Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Felnézek az égre

S meglátlak téged

Látom hogy nevetsz

Azt mondod hogy

Már nemis szeretsz

Én könnyes szememmel

Lehajtom fejem a párnámra

És elalszom a bánatommal

Sziasztok!

Szeretném megkérdezni, hogy tud-e valaki esetleg egy olyan verset, ami házasságkötéshez, illetve fogadalomként megfelelne?

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok.

Néma barátod, rabszolgád vagyok.

Alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit, csak néz és imád,

És nem akar lenni csak általad,

Csak árnyéka annak ami vagy."

Szabó Lőrinc

Most múlik pontosan,

Engedem had menjen

Szaladjon kifelé belőlem

Gondoltam egyetlen

nem vagy itt jó helyen

nem vagy való nekem

Villámlik mennydörög

ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan

felettem egy madár

tátongó szívében szögesdrót

csőrében szalmaszál

Magamat ringatom,

még ő landol egy almafán

az Isten kertjében

almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben

Az álmok foltos indián lován

Egy táltos szív remeg a konyhakésben

Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen

őt látom mindenhol

Meredten nézek a távolba

otthonom kőpokol

szilánkos mennyország

folyékony torztükör

szentjánosbogarak fényében tündököl...

Most múlik pontosan,

Engedem had menjen,

Szaladjon kifelé belőlem

Gondoltam egyetlen,

nem vagy itt jó helyen,

nem vagy való nekem.

Villámlik mennydörög,

ez tényleg szerelem...

"Mikor szívünk először összedobbant,

Mikor szemed rám nézve lángra lobbant,

Mikor az első csókod az ajkamra égett,

Én már akkor úgy éreztem,

Meghalok érted!!!"

"Remélem, hogy kezed kezemből vissza nem veszed és szeretni fogsz, akkor is, mikor én már nem leszek!"

"Szeretnélek érezni csókjaiddal lélegezni. Simogatni arcod, csókolni szád. S várni, hogy végre együtt lehessünk már!"

" Ne hidd, hogy hiányzol csak jó lenne, ha itt lennél. Ne hidd, hogy szeretlek csak több vagy az életemnél. Ne hidd, hogy féltelek, csak aggódom Érted, hisz nélküled semmit sem ér az életem!"

Szeretlek téged

De te elfelejtettél

Elfelejtetted a napokat

A együtt töltött pillanatokat

Aztis hogy hogyan szeretlek

És hogy már sohasem feledlek

Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejted.

Már csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.

"Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek.

Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem."

Szeress, ne kérdezd, hogy miért,

ha nem magamért: magadért,

a jövőért, egy napodért,

ezért a meleg mosolyért,

mit meg is ízlelhetett ajkad,

ennyiért,

ízéért e friss pillanatnak.

Nélküled én sem élhetek,

Nélküled örökre elveszek

Örülsz, hogy élek, örülök, hogy élsz

Vidám az arcod, ha nézlek

Vidáman élsz

Tudom, hogy vársz rám és egyszer elérlek valahol

Akárhogy nézem, ez így szép, így a jó.

Elfeledek bánatot, csalást

Most hogy tudom, végül rám találsz

A Szívemben a dal csak érted szól

Szerelmünk egy ezred éve tart

Minden vágyam csak te hozzád hajt

Csillagot láttam a szemedben -

egy könnycsepp volt kibuggyanóban,

még rá is csodálkoztam hosszan,

és fájdalmasan megszerettem,

mert én okoztam.

Nincsen hétmérföldes csizmám,

nincsen varázsköpenyem,

S hogy holnap is még veled leszek,

sajnos nem ígérhetem.

De ha eltűnne az arcodról

az a sötét szomorúság,

Úgy érezném, vannak még csodák.