Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Vígasztalni akartalak

Egy szóval megsimogatni

Ölelőleg körülvenni

Hogy ne bánthasson téged senki.

Szeretlek, bár sokszor nem tudom mit ér e szó?

Ha veled vagyok ezt kimondanom nekem olyan jó

Nem is tudom, hogy mihez kezdenék nélküled

Nem lennének érzéseim, csak egy összetört szívem.

Kiket szeretsz s akik szeretnek

Ha bántanak, ha megsebeznek;

Ne haragudj rájuk sokáig!

De öntsd ki szíved, s ha letörléd

A fájdalom kicsordult könnyét:

Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.

Oh egymást hányszor félreértjük,

Szeretteinket hányszor sértjük,

Bár szívünk éppen nem akarja.

Mi is talán vérzünk a sebben,

Nekünk is fáj, még élesebben,

De büszkeségünk be nem vallja.

Ne légy te büszke, légy őszinte,

Híved legott azzá lesz szinte,

Oszlik gyanú, megenyhül bánat;

Oly váratlan jöhet halálunk

S ha egymástól haraggal válunk,

A sírnál késő a bocsánat!

Gyulai Pál: Tanács

Tedd olyan boldoggá a társadat, hogy úgy érezze, Nincs szüksége semmilyen más kapcsolatra

Mert a legtöbb ember annyi problémát gyárt

Hogy még ha a társa nem is gondolt másik kapcsolatra

Elkerülhetetlenül gondolni fog rá, hogy elmeneküljön.

"A szerelem az a tövis, melyet nem érzel amikor beléd hatol,

De fáj, amikor kénytelen vagy kihúzni."

Ne szégyeld a könnyeidet

Hagyd hullani, el ne rejtsd

Mert minden könnycsepp

Egy egy vércsepp

Megsebzett szívedből,

Ezt soha ne feledd!

"Van két ember, akik szeretik egymást.

Nem szerelem, mert az elmúlik.

Ez soha!

Barátság? Ez annál sokkal több!

Egy földöntúli viszony,

Amelyet az angyalok támogatnak.

Egy tiszta, mély, őszinte és önzetlen lelki társa kapcsolat.

Összeköt két embert egy láthatatlan szál,

Melyet senki nem szakíthat szét.

Nincs magyarázkodás, nincs felelősségre vonás, csak a hit.

Úgy szeretik és fogadják el egymást, ahogy van,

És bármit megtennének a másik boldogságáért.

Az ilyen kapcsolat az Isten ajándéka,

És boldog lehet az, aki ezt megélheti.

Én boldog vagyok..."

Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet.

Radnóti Miklós

Két karodban

Két karodban ringatózom

csöndesen.

Két karomban ringatózol

csöndesen.

Két karodban gyermek vagyok

hallgatag.

Két karomban gyermek vagy te

hallgatlak.

Két karodban átölelsz te

ha félek.

Két karommal átölellek

s nem félek.

Két karodban nem ijeszt majd

a halál nagy

csöndje sem.

Két karodban a halálon,

mint egy álmon

átesem.

Victor Hugo: Olyan a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik, kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra, miliom.

Ha úgy érzed hogy nem megy ez tovább,

Csak ennyi, s a szél sodrása is itt meg áll,

Ha már nem tudsz magadból adni többet,

Menj édesem,s neked köszönök mindent.

Nem fogok én rád haragudni, sem a sorsra,

Tudom,és elfogadom,ennyi volt számomra,

Arcomon mosolyal nézek majd rád vissza,

Életem egyik legcsodásabb szép korszakára.

Őrzök én majd minden csodás emléket rólad,

Ahogy szemünk csillogott a szívembe markol,

Ne gondolj rám majd Te sem haraggal,kérlek,

Hiszen,én mindig szívemből szerettelek téged.

Menj,édes drága kincsem drága szerelmem,

Gyűlölet sose legyen benned,sem szívedben,

S most már el válnak útjaink nekünk egészen,

Legyél boldog az életben, kezed elengedem.

2008.11.30.

J_Myra

Zelk Zoltán: Vers a lehetről és a nem lehetről

Tilla

"Úgy szól a szó, mint az emlékezet -

hát nincs szavam több és nem is lehet."

A nem-lehetből, mondjad, még lehet

másképp lehet, vagy már csak így lehet,

hogy nem lehet más, csak a nem lehet?

Kimondanám már, hogy isten veled,

de fölsikolt bennem a nem lehet!

mert hajad, orrod, szájad és szemed -

mert az leszek, jaj, megint az leszek,

az a csordából kimart, seblepett,

kölyke-se-volt, nősténye-elveszett

csikasz, ki nyugtot csak akkor talál,

ha puskavégre fogja a halál.

De este lett, és olyan este lett,

megleltem újra arcod és kezed,

egymás szájába sírtuk: Nem lehet,

hogy már csak így, hogy másképp nem lehet!

és hajad, orrod, szájad és szemed.

S ki azt hittem, hogy élni ébredek,

megint csak itt, megint e dérlepett

falak között, megint a nem lehet.

Vacog a szív, veri a perceket,

veri, hogy nem, hogy nem, hogy nem lehet!

Ha megyek már az utcán, úgy megyek,

gázolva folyót, zihálva hegyet,

mert voltak folyók és voltak hegyek

és voltak évek, voltak emberek

és mi volt még! mi volt!

és azután

egy nyári perc december udvarán -

a vén remény... és voltak reggelek,

mikor veled, melletted ébredek

és hajad, orrod, szájad és szemed

s az ing, s a váll, s a paplanon kezed...

Úgy szól a szó, mint az emlékezet -

hát nincs szavam több és nem is lehet.

Szabó Lőrinc

(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,

De így igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

Öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

Vagy a törvény mit követelnek;

Bent maga ura, aki rab

Volt odakint,

Én nem tudok örülni csak

A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:

Még nem szeretsz.

Míg cserébe a magadénak

Szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku; nékem

Más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

Minden egyéb;

Én többet kérek: azt, hogy a

Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

S fáradt vagyok;

Kívánlak így is, meglehet,

De a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

Elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

És áldozat

Örömét és hogy a világnak

Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,

Külön; neked,

Míg magadra gondolni mersz,

Míg sajnálod az életed,

Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan

Halott és akarattalan:

Addig nem vagy a többieknél

Se jobb, se több,

Addig idegen is lehetnél,

Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

Még jó lehet;

Törvényen kívűl, mint az állat,

Olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

Ne élj, mikor nem akarom;

Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

Börtönt ne lásd;

És én majd elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd.

Elválunk

Elválunk most már,te is elmégy én is.

Hogy összeforrt a mi sorsunk mégis.

Engem egy halvány arc űz messze,messze

S neked másutt is én jutok eszedbe...

Elválunk most már te is elmégy,én is

Felednél mindent s emlékezel mégis...

De majd,ha egyszer -valami csodából-

A régi lángot visszanyerhetem,

Megéneklem-e szomorú,szomorú szerelmet,

Akkor tán nem fáj ha emlékezem...

És szólni fog majd egy fiuról/lányról a nóta,

Kiről egy balga trubadur dalolt,

Ki eltiport egy dallal teli világot.

S ki -mint a többi- gyenge léha volt.

Én már nem az vagyok

Én már nem az vagyok,aki voltam

Aki sírtam,kacagtam,daloltam.

Én sírtam ha fájt,ha folytott a könny.

Ma urrá lett rajtam a hideg közöny...

Kacagtam,ha mást kacagni láttam.

Életem útján gondtalanul jártam.

Figyelő,értő szemekkel néztem,

Ha valakinek könny ült a szemében.

Hittem,értem miért sír valaki?

Sebet kapott...Nagyon fáj valami.

Már tudom,van seb s nincs rá orvosság...

Én már nem az vagyok aki voltam,

Aki sírtam,kacagtam,daloltam.

Már nem tárom,bezárom lelkemet.

Elfojtom a feltörő,folytó könnyeket.

Én ma is az vagyok,aki voltam

úgy járok kelek,csak holtan!

Már nem tudok dalolni,sem sírni.

Már nem tudok magamnak sem hinni.

Csak nevetek,nevetek...a könnyek?

Szemembe csak kacagástól jönnek!

Szakítás

Tudod mit?Nem védekezem.

Nincs rá időm.

Hazudj,ragaszkodj,örjöngj.Mit tegyek?

Átnézek rajtad,mint a levegőn.

Elég volt annyi éven át remélni

és várni kíméletesen,

már nem kíméllek,nem is figyelek rád.

Vállalak és léted megszüntetem.

Ha barát akarsz lenni,elfogadlak

de kibírlak mint,bármi mást:

Úgy néztelek,mint elmúlt örömöt.

Nézlek most,mint egy sorscsapást.

Majd beszélhetünk újra,

egyszer...talán ha észretérsz.

A Hold és én

Sötét lett a hold.

Esős,fájó,borult.

Sírására szívem

Hirtelen összeszorult.

Vér ömlött a Holdból

S én nevettem őt.

Beledobtam korongjába

Egy mérgezett nyílvesszőt.

Én és a hold

Rég ismerjük egymást.

Együtt hallgattuk az éjben

A bús farkasvonyítást.

De most barátságunk

Háborúba torkollott.

Nekem már a hold

Csak egy üres,kietlen folt.

Szerelmemhez…

Immár 1 hete, hogy vagy nekem Kincsem,

Rajtad kívül semmi másom nincsen.

Te jelentesz mindent, talán többet, mint gondolnád,

Sokszor rámtör, 1-1 feledhetetlen délután.

Ha Veled vagyok, elszáll minden gondom,

Azt hogy szeretsz, nem csak érzem… tudom!

Többet tudsz nekem adni, mint bárki e világon,

Ha néha sok, vagy rossz vagyok, őszintén sajnálom.

Fáj, hogy messze vagy, és nem lehetek Veled mindig,

De érzem, hogy kibírjuk, benned tudok hinni.

TE vagy az Igazim, ezt nem csak hiszem, érzem:

Soha többé nem lesz senkire szükségem!

Szeretném megköszönni e csodás pár hetet,

Remélem, belőled még sokszor ennyit lehet.

Próbálom Édesem leírni, mit jelentesz nekem:

Ez egy csodálatos, őszinte szerelem!

Életem értelme vagy, mindörökké Akarlak!

Szeretlek, Imádlak, de ki nem sajátíthatlak magamnak.

Őrült vágyat érzek, s iszonyúan Kívánlak,

Ez az érzés már rég több mint szerelem…

Egy életen át boldoggá akarlak tenni, ez minden vágyam,

Megteszek mindent, érted, ha kell, meghalok bátran.

Ezt érzem irántad, s köszönöm, hogy vagy nekem,

Csak annyit kérnék Életem: maradj mindig velem!

Imádlak kicsim! :)

Szerelmemhez…

Immár 1 hete, hogy vagy nekem Kincsem,

Rajtad kívül semmi másom nincsen.

Te jelentesz mindent, talán többet, mint gondolnád,

Sokszor rámtör, 1-1 feledhetetlen délután.

Ha Veled vagyok, elszáll minden gondom,

Azt hogy szeretsz, nem csak érzem… tudom!

Többet tudsz nekem adni, mint bárki e világon,

Ha néha sok, vagy rossz vagyok, őszintén sajnálom.

Fáj, hogy messze vagy, és nem lehetek Veled mindig,

De érzem, hogy kibírjuk, benned tudok hinni.

TE vagy az Igazim, ezt nem csak hiszem, érzem:

Soha többé nem lesz senkire szükségem!

Szeretném megköszönni e csodás pár hetet,

Remélem, belőled még sokszor ennyit lehet.

Próbálom Édesem leírni, mit jelentesz nekem:

Ez egy csodálatos, őszinte szerelem!

Életem értelme vagy, mindörökké Akarlak!

Szeretlek, Imádlak, de ki nem sajátíthatlak magamnak.

Őrült vágyat érzek, s iszonyúan Kívánlak,

Ez az érzés már rég több mint szerelem…

Egy életen át boldoggá akarlak tenni, ez minden vágyam,

Megteszek mindent, érted, ha kell, meghalok bátran.

Ezt érzem irántad, s köszönöm, hogy vagy nekem,

Csak annyit kérnék Életem: maradj mindig velem!

Imádom a páromat! :)

Szerelmemhez…

Immár 1 hete, hogy vagy nekem Kincsem,

Rajtad kívül semmi másom nincsen.

Te jelentesz mindent, talán többet, mint gondolnád,

Sokszor rámtör, 1-1 feledhetetlen délután.

Ha Veled vagyok, elszáll minden gondom,

Azt hogy szeretsz, nem csak érzem… tudom!

Többet tudsz nekem adni, mint bárki e világon,

Ha néha sok, vagy rossz vagyok, őszintén sajnálom.

Fáj, hogy messze vagy, és nem lehetek Veled mindig,

De érzem, hogy kibírjuk, benned tudok hinni.

TE vagy az Igazim, ezt nem csak hiszem, érzem:

Soha többé nem lesz senkire szükségem!

Szeretném megköszönni e csodás pár hetet,

Remélem, belőled még sokszor ennyit lehet.

Próbálom Édesem leírni, mit jelentesz nekem:

Ez egy csodálatos, őszinte szerelem!

Életem értelme vagy, mindörökké Akarlak!

Szeretlek, Imádlak, de ki nem sajátíthatlak magamnak.

Őrült vágyat érzek, s iszonyúan Kívánlak,

Ez az érzés már rég több mint szerelem…

Egy életen át boldoggá akarlak tenni, ez minden vágyam,

Megteszek mindent, érted, ha kell, meghalok bátran.

Ezt érzem irántad, s köszönöm, hogy vagy nekem,

Csak annyit kérnék Életem: maradj mindig velem!

Imádom a párom! :)

Lehetünk szerelemesek boldogság nélkül és boldogok szerelem nélkül. Az volna az igazi csoda, ha úgy lennénk szerelmesek, hogy egyúttal boldognak is éreznénk magunkat.

Balzac

A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet.

La Bruyére

Kicsiny Fiú!

Édes kicsiny fiú,most búcsúzom tőled,

Nem hullatom könnyem, bár nagyon fáj a szívem.

Búcsúzom Én tőled, szívem össze törted,

Édes kicsiny fiú, vigyáz a szívedre.

Édes kicsiny fiú, el megyek most messze,

Nem mesélek többé,csodás szép meséket.

Bár nem tudom hogy szeretsz, Én Imádlak Téged,

Édes kicsiny fiú, vigyáz a szívedre.

Édes kicsiny fiú, ne félj a holnaptól,

Én nem ölelhetlek meg, számat sem csókolhatod.

Felednem kell téged bár hogyan is fáj nekem,

Édes kicsiny fiú vigyáz a szívedre.

Édes kicsiny fiú, most űzenem neked,

Legyél mindig boldog, és soha ne feledj el.

Vannak rossz napjaim mikor boldogtalan vagyok,

Édes kicsiny fiú, most szomorú vagyok.

Utolsó Óhaj!!

Miért feledted oly hamar nevemet,

Miért hagytál itt engemet.

Hiányod nem pótolja senki más,

De ez már az utolsó vallomás.

Életem mi vidám volt az már a mult,

Vidámságom nincs rég megfakult.

Elvitted magadal szívem örömét,

Most a sok kudarc a bánat ér.

A hangom mit hallotál az még

vidáman csengett,

Most a sok gyötrelem, miket hallani lehet.

Már nem kacagok, már csak sírni tudok.

De te már ugy sem halhatod.

Oly fájó érzés, mert hiányzol nekem,

Szívemben csak a magányt érezhetem.

Csak néha legyél egy kicsit egy egy szóra,

Enyit kérek ez egy utolsó óhaj.

Csak a hangja és!!!

Remegő hanggal veszem fel a telefont

Feléled bennem ezer remény és gond

Felveszem és azt mondom: Igen! Tessék!

Csak annyi a válasz: Szia! csak Én vagyok !

Feltépi bennem hosszú idő sebeit

Felhozza bennem elfelejtett emlékeid

Felsérti újra már elfelejtett hegeket

De te újra azt mondanád: Szeretlek

S szól! S Te szólsz: Mondjad! Miben segíthetek?

Pedig tudom nem ezt kellett volna tennem

Elküldeni őt? Fagyosnak lenni ....

Vagy nem törődve semmivel tovább szeretni?

A kérdés jó! De a válasz az nehéz

Van-e ennek értelme? Van-e még esély?

A sorsa bízom most az eszemet

S tudod a rosszat, de még is kedves vagy vele

S a hang megszűnik már nem beszél

S a hang eltűnt, s ettől fogsz újra remélni

Talán így kellett lennie,talán ez az élet

Hogy feltépje sebeim, s visszatérjen emléke!!!

Messze tőled…

Testem remeg, szívem ég,

Nem vagy velem... mondd, miért?

Messze vagy most, tőlem távol,

De szívem még mindig lángol.

Ágyamon fekszem, és gondolkodom…

Kit elérni Én, soha nem fogok

Szívem keres vágyakozik utánad

Egy szó egy érzés: csak...... Imádlak!

Néma éjjel, nyugodt, csöndes,

Ajkam néma, szemem könnyes…

Egy halk szó és egy forró érintés…-

Mi lehet? Talán itt vagy velem mégis?

Próbáltam elmenekülni,

Mély álmomból hirtelen felébredni…

De egy hang, egy kérés visszatart:

Mindig azt suttogta: maradj maradj (velem!)

Egy utolsó sóhaj, egy utolsó könnycsepp,

Elnémult ajak, mozdulatlan test…

Sötét éjszaka, sokat gondolok rád.

De felvillant egy apró reménysugár.

Sötét éjszakán riadtan keltem…

Körbenéztem, nem láttalak…Téged

Pedig álmomban megtaláltalak....

De már nem hív, nem szólít a hang,

Az álmommal együtt Ő is itt hagyot

Úgy mint mikor, a pillangók szállnak tova -

Lehajtottam fejem, becsuktam szemem.

S talán még egyszer meg láthatlak Téged.