Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Amikor lehunyod szemed,

amikor párnára hajtod fejed,

amikor gondod holnapra hagyod,

amikor álmodsz,én veled vagyok.

Amikor sírnál,de elfojtod könnyed,

amikor érzed,a szavak is ölnek,

amikor a sötét elnyelne téged,

amikor fény kell,én gyújtok neked.

Amikor fáj,ne hagyd,hogy fáljon,

amikor bánt,ne hagyd,hogy bántson.

Álmodj patakot,virágos rétet,

s ne feledd azt: SZERETLEK TÉGED!

Két kezem összeteszem,

s a jó Istent úgy kérem,

akit szívem nagyon szeret,

adja vissza nekem.

Megtanultam éjjeken át,

remegni,és félni,

én Istenem,jó Istenem,

nélküle nemtudok már élni.

Térden állva fohászkodom,

fordulj felém Istenem,

add vissza,

mert nélküle szenvedés az életem.

Elmenekültem előled egy hétre,

de ez nem tarthat örökre...

Pedig jó lenne távol lenni tőled...

Azért jöttem,hogy felejtsek.

De minek?Hisz úgyis látni foglak még téged...

S megint égetni fog az érzés,mit irántad érzek...

Szenvedek megint érted...

De te ezt nem tudhatod,

mivel jelet nem adok.

Messze vagy,s közelembe nem leszel már.

Pedig oly jó lenne melletted...

Míg nem látlak,helyzetemen elgondolkodom,

s lehet őrültség lesz,de szenvedni többet nem akarok.

Fáj,hogy más lányról beszélsz nekem,

s észre sem veszed,hogy én miattad szenvedek.

Tudom,hogy fáj a szakítás.

Nekemis fáj.

Ne üzenj,ne írj,nem lesz rá felelet,

a szél se hozza vissza az eldobott levelet.

Mi már az életben nem találkozunk,

tavasz elmúlásáról együtt nem álmodunk.

Hogyha elhagytál,menj csak utadra,ne kínozd szívem hiába!

Ez a vers valahogy mintha nekem íródott volna.

Sajnos emlékeztet az egyik volt pasimra,aki rútul becsapott,és azóta is gyűlölöm őt.

De nem siránkozok, inkább megosztom veletek ezt a verset.

Minden szó,minden csók,hazugság volt csupán,

ne gondold,hogy érdekelsz ezek után!

Találj más balekot,akit átverhetsz,

jobban jársz,ha engem örökre elfelejtesz!

Gyűlöllek! Tudd meg,egy senki vagy számomra!

Kihasználtál! Szívemet így törted darabokra.

Ha térden állva jönnél elém,akkor se kellenél!

Aki egyszer hazudik,az többször se kímél!

Valaki segítsen,mindjárt meghalok,

a lány,kit szerettem,végleg elhagyott.

Nagyon fáj,nemtudom mit tegyek,

visszaszerezni úgyérzem,nem lehet.

Elrontottam mindent,amit csak lehetett,

szívem ketté tört,darabokra esett.

Bármit megtennék,tudja ezt jól,

egy szavába kerül,és megváltozok.

Nagyon fáj,mert régóta szeretem,

3 és fél év,soha nem feledem.

Meghalnék érte,már most hiányzik,

ereim felvágva,lassan elszunnyadnék.

megvárom én ha azon múlik :)

De a kedvesem reményeim szerint jövöhét vasárnap már itthon lesz velem! Addig menni fog?

huuu én milyen jókat szoktam kitalálni anno!

Timipex--ha megvárod még kellőképpen szerelmes leszek,küldök neked sajátot! :D

Szeretlek!-ezt mondtad,mikor elváltunk,

azóta egyetlen szót sem váltottunk.

Arra várok mindig,talán jelentkezel,

levelemre válaszként,egyszer megérkezel.

De nem jössz el,tudom,hiába várlak,

sokáig tart,míg szívemből kizárlak.

Sokat sírok addig,míg ez sikerül,

mire az ég fellettem kiderül.

Értsd meg,te vagy az életem,

nélküled nincs értelme semminek!

Kérlek ne tedd ezt velem,

ne dobd el a közös életet!

Azt mondtad örökké szeretsz,

hogy soha nem hagysz el engem!

Hogy csak én kellek neked,

hogy nélkülem üres az életed!

Most mégis azt mondod: vége,

az álmaimat töröd széjjel!

Nem akarok nélküled élni,

nem akarok már többet félni!

Szomorú angyal voltam én,

de egyszer csak elért a fény.

Nem láttam én,csak egy szép mosolyt,

ami azonnal,mindent rende hozott.

Aki szeretett,most tönkre akar tenni,

elvenni a boldogságom,és jól kinevetni.

Hívogat,ébreszti a szunnyadó szívemet,

de nem hat már rám,nem veszi el az eszemet.

Megtanultam szeretni,és egyben könnyen feledni.

Másban megtaláltam,amire régen vágytam,

csupa szív,csupa szeretet,egy helyes srácban.

Neki én kellek,nem egy lány akivel játszhat.

Vigyázok rá,féltem,ezt teszi ő is értem.

Boldogságom visszatért,most happy az élet,

de a kérdés az,hogy meddig kell,hogy féljek.?

Félek mindentől,ami fájdalmat okozhat,

de ki ne félne,ha tudná,sose lehet boldogabb.?

Egy szó,amire mindig vágytam,

egy táj,melyet megcsodáltam.

Egy mosoly,mely örökre elvarázsolt,

egy fény,mely a szememben táncolt.

A hang,mely oly tisztán csengett,

a kéz,mely megérintett.

Egy mozdulat,mely nekem szólt,

az ölelés,mely csak az enyém volt.

Angyalok éneke cseng fülemben,

régi nyáré lett.

Nem égett tűz a szép szó mögött,

volt egy álmom,mely összetörött.

Semmit sem kértem,valamit mégis vártam,

azthittem tudod,mi is az én vágyam.

Vágytam rád,de mondani nem mertem,

így elvesztettem azt,kit igazán szerettem.

Te mosolyogsz,én viszont szenvedek,

te nem félsz,én viszont reszketek.

Rettegek attól,hogy egy nap rám nézel,

s a szemembe mondod: " én mást érzek! "

Te nem tudhatod,milyen az,ha igazán szeretsz,

ha egy életen át sohasem feledsz.

Ha minden egyes nap végén az emlékével fekszel,

és minden reggel újra csak rá gondolva kelsz fel.

Te nemtudhatod,milyen is az érzéstől elégni,

minden egyes nap viszonzást remélni.

Te nemtudhatod,milyen az csakis érte élni,

hogy milyen rossz a csalódától félni.

Hagyd,hogy emlékezzem,

hagyd,meg a tegnapot,

hagyd,hogy úgy gondoljam,kicsit még ott vagyok.

Hagyd,hogyha megered,sírjak,mint az állat,

hagyd meg a mosolyod,még egy kicsit nálam.

Kérlek hagyd,hogy éjjel,hadd ébredjek félve,

hogyha nekem úgy jó,hadd szakadjak félbe.

Hagyd,hogy úgy érezzem,szerettem valakit,

hagyd,hogy úgy érezzem,szeretett valaki.

Emlékszem az első csókra,mire úgy vártam,

az első érintésre,mely felkeltette a vágyam.

A forró éjszakák csodás varázsa,

szemed szenvedélyes pillantása,

örök emlék marad szívem zugában.

A forró érintésed,tested melege,érzéki csókod,

nekem mindennél fontosabb volt.

Hiányozni fogsz nappal és éjjel,

őrizz meg emlékedben,csak erre kérlek.

Ha magányos leszel,gondolj rám,

énis azt teszem minden éjszakán.

Fáj,hogy nem szerettél,

de köszönöm az időt,mit velem töltöttél.

Tudom,hogy szerettél,

mégsem feledtél.

Tudom,hogy sirattál,

mégis elhagytál.

Nem átkozlak téged,csak az Isten látta,

hogy miattad lettem boldogtalan és árva.

Könny sohase szökjön a szemedbe,

csak ha mást csókolsz,jussak az eszedbe.

Csendes Tisza partján,leszálott az este,

egy barna kislánynak nincsen vidám kedve.

Egy barna kislánynak hull,pereg a könnye,

szíve boldogsága,odavan örökre.

Mert akit szeretett,imádott,

az öreg templomban mást vitt oltárhoz.

Csendes Tisza parton éjfélt üt az óra,

s egy csalódott kislány eltűnt a habokban.

Egy ágy, melyhez kötődik sok-sok álom,

Egy barát, ki mellett önmagam megtalálom.

Egy kép, mely szobám polcán díszeleg,

Egy délután, melyet létrehoz egy csodás barátsereg.

Elmegyek most kis időre,

De ott sem fekszem majd a kőre.

Ugyan más ágy vár rám, ott, hová megyek,

De az álmaim oda is velem jönnek.

Bár elmegyek most kis időre,

Gondolván a szép jövőre,

De barátom, ha nem is látnál,

A szívedben megtalálnál.

Veled leszek ezután is,

Nem választ el minket Párizs.

Számíthatsz rám ne feledd el,

Mert az én szívem soha nem felejt el.

Sziasztok!

újra a segítségeteket kérem, hiszen kihez máshoz fordulhatnék, ha nem találok megfelelő idézetet?

szóval most olyan idézet kellene, ami azt fejezi ki, hogy elválok az eddig megszokott dolgoktól, és valami új vár rám (mivel költzök koleszba), és hogy az eddigi barátim ugyanúgy számíthatnak rám ezentúl is.

nagyon nagyon megköszönném annak, aki segítene!

Most, bár szerelmünk már-már alig él,

s ravatalánál zokog a hűség

és utolsót lüktet a szenvedély

s a tisztulás lefogja a szemét,

most még, noha mindnyájan elsiratták

fel tudnád támasztani, ha akarnád.

Most már egyéb nincs hátra,

Mint őt felejteni.

Ki innen, ki szívemből,

Emlékem kincsei!