Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Volt 1 lány, ki hitt még a szépben,

S tudta, hogy ennyivel nincs vége!

Nem hajtotta már a szerelem tüze,

Csak arra gondolt, mikor 1 barátnak üzent.

Azt mondta neki:

„úgyse fog Ő elfeledni.

És boldogan éltek majd,

Sok kicsi manóval!”

A barát megfogadta a tanácsot,

És beszélt a pasijához.

Ám a fiú csak morcosan elküldte,

A barátnő érzéseire cseppet sem figyelve!

A barátnő akkor azt érezte,

Itt véget ért az élete.

Meg akarta tenni a végső lépést,

De a lány ekkor feleszmélt.

Azt mondta a barátnak,

Hogy ne féljen, hisz lesz még szép nap!

A barát akkor sírva ezt mondta,

S a könnyei közt lement a nap.

„Csak azokat bántok meg, akik nagyon fontosak!”

De erre a lány csak bólogat.

Végighallgatta a barátja szavait,

S a végéig nézte szomorú könnyeit.

A lány megvígsztalta a barátját,

S a barát még mindig csak szavakat hány.

Fáj a szíve, mert a szerelme,

Elhagyta, és itt volt számára a vége.

De a lány nem adta fel a reményt,

Még utoljára vigasztaló szavakat regélt.

A barát végre észhez tért,

És nem tett semmit, ami életveszély.

A fiú ráeszmélt, hogy szerelmes,

S nem tud élni egyedül a lány kedvese.

Újra boldogan éltek, míg csak 1 nap,

Jött 1 végzetes vihar!

Elragadta őket 1 hurrikán,

S együtt mentek fel az angyali csatornán!

Meghaltak, de boldogok,

A lány ezt tudta, s elengedi,

Mert rájött, hogy ott nem lesz baj,

S talán élnek tovább az éhben boldogan!

A temetésen 1 angyalt látott a barát,

Ki e szavakban szólt hozzá:

„Eddig nem tudtam, mi az igazi boldogság,

De most érzem az élet illatát.

Köszönöm a sok segítséget,

Nálad jobb barátot sohasem reméltem!”

A lány elpityeredett, hisz nem volt túl erős,

De tudta, hogy a barátja végre megbékült.

Eltűnt az angyal, az ő barátja,

S most őrangyalként vigyáz a leányra.

Nem látta többé az ő hű barátját,

De érezte, hogy figyeli minden villanását.

A lányra is rátalált a szerelem,

S ott volt az esküvői helyen.

Kimondta a boldogító IGEN- t,

S várta, mikor jön a boldog Happy And!

Kívánom, hogy váljanak valóra álmaid,

Hogy teljesüljenek a legtitkosabb vágyaid!

Kívánom, hogy kikövezett úton találd meg boldogságod,

És szeretném, ha néha eszedbe jutnának a régi jó barátok!"

Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,

Akik mosolyogva körül hízelegnek.

A szó lehet hazug, a hízelgés érdek,

De a lélek tükre nem csal meg Téged.

S mivel a szem a lélek tükre,

Benne csillog meg a szeretet fénye.

Ki könnyes szemmel, némán néz rád,

Öleld szívedre, mert az igazi Barát!"

Hol vár rám a hercegem,

Fehér lovas kedvesem?

Elvisz majd magával túl az Óperencián,

S együtt élünk kurta farkú malacország határán.

Nem lesz majd semmi gond, boldogok leszünk.

Sosem esik majd eső, s tán plazma tv-t veszünk.

Várok rád, hercegem, tündérország szélén,

Amíg nem jössz unalmamban kapcsolgatom a tv-t.

Fehér lovas királyfi, aranyló szép hajjal,

Gyönyörű kék szemmel, és ovális arccal.

Én vagyok a királylány, rejt a vártorony.

Legmagasabb fokán épp rólad álmodom…

Hajam már 8 méter, de levágni nehéz,

Mert nincs itt olló, vagy kézzel tépjem én?

Ruhám szép csipke, és a földet sikálja,

A hercegem remélem az ilyet nem utálja.

Lovagolni tudok, de fehér lovam nincs.

Énekelni tudok, de semmi hangom sincs.

Szeretni tudok, de nincs még hercegem,

Vállalkozó szellemű hercegem keresem.

15 éve várok, de sose adom fel.

Egyszer eljössz, és elviszel engem.

Addig a sok pizza meghozza a hatását,

És talán ki kell tágítani az ajtót a herceg lakásán…

Szerelmi történet, s nincs összetört szív.

Elképzelt tündérmese, melynek vége sosincs.

Itt várok, a toronyban, s talán megtalálsz.

Elhízott hercegnőd utánnad kiabál!

( Saját:) )

nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

és nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel.

nem elég álmodozni!

egy nagy-nagy álom kell!

nem elég megérezni,

de felismerni kell!

nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el,

jövőnket tudni kell!

nem elég a célt látni,

járható útja kell!

nem alég az útra elni,

az úton menni kell!

egyedül is!

elsőnek elől indulni el!

és nem elég csak elindulni,

de mást is hívni kell,

s csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

nem elég jóra vágyni,

a jót akarni kell!

és nem elég akarni,

de tenni, tenni kell!

a jószándék kevés!

több kell: az értelem!

mit ér a hűvös ész?!

több kell: az érzelem!

ám nemcsak holmi érzés,

de seb, és szenvedél

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj.

nem elég világért,

több kell: nemzetért!

nem elég hazáért,

több kell most: népedért!

nem elég igazságért!

küzd azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hog nem elég!

MÉG NEM ELÉG!

Hidd mit szemed lát,

elfedve annak igazi valóját!

Hisz mit szemed lát,

csak kép mi nem valóság.

Higgy a szívednek,

vele meg látod a szerelmet!

Mert vannak bolgok mit,

tisztán csak a szív lát meg.

Higgy a szerelemben,

benne van a boldogság!

Már vár rád , öleldátt,

fogad el mit fel kinál.

Ha felhő lennék, betakargatnálak,

puha párnák közt ringatnálak.

Ha nap lennék, melegen tartanálak,

minden jóval elhalmoználak.

Ha szél lennék , simogatnálak

göndör hajadon táncot járnék.

Ha hold lennék , beragyognála ,

sugaraim utat mutatnának.

Ha virág lennék, neked nyílnék

a kedvenc vörös rózsád lennék.

Ha csók lennék, az ajkaidon ülnék,

mindig pajkos lennék.

Ha szív lennék, csak a tiéd lennék

mindig veled lennék.

Szeretnélek szerelmes szível szeretni !

Szeretném ha szerelmes szíved szereten !

Szereteém a szíved dobadását érezni !

Szeretném ha a szívünk együt verne !

Szeretném ha te is szeretnéd !

Ahóz hogy szereles szível szeresek !

Elég egy kicsit szívböl szeretned!

Kicsi erdő közepében ,kicsi tó áll egymagában.

Kicsi tónak ,kicsi partján ,kicsi ház áll egymagában.

Kicsi háznak ,kicsi kertjében, kicsi lány áll egymagában.

Kicsi lánynak ,kicsi szíve ,kicsi udvarlót vár egymagában.

Kicsi udvarló ,kicsi kezében ,kicsi kölni van egymagában.

Kicsi kölni, kicsi vers nélkül, kicsit sem ér egymagában!

Egy meg sebzet szív féltett fájdalma !

Egy sosemlátot arc éjszakába vesző magánya !

Egy reszkető kéz félénk határozotsága !

Egy elérhetetlen lány őszinte vágya !

Egy magányos szív nagy dobanása !

Egy csendbe kiáltot hang néma sóajtása !

Egy erőskéz magányos ölelő vágya !

Egy hoszú tél reményeteli várakozása !

Egy fiú és egy lány elveszet álma .

Rólad állmodok minden éjel,

veled fekszem ,s ébredek.

Akkor is ha nem vagy velem,

hijányzól mindig kedvesem.

Szeretném megfogni a kezed , átölelni

úgy hogy érezem dobog a szíved

Szertném érezni az íllatod,

símogatni az arcod, csokólni az ajkad.

Szertnélek úgy szeretni ahogy még senkit,

ahogy még téged senki.

Szeretnék álmodni rólad , ha meg engeded!

mert napal úgy hiájnyzól hogy, éjel sem feledlek.

"És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,

hogy veled végre magammá lehessek,

és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek."

Csak egy percig szeress, mig elmondom, imádlak!

Csak egy óráig szeress, mig megsugom, kivánlak!

Szeress egy napig, mig csókolni tudlak,

szeress egy életen át, én is szeretni foglak!!!

Ez az utolsó kép,

Ez az utolsó tánc,

Ez az utolsó szívdobbanás!

Most elmész messze, de tudom, velem maradsz.

S odafentről szemmel tartasz!

Az utolsó órákban is fogtad a kezem,

Az utolsó percekben is nevettél velem!

Fent vigyázol ránk az angyalokkal

Nézed a Földön milyen káosz van!

Én minden nap gondolok rád,

S 1 utolsó szavadért bármit megadnék!

Hiányzol! Miért?

Elmentél, s nem köszöntél!

Azt mondtad, semmi baj nem lesz!

De látod, a föld alatt fekszel.

A legjobb barát voltál az életemben!

A legszebb napokat neked köszönhetem!

S most elmentél, de nem búcsúztál,

Csak csöndben egyedül hagytál!

Tudom, ha baj van, velem leszel,

Tudom, ha kérem, mellettem leszel!

Csak vigyázz rám, kérlek, a mennyből,

S most nélküled egyedül vagyok!

( Saját:) )

Mit ér az élet, ha nincsenek álmok,

Ha egyedül járhatjuk a táncot?

Mit ér, ha nincsenek barátok,

Mit ér, ha nem adnak több tanácsot?

Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz,

Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

Élvezd, amíg teheted, mert sohase tudni,

Hogy az életnek, mint létednek, mikor lesz annyi!

Mert ha jó a sötét felhő, s beborul az ég,

Nem tehetsz semmit, s bánod, amit meg nem tettél!

Mit ér az élet, ha nincsenek álmok,

Ha egyedül járhatjuk a táncot?

Mit ér, ha nincsenek barátok,

Mit ér, ha nem adnak több tanácsot?

Mit ér, ha több jóra nem számíthatsz,

Ha soha többé másra nem gondolhatsz?

Ne a múltba tekints vissza, hanem a jelennek élj!

Ne a látszatról ítélj, hanem ami a szívekben él!

Ne mindig a jót várd, s ne a csodákat,

Hanem örülj a szépnek, és ha van néha bocsánat!

Hogyha majd egy szép nap a szemembe nézel,

S eszedbe jutnak a régi szép emlékek,

Majd ne szomorkodj azért, mert mindennek vége,

Hanem örülj, hisz megtörtént mindez!

Tudom, nincs más esély, hát lépnem kell!

Hív a múltam, hív a jövőm, hova érkeztem?

Fájnak az emlékek, elengednélek!

De húz a vérem feléd, és átölelnélek!

Meddig várjak, mikor érsz ide?

Forr a vérem, emlékem téged idéz!

Volt 1 szó. A neve szerelem!

Veled tölteném az egész életem!

Csak ennyit mondhatok még: ÉG VELED!

Álomból álomba küldtél engem,

Vérző szívembe a kést döfted!

Álomból álomba küldtél engem,

S most egyedül kallódom a messze tengeren!

( Saját:) )

Hogy mondhatnám másképp, hogy fontos vagy?

Hogy tudathatnám veled, h megy le a nap?

Életemben sokat segítettél, köszönöm,

S most rajtam a sor, hogy adjak örömöt.

Tudom, néha a csend többet mondd a szónál,

És tudom, h nélküled nem világ a világ!

Amiket eddig átéltünk együtt, szép emlékek,

S vannak közös képek,

Melyeket előveszünk, ha távolt vagyunk egymástól,

S nézzük, míg egymást meg nem látjuk.

Vár rád is valaki, 1 igaz barát, ki csak érted él!

Nála többet senki nem jelenthet a Föld színén.

Becsüld meg, vedd őt komolyan,

Hisz még 1 embertől ennyit nem kaphatsz.

Ha majd távolt leszünk, és fáj a magány,

Tudni kell, hogy valaki gondol rád!

Van valaki, kinek sokat jelenthetsz,

Kinek majd egyszer sokat érhetsz!

Te mellettem ülsz, ha fáj a csend, amikor senki sem felel.

Ott ülsz, és érzem, velem vagy, átölelsz.

Ez nagyon sokat jelent mindenkinek,

Köszönöm, amiket értem teszel!

Tudnunk kell, hogy nem mindig maradunk együtt.

Tudnunk kell, hogy lesz, mikor elveszünk!

Tudnunk kell, hogy lesz, mikor fájni fog,

És tudnunk kell, h mindig lesz barát, aki átkarol!

( Saját:) )

Az élet néha kemény,

Az élet néha fáj.

De ne add fel a remény,

Hisz vannak még csodák!

Csak állsz, egy emberre vársz.

Szíved fáj, de ott a másik Világ!

Csak egy perc még, és el jő a boldogság.

De csak állsz… kézen fogva… csodás.

Ott fent a végtelen mély világ,

Csillagokkal telt óriási alkotás.

Lehoznád értem az egyik csillagot,

De nekem te vagy az, aki a legfontosabb irgalom.

Az élet néha kemény,

Az élet néha fáj.

De ne add fel a reményt,

Hisz vannak még csodák!

Nem kell kincs, nem kell gazdagság.

Nem kell a vágy, nem kel a hazugság.

Csak egy szóra várok, ami a valóság,

Hisz ezért élünk, ezentúl nem vár a csalódás

Nyílik az ajtó, és ott állsz a túloldalán,

Szemed ragyog, ha rám talál.

Szívem repdes, de szorul a könny,

Mert ez egy álom, mely sohasem teljesül.

Az élet néha kemény,

Az élet néha fáj.

De ne add fel a reményt,

Hisz vannak még csodák!

Álmomban látlak, és más nem érdekel.

Holnapra másé lesz már a szíved.

Ne vágyj arra, ami sosem lehet tiéd,

Mert csalódások érnek, a végzet mezején.

(Saját:) )

A filmek csalnak

Mindenki a nagy szerelemre vár,

nem tudják hogy az mennyire fáj.

Ha sejtenék hogy mit tesz velük,

nem várakozással telne az életük.

Nem úgy megy az, ahogy a filmekben,

az életben sebek maradnak a szíveken.

Nem lesz majd "happy end" a végén,

s az emléket az idő sem teszi széppé. . .

Figyelj kicsit nem akarok Tőled túl sokat kérni,

De ha úgyérzed, hogy a szívemet nem hagyod remélni,

Akkor engedj el vagy kössél magadhoz mégjobban

Látod az én szivem a Te sziveddel együtt lobban

Bármit hoz is az élet, hogyha néha fáj

Én nem mennék még Tőled messze hogyha nem muszály

Mert Te vagy nekem az élet, nélküled semmi nem kéne

Nélküled a boldogságom azonnal véget érne

Minden reggel úgy ébredek, hogy csak Terád vágyom

Bármennyire szomorú is volt az esti álom

Minden perc lassan telik hogyha nem vagy itt velem

Hisz ha utánnad nyúlok csak levegőt fog a kezem

Néha fel se tudom fogni, hogy találhattam Rád

Te több vagy mint egy szerelem és több mint egy barát

És ha a hibáim nem bocsájtod meg mindegy mit teszek

Én még akkor is örökké melletted leszek

Ha törődnénk egymással sírás helyett,

Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,

Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

Miért csukjuk be a szemünket, amikor alszunk?

amikor álmodunk?

amikor csókolódzunk?

mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.

Ha belenézel egy lány szívébe...

meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában...

Látni fogsz titkokat, barátokat, hazugságokat..

De látni fogod azt is, amit (talán) sosem érthetsz meg:hogyan tud erős maradni

akkor is, mikor semmi sincs rendben..

"-Mit csinálsz?

-Álmodok.

-Ébren?

-Ébren.

-Úgy nem lehet.

-Én tudok.

-Hogyan?

-Azt nem tudom, de nekem megy.

-Miről álmodsz?

-Mindenről ami jó.

-Például?

-Egy tökéletes világról.

-És mire jó ez?

-Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni, nem kell semmit csinálni, amit nem akarok, egyszerűen csak boldognak kell lenni.

-Akkor, ha nem álmodsz szomorú vagy?

-Nem, csak nem mindig vagyok boldog.

-Dehát mindig vidámnak látszol!

-Te úgy látod.

-Az, hogy lehet?

-Mert azt akarom, hogy úgy lásd.

-És, hogy csinálsz úgy, mintha boldog lennél, ha nem vagy az?

-Egyszerűen. Csak elmegyek az álomvilágomba." :)

"Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak. Egyszerűen csak szeress és fontos leszel."

Én inkább meghalok, mint hogy álmok nélkül éljek "

"Megkérdezted mi baj van. Mosolyogtam és azt mondtam, hogy semmi. Ezután megfordultam, és azt suttogtam: Minden."

Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan már csak jobb lehet...