Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

SZó mi el nem mondható,

Egy érzés mi semmihez nem fogható.

Rád gondolok kedvesem,

Egy pillanat elég volt nekem.

Te vagy az életem a mindenem,

Leírom mit érzek szerelmem,

Egy gyönyörű vallomás minden szó,

Kezdöbetük jelentése a szívemhez utmutató.

Nélküled...

Olyan lassan telnek a percek,

amikor nem vagy velem.

Lapozom a múltat,hátha megjelensz,

kilépsz az ajtón,elindulsz az úton,

mert tudom,hogy láthatatlan erők vonzanak.

Várok,mit is tehetnék,

pedig szívesebben ölelnélek,

érezném arcod bársonyát,

s magamat veled.

De nem lehet,

hiába rajzol a képzelet,

elmúlik ez a nap is nélküled.

Miért?

Mondd miért tetted ezt velem?

A szerelmem nem múlik el oly hirtelen.

Szívemben még mindig lobog az érzelem,

s érted verdes szüntelen.

Szerettem érezni,ahogy ajkam ajkadhoz ér,

S szerelmünket megpecsételi egy bizarr csók

mely egy életen át él.

A lángoló szeretetet megtöré egy barát,

ki szavára kimondád: vége és nincs tovább.

Búcsút intessz,viszlát,

s a mámor kámforrá vált,

mint a köd egy hideg téli éjjelen át.

Valami

Valami van itt belül

valami nagyon rossz

csak várok,amíg elül

de félek ez nem fog.

Valami fáj itt belül

valami éget

nem bírom már egyedül

most hogy nem vagy félek.

Valami volt itt belül

valami nagyon szép

de sajnos összetörtük

sajnos nincs többé.

A filmek csalnak

Mindenki a nagy szerelemre vár,

nem tudják hogy az mennyire fáj.

Ha sejtenék hogy mit tesz velük,

nem várakozással telne az életük.

Nem úgy megy az,ahogy a filmekben,

az életben sebek maradnak a szíveken.

Nem lesz majd "happy end" a végén,

s az emléket az idő sem teszi széppé...

Szerelem tengerén

A szerelem olyan,mint a tenger

Mely ha vihar van elsodor,

S nem érdekel merre visz

csak hánykolódsz a habokon.

Boldog vagy mert nem sejted még

Hogy hamarosan lenyugszik a szél,

S a nagy hullámok helyett

Csak a sima víztükör lesz.

De egyszer eljön a pillanat

S teljesen egyedül maradsz.

Amint lágyan ringatózik csónakod

Csak néhány könnycsepp gördül le az arcodon.

Amint visszagondolsz arra ami elmúlt

Nem tudod hová tűnt az álom s miért kísért a múlt.

Nem tudod hogy miért gondolsz mindig vissza,

Miért téped fel sebeid újra meg újra.

De talán eljön az idő,mikor a múlt már nem kísért

S nem könnyezik a szemed,

Ha eszedbe jut egy emlék.

Rólad álmodom

Rólad álmodom, ha lecsukódik szemem,

azt álmodom, hogy megfogod a kezem.

Szelíden rám nevetsz,

s azt súgod: Örökké szeretsz.

Rólunk álmodtam most is, mikor aludni tértem,

egy álom, melyet nem akarom hogy valamikor is véget érjen.

Ott ültünk a padon ketten,

semmi nem számított, csak az együtt töltött percek.

Rólad álmodom, és most mindjárt végetér,

felébredek és jön az őrült felismerés.

Hogy te másé vagy s enyém nem lehetsz,

olyan kegyetlen néha ez a szerelem.

Rólunk álmodtam, de hamar felébredtem,

most jönnek az őrült, kegyetlen percek.

Amikor látom, hogy te őt öleled át,

és nekem nem adsz esélyt, hogy vigyázhassak rád.

Rólad álmodom, mert csak érted vagyok,

nélküled csak szenvedek, ezt te is tudod már, nagyon.

Rólad álmodom, mert kegyetlenül beléd estem,

de nem tudom mikor jössz rá, hogy én vagyok az a lány, kit a sors melléd teremtett.

Rólad álmodom, de érzem, csak hiába,

pedig úgy lennék melletted, hogy mindenki meglássa.

Azt, hogy én érted nagyon odavagyok,

és hogy én nélküled hamarosan meghalok!

Ne keress

Ne keress,csak egy szó a telefonban,könnyen búcsúztál.Ami volt,ami lesz nem tudom még meddig hajt a vágy.Valami ami kell,talán csak egy búcsú éjszakát.

A haragot keresem,de nem is tudlak bántani talán.Sírni fogsz tudom jól.Átölelve sok-sok hajnalon,fájni fog a könny mi arcodon még ég,és megbántad tudom minden percben míg vissza hívsz. Csak egy szó,amiről én már mindent tudok mégsem hittem el.Legyen így a miénk,legyen az a búcsú szép emlék.

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett és minden egyes csókod a számon felejtett! Még akkor tenne igazán szépet, ha egyszer mindörökké nekem adna téged!!!

Szeretném elmondani, hogy szeretlek Téged. Szeretném ha tudnád, hogy csak Teérted élek. Szeretnék szemedbe mélyen belenézni, s elmondani: Nélküled nem érdemes élni!"

Szavakba önteném érzéseimet, de nem találom rá a kifejezéseket, Én érzem csak azt ami a lényeg, hogy mindenem betölti sugárzó lényed.

Amikor boldog vagyok igazán, és ott mosolyogsz előttem, ne szólalj meg, ne sírj, borulj vállamra és ölelj erősen!

Sosem tudtam eddig, milyen szép az élet! Mióta ismerlek, csak azóta élek! Szívem szíveddel lágyan összedobban, SZERETLEK napról-napra jobban !

Eljön az a pillanat,hogy Veled lehessek,mert csak téged SZERETLEK,nem kell senki más e világon,mert csak a Te szerelmedet kívánom!

Nagyon Nagyon Szeretlek!!! Csak Téged-csak Érted-.. Szeretnék már létezni csak Neked.. Látni, hogy boldog vagy és Szeretsz!...És köszönöm hogy Velem vagy és Szeretsz!

Üres az ágy,és nem jön az álom, nem szól a zene, hiába várom. Üvölt a csend és hallgat az élet, Rám tör az érzés: Szeretlek Téged!!

Bársonyos reggel köszöntsön Téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A Nap simogasson, mintha ott lennék Nálad, mintha Én simogatnám gyengéden a vállad!!

Amikor e pár sort irom, könnyem hull végig az arcomon kezem reszket, s szívem oly nehéz, SZERETLEK TÉGED ennyi az egész!!

Kinézek az ablakon látom a Holdat ragyogni.

Érzem a könnycseppet arcomon lefolyni.

Ha most itt lennél és megkérdeznéd: Mi bajom?

Azt mondanám HIÁNYZOL de NAGYON!!!

Leszáll az est,jön egy kis manó, álmothozó. Pici zsákja vállát nyomja, aludni fogsz, ő már tudja.

Bebújik melléd az ágyba és a füledbe súgja: Jóéjt Te Drága!

Szeretnék szívböl nevetni, szívböl ölelni. Pici szádra csókokta lehelni. Minden reggel melleted ébredni, és édes csókkal álmodból kelteni!

Te azért születtél, hogy szeressenek, Én azért hogy Téged szeresselek, s csak annyit ér az életem amennyi boldogságot adsz Nekem!

V. Molnár Balázs: Csók

Nem tudom, lehet-e édesebb,

Mint csókolni kedves ajkadat,

S úgy olvadva össze mélyen,

Mint medrével a kispatak.

Lehunyt szemmel élvezni,

Ahogy elindul e varázslat,

Csillagoknak csodás fényét,

Úgy ragyogva, mint a Nap,

Selymes álmokat érinteni,

S eldobni sötét árnyakat,

Nem tudom, lehet-e édesebb,

Mint csókolni kedves ajkadat.

Most már nézem gyönyörű szemed, s többé nem félek tőled. ajkad hozzám ér, s szívemben újra van remény.

--------------------------------------------------

Kit igazán szeretsz, az hiányzik.Megbocsájtod, ha hibázik.Eltűröd, ha olykor bánt vagy hazudik neked, ha mindezt elviseled, tényleg igazán szereted.

--------------------------------------------------

Együtt dobban szívünk, együtemre, mintha egymásnak édes dallamot üzenne.Szívem dobban s a tiéd válaszol, ahogy gyengéd kezed szorosan átkarol.

--------------------------------------------------

Féltelek!!! Ha tehetném vigyáznám minden léptedet, Vigyáznék rád, mint egy angyal, Hisz te vagy ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal.

--------------------------------------------------

Soha ne félj az árnyékoktól, egyszerűen csak azt jelentik:valahol a közelben ragyog a fény.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor, azt kívánom tőled, légy az enyém 100szor.Ha idebújsz mellém, el nem engedlek, mert én téged örökké szeretlek.

-------------------------------------------------

Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még.

-------------------------------------------------

Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. A kicsi szívem otthont, egyedül csak neked ad.

-------------------------------------------------

Ne titkold el mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám a gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.

-------------------------------------------------

Újra péntek, megint vége 1 hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit sem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok:kösz, jól vagyok.

-------------------------------------------------

Egy fiúhoz szólok, most akit még nem találtam meg, de ezen a gyönyörű földön akad még rengeteg.

Titkos vágy..

Titkon vágyakozom utánad,

Jég hideg szívedre hogyan találjak.

A bennem égő vágyat csak te csillapíthatod,

Nélküled én árva elhagyatot vagyok.

Ó te buta lány mit is hittél?

Majd nem bele szerettél.

Hisz tudhadtad jól, mi lessz a vége,

Tudtad jól, hogy meg fog bántani téged.

De a szívemet még mindig égeti a vágy,

Miért is hittem hogy szeret igazán,

Most a sírástól megremeg a szám,

Nincs senkim aki ide bujna hozzám.

Hiányzol nekem nem tudlak feledni,

Remeg a testem akarlak szeretni.

Szeretlek téged bár hiába minden,

Soha nem lehet enyém édes szerelmed....

Két idegen...

Mindennap mikor jő a reggel,

Kisírt könnyes szemmel ébredek fel.

Fáj nagyon a szívem úgy összetörték,

Akit szerettem a szavaival tőrt döföt belé.

Átt szúrta szívemet oly kegyetlenűl,

Igy tovább élni hogyan is tudnék.

Fáj most minden perc, és minden óra.

Szívemet most bezárom egy sötét dobozba.

Teszek rá egy jó nagy lakatott, jól lezárom,

A lakatnak a kulcsát jó messzire eldobom.

Hogy ez a szív soha többé ne tudjon fájni,

Ne tudja a szerelem halálosan megsebezni.

Te már ugysem leszel soha többé mellettem,

Soha nem szólitalak már:igy Szerelmem.

Nem akarok nálad nélkül tovább élni sem,

Hiszen-e világban, szív nélkül élni nem lehet.

Meghaltak az érzések, meghalt minden szép,

Álmunkat a valóság oly csunnyán tépte szét.

Vágyaink elszáltak minden oda lett,

Most csak vagyunk egymásnak mint két idegen.:'(((

Véget ér minden,,,

A kezdet, az szép volt és mélyen megható,

Oly igaznak tűnt minden egyes édes szó.

De minden édes álom egyszer véget ér.

Mond meg nekem kérlek mégis mit remélsz.?

Soha nem hittük el, hogy véget ér a szerelem,

Most zavartan állunk és lehajtjuk fejünket.

Nem értjük, miért történt mind ez meg velünk,

Pedig ugy éreztük, hogy csak együtt élhetünk.

Nem vádoljuk egymást, hogy ki volt a hibás,

Volt néhány szép pillanat az életünk során.

Mikor csak lestük egymás gondolatátt,

De mára ez megfakult, és hamu lett a láng.

Szívünk most összetört és oly nagyon fáj,

Nem beszélünk, és nem is hívjuk egymást.

Elváltak útjaink, most próbálunk feledni,

Többé már nem ígérünk, és nem is remélünk.

Vissza út mindig van, csak nehéz megtalálni,

Az élet göröngyös útjain boldogságra várni.

De amúgyis a dolgok csak rajtunk múllik.

Amig csak élünk ezt el nem feledjük.

Most elmegyünk egymás mellet csendben,

Pedig oly nagyon fájnak ezek a percek.

Nem segít már a könny a szívünk fájdalmán,

Tovább megyünk szépen, s elfeledjük egymást

Nem könnyű az élet sokszor nehéz dönteni,

Nehéz a szívnek, az ésszel csatákat vívni.

Szeretni mindörökké a legnagyobb büntetés,

Elfelejteni a szép mindent, egy élet is kevés.

"Ismerem azokat a szavakat,

amelyeket még ki sem ejtettél.

Már tudom hová tartasz,

mikor még el sem indulsz.

Tudok a féltett titkaidról,

amiket mélyen elrejtesz.

Mindent tudok rólad, kedvesem,

nem vagyok kém, csak szeretlek! "

(Jim Morrison)

"Az én szívem sokat csatangolt,

de most már okul és tanul.

Aki halandó, csak halandót

szerethet halhatatlanul."

(József Attila)

"Egy életre elköteleztem magamat,

Választottam.

Mostantól kezdve nem az lesz a célom,

hogy azt válasszam, aki tetszik nekem,

Hanem, hogy annak tetszem, akit

választottam."

(Alain)

"Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott,

köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,

áldom az utat, amelyre most léptünk

vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk."

"Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka

hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom."

(Shakespeare)

"A csókod festi kékre az eget,

szemed színétől zöldülnek a fák.

Nélküled üres minden képkeret

és világtalan az egész világ."

(Weöres Sándor)

”Amikor megszólal az orgona zenéje,

Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen,

Sorsunk akkor eggyé forr majd össze,

Szeretni akarlak és megtartani mindörökre.

Kezem feléd nyújtom szívem neked adom,

Melyet soha vissza többé nem kérek,

Szeress egy életen át, úgy mint ahogy én téged

Akkor is, ha megöregszünk és

Akkor is, ha már nem élek.”

( Ady Endre )

„Összedőlhet fenn a magas ég,

Leomolhat minden ami ép.

Egy a fontos, hogy Te szeress,

Minden más semmiség.

Örök életet élsz énvelem,

Vár reánk a kéklő végtelen.

Mert a sors egymásnak szánja,

Kiket összeköt a szerelem.”

( Edith Piaf)

Szeretlek. Őszintén, lelkemmel ölellek. Szeretlek. Nem titok, világgá kiáltom, ne vess meg érte. Szeretlek. Azt hittem álom vagy képzelet, de nem, ez a legtisztább, legőszintébb, leggyengédebb szeretet. Nem hittem volna, hogy érzek még így valaha, a boldogság hozzám újra bekopogott, minden órát, percet beragyogott.

Szeretlek kimondom újra és újra, szeretlek suttogom halkan, súgva. Szeretlek amíg az időnek van kezdete és vége, szeretlek kedvesem most és mindörökre.

Gyertyafény pislákol.

Itt vagy ma mellettem.

Álarcunk levettük.

Mezítelen szívem.

Egy könnycsepp elgurul,

Végigsiklik melleden.

Ne félj, nincs most baj.

Az örömtől könnyezem.

Megmozdulnak árnyaink.

A mennyekig repülünk.

Angyalszárnyú érintésben

Összefonódik kezünk.

Gyertyafény pislákol.

Béke és csend ölel.

Ünneplőt ölt szívem.

Karodban alszom el.