Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Béke a lélekkel....

Béke a lélekkel

A lelki béke szilárd nyugalom,

de nem kérést elutasító unalom;

fegyelem, mely enged, s elfogad,

sosem fél, nem remél, csak ad.

A lelki béke tevékeny erő,

nem eltipró, hanem felemelő;

táplál, éltet, legyőzi a szenvedést,

maga alá gyűri a szenvedélyt.

A lelki béke féltő hatalom,

nem másokat lebíró akarom;

szelíd, finom, végtelenül kegyes,

meghajolva előtte, legyőzheted.

A leki béke feltörő tudás,

befogadás, semmit nem tagadás;

mélység és magasság között feszül,

általa minden összhangba kerül.

A lelki béke értő szeretet,

hatása békíti ki az ellentéteket;

pont, mely körül belső világod forog,

melyet elérve önvalód láthatod.

Éji vers.....

az éj sötét fátyla borul a világra

a szerelem bennem ég...akár egy fáklya lángja

nyugszik a táj,csendesség öleli

odafenn báloznak tündérek ezrei

elmuló virágok halkan szuszognak

a fán halo levelek csendben ringatoznak

egy fagyott tó tükrében csillagot találtam

én már megtanultam hinni a csodákban.....

Mosolyom és könnyem,

egy igaz remény.

Szavaink, s az értelmük

néha kegyetlenül kemény.

Bánat és áhított öröm,

együtt a szívemben,

a hitünk segít ,

s egy halk fohász mi rebben.

Ma ez csak egy reménysugár,

de holnap, tudom az élet,

a jövő zenéje lesz,

s egy újabb ígéret.

Tavaszt hozó szikra,

egy múlandó rossz álom,

Nincs más a Földön,

amire most vágyom....

Szeretném megfogni a kezed , átölelni

úgy hogy érezem dobog a szíved

Szertném érezni az íllatod,

símogatni az arcod, csokólni az ajkad.

Szertnélek úgy szeretni ahogy még senkit,

ahogy még téged senki.

Szeretnék álmodni rólad , ha meg engeded

mert napal úgy hiájnyzól hogy, éjel sem feledlek.

Szép tavaszi este volt,mikor megismertelek

Felénk a holdsugár hajolt,mikor beszéltem veled

Gyönyörködtem tiszta arcod mosolyában

Akkor szerettelek én meg téged,abban az órában.

Emlékszel rá mily nehezen beszéltem e boldogság percében

Csak a szemed néztem,

Azóta te érted a szívem lángra gyulladt,

A te neveddel járom,kelem ezt a kerek világot.

Ha érzed a május illatát,

Ha meghallod a kismadár dalát,

Ha lázba ejt egy enyhe kikelet,

Ha megilletnek a férfi szemek,

Ha egy képet csókolsz lázasan,

Ha éjszakákat töltesz álmosan,

Ha sírni tudsz egy kedves éneken,

Akkor tudod,hogy mi a SZERELEM.

Mért nem szeretsz úgy,

Mért vagyok visszaút,

Mért kell neked az,

Amit tôlem nem kaphatsz?

Mondd miért, ha mindig visszatérsz,

Mint sebzett madár,

Mért nem érzed úgy,

Egyszer elfogy a visszaút;

Mért nem szeretsz úgy,

Hogy félts, mert elveszíthetsz?

Most mész, de mindig visszatérsz,

Mint sebzett madár.

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap,

mit is tehetnék, hogy ne szánjanak

ki fogná föl szivével énekem,

ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem

A pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben.

(József Attila)

Gyötrő fájdalom mi szívedet marja,

Valami lelkedet nyugodni nem hagyja,

Keserű gondolatok élnek fejedben,

A fájdalom érzete kavarog lelkedben...

Elveszett minden, végleg változott,

Szívedből a szeretet gyorsan távozott,

Sötétség lepi el minden napodat,

Egyre kínzóbb minden gondolat...

A reménytelen még a lelkedet tépi,

De szíved mélyen még titkon reméli,

Hogy nem veszett el minden, van még miért élni,

Megéri várni és továbbra is félni...

Küzdj a végsőkig, ne add fel soha,

Hiába is érne kudarcok sora,

Higgy a szívednek s ne hallgass eszedre,

S a remény fénye csillogjon szemedbe'..."

,,Nem törik a szenvedő szív

Oly könnyen darabbá,

Csak ellágyul, s az örömre

Lesz fogékonyabbá;

Mint egy lankadt földmüvesnek

Pihenő tanyája:

Kész boldogság lesz neki a

Szenvedés hiánya."

Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem;

minden, amit eddig hittem, romokban hever.

Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják:

nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság.

Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni.

Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így.

Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre.

Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés...

S most minden szertefoszlott.

Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek.

Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok.

Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni.

Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott.

Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó.

S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek.

Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek tég

Minden most kezdődik el,

ahogy dobban a szíved.

Minden most kezdődik el,

ahogy hinni se mered.

Nem ringatlak már soká,

nem ringathatsz már soká.

Meneküljünk máshová,

az ég fölé, a föld alá.

Minden most kezdődik el,

aztán úgyis menni kell,

elfordul rólunk a Fény,

aztán nincsen több remény..."(

Itt ülök egyedül, földön kuporodva

várom, hogy valaki vállam simogassa

várom őt, ki nem jön el soha.”

Kellett nekem, hogy rád akadjak,

Kellett, hogy megkedveljelek,

Hogy együgyűn mindent bevalljak,

S hogy büszkén ne hallgass te meg!

Kellett nekem beléd szeretnem,

Kellett nekem, hogy meggyötörj,

Hogy bálványozzalak szívemben,

S hogy te viszonzásul megölj."

Egyszer egy éjszakán Te is fogsz majd sírni,

s kijössz a temetőbe a síromat megnézni.

Síromon egy kismadár panaszosan zengi:

„Itt nyugszik, ki veled boldog akart lenni.”

Élni nehéz, de szeretni muszáj.

Emlék volt minden, szenvedély és viszály.

Elmentél, de visszanézni nem mertél.

Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,

Ami megtörtént, valahol bent,

Bent a szívedben.”Élni nehéz, de szeretni muszáj.

Emlék volt minden, szenvedély és viszály.

Elmentél, de visszanézni nem mertél.

Féltél a múlt kísérteni fog, egy emlékként,

Ami megtörtént, valahol bent,

Bent a szívedben.

Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el?

Van e még szó, amit mondani kell?

Van e még szó, kimondható?

Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék...

Köszönöm azt, hogy itt voltál velem,

Csak ennyi volt az életem.

Csak ennyi volt, és nincs tovább...."

„Már nem kell visszaút,

Ez a séta is véget ért.

Szavakból fonok egy koszorút,

Ez hozza el a végső búcsút.”

Keserűbb élmény

Minden hajnal borzongató gyönyör,

S míg fél-sötét, néma utakon lépdelek

Érezni akarlak, de közben az gyötör

Mennyi kínt kellene átélnem még Veled.

Tudod, már elkapott a gyűlölt érzelem,

Hiába kerültem és óvakodtam tőle.

Hogy egy jobb napon Te légy a végzetem

Sohasem akartam, én nem kértem belőle!

Hisz magamban sem bízok és hitetlen

Vagyok aziránt, hogy valaki szerethet.

Erdőkben, hegyekben, vágtázó vizekben

Magányom keresem, nem a Te szerelmed.

Keserű élmény, hogy a szemed fényét

Nem tudja már semmi kioltani bennem,

De gyönyörű ajándék, hogy egy ilyen ember lényét

A magaménál százszor jobb érzés szeretnem.

S ha egyedül ülök nyers szikláim között,

Fáj, de már nem e magányra vágyom,

Mert az jelent számomra valódi örömöt,

Ha behunyt szemmel csak a Te arcodat látom,

Míg ringat a csönd, mely sűrű és végtelen,

S hozzád visz a jótékony képzelet;

És elfelejtem zsúfolt, rossz életem.

Mert csak a csönd tiszta, mit megoszthatok Veled.

Olthatatlan fényén beszédes szemednek

Tűnődöm, s remegve gondolom: mért én

Vagyok szerencsétlen... mert őrülten szeretlek!

Hiába... nem hiszed... ez még keserűbb élmény.

"Te vagy kinek gyönyörű haja szememben lobog,

Te vagy kiért a szívem oj hevesen dobog,

Szeretni foglak még a föld kerek,

Mert te vagy mi életemben oj remek.

Szeretlek míg világ a világ,

Még magával nem ránt a halál,

Szeretni foglak még a vég el nem ér,

Szeretlek édesem, Örökkön örökké!"

"Nem az a nagy fájdalom,

melytől könnyes lesz a szem,

hanem, amit sokáig hordozunk

mosolyogva, csendesen."

Hidd mit szemed lát,

elfedve annak igazi valóját!

Hisz mit szemed lát,

csak kép mi nem valóság.

Higgy a szívednek,

vele meg látod a szerelmet!

Mert vannak bolgok mit,

tisztán csak a szív lát meg.

Higgy a szerelemben,

benne van a boldogság!

Már vár rád , öleldátt,

fogad el mit fel kinál.

Vágyok rád de, nincs rád jogom.

Várok rád pidig nincs rá okom.

Kereslek de nem tlállak.

Félek ha igen, talán bántasz.

Hiányzól, ezt nem is értem.

Ha te nem vesztél el, akkor én sem!

Valami hasonlót olvastam itt a minap ,

de ne gondoljatok tolvajna.