Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

tényleg nagyon ügyes vagy csak így tovább :)

;)

Szerelmünk története

Jobban szeretlek Téged

Szépséges angyalom,

Mint lágy zápor hullását

Sötét, meleg hajnalon!

Bármikor eszembe jutsz,

S rólad álmodom,

Csókodra szomjazom

Gyönyörű galambom!

Sétáltunk a parkban

Kéz a kézben jártuk

A sötét utcák rejtekeit,

S egymásra találtunk.

Egy pillanat elég volt

Egymásban elmerülve,

Amikor ráleltünk

Egymás szerelmére.

Én átöleltelek,

Te reámmosolyogtál,

S nem szóltál egy szót sem

Csókokkal ostromoltál.

Ostromoltad szívemnek

Legzártabb kapuit,

Legzártabb kapuit,

Legmélyebb zugait.

Mikor már betörtél

Szívem zárt kapuin,

Letelepedtél,s felkavartad

Legforróbb bugyrait.

Mikor a szív ostroma véget ért,

Jött gyorsan a lélek,

S ellenállást nem tűrően

Elfoglaltad végleg.

Átkaroltál, s nem engedtél,

Ostromoltál, s nem kíméltél.

Csókoddal rabul ejtettél,

Szíved mélyén elrejtettél.

Szeretlek, s Te viszont szeretsz,

Nem feledlek, Te sem feledsz!

Szeretném, ha mindig szeretnél,

Szeretném, ha sosem felednél!

Ez a második saját remélem ez is tetszeni fog!

Köszönöm mindenkinek!

Eddig egyébként 18 van.Szeptember 28-án írtam az elsőt!:)

A szoba sarkában ülve

Csak Te rád gondolok

S a lelkem legeslegmélyén

Még most is tombolok.

Bármerre is nézzek

Csakis téged látlak

S a kérdésre, hogy miért van ez

Csak a szív ad választ.

Szeretném, ha itt lennél

S lágyan átölelnél

Testem, lelkem sebeire

Lágy csókot lehelnél!

Szeretném, ha itt lennél

S mindig hozzám bújnál

S csakis érted dobbanó

Szívemre simulnál!

Ez egy saját szerzemény, remélem tetszik majd valakinek.Az eddigi leghosszabb versem 45 versszakos, tehát ez még a legelső művem, de remélem tetszik!

cicumaci!Én még új vagyok itt ezért szeretném tudni, hogy saját versed-e ez!?

Nagyon tetszik!

Dani

Volt egy szikra, mely máig megmaradt,

de néha fellobbant, mely olykor felkavart.

Bár lángolt, de idővel enyhült,

Máig parázs maradt, a láng lehült.

De jött egy tűz, mely lángra vetette,

Azonban csak fellobbant, de a szél lehűtötte.

Sajnálom, de a parázs örökre megmarad,

izzik, de már nagyobb fényt nem ad.

/evicce/

"A barátságban a szavatossági határidő a szerelem.

Annyi különbséggel, hogy nemtudod mikor jár le. Ha megromlott, talán még tudsz belőle túrót csinálni.

De nemcsak rajtam múlik hogy milyen lesz, a tej minősége is befojásolja."

/evicce/

Áramlat

Érzem...egyre csak bentebb sodródom.

A kiutat azonban nem akarom.

Talán megfordulnék,

De az áramlat erősen, kegyetenül húz befelé.

Érzéseim bentebb haladva, egyre csak mélyülnek,

Bizonytalanságom fokozódik, kérdéseim gyülnek.

Vajon miért mentem bele?

Miért kellett felkavarnom hullámzó tenger habjait?

De éreztem... Valamiért különleges. Őrjítő titokzatossága magába vonzott.

Vidáman úszkálva fedezem fel zugait,

Melytől egy-egy erős löket elbizonytalanít.

Kezdem átérezni a tengeri szellők lágy susogását,

Melytől eggyé válásunk erőteljesebbé vált.

De jött egy löket, mely hirtelen partra vetett,

Mint a reménytelenség, úgy alázott meg.

Kell a föld, hogy legyen élet.

Kell a Nap, hogy legyenek fények.

Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, és kellesz Te, hogy boldog legyen az Életem!!!!

Valahol mindig azt akartam tudni,

Milyen is az: tiszta szívvel igazán szeretni.

Milyen az, mikor lángra gyúl az ember,

És úgy érzi nem fog rajta soha semmi fegyver.

Te vagy az, kit a lelkem oly nagyon vár,

És aki rég beírta a szívembe magát már.

Onnan nem törölhet ki téged semmi,

Remélem ez ellen már nem is fog tenni senki.

Te vagy már nekem a kezdet és a vég

Nem kell ezt mondani, tudod te ezt már nagyon rég

Te jelented nekem a lelki támaszt,

És olyan sok kérdésre a megnyugtató választ.

Nem rettentett meg engem az a húsz év

Se régen, se most, mert bennem él még a hév.

Nem az évek számítanak, hanem a szerelem

Amit irántad érzek, s nekem ez lesz a kenyerem.

A nagybetűs ÉLET tudod oly furcsa

Hiszen nincs seholsem – mint egy könyvben – az megírva

Hogy kinek mi lesz e Földön a sorsa,

Kinek jut csak egy szelet, és kinek az egész torta

Hogy mennyi idő adatik meg, senki sem tudja,

Az ember csak akkor lesz boldog, hogy ha

Mindazt maradéktalanul élvezni tudja

Amit a sors megad, és lesz rá gondja.

Legyen az egy nap, egy hét, egy évtized

Az ember csak igazán akkor érti meg

Amikor számot vet majd egyszer az életével

De ez az idő még – remélem – nem most jő el.

Apostol: Egyetlen szív

A Föld, a magányos Föld jelre vár,

Olyan régen egyedül suhan,

Fönn csillagok ragyognak,

de éjfekete minden ablak,

s mind zárva van.

A csönd, a magányos csönd jelre vár,

Olyan régen sötétben suhan,

De minden csöndben dal van,

És minden dalban egy szál dallam sír hangtalan.

('Refrén')

Egyetlen szív kell csak nekem,

Egy messziről dobbanó néma jel,

Egyetlen szó, egy halk "igen",

Amit egy magányos csillag üzen.

E fény, ezt a messzi fényt keresem,

átkelek a némaság vizén,

s ha itt a közelemben

megkeres és meglel engem,

csillag a csillagot,

mert Ő is jelt adott,

s mint én felragyog.

('Refrén')

Egyetlen szív kell csak nekem,

Egy messziről dobbanó néma jel,

Egyetlen szó, egy halk "igen",

Amit egy magányos csillag üzen.

('zene')

(2x'Refrén')

Egyetlen szív kell csak nekem,

Egy messziről dobbanó néma jel,

Egyetlen szó, egy halk "igen",

Amit egy magányos csillag üzen.

Egyetlen szív kell csak nekem,

Egy messziről dobbanó néma jel,

Egyetlen szó, egy halk "igen",

Amit egy magányos csillag üzen.

Egyetlen valódi lelkitársamnak!:'(

"Azt hiszem a világon az a legnehezebb dolog, hogy harcolni akarsz egy kezdetben még aprócska érzés ellen, hol ott tudod a végén előbb utóbb győzni fog az érzés és te már addigra nem tehetsz ellene semmit sem! Egyszerűen megadod magad! De a legszörnyűbb az egészben, hogy a legvégén egyedül folytatod tovább az utadat megsebzettként, elárultként, félig holtan azon merengve, hogy ennek nem így kellene lennie!"

/Saját/