Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)
Elmúlik minden, egyszer véget ér. Nem mondtál semmit, szó nélkül elmentél...látod itt vagyok, minden nap várom, hogy újra visszatérj, de hiába....neked ennyi kellett az életből, csak ennyit ért.
Addig vagy boldog, amíg van ki szeret, aki megfogja kezed, s hogy milyen fontos is volt neked, csak akkor tudod meg, ha már nincs veled.
Az életemet adnám, ha egy percre visszakapnám...
A szívem tört most össze, remegve nézek már a múltba, könnyes szemmel állok egy körbõl kirúgva. Többet nem találkozunk, többet nem látlak már, egy gyenge szellõ kellett, összedõlt a kártyavár. Nincs már több esélyem, nincs lehetõségem, hogy szemedbe nézzek és kezedet elérjem. Rengeteg emlék után tanít meg az élet ragaszkodni mindenhez mit a jövõ szétszed.
"Egyszer elszabadul minden
Felébred a tűz a szívemben
Megérkezek valahová
Égjen a tűz, lángolj tovább
Sétáljunk körbe az éjszakát
Megérkezek valahová
Gyere lángolj még
Ez a tűz most ég
Melegít, ez a tűz melegít
Addig élsz amíg ég."
Eltemették csillagomat,
Eltemették csillagomat,
Hogyha egyszer megtalállak,
Megcsókolom szép arcodat.
Szeress engem, hogyha kérlek,
Hideg szél fúj nagyon fázom,
Egyedül járom utamat
Ezen a kerek világon.
Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízhatunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.
Volt már, hogy széttártad a karod, és csak pörögtél, pörögtél nagyon sebesen? Hát, olyan a szerelem: zakatol a szíved, és fejtetőre áll a világ, de ha nem vigyázol, ha nem szegezed a tekinteted egy nyugodt pontra, könnyen elszédülsz, tudod, és akkor nem látod, mi történik körülötted az emberekkel, és azt sem, hogy mindjárt elesel.
Furcsa érzés, ha van valaki, aki mindig megnevettet, aki mindennap hiányzik, akiért feladnád a saját céljaid, akivel szemben sosem vagy önző és tudod hogy mindig melletted áll. Ha van valaki, akivel megosztod az összes titkodat, és akármennyire is megbánt sosem tudsz haragudni rá. Mindenről csak ő jut eszedbe és rengeteg emlék köt össze vele. Furcsa érzés tudni hogy semmi sem tart örökké és hogy mint mindennek, ennek is vége lesz majd. Ahogy telnek a napok, egyre jobban félsz hogy egyszer ez is véget ér. És tudod azt hogy rá örökké emlékezni fogsz és életed végéig a lelkedben él majd a rengeteg emlék. akkor is ha már eltűnnek a közös álmok, tudod hogy őt már örökre a szívedbe zártad és örökre az életed része marad. mégis fáj arra gondolni hogy véget ér majd, hisz a szíved egy része már örökre az övé. Úgyhogy használj ki minden idő amíg vele lehetsz. az élet túl rövid ahhoz hogy veszekedjünk, hisz azt az időt szeretettel és nevetéssel is ki lehetne tölteni.
Bizony, követelem, mert szeretem, és mert szeretem, jogom van a szeméhez, a mosolyához, a kezéhez, az ajkához, az érintéséhez, a ruhájához, mindenhez, ami őt jelenti..., mert szeretem.
Bármit odaadnék, hogy téged lássalak, bármit megtennék, hogy felkutassalak. Bármit odaadnék, egy érintésedért, bármit megtennék két szép szemedért. Bármit odaadnék, hogy halljam hangodat, bármit megtennék, hogy lássam mosolyodat. Bármit odaadnék egy forró csókodért, bármit és bármit! A TE szerelmedért…
Mióta ismerlek azóta szeretlek,rabul ejtett ragyogása csillogó szemednek. Távol vagy tőlemde nem vagyok árva, itt vagy velem a szívembe zárva!
Nehéz megbánni, hogy szerettem őt, nehéz elfogadni, hogy elveszítettem őt, de mindent egybevéve, az a legfájdalmasabb, hogy el kellett engednem.
Nem kell, hogy szeress, hisz úgyis elmúlik egyszer, Nem akarom, hogy keress, ha eltűnök egy reggel!
Kezeidet el nem érem már, nem érzem bőröd bársonyát! Tekinteted még bennem él, őrzöm hamis szerelmedért
Nehéz attól búcsúzni, kit szívünk nem akar feledni.
Van olyan az életben, hogy nem tudjuk, mi köt egy emberhez. Csak azt érezzük, jobb vele, mint nélküle.
Az emberek nagyon hamar felismerik, hogy mi az, amiért élniük kell. Talán éppen ezért nagyon hamar fel is adják.
El hittem,hogy minden jó lesz
ezer és ezer napot veled élek.
Azt hittem,hogy az eső esik
pedig nélküled a szemem csak könnyezik.
Volt egy lány az álmaimban
ő már soha nem jön vissza.
Volt egy lány kit úgy szerettem
szívemben él mindörökre.
Annyit sírtam, és zokogtam
nem tudom élek-e még nélküled.
Ezeregy éjjel csak rád várok
fülembe cseng az hogy ég veled.
Volt egy lány az álmaimban
ő már soha nem jön vissza.
Volt egy lány kit úgy szerettem
szívemben él mindörökre.
Nézd fent az égen a csillagok
hullnak a könnyeim tudod hogy fáj nagyon.
Ha itt lennél és kérdeznéd mi baj velem,
annyit mondanék hiányzol egyetlenem.
Volt egy lány az álmaimban
ő már soha nem jön vissza.
Volt egy lány kit úgy szerettem
szívemben él mindörökre.
“Ha eltévedtél keresd az utat,
Találj egy célt és szedd össze magad
A jövőd építsd, ha múltad nincsen
Vedd észre végre, ezen múlik minden!”/Jumping Round/
Néha egy gyertya fénye többet ér a napnál,
éjjel, amikor szükség van rá,
hogy lássunk a sötétben és ne féljünk tőle,
hogy higgyünk benne, hogy nem lesz így örökre.”/Jumping Round/
“Kell valaki, aki odaáll melléd és vigyáz rád,
Amíg te álmodsz és melletted van - még, ha nem is látod -
Csak akkor lesz baj, ha egyszer felébredsz
És a világból majd semmit sem értesz…”/Jumping Round/
Érzem fontos vagy nekem
S hiányzol nagyon
Mert nem vagy itt velem.
Szeretnék hozzádbújni,
Érezni forró testedet
S egy forró csók után bevallani
Hogy nem tudok élni nélküled!
"Azóta az emlékezés nélküli városban járok, a Nevetés és Felejtés könyve a kezemben, könnyeim szépek és láthatatlanok, hát megadatott neki a megbocsátásom: tessék."
"Olyan ember voltam melletted, amilyen nélküled már soha nem leszek!"
"Ha egyszer majd újra születek,
Újra megkereslek,
Hogy újra átéljem a csodát,
S, hogy örökre elfeledjem lelkem bánatát!"
"Eljön a nap, mikor jönni fogsz és én csak annyit mondhatok győztél! Győztél, mert én feladtam, és te elmész örökre, azzal a gondolattal: olykor a győzelem is vereség! S valójában mindketten vesztettünk, mert mindketten feladtuk a harcot! S hogy lesz ezután, nem tudom, talán meghalok!"
Ha távol vagyunk, képzelődünk. Induláskor sajgó szívvel hagyjuk magunk mögött a gyöngéd vonzalmakat, ugyanakkor azzal a furcsa érzéssel is, hogy kincset ástunk el a föld alá.
"Vedd csókom homlokodon,
s míg búcsúzom, angyalom,
hagyj ennyit vallanom -
igazad van ím,
álmok voltak napjaim."
Edgar Allan Poe
További ajánlott fórumok: