Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Szereteted világot teremt a világban.

Menedéket, helyet, amelyet otthonunknak hívunk.

Örökké otthon leszek Nálad!:)

Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.

Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.

Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.

El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikőnknek sem.

Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s így megmaradsz nekem, mint egy álomkép.

Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.

Örökké szeretni foglak Téged egyetlen Szerelmem!

Karácsony..

Karácsony szent este, ülök elmerengve,

Előttem a fenyő szépen fől díszitve.

Allatta a számos drága szép ajándék,

Szívem szeretettével csomagoltam én.

Karácsonyfa minden ágán egy egy fénylő csillag,

Azt szeretném hogy-e fényből mindenkinek jutna.

Legyen a szívünk,s lelkünk békével megtelve,

Sok meg győtört szívet, a szeretett körbe ölelje.

Tiszta öröm tűze, legyen minden kiskunyhóba,

Ajándéknak hozzá békességet csomagolva.

Sok-sok szeretett legyen mindenkinek,,

Igy kívánok hozzá,,

BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!!

Szívem hozzád szól !!

Ó a szívem most hozzád szólna,

S beszélne neked az igaz bánatáról,

Halkan sugná, hogy csak a szíved hallja,

Mert a szívem meghal most miatad.

Érzem, ahogy szívem darabokra törik,

Minden fájdalmam a bánatba löki,

Már gyenge vagyok, s szomorú,

Hozzád fútnék, de nem tudok.

Megint csak sírok minden pillanatban,

Könnyeim folynak patakokban,

S talán lelkedhez elérnek egyszer,

Szívem szerelmének újabb esélyt kérnek.

Egyedül vagyok, a válaszodra várok,

De hiába ez már csak egy álom,

Egy buta álom, mitől remeg az egész testem,

Mert tudom, hogy teljesen a magányba estem.

Telik az idő, s egyre jobban fáj,

Szívem érted dobban,de Te nem érzed már.

Telnek az órák, a napok, a hetek.

S lelkemen nem gyógyulnak a sebek.

Miatad szívem a semmiben elveszett,

Pedig annyi a bűne, hogy téged szeretett.

Ez a szerelem egy örökké tartó átok,

S miata úgy érzem lassan semmivé válok.

Ha maj eltűnök, szíved megint megdobban,

S akkor jössz rá, hogy szíved újra elloptam,

De már nem érsz vele akkor semmit,

Mert egy hideg ágyon fekszem.

Úgy tűnök el, ahogy megjelentem,

Oly hirtelen, s mindent magammal viszek.

Elmegyek oda ahol szívem többé senki nem várja.

S egyedül leszek a végtelen nagy homályban.

Boldogságom merre hol találom?

Gyere vándor, ülj le mellém, kérlek

Véget ért az útad, mesélj szépen nekem.

Hosszú volt, poros, kegyetlen és szép,

Mesélj nekem mindenről szíved hova vitt.

Vándoroltál, hol a képzelet jár csak.

Hova szíved vitt, kerested a boldogságot.

Lehet hogy Te találtad meg egyedűl?

Mesélj kérlek, mégis csak van, és létezik?

Mond csak vándor merre jártál még?

A szívemre Ő miért nem talált még?

Mond vándor, olyan nagy vétek szeretni?

Mond hány éjszakát fogok még végig sírni?

Mesélj vándor, áruld el a titkodat,

Merre,hol találom én is a boldogságomat.

Ne legyen nekem sem, többé csak álom.

Kérlek, segíts, nekem meg találnom.!

Figyelj csak jól figyelj mit mondok,

Boldogságodat helyetted nem találhatom.

Neked kell tudnod, mely irányba menj

De, tudnod kell, hogy néha gyötrelmes.

Mond vándor, s mikor leszek vidám?

Tudok-e szívből nevetni igazán?

Mondj el mindent, mi lesz velem!

Ki fog sokat jelenteni majd nekem?

Figyeld csak a szelet, figyelj, történetet mesél neked,

S visszaemlékszel, arra mikor szerettél engemet.

Süvít a füledbe néhány rövid szólamot,

Jól nyisd ki szemed kedves barátom.

Szívedbe nézel, s érzed ahogy értem dobog,

Hirtelen illatomat érzed, keresel ott vagyok e valahol.

Hangomat hallod, mint én a tiedet,

S sírsz mikor az életedből eltűnök hirtelen.

De most utam itt véget ért,csillapszik vándor lelkem,

Leveszem kopott csizmám, nem kell már nekem.

Mostantól új életem, csak vele akarom,

És már a távolságtól sem félek oly nagyon.

Egyszer eljön a te pillanatod is,

mosoly lesz arcodon, mosoly lesz

arcomon, simogatom kezed, simogatod

kezem, szél lebbenti majd őszülő hajad.

Egyszer eljön az én pillanatom is,

a beteljesülés pillanata, angyal

leszek arcodon, betakarlak szárnyaimmal,

lebegek, hogy te is lebegjél a Naphoz.

Egyszer eljön a mi pillanatunk is,

esőtől ázunk, fázunk, kékül el ajkunk,

ölelésünktől emelkednek hegyek, háborognak

tengerek, őrlődnek fel sziklák, kövek.

Egyszer majd egymásé leszünk,

ha az árnyak elégnek, meztelen lesz

a tenger, a mi tengerünk, hogy aranyban

ezüstben fürödjünk meg benne, utoljára.

Ha Tündér lehetnék!!

Én nem születtem jó tündérnek, s csodát sem tehetek,

Azt hiszem már észrevetted, hogy tündér sem lehetek.

De ha az arcodra szomorúság helyet, mosolyt varázsolok,

Akkor úgy érzem, vannak még csodák, egy jó tündér vagyok.

Mit is tehetnék én érted, hogy elűzzem a bánatod,

Hogy kicsi szíved újra a boldogságtól ragyogjon.

Mond mit tegyek én érted, hogy szíved ne fájon,

Mit is tehetne egy kicsi tündér, hát mit is csináljon.

Nincsen varázspálcám nem születtem varázslónak,

De ha kell eltüntettem a szomorúságot, s mosolyt varázsolok.

Mit is tehetnék még, hogy vidám és boldogabb legyél,

Áruld el nekem, hogy mit tegyek érted én.

De szép is lenne, ha egy este elalvás elött,

Betoppanék hozzád, és csak ugy varázsolnék.

Örömet, boldogságot a sok fájó könnyek helyet,

Hogy láthatnám a mosolyt és boldogságot szívedben.

Minden embernek varázsolnék egy kicsit,

Hogy minden ember szívét töltse meg a remény.

Igy boldogabb és szebb lehetne az egész világ.

Én lenék a jó tündér ha varázsolni tudnák.

Egy Fiú&egy Lány

Volt egy édes kislány, és egy ifjú legény,

Ismerték ők egymást már oly nagyon rég,

Nem volt köztük semi, csak beszélgettek,

"Helló, szia", ennyi, és tovább mentek.

Hanem egy délután megváltozott minden,

Mert a lány szerelmes lett az ifjú legénybe.

A fiú átölelte a lány karcsú derekát,

A lány boldog volt, mert ilyet nem érzet soha talán.

Ez a fiú csak játszadozott a kislány szívével,

De a lány már ekkor szerelmes lett a legénybe.

A fiú nem akart semmit, csak jó barátságot,

Mert csak vonzalom, amit érzet, s csak fellángolt.

Másnap mikor találkoztak, s beszélgettek ketten,

A fiú elmondta a lánynak, hogy csak barátot keres.

A lány csalódot lett, mert Ő többet remélt,

Mert a fiú minden érintése egy csodával felért.

A barátok a lányt,figyelmezteték, hiába mondtak bármit,

"Nem látod, hogy nem szeret, csak játszik'!

A lányban most kihunyt minden értelem.

Megváltoztatni az időt sajnos már nem lehet.

A lány próbálja gondolataiból a fiút törölni,

De ezt az érzést soha nem tudta temetni.

A lány tovább remél, és szíve egyre jobban sajog.

Majd igy telnek a hetek, és hosszú hónapok.

Aztán egyszer egy szép nap, a fiú ismét megjelent,

Majd együtt mentek mindenhová, beszélgettek nevetgéltek.

De most a lány szívében, csak a bosszú méreg fort,

Nem is sejtet semit a fiú, olyan boldog volt.

A lány ki egykor, ugy várta ölelését, s csókját,

Most nem viszonoza, mert szíve oly nagyon fájt.

Mert eszébe volt, hogy a fiú egykor mit csinált,

Hogy érte szenvedet sok-sok hónapokon át.

Igy telt-múlt az idő lazúltak a szálak,

Már nem akarta a lány, a fiút barátnak.

Egy hónap, vagy már több is talán,

Összetalálkoztak, a nyílt utcán.

Kérdezték egymástól,

-Mi van veled?,

-Semmi.

"Hát akkor ennyi", és tovább mentek.

Te voltál nekem,,,

Szerettem volna hogy mindig velem legyél,

Szívemet adtam, és bánatott kaptam én.

Tegnap még más voltam,s hittem van remény,

Szívemben keserűség, arcomon fájdalom ég.

A tollam most sírni fog minden egyes betű után,

Papírom lesz mi felisza, bánatom,s könnyeim sorát.

Ahogy leírom, hogy véget ért egy gyönyörű szerelem,

Szívem szakad meg, s egyre csak tágul benne a heg.

Te voltál nekem kitől boldogságot kaptam,

Te voltál az életem, kit szeretni akartam.

Te voltál a létem, minden egyes lélegzetem,

Kinek a szerelmét azt hittem élvezhetem.

Ne hidd, soha ne hidd, hogy tudlak feledni,

Hogy rajtad kívül mást igazán szeretni.

Ha meghalok, és síron túl is lenne élet,

Ott sem tudnék mást szeretni csak Téged.

Ezek az utolsó szavak mik szívemből szólnak,

Hisz amit érzek arra nincsenek most szavak.

Nem maradt más hátra csak némán felejteni,

Halott lett a szívem, csak emlékek élnek bennem.

Eltemetek megint egy szépnek indult álmot,

Megint én kaptam a fájdalmat s bánatot.

De ha, az élet nem lesz oly mostoha,,,

Akkor talán én is lehetek egy kicsit boldogabb..

Hol vagytok szavak.....Félek ezen az éjszakán.

Az álmok is alszanak,csak én vagyok ébren.Bennem a magány dalol.

Talán messze messze,te már alszol valahol.És álmodsz is rólam,de reggelre elfelejted.Érzed egyre közelebb hoznak hozzám a rohanó percek.

Aztán újra ellop a zord idő.Helyetted fakó álmok jönnek.

Tied ajkamon minden mosoly.Tied szememen a könnycsepp.

Nélküled csak csend vagyok.Nélküled csak remegés.

Arra hogy mennyire szeretlek EZER SZÓ IS NAGYON KEVÉS!!!!!

Ne sírj ha gyötör a bánat

Csak kinevetnek ha sírni látnak

A te fájó szíved nem lesz attól könnyebb

És nagyon kevés ember érdemli a könnyet!

Nem érdemes szerelmesnek lenni

Virrasztani sok-sok éjszakát

Nem érdemes könnyet ejteni

Hisz minden nyár úgy is tovaszáll

Nem érdemes levelet írni

Hiába könny és vallomás

Nem érdemes szerelmesnek lenni

Hisz a vége úgy is csalódás!

Ha az élet szenvedése bántja fájó szívedet

Imátkozzál Istenhez, ő letörli könnyedet

Csendes kis kápolnában ereszkedjél térdre

S akit szíved szeret imátkozzál érte!

Nevess, ha belül fáj is

Dalolj, ha zokogni kell

Tanulj meg szeretni

Akkor boldog leszel!

Ha fáj a szíved te csak dalolj

Ne lássa senki mi fáj oly nagyon

De ha már magadban vagy csendesen

Vonulj vissza és sírj keservesen.

Volt e már szívedben fájdalom

Sírtál e néha egy bús dalon

Mert ha még nem könnyeztél

Szívből sohasem szerettél!

Ha szívedben sok a bánat

Ne meséld el fűnek-fának

Mindegy hogyha fáj, ha vérzik

Ne panaszkodj hisz úgysem értik!