Tudom, hogy vissza nem kaphatom,

De én csak ezt akarom!

Csak egy kicsi időre,

Csak egy percre add vissza nekem, Istenem!

Csak egyszer szeretném még ölelni,

Csak mégegyszer úgy szeretni!

Csak egyszer a szemébe mondani:

Olyan jó téged újra látni!

Fájdalom

Nézek, csak nézek a messzeségbe,

Te vagy ki szívemnek hiányzik régen.

Tudom, hogy már rég elfeledtél engem,

Mond, mit is kellett volna akkor tennem.

Fáj az érzés, hogy ily rideg vagy,

Hogy soha egy szót sem mondasz,

Talán ha egy kicsit is beszélgetünk.

Nem történik oly sok minden meg velünk.

Sokan mondják ne a múltba, nézzél,

A kitűzött célért küzdjél,

De mit ér már ez mind nélküled,

Kivel nem oszthatom meg az örömet.

Már nem érzed szívem szerelmét,

Ó de el sem mondtam neked soha még,

Akartam elmondani, hogy szeretlek,

De sajnos ezzel egy kicsit elkéstem.

Most más lány van az életedbe,

Talán Ő majd elmondja neked.

Talán Őt jobban megérted,

És Ő rá egy kicsit jobban oda figyelsz.

Hullatom könnyem, mert fájdalmam oly nagy,

Szívembe az érzés mély nyomot hagy.

Magányom néha már elviselhetetlen,

Most úgy érzem, meg sem kellett volna születnem.

Elmondok Neked egy csodás szép mesét.

hogyha gondod támad ez adjon új reményt!

A gyermekkori álmok itt újra élednek,

ezer színnel festik az igaz mesében,

szárnyalhatsz az égen vagy táncolsz a vízben

és mint lámpák fénye a sötét estéken,

elűzik a szörnyet a gyermek szívében,

ha már minden veszve, megmaradt a hit,

álmaiddal a szíved a jövőbe tekint,

ne felejtsd el soha a mesék bölcs szavát,

mert a jó elnyeri mindig a jutalmát!

Szia...

Nagyon szép ez a vers...üdv...

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,

Esténként kedvesen átölelni,

Hallgatni a madarak énekét,

S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esőben is nevetni,

Egy szúrós fenyőfát megölelni.

Élvezni a pillangók táncát,

S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtől,

Könnyezve sírni az örömtől,

S kitárni felém a szívedet.

Hogy megsímogathassam a lelkedet?

Tudnál-e egy szempárból olvasni,

S benne a csillagot meglátni,

Egy érintéseddel átadni,

Mit szavakkal nem tudsz elmondani?

Tudnál-e virágot nem letépni,

Színét és illatát megérezni,

Szirmait boldogan megcsókolni,

Gondozni, ápolni ha kell?

Tudnál-e dalt hallani viharban,

Melegedni szivárvány sugarában,

Meghallani csendben a szív szavát,

S átélni velem a boldogságot?

Tudnál-e hallgatni, ha nem kérdeznek,

Nem sírni akkor, ha elfelednek,

Köszönni, ha nem köszönnek,

S tanulni abból, ha megköveznek?

Tudnál-e sötétben fényt keresni,

Szavak és tárgyak nélkül szeretni,

Legyőzni izzó tűz parazsát,

Szeretni engem, amíg csak élek?

Ameddig élhetek

Szárnyakkal ékeskedő angyalok

Szívemből kitörnek halk sóhajok

Szeretném remélni, vigyáztok Rá

Kivel szívem egészen eggyé vált

Halljátok meg szárnyaló tündérek

Naponta szívemmel Ő érte elégek

A horizont végtelenén felragyog

A gyönyörű képe, Róla álmodok

Drága gyémánt, mely oly kemény

Sem törhetné darabokra e reményt

Hozzád vágyódom, ölelő karjaidba

Belevesznék, részegítő csókjaidba

Hajadba szeretném, temetni arcom

Füledbe súgnám, feladtam harcom

Megtaláltalak Kincsem, szerelmem

Most már tudom, szívedet kerestem

Ahogy, válaszol lelked a szerelemre

Földi lélek szebben nem is felelhetne

Melletted úgy érzem, kiegészültem

Az élet további részére felkészültem

Ahogyan helye az ég a csillagoknak

Úgy Nálad a menedéke vágyaimnak

Édesem az álmaim Hozzád szállnak

Eltitkolt érintéseimmel sorba állnak

Megsúgom édes, nem kell hogy félj

Amire vágyom, hogy boldogan élj

Ameddig élhetek, melletted leszek

S tiszta szívemből fogom a kezed!

Nem lehetsz velem...

Egymagam írom e sorokat

Magamban szövök álmokat

Vágyam, hogy velem lehess

Egymásnak súgjuk, -szeress-

Hiányzol kincsem, belehalok

Annyira magányosan vagyok

Vajon szíved érzi-e szívemet

Szívemből küldött szerelmet

Várok rád, bár nem jöhetsz el

De tudd, szívem féltőn átölel

A tér s idő mi elválaszt minket

Tőlem, Téged édes kincsemet

Két szív egyet akar, de mégis

Az élet szenvedés, érzem én is

Nem lehetsz Velem, belehalok

A lehetetlen, mit Tőled akarok

Egy érintést, egy lopott csókot

Hogy adhassak milliónyi bókot

A legédesebb ajkadat vágyom

Ölelésed lett legforróbb álmom

Nem lehetek Veled, kínzó e vágy

Csak egy csók, add kérlek a szád

Nem nyílik egy virág se szebben

Mint ajkad, melynek rabja lettem

Szerelemes az éjszaka várok rád

Ha kell, hónapokon, s éveken át

Belenéztem én csillogó szemedbe

Onnantól lettem általad szeretve

Nem lehetsz Velem… szenvedem

Őrült álmaimat, éberen kergetem

Elválaszt pár kilométer, de nekem

Ez egy fél világ, fájón szenvedem

Édes a fájdalom, mégis belehalok

Hisz, édesen hozzád bújni akarok

Csak együtt lennénk, e csendben

E szédítő, gyönyörű szerelemben

Nem kell, hogy szólj, szíved dalol

Minden dobbanása testembe hatol

Áramlik a testemben, édes e méreg

Súgom mit érzek, szeretlek Téged!

A HOLNAP FÉLELME

Testemből kitépi magát a szerelem

Csendben tűrőm, belül szenvedem

Mintha nem tudná, én is Őt akarom

Akit csak úgy hívogatok: angyalom

Testemben ezernyi visító fájdalom

A szerelem marcangol, de hagyom

Minden pillanatban Rólad álmodom

Csakis Te vagy minden gondolatom

Biztos bennem lehet a hiba, elhiszem

A szerelem fojtogat, messzire elviszem

Oda hol nem lát, senki se isten se más

Levetem szorongató létét, csak látomás

Hisz hiányodtól fáj édesen, mindenem

Az életre keltett látomásom szenvedem

Azt, hogy hozzád tartozom, vársz Rám

Hogy, talán néha Te is gondolsz Reám

Milyen gyarló érzések, mily gondolatok

Ha TE nem vagy úgy hiszem, belehalok

Nélküled a levegő nem éltet, csakis kín

Életben tart, engem, egy csalfa reményt

A szerelmed rabja lettem, nem tagadom

Elvakít, nem látlak csak Téged angyalom

Minden mi elterelné Rólad a gondolatom

Ugyanúgy hozzád vezet vissza, hagyom

Földön kúszok, szívemben ezernyi fájdalom

A fájdalomból lesz átalakuló könnyes halom

Aki nem érzett még ilyet, csak rajtam nevet

Szánalmasan rám mutat, ez az ember szeret

Igen szeretem Őt, a földön ragadt angyalom

Érte szól halkan sóhajom, minden hajnalom

Merengőn csodállak, s féltem kicsiny életem

Szerelmeddel együtt költözött belém a félelem

Hiszen a mának élek, ma tép szét érted a vágy

Félek holnap azt mondhatod, ennyi volt viszlát

Hát ezért szenvedem a mának minden pillanatát

Hogy elveszítelek, életemnek egyetlen Angyalát!

Álmodok az esőben

Csepereg az eső odakint

Valaki vár most, valakit

Lángra gyúlnak a vágyak

Ahogy, a szíveik vágynak

Édesen csepereg odakint

Valaki a másiknak odaint

Vizes lesz az égtől a keze

Mert, elképzeli, lenne vele

Csendesen csepereg odakint

Meglehet, így esik ma hajnalig

A szív ugyanígy, ma is szeret

Egy életen át, sohasem feled

Gyengéden csepereg odakint

Ábrándos a szív rendszerint

Ilyenkor könnyen jön az álom

Az én álmom is ekképp várom

Becsukom szemem, más a világ

A szívem érted, oly féltőn kiált

Esőtől vizes testemet, engedem

Veled egy érintéssé, hát legyen

Gyöngéd eső lecsurog hajadon

Megpihen épp, forró ajkadon

Újabb esőcsepp elér ajkadhoz

Együtt húllanak le, válladhoz

Megérintve a válladat, elkenem

Szemedet nézve, életem feledem

Tekinteted átragyogja szívemet

Ajkam elhagyja, kicsiny lehelet

Kimondom, halkan e csendben

Beléd, örökké szerelmes lettem

Most, hogy testem a testedhez ér

Érzem, az ereimben lüktet a vér

Pezseg, mintha egy új szívem lenne

Ahogy, testem téged örökbe venne

Búj hozzám édesem, édes angyalom

Ezen az álmosan, csepergő hajnalon!

Szeress!

Bordáim alá,

Befúvá magát a gond;

S hogy ott mégis mit keres?

Ha nem is láthatlak

pár napig, azt akarom

hogy szeress!

Ha nem vagy mellettem, szomorú az élet,

igaz szerelem az, amit irántad érzek.

Szívemet megkapod, de vigyázz rá kérlek,

számomra csak veled szép az élet.

Az élet útján kerüljön el a bánat,

ne tudd meg soha, hogy a szív is fájhat.

Teljesüljön minden egyes kívánságod,

áldja meg az Isten, a Te boldogságod.

De ha egyszer mégis megcsalna az élet,

arra se haragudj, aki megcsalt Téged.

Ne felejtsd el soha az Isten szavát:

Boldog aki hű és megbocsájt!

Kint a csendben,

Forró napsütésben,

Hallgatni, mit az élet dalol neked,

Hallgatni, de a madarat, nem leled.

Körül nézel, s mindenhol zöld rengeteg,

Egyedül az erdőben, hol senki nem kerget.

Gondolatba merülve, élvezed a csendet,

Ott, hol senki sem szenved.

Távol minden, mi úgy érzed, Neked nem kell,

Távol minden, mitől talán, félni kell.

Nyugodt az erdő, s gond mentes, s csendes,

Egyedül lenni, itt, hol nem zavar senki,

Csak a nyugalom, s szép táj, mi majdnem teljes,

Itt maradni, s örökre, egyedül len...ni..

SZERETLEK MINDÖRÖKRE!!!

Volt egy lány,ki oly nagyon szeretett,

De a szerelem tűzében porrá éget.

Elvesztette lelkét, megszakadt a szíve,

Mely darabokban is azt dobogja,SZERETLEK ÉDES.

De egy mély sóhajtás,oly messzire szállt,

Meg nyugvást a szíve még nem talált.

Ordítaná Ő a Világba,hogy Hiányzol nekem,

De össze roskadva érzi, hogy nem érdemes élnie.

Egy papirt vett elő, s egy sort vésett ide,

Tudd hogy "SZERETLEK MINDÖRÖKRE".

Majd letette a tollat, mert szíve oly nehéz lett,

Pár perc és ithagyja e földi életett.

Könnycseppek csordulnak ki szeméből,

Mert minden boldogsága e fiú volt neki.

Szavak szálltak,szél vitte messzire,

A szomorú hirt hogy a lány már nincs életben.

Nem kell tőbbé várni, mert ugysem jön el,

Szíve a bánatba roppant igy össze.

Csókot küldöt Ő még utoljára Neked,

Tudd hogy szíve Te érted szenvedet.

Sosem feledlek!

Ezernyi gondolat kavarog bennem,

Csak egy ölelést kérek most tőled.

Szoríts magadhoz mert hiányzol nagyon,

Kétt karod legyen a védő angyalom.

Fáj a magány,mert egyedül vagyok,

Várom hogy mikor leszünk ujra boldogok.

Nem bírom tovább a szótlan szenvedést,

Hogy senki nem nyujtja ölelő kezét.

Ez az én sorsom,a magány s félelem,

Könnyek között élni tovább az életem.

Az égre nézek hol sok csillag ragyog,

Nékik el sírhatom most a bánatom.

Sosem feledlek ezt igérted nekem,

Túl szép volt hogy valóság legyen.

Nem lehetünk együtt, ahogy szeretnénk,

De a remény az még mindig a szívemben él.